Ossian: Acélszív

Nézd a szívemet, sima és hideg,
Nem sebezhet meg harag, gyűlölet.
Mellékutcák mélyén élek, ahogy élek,
Mit meséljek annyit, ezt te is jól ismered.

Nézd a szívemet, sima és hideg,
De egyetlenegy szóért, megosztom veled.
Szemtől-szembe mondjad, mindent megtehetsz,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

Acélszív, újra dobog már,
Acélszív, soha meg nem áll.

Megosztom veled acélszívemet,
A sors rendelte így, másként nem lehet.
Nyersen szólok hozzád, ne sértődj most meg,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

A szó lüktető ér, gyors áramló vér, mely célhoz ér,
A szív jéghideg fém, most forró és újra él,
Újra él, újra él.

Ossian: Steelheart

Look my heart, it’s smooth and cold,
Anger, hate cannot wound me
Deep in the side streets I live as I live
Why should I tell it, you know well this issue

Look my heart, it’s smooth and cold,
But for one word I’ll share it with you
Say it face to face, you can do everything
Accept me in the way I’m doin’ it.

I share with you my steelheart
Fate order it, cannot be otherwise
I speak to you rough, now don’t be offended
Accept me in the way I’m doin’ it.

The word’s pulsating vein, fast, flowing blood, achieves its purpose
The heart's ice-cold metal, now it’s hot and lives again
Lives again, lives again.

A politikai (neo)liberális iskola (institucionista iskola

Előfutárai: Woodrow Wilson az I. világháború után, Népszövetség megalakulása.

I. Az 1960-70-es években változások (a II. világháború és a hidegháborús felfogás kikezdte a realista irányzatot)

Változások:

1964 és 1973.: USA vietnámi háborúi → a katonai erő mindenek előttisége dőlt meg

1973.: Nagy olajválság → világgazdasági recesszió

1969-70.: a pénzügyi rendszer összeomlása → a dollár megrendül

70-es évek eleje: a Kelet (CCCP. KGST) és a Nyugat (USA, NEFTA, NATO) párbeszédeket kezd egymással

Közeledés:

USA-Kína
NDK-NSZK: Willy Brandt (1971-ben béke Nobel-díjat kapott)

CCCP-NDK: Willy Brandt & Brezsnyev

Willy Brandt 1965-ben

Liberalizmus

(Karen Mingst, a Kentucky-i egyetem professzornője foglalkozott könyveiben ezzel a témával)

a háború oka (casus belli)→ az emberi természet jó; a tökéletlen és korrupt intézmények okozzák a háborút

fontosabb az egyén szabadsága és autonómiája → ez legteljesebben a demokráciában teljesedik ki ↔ ez az erős államrend realista felfogásával áll szemben

kereskedelem: a nemzetközi kereskedelem szabadsága (realista felfogás: mindenek felett az államérdek)

a konfliktusok nem permanens, azaz folyamatos jellegűek: kooperációt kell előtérbe helyezni

nem csak az állam a nemzetközi intézmények egyetlen szereplője, hanem a nem állami szereplők is: multinacionális cégek, nemzetközi mozgalmak)

az állami és nem állami szereplők sok csatornás interakciói a dominánsok

a biztonsági érdekek fontosak, de kiállnak a gazdasági és társadalmi érdekek mellett

a nemzetközi rendszer szereplői folyamatosan kommunikálnak egymással → közös intézményeket és szabályokat hoznak létre

kulcsfontosságú → a SZABADSÁG kiterjesztése, exportálása

Liberális tradíciók

1. Kereskedelmi liberalizmus: Adam Smith (skót klasszikus közgazdász és filozófus, általában őt tartják a modern közgazdaság-tudomány atyjának).
2. Demokratikus liberalizmus: kant-i idealizmus: köztársaság, demokrácia
3. Regulatorikus liberalizmus: nemzetközi intézmények fontossága

A biztonság és a gazdaság kérdése a kül- és belpolitikában

1. Merkantilizmus: A XVIII-XIX. században terjedt el.

A liberális felfogás szerint:

• az állam védje meg az országot
• szolgáltasson igazságot
• a közintézmények funkcionáljanak

A mai modern forma:

etatista politika: az állam használja a vám- és kvótarendszert, szankciókat és szubvenciókat alkalmaz

egészségügyi intézkedések (pl. madárinfluenza)

Célja: az államhatalom növekedése

2. Liberalizmus: XIX. század 2. felében terjedt el

Célja a szabadverseny. A szabadverseny biztosítja a források legcélszerűbb felhasználását, a „láthatatlan kéz”, a piac, a kereslet-kínálat tesz rendet a káoszban → az állam beavatkozása szükségtelen.

Radikalizmus

Marxizmus talaján marad: tőke. Az államokat nem alapelvnek tekinti, hanem a társadalmi osztályokat tekinti szereplőknek.

Világrend: Észak (fejlett) ↔ Dél (fejletlen)

1974.: ENSZ-közgyűlés: vita a gazdasági világrendről. Az el nem kötelezett országok indítják a vitát (a III. világbeli országok).

Véleményük szerint:

meg kellene változtatni a cserearányt (export-import)

a Dél országaiba költöző multinacionális cégek felügyeletére volna szükség (mivel ezek az országok kiszolgáltatottak a multiknak)

szükséges az államadósságok átütemezése

szükséges a segélyek növelése

a III. világbeli országok kifejezték nemtetszésüket a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal szemben

1975. Lomé-i konferencia (Togo fővárosa): a Dél államai üléseztek, valamint a nyugat-európai országok képviselői. Kedvezményeket kaptam a déli államok.

1990-es évek: a fejlődő országok (III. világbeli országok) csalódtak. Csak akor foglalkoznak velük, ha a liberális piacot és a pluralista rendszert elfogadják.

Migráció: délről észak felé, Afrikából Európába.

A fejlett ipari országok

Liberális ↔ Etatista

NEFTA gazdaságpolitika EU

USA: megadja a kezdő pénzt a vállalkozásoknak, majd magára hagyja őket. Ha a vállalkozás csődbe megy, akkor az állam behajtja követeléseit.

EU: a bankba a vállalkozás benyújtja üzleti tervét, majd kap pénzt az induláshoz. Az EU szubvenciókat ad, ha nem megy a vállalkozás úgy, ahogy kellene → az EU versenyképességét rontja a NEFTA-val szemben.

Az EU tradíciói (nemzetállamokból állt össze):

a vidéket fontosnak tartja ↔ az USA nem (EU-ban nem kellenek nagy metropoliszok, több tízmilliós lakosságú városi centrumok; urbanizáció = veszély → gettósodás – szociális probléma).

„Élhetőbb Európa”-eszme: hatalmas pénzbe kerül.

A jövő kérdése: hogyan fognak reagálni az EU-államok azokra az integrációs folyamatokra, amik most kezdődnek? Az integrációs vezetésnek (Genf, Brüsszel) mennyire fog megfelelni a jelenlegi bürokratikus struktúra?

Francia választási kampány: Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök-jelölt szerint az EU-alkotmányt el kell fogadni, és Európai Unió Elnöke tisztséget kell létrehozni → csökken a nemzeti szuverenitás.

Valéry Giscard d’Estaing

Kérdés: az EU-s protekcionalista plitika milyen reakciókat vált ki a NEFTA-ból és Japánból?

Az interdepedencia ( kölcsönös függőség)

Eredet: USA. Kutatóintézetek vannak ennek vizsgálatára. A hegemón szerep rákényszeríti a jövőn történő gondolkodásra az Egyesült Államokat.

A gazdaság és biztonság összefüggése az Egyesült Államokban

1960-70-es évek: a katonai erő alá volt rendelve a gazdaságnak. A CCCP gazdaságilag nem volt versenytárs, csak katonailag volt konkurens.

1960.: Harmel-féle jelentés (Pierre Harmel belga külügyminiszter volt): a nukleáris fegyverkezés tovább nem folytatható > tárgyalni kell.

1970-es évek: az USA még mindig vezeti a világgazdaságot, de csökken a gazdasági ereje. Eddig tudták a belső tartalékaikból fedezni saját, és a NEFTA-országok szükségleteit.

1974: olajválság. Az arab államok alkalmazzák az „olajfegyvert”. Ok: az izraeli-pakisztáni konfliktusra hatás.

↓

A gazdasági szektor felértékelődött

Az USA magatartása megváltozik.

1990-es évek: a bipoláris rendszer megszűnése → az USA konfliktusos helyzetet kezd maga körül kialakítani → a gazdasági érdekérvényesítését elkezdi érvényesíteni a világban. A nemzetgazdaságra helyeződik a hangsúly.

1995-től új biztonsági kihívások:

• Kína-Tajvan
• Balkán válság
• Észak-Korea

Megjelennek új kutatási témák: nemzetközi kereskedelem és konfliktus várható → be is következett (Irak).

Az interdepedencia fokozza az államok fizetési mérleg-politikáját (hiányt okoz), de ez gazdasági kooperációt eredményez.

A kooperáció szintjei:

legfelső állami szint

alacsonyabb szinteken is párbeszédek: kialakulnak személyes viszonyok → kollegiális kapcsolatok fontosakká válnak (nemzeti érdekeket képviselnek, de a személyes kapcsolatok a kompromisszumkészséget javítják)

Kooperatív stratégiák a neoliberális eszmék mentén

Kölcsönösen előnyös ügyletek jelenjenek meg az állami, és a nem állami szereplők között.

Kooperációk:

jólét megteremtése

a biztonság garantálása

globális veszélyek elhárítása (ózonpajzs gyengülése, CO2-kibocsátás csökkentése, Antarktisz)

kölcsönös károkozás elkerülése

Formái:

probléma megjelenése (fokozatosan jelentkezik és tudatosul) az államok között. Erre a civil szervezetek és a szakértők jönnek rá először

a probléma azonosítása (a nem állami szervek továbbra is nagy szerepet játszanak, főleg a szakértők)

állami szintű tárgyalások → lehetséges együttműködés keresése

ideális esetben: „boldog kooperáció”, szabályok és egyezmények megalkotása

A XXI. század eleje

Több globális nemzetközi akcióra, és intenzívebb együttműködésre lenne szükség a gazdaság és a biztonság terén.

Jelenleg a kooperációhoz az államos és intézmények gyengék.

A globális gazdasági növekedés gyors, a nemzetek ehhez képest lassúak, nem tudják a gyors növekedés hátrányait kezelni.

↓

Globális kormányzásra volna szükség?!

A neorealisták szerint globális kormány nem képzelhető el, mert anarchiához vezetne.

Egyes liberálisok is úgy vélik, hogy a demokrácia elve veszélybe kerül, ha a néptől távol kerülnek a kormányzati funkciók.

A biztonság tágabb értelmezése

1990. Hidegháború vége

Felismerés: a fenyegetés és a sebezhetőség nem katonai szektorokban is jelentkezhet

→ nemzeti identitás (pl. délszláv válság) és a transznacionális bűnözés kiterjedése.

Szektorok:

1. Katonai biztonság: az agresszió megakadályozása. A védelem nemzetközi jellege erősödött. Az államok regionális szinten ellenőrzik a fegyverzetet. A támadó fegyverek száma csökken.

2. Politikai szektor: egy ország társadalmi és politikai rendjének stabilitása. Etnikai és vallási konfliktusok kezelése, népakaraton nyugvó legitimitás.

Sok kudarc volt: pl. Afrika: gazdasági és etnikai konfliktusok.

Új feladat a békefenntartás.

3. Gazdasági szektor: versenyképesség megtartása, lemaradás gazdaságilag → számolnia kell ezekkel a tényezőkkel a kormányzatnak.

4. Társadalmi szektor: közös ismérvek alapján szerveződött közösség megmarad-e? Pl. afgán klánok, iraki törzsek, nemzeti kötődés, civilizációs kötődés, vallási és etnikai kötődés.

• A csoportidentitás ha veszélybe kerül, azt a csoport fenyegetésként éli meg, és reagál.
• Migráció: a lakosság összetétele megváltozik → fenyegetés.
• Integrációs és dezintegrációs folyamatok: Magyarország integrálódik → európai identitástudat (az integráció békés, a dezintegráció feszélyezett – pl. Jugoszlávia felbomlása polgárháborúval, Csehszlovákia felbomlása békésen –.

5. Környezeti szektor: a tudomány és a politika szerepe hatalmas. Az egész emberi civilizációra veszélyes problémák.

Nemzetközi rendszerek a hidegháború után napjainkig

Közép-európai változások: általában a változások tényét az elméletek nem várták (sem a realisták, sem a liberálisok).

Kevesen jelezték: Brezsinszky (Zbigniew Brzezinski, nemzetbiztonsági tanácsadó Jimmy Carter elnöksége idején) a 60-as évek végén jelezte előre.

Zbigniew Brzezinski

Brezsinszky szerint: a kommunizmus ideológiailag fog megsemmisülni. A nemzetközi rendszer akkor fog megváltozni, ha a CCCP változik (Gorbacsov peresztrojkája volt ez).

Realista irányzat felfogása: gazdasági képességekkel lehet részt venni a nemzetközi rendszerben (minimum képességek). Németország és Japán gazdasága erősödik, illetve erősödni fog.

A gazdasági növekedés okán Németország és Japán majd nagyhatalom lesz. Egyes nézetek szerint nukleáris fegyvert kell e két államnak biztosítani.

Az USA gazdaságának Japán lesz az ellenfele, nem az EU, és nem Kína.

Az USA-nak tudomásul kell venni, hogy több nagyhatalom lesz → tárgyalnia kell velük.

Az unipoláris berendezkedés nem stabil, új hatalmi struktúra fog kialakulni. Megjeleni az egyensúlyozási politika.

Az interdepedencia vonatkozásában a piac szerepe nem fog növekedni, inkább az állami beavatkozás lesz a jellemző.

Liberáis irányzat felfogása: a nemzetközi intézményesítés alól egyetlen állam sem tudja magát kivonni (globalizáció). Az országok belpolitikai vitái nemzetközi viszonyokra fókuszálódnak. Szélesednek a kereskedelmi kapcsolatok. A külső gazdasági hatások sok államban sokkot fognak okozni.

A nemzetközi nyomás erősödni fog a belső politikai és gazdasági rendszer megreformálására.

Az etatisták (programjuk a populizmus) erőteljesen szerepeltetik a nemzeti szuverenitást, a területi integrációt hangsúlyozzák, az önerőre támaszkodást és a vallás szerepét különösen fontosnak tartják. Kisebb a hajlandóságuk a régiókban történő kooperálásra.

Összességében rövid és hosszú távon a liberális koncepció nem fordít hátat a szociális kérdésekre, de az etatisták szociálisan érzékenyebbek.