Fenryr's blog

Nyálas Olvasóm, dr. Kacsó („Csókolom a kacsóját, Dr. Kacsó”) megállapította szóbeli beszámolóm alapján, hogy a klasszikus, mély depresszió állapotából a teljesítmény-orientált frusztráció állapotába léptem át, és pszichoszomatikus a manifesztációm – fogalmam sincs, mit jelent -. Mivel abszolút nem aludtam jól, enyhe insomniát is diagnosztizált pici ráterem, enyhe altatót kaptam, amivel két héten keresztül tökéletesen jól voltam képes aluszikálni, hála istennek és a modern orvostudománynak, és a kizsákmányoló gyógyszergyárak magas összegű fejlesztésekre szánt büdzséjének.

A teljesítmény-orientált frusztrációból adódóan fejembe vettem, hogy tűzvédelmi előadást tartok munkahelyemen. A tűzvédelem a munkavédelmen belül szívügyem, mivel nagyanyám öt éves koromban gyújtogatáson kapott rajta a padláson, kirángatott a kert végébe a vén diófa alá, és leadott orcámra egypár sorozatot (hozzá kell tennem, nagyon szerettem nagyanyám, és ő is engem). Kilencvenhétben pedig a Bőrklinikán feküdtem, egy anyajegyet vágtak ki bal alkaromból, és professzorom, dr. Juhász azzal vált legendássá, hogy huzamosabb ideig életben tartott egy súlyosan megégett kisgyereket. Két tizenéves gázolajosdit játszott, az egyik leöntötte és felgyújtotta a másikat. Sanyikának hívták a gyereket, a teste több, mint hetven százalékán megégett, harmadfokú és negyedfokú égési sérüléseket szerzett, az ennyire sérült betegek túlélési esélye nullához közeli. Sajnos Sanyika sem élte túl ezt a „játékot”, dr. Juhász viszont életben tartotta két héten keresztül, és olyan úttörő beavatkozásokat végzett el a fiún, ami a többi sérült túlélési esélyeit reméljük javítja. Akkor és ott eldöntöttem, hogy lehetőség szerint az égési sérüléseket igyekszem elkerülni, illetve magát az égésből eredő halált a halálnemek legszörnyűbbikének tartom.

Sajnos a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt két munkatársam is életét vesztette, ebből a szomorú apropóból novembert kinevezte a menedzsment munkavédelmi hónapnak, ezen belül jeleztem, hogy ha adódik alkalom, szívesen tartanék tűzvédelmi előadást (ami amúgy évente egyszer kötelező, de ittlétem hat éve alatt egy ízben sem kerítettek rá sort, és általában más munkahelyeken sem tartják be ezt a kötelezettséget). Szerencsére kezdeményezésem mind vezetőm, mind a munkavédelmisek támogatták. Szerettem volna, ha az előadásokon a Tűzoltóság részéről is jelen lett volna valaki, mert nem vagyok tűzvédelmi szakértő, ezért elmentem főnök-kisasszonyommal a Parancsnokságra, ugyanis párja, Misi tűzoltó. Megbeszéltük mi hogyan legyen, de kértem, hogy lehetőség szerint egyenruhában (gyakorlóban) jöjjön el, egy szabadnapját áldozta volna fel ránk, viszont ahhoz, hogy szolgálati időn kívül egyenruhában jelenhessen meg, kérvényt kellett írnia feletteseinek. A szolgálatvezetője remek ötletnek tartotta, de a főparancsnok (alezredes) bal lábbal kelt fel a kérelmezés napján, leosztotta szegény Misit, és a kérelmet elutasította, illetve megkérdezte, hogy ki nálunk a tűzvédelmis. Ezek után felhívtam a tűzvédelmist, hogy készüljön fel arra, hogy az alezredes úr esetleg keresheti telefonon: nem kereste. Egyedül maradtam. A égés folyamatát, feltételeit, valamint az Országos Tűzrendészeti Szabályzat helyiség-kategorizálását megtanultam egy hegesztési kézikönyvből, az égési sérültek ellátását letöltöttem az internetről, a tűzoltóság értesítésének a menetét még Misivel átbeszéltük (én nem tudtam, hogy 120 mp alatt ők képesek a riasztástól számítva a Parancsnokságról a tűz helyére elindulni: ennyi a riadókészültség normaideje, két perc), a karbantartóval bejártuk helyiségeinket, ellenőriztük a menekülési útvonalakat, és ahova kértem, oda kaptam extra porral oltó berendezéseket is. A tűzlétrákat anno fél évvel ezelőtt szereltettem fel (akkori vezetőim magasról tojtak a témára), most már csak egy „forgalom elől elzárt terület” útburkolati jelzést kell az egyik alá fölfestetni, ahová rendszeresen szabálytalanul beparkolnak. Ezek a témák elég szárazak, emlékeim szerint én is végiguntam az egyetemi első tűzvédelmi előadást, így úgy döntöttem, beszélek személyes élményeimről bevezetőképpen, valamint belevettem az előadásban egy kis görög mitológiát (Prométheusz), egy kis római mitológiát (Mucius Scaevola), és egy kis emberi törzsfejlődést – milyen szerepet játszott a tűz emberré válásunkban -, és csak ez után tértem rá arra, hogy hogyan és merre meneküljünk, mi az égés, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy beinduljon az égési folyamat, illetve hogyan lássunk el különböző égési sérüléseket (I-II-III-IV. fokú égés, Wallace-féle kilences szabály, tenyér-szabály, hűtés időtartama stb.), majd három tűzoltó berendezést is megmutattam, a legnehezebbet törékeny és szép lányokkal emeltettem meg, hogy lássák-érezzék, nem könnyű a tűzoltás, még akkor sem, ha csak eljátszunk egy szituációt. 177 emberre került sor tizenkét csoportban egy nap alatt, reggel héttől negyed négyig folyamatosan, átlag fél órás időtartamúra sikeredett egy-egy oktatás. A visszajelzések alapján egyértelműen jónak, hasznosnak és érdekesnek tartották „hallgatóim” az előadásokat, sokan, akik nem ismertek, bejelöltek iwiw-en, ami külön jól esett, illetve pár hölgy személyesen jött közölni, hogy tetszett, ami pedig férfiúi hiúságomat növelte kis időre. Élveztem, bár be kell vallanom, elfáradtam a végére. Az utolsó előadásra beült egy korombeli lány, aki kicsi korában leforrázta magát vízzel, és a mellkasán és az arcán láthatóak a hegei. Érdekes érzés, ha olyan embernek tart a tűzvédelemről oktatást, aki maga is megégett, de külön jól esett, hogy ő is odajött hozzám, és hasznosnak-érdekesnek találta az elhangzottakat.

Nyálas Olvasóim, bizony mondom néktek, jó érzés, ha az önös érdek kollektív érdekké alakul át, és hallgatóságra talál.

# Posted by Fenryr : 4:27 du.