A politikai (neo)liberális iskola (institucionista iskola

Előfutárai: Woodrow Wilson az I. világháború után, Népszövetség megalakulása.

I. Az 1960-70-es években változások (a II. világháború és a hidegháborús felfogás kikezdte a realista irányzatot)

Változások:

1964 és 1973.: USA vietnámi háborúi → a katonai erő mindenek előttisége dőlt meg

1973.: Nagy olajválság → világgazdasági recesszió

1969-70.: a pénzügyi rendszer összeomlása → a dollár megrendül

70-es évek eleje: a Kelet (CCCP. KGST) és a Nyugat (USA, NEFTA, NATO) párbeszédeket kezd egymással

Közeledés:

USA-Kína
NDK-NSZK: Willy Brandt (1971-ben béke Nobel-díjat kapott)

CCCP-NDK: Willy Brandt & Brezsnyev

Willy Brandt 1965-ben

Liberalizmus

(Karen Mingst, a Kentucky-i egyetem professzornője foglalkozott könyveiben ezzel a témával)

a háború oka (casus belli)→ az emberi természet jó; a tökéletlen és korrupt intézmények okozzák a háborút

fontosabb az egyén szabadsága és autonómiája → ez legteljesebben a demokráciában teljesedik ki ↔ ez az erős államrend realista felfogásával áll szemben

kereskedelem: a nemzetközi kereskedelem szabadsága (realista felfogás: mindenek felett az államérdek)

a konfliktusok nem permanens, azaz folyamatos jellegűek: kooperációt kell előtérbe helyezni

nem csak az állam a nemzetközi intézmények egyetlen szereplője, hanem a nem állami szereplők is: multinacionális cégek, nemzetközi mozgalmak)

az állami és nem állami szereplők sok csatornás interakciói a dominánsok

a biztonsági érdekek fontosak, de kiállnak a gazdasági és társadalmi érdekek mellett

a nemzetközi rendszer szereplői folyamatosan kommunikálnak egymással → közös intézményeket és szabályokat hoznak létre

kulcsfontosságú → a SZABADSÁG kiterjesztése, exportálása

Liberális tradíciók

1. Kereskedelmi liberalizmus: Adam Smith (skót klasszikus közgazdász és filozófus, általában őt tartják a modern közgazdaság-tudomány atyjának).
2. Demokratikus liberalizmus: kant-i idealizmus: köztársaság, demokrácia
3. Regulatorikus liberalizmus: nemzetközi intézmények fontossága

A biztonság és a gazdaság kérdése a kül- és belpolitikában

1. Merkantilizmus: A XVIII-XIX. században terjedt el.

A liberális felfogás szerint:

• az állam védje meg az országot
• szolgáltasson igazságot
• a közintézmények funkcionáljanak

A mai modern forma:

etatista politika: az állam használja a vám- és kvótarendszert, szankciókat és szubvenciókat alkalmaz

egészségügyi intézkedések (pl. madárinfluenza)

Célja: az államhatalom növekedése

2. Liberalizmus: XIX. század 2. felében terjedt el

Célja a szabadverseny. A szabadverseny biztosítja a források legcélszerűbb felhasználását, a „láthatatlan kéz”, a piac, a kereslet-kínálat tesz rendet a káoszban → az állam beavatkozása szükségtelen.

Radikalizmus

Marxizmus talaján marad: tőke. Az államokat nem alapelvnek tekinti, hanem a társadalmi osztályokat tekinti szereplőknek.

Világrend: Észak (fejlett) ↔ Dél (fejletlen)

1974.: ENSZ-közgyűlés: vita a gazdasági világrendről. Az el nem kötelezett országok indítják a vitát (a III. világbeli országok).

Véleményük szerint:

meg kellene változtatni a cserearányt (export-import)

a Dél országaiba költöző multinacionális cégek felügyeletére volna szükség (mivel ezek az országok kiszolgáltatottak a multiknak)

szükséges az államadósságok átütemezése

szükséges a segélyek növelése

a III. világbeli országok kifejezték nemtetszésüket a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal szemben

1975. Lomé-i konferencia (Togo fővárosa): a Dél államai üléseztek, valamint a nyugat-európai országok képviselői. Kedvezményeket kaptam a déli államok.

1990-es évek: a fejlődő országok (III. világbeli országok) csalódtak. Csak akor foglalkoznak velük, ha a liberális piacot és a pluralista rendszert elfogadják.

Migráció: délről észak felé, Afrikából Európába.

A fejlett ipari országok

Liberális ↔ Etatista

NEFTA gazdaságpolitika EU

USA: megadja a kezdő pénzt a vállalkozásoknak, majd magára hagyja őket. Ha a vállalkozás csődbe megy, akkor az állam behajtja követeléseit.

EU: a bankba a vállalkozás benyújtja üzleti tervét, majd kap pénzt az induláshoz. Az EU szubvenciókat ad, ha nem megy a vállalkozás úgy, ahogy kellene → az EU versenyképességét rontja a NEFTA-val szemben.

Az EU tradíciói (nemzetállamokból állt össze):

a vidéket fontosnak tartja ↔ az USA nem (EU-ban nem kellenek nagy metropoliszok, több tízmilliós lakosságú városi centrumok; urbanizáció = veszély → gettósodás – szociális probléma).

„Élhetőbb Európa”-eszme: hatalmas pénzbe kerül.

A jövő kérdése: hogyan fognak reagálni az EU-államok azokra az integrációs folyamatokra, amik most kezdődnek? Az integrációs vezetésnek (Genf, Brüsszel) mennyire fog megfelelni a jelenlegi bürokratikus struktúra?

Francia választási kampány: Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök-jelölt szerint az EU-alkotmányt el kell fogadni, és Európai Unió Elnöke tisztséget kell létrehozni → csökken a nemzeti szuverenitás.

Valéry Giscard d’Estaing

Kérdés: az EU-s protekcionalista plitika milyen reakciókat vált ki a NEFTA-ból és Japánból?

Az interdepedencia ( kölcsönös függőség)

Eredet: USA. Kutatóintézetek vannak ennek vizsgálatára. A hegemón szerep rákényszeríti a jövőn történő gondolkodásra az Egyesült Államokat.

A gazdaság és biztonság összefüggése az Egyesült Államokban

1960-70-es évek: a katonai erő alá volt rendelve a gazdaságnak. A CCCP gazdaságilag nem volt versenytárs, csak katonailag volt konkurens.

1960.: Harmel-féle jelentés (Pierre Harmel belga külügyminiszter volt): a nukleáris fegyverkezés tovább nem folytatható > tárgyalni kell.

1970-es évek: az USA még mindig vezeti a világgazdaságot, de csökken a gazdasági ereje. Eddig tudták a belső tartalékaikból fedezni saját, és a NEFTA-országok szükségleteit.

1974: olajválság. Az arab államok alkalmazzák az „olajfegyvert”. Ok: az izraeli-pakisztáni konfliktusra hatás.

↓

A gazdasági szektor felértékelődött

Az USA magatartása megváltozik.

1990-es évek: a bipoláris rendszer megszűnése → az USA konfliktusos helyzetet kezd maga körül kialakítani → a gazdasági érdekérvényesítését elkezdi érvényesíteni a világban. A nemzetgazdaságra helyeződik a hangsúly.

1995-től új biztonsági kihívások:

• Kína-Tajvan
• Balkán válság
• Észak-Korea

Megjelennek új kutatási témák: nemzetközi kereskedelem és konfliktus várható → be is következett (Irak).

Az interdepedencia fokozza az államok fizetési mérleg-politikáját (hiányt okoz), de ez gazdasági kooperációt eredményez.

A kooperáció szintjei:

legfelső állami szint

alacsonyabb szinteken is párbeszédek: kialakulnak személyes viszonyok → kollegiális kapcsolatok fontosakká válnak (nemzeti érdekeket képviselnek, de a személyes kapcsolatok a kompromisszumkészséget javítják)

Kooperatív stratégiák a neoliberális eszmék mentén

Kölcsönösen előnyös ügyletek jelenjenek meg az állami, és a nem állami szereplők között.

Kooperációk:

jólét megteremtése

a biztonság garantálása

globális veszélyek elhárítása (ózonpajzs gyengülése, CO2-kibocsátás csökkentése, Antarktisz)

kölcsönös károkozás elkerülése

Formái:

probléma megjelenése (fokozatosan jelentkezik és tudatosul) az államok között. Erre a civil szervezetek és a szakértők jönnek rá először

a probléma azonosítása (a nem állami szervek továbbra is nagy szerepet játszanak, főleg a szakértők)

állami szintű tárgyalások → lehetséges együttműködés keresése

ideális esetben: „boldog kooperáció”, szabályok és egyezmények megalkotása

A XXI. század eleje

Több globális nemzetközi akcióra, és intenzívebb együttműködésre lenne szükség a gazdaság és a biztonság terén.

Jelenleg a kooperációhoz az államos és intézmények gyengék.

A globális gazdasági növekedés gyors, a nemzetek ehhez képest lassúak, nem tudják a gyors növekedés hátrányait kezelni.

↓

Globális kormányzásra volna szükség?!

A neorealisták szerint globális kormány nem képzelhető el, mert anarchiához vezetne.

Egyes liberálisok is úgy vélik, hogy a demokrácia elve veszélybe kerül, ha a néptől távol kerülnek a kormányzati funkciók.

A biztonság tágabb értelmezése

1990. Hidegháború vége

Felismerés: a fenyegetés és a sebezhetőség nem katonai szektorokban is jelentkezhet

→ nemzeti identitás (pl. délszláv válság) és a transznacionális bűnözés kiterjedése.

Szektorok:

1. Katonai biztonság: az agresszió megakadályozása. A védelem nemzetközi jellege erősödött. Az államok regionális szinten ellenőrzik a fegyverzetet. A támadó fegyverek száma csökken.

2. Politikai szektor: egy ország társadalmi és politikai rendjének stabilitása. Etnikai és vallási konfliktusok kezelése, népakaraton nyugvó legitimitás.

Sok kudarc volt: pl. Afrika: gazdasági és etnikai konfliktusok.

Új feladat a békefenntartás.

3. Gazdasági szektor: versenyképesség megtartása, lemaradás gazdaságilag → számolnia kell ezekkel a tényezőkkel a kormányzatnak.

4. Társadalmi szektor: közös ismérvek alapján szerveződött közösség megmarad-e? Pl. afgán klánok, iraki törzsek, nemzeti kötődés, civilizációs kötődés, vallási és etnikai kötődés.

• A csoportidentitás ha veszélybe kerül, azt a csoport fenyegetésként éli meg, és reagál.
• Migráció: a lakosság összetétele megváltozik → fenyegetés.
• Integrációs és dezintegrációs folyamatok: Magyarország integrálódik → európai identitástudat (az integráció békés, a dezintegráció feszélyezett – pl. Jugoszlávia felbomlása polgárháborúval, Csehszlovákia felbomlása békésen –.

5. Környezeti szektor: a tudomány és a politika szerepe hatalmas. Az egész emberi civilizációra veszélyes problémák.

Nemzetközi rendszerek a hidegháború után napjainkig

Közép-európai változások: általában a változások tényét az elméletek nem várták (sem a realisták, sem a liberálisok).

Kevesen jelezték: Brezsinszky (Zbigniew Brzezinski, nemzetbiztonsági tanácsadó Jimmy Carter elnöksége idején) a 60-as évek végén jelezte előre.

Zbigniew Brzezinski

Brezsinszky szerint: a kommunizmus ideológiailag fog megsemmisülni. A nemzetközi rendszer akkor fog megváltozni, ha a CCCP változik (Gorbacsov peresztrojkája volt ez).

Realista irányzat felfogása: gazdasági képességekkel lehet részt venni a nemzetközi rendszerben (minimum képességek). Németország és Japán gazdasága erősödik, illetve erősödni fog.

A gazdasági növekedés okán Németország és Japán majd nagyhatalom lesz. Egyes nézetek szerint nukleáris fegyvert kell e két államnak biztosítani.

Az USA gazdaságának Japán lesz az ellenfele, nem az EU, és nem Kína.

Az USA-nak tudomásul kell venni, hogy több nagyhatalom lesz → tárgyalnia kell velük.

Az unipoláris berendezkedés nem stabil, új hatalmi struktúra fog kialakulni. Megjeleni az egyensúlyozási politika.

Az interdepedencia vonatkozásában a piac szerepe nem fog növekedni, inkább az állami beavatkozás lesz a jellemző.

Liberáis irányzat felfogása: a nemzetközi intézményesítés alól egyetlen állam sem tudja magát kivonni (globalizáció). Az országok belpolitikai vitái nemzetközi viszonyokra fókuszálódnak. Szélesednek a kereskedelmi kapcsolatok. A külső gazdasági hatások sok államban sokkot fognak okozni.

A nemzetközi nyomás erősödni fog a belső politikai és gazdasági rendszer megreformálására.

Az etatisták (programjuk a populizmus) erőteljesen szerepeltetik a nemzeti szuverenitást, a területi integrációt hangsúlyozzák, az önerőre támaszkodást és a vallás szerepét különösen fontosnak tartják. Kisebb a hajlandóságuk a régiókban történő kooperálásra.

Összességében rövid és hosszú távon a liberális koncepció nem fordít hátat a szociális kérdésekre, de az etatisták szociálisan érzékenyebbek.