Asztalomon kék kockás rongy (asztal és monitor törölgetése céljából), ASUS feliratú műbőr CD-tartó installációs anyagokkal, üres kávésbögre, félig teli, félig üres kólás csupor. Kb. három hete, a legrekkenőbb hőségben processzorom és/vagy alaplapom bemondta az unalmast. A legutolsó konfiguráció összeállítása, 2005 novembere óta annyit fejlődött a technika, hogy új alaplaphoz vehet a felhasználó mindenből újat (hangkártya, memória, videókártya – PCI Express-es, mer’ már az AGP a’ mán nem jou). Ami maradhat: TV-kártya, vinyók, DVD-meghajtó. Az évenként egyszer kapott plusz pénzből kicentizem az új konfigurációt (nem erre a célra különítettem el), persze kiderül, hogy a legjobb alaplapon csak egy IDE-vezérlő van, amiről csak két IDE-eszközt lehet futtatni, valamint az amúgy tökéletes működő, életfogytiglan garanciával bíró Chieftech tápegységet is le kell cserélni „mer’ nem olyan mán a’ aljzattyaja új alaplapnak, mint régen vout”. Szóval a következő fizetésig félretett pénz sutty, Puzzle Computer-eladó kezében landol. Mivel három IDE-eszközzel rendelkezem (két winchester, és egy DVD-ROM, a Mobile Rack-et nem számítva, az is porosodhat), XP telepítésnél vad cserebere, formázgatások. Fizetésnapkor invesztáció Serial ATA winchesterbe. Viszem haza, csavarom be, infókábel rá, nézem a tápkábelt vagy két óráig, sehol nem találok hozzá passzolót. Felhívom nálam számítástechnikában jártasabb barátom, felvázolom helyzetem, aki mondja, hogy a SATA-nak más energia ellátó menete van, menjek vissza a boltba, és vegyek nem molett, hanem „molex” átalakítót. Másnap vettem. Egy hétvégém ment rá a winchester formázgatásra, mert úgy döntöttem, az új konfigurációhoz új operációs rendszert (Winfos Vissza) telepítek, ami PartitionMagic 8.0 alatt a 250 gigás vinyómra azt mondta, hogy az csak 32 giga. Rájöttem, jobb, ha a jól bevált lemezpartícionáló programot dobom a sunyiba, és Vista-telepítő alatt formázom a lemezeket, és hozok létre új partíciókat. Feltelepítettem – maga a telepítés nagyon tetszik, semmi kézi beavatkozás nem szükséges -, majd formázgatás saját képemre, ahogy megszoktam. Idegesítő a User Account funkció, ami minden programtelepítéskor hozzájárulást kér, így azt kikapcsoltam, a Sidebar is haszontalan. Ami viszont megdöbbentő: Vista alól nem lehet normálisan FTP-zni. Kék halál-hegyek fogadtak Flash FXP és bármelyik egyéb program együttes elindításakor. Kipróbáltam más FTP kliens programokat, eredménytelenül. Rést nyitottam a Winfos Tűzfalon, hasztalan. Végül felmerészkedtem a Microszopsz Update (vagy Downdate) oldalára, és letöltöttem minden hasznos és haszontalan kiegészítőt, és lám, a kék halálozások száma nullára csökkent. Szösszenetemből kihagytam egy egynapos mozzanatot, amit a Creative X-FI hangkártyából akartam Winfos Vissza alól 5.1-es hanghatást kicsiholni (driverfrissítés megoldotta a problémát, viszont így használhatatlan a gyári cédéhez kapott, nekem nagyon tetsző eszközkezelő program, annak csak egy lecsupaszított verziója használható az új driverhez).
Most zenéim másolgatom.
Hétfőn Székesfehérvárott jártam, reggel fél ötkor keltem, hogy tízre odaérjek két hölgy kíséretében megbeszélésére. Az egyik hölgyeményt Szolnokon vettem fel, így a 4-es főúton, M0-ás elkerülőn, majd az M7-esen haladtunk (Ladány után lelőttek 110 km/h-val, de nem állítottak félre). Minden esetre 9-re felértem 160-170-es tempóval – egyszer mentem kéccázzal is -, viszont Fehérvárott egy órába került megtalálni a telephelyet. Multinacionális alkalmazómnál az autóhoz már nem adnak benzinkártyát, inkább fizessen a vezető zsebből, kérjen számlát, és majd 2-3 hét múlva viszontlátja a tankolás árát, így maradt kemény tizenhét forintom szeptemberi fizetésnapig, nem számítva, hogy este negyed kilencre értem haza. Kedden és szerdán Szoboszlón gyűltem, kompánia legfiatalabb tagjaként, egész napos megbeszélés, fürdőruhát vittem magammal, de minek. Egy masszírozásra vágytam – nem jött össze -, gyomorba pakoltam bőségesen, dagadtam rendesen. Csütörtökre kaptam idézést a Főkapitányságra, tanúként fogom leróni állampolgári kötelezettségem, mert ha nem, elővezettethetnek, biz’ ám. Az idézés bizonysága szerint három órás tortúrára kell számítsak.
Nyálas Olvasóm, régen nem frissítettem, egyrészt a fenti technikai okok miatt, másrészt lelkiállapotom a béka segge alatt tanyázott az elmúlt időkben, másik részről történelmi tettet vittem véghez: családomban először én jutottam diplomához. Szakdolgozatom konzultánsok nélkül, egyedül írtam, adminisztrációs okok miatt kettő kellett volna: egy, a témavezető tanárom, valamint egy külső vagy belső konzultáns. Adatkérésnél bemondtam egyik tanárom nevét brachiból, sajnos pont azt, aki a miskolci egyetemen tanít, és se telefonon, sem e-mailben, sem személyesen nem elérhető. Így a témavezetőm kértem meg, adja oda valakinek a Politológia tanszéken a dolgozatom, és bírálja el, legyen oly’ szíves. Persze rettegtem, nehogy karó legyen, ebben az esetben nem mehettem volna államvizsgázni. Az államvizsgára történő felkészülés merőben mókásra sikeredett. Négy-öt évvel ezelőtt dolgozták ki a tételeket, így fordulhatott elő, hogy ilyeneket olvashattam: 2007-ben Magyarországon bevezetik az Euro-t. Dobtam a tételsort a sunyiba. Feleletem négyes, szakdolgozatom jeles lett, ráadásul az a tanárom, akivel bíráltatni akartam dolgozatom, államvizsga napján odajött hozzám, mondván beleolvasott dolgozatomba, és szíveskedjem elküldeni részére postán. Egyik „szőke” leányzóhoz odasomfordáltam megkérdezni, meglett-e a kettes. Közölte, legkevésbé az államvizsga eredményessége érdekli, mert az ELTE jogi karán harmadéves, a Külügyminisztériumban gyakornokoskodik, és legfontosabb problémája, hogy régi arab nyelvtanára helyett hogyan találjon újat. Megszégyenülésem csúcsaként a diplomaosztón is mellettem ült, szálem-álejkum. Hazatértem, és az okirat bemutatása után megkaptam családi aranykészleteink, valamint közölték, hogy az ingó- és ingatlan vagyon ezen túl kizárólag engem illet (ez már azóta változott).
# Posted by Fenryr : 2:45 du.
