vasárnap, szeptember 24, 2006
Besenyő felmondása
Besenyő felmondott. Olyan munkakörbe helyezték, helyesebben akarták helyezni, amit ő nem vállalt. Munkaadói felvilágosították, nincs olyan, hogy nem, Besenyő azonban, mint notórius nihilista felvilágosította őket: van, csak számolni kell a következményekkel. Kapott egy hét gondolkozási időt. Következő hét hétfőre behívták meghallgatásra, elbeszélgetésre. A pesti Obersturmbannführer látogatása is éppen hétfőre esett, így Besenyő legalább hat órát várt a konzultációra, majd hazament. Természetesen a kihallgatási-meghallgatási-elhallgattatási bizottság rajtam kereste őt, én pedig tőmondatban közöltem: hazament. A tőmondatot barokkos körmondatban megfogalmazott rinyálással, ostoba okfejtéssel jutalmazták, amit kénytelen hallgattam végig. Másnap megjelent Besenyő, és megkérdezték, mit szeretne csinálni. „Én? Itt már semmit…” – hangzott a válasz. Kijelentésének eredménye munkaszerződés-bontás, egy kis extra munka, öt perc továbbmaradás a Human Relations (Emberi Viszonyok) osztályon. Távozása óta GB-vel duóban nyomjuk a szélmalomharcot, Don Quijote de
<< Home