szombat, december 16, 2006
Először az urológián
A tűzvédelmi oktatáson a két-, öt- illetve hatkilós porral oltó berendezéseket kb. 80-szor emeltem meg, délutánra bedurrant a hátam, úgy bekeményedett, hogy tésztát lehetett volna rajta gyúrni. Estefelé elmentem exemhez, és a tőle való eljövetel megtörténte után iszonyatosan elkezdtek fájni férfiúi golyóim, olyannyira, hogy taxival vitettem haza magam, és alig vártam, hogy összegörnyedve lefeküdhessek. Álomba szenderülés és ébredés után a fájdalom varázsütésre elmúlt.
Dr. Reszegi urológus rendelője előtt talán két férfi, ha várakozott, sokkal több nőt láttam a többi rendelő előtt, gondolom vesebajokkal és inkontinenciával küszködhetnek, illetve a nőgyógyászati vizsgálatok folyományaként sokkal kevésbé frusztráltan mennek el egy „beható” szakrendelésre, mint férfitársaim.
Rövid várakozás után kerültem sorra, „Vizsgálat vagy halál” felkiáltással agyamban próbáltam határozottnak és fesztelennek mutatkozni, majd elmondtam, hogy „Nagyon bekeményedett a hátam, és ha az asszonynál jártam, nem ment végbe semmiféle nemi játék, és azóta fáj az ágyéki tájék”. Dr. Reszegi két millisecundum alatt felállította diagnózisát: „Ezt hívják vőlegény-betegségnek.” A történet arról szól, hogy ha a pénisz hosszabb ideig (1-2 óráig, vagy tovább) erektált állapotban van, és az erekciót nem követi ejakuláció, akkor az bizony fájdalmat okoz a homo sapiens sapiens hímjeinél bizonyos esetekben (utánaolvastam később, népiesebb nevén ez a „kangörcs”, szégyen, de töredelmesen bevallom, én nem tudtam). Majd dr. Reszegi (nagybajszú, negyvenes férfiorvos, katonás-bajoros) megkért, fáradjak föl az ágyra. A prosztata-vizsgálatokról hallott rémtörténetek hatására rutinosan négykézláb, fenekemet hátra pucsítva somfordáltam a betegágyhoz, amikor az asszisztensnő és a doktorúr kánonban üvöltöttek rám: a hátamra feküdjek. Ultrahangos készülékkel hasi tájékról vizsgáltak meg, semmiféle túrkászásra nem került sor: megkönnyebbülésem hatalmasságát beterjesztem a Guinness-nek. Dr. Reszegi urológiailag negatívnak titulált, semmiféle szervi elváltozásom nincs („A makk egészséges”), bajomra gyógyír pedig csak egy létezik: hosszú erekció után legyek szíves ejakulálni (töredelmesen bevallom, arról ábrándoztam, hogy női szájakból fognak életem során elhangozni hasonló mondatok, és nem egy nagybajszú férfi fog felszólítani ezen tevékenység elvégzésére).
Párom-exem jókat derült, amikor a fentieket elmondtam neki, és ezzel egyetemben teljes mértékben félreértett (lehet én fogalmaztam rosszul). Úgy vette, innentől rendszeresen maszturbálnom kell. Exem mélyen vallásos, ami azt eredményezte, hogy együttlétünk négy hónapja alatt a Káma szútra fejezeteiről csak elméleti síkon értekeztünk, gyakorlati kivitelezésre egy ízben sem került sor (nem is kerülhetett volna házasságig, én pedig a házasulást – ha egyáltalán – öt-tíz éves időintervallumon belül képzelem el), így megbeszéltük, hogy elképzelésünk a jövőről, és világfelfogásunk is más (én nem vagyok vallásos, de ateista sem), megállapítottuk vélemény-eltérésünket, és a disszenzus szellemében békében elváltunk egymástól.
A problémám ekképpen megoldódott, mivel az a hatás, ami a tartós erekciót kiváltotta, az egyeztető tárgyalást lezáró megállapodás után, mint tényező, kilépett életemből.
marhaság.
Christaylod: hát igen, c'est la vie :)
Luc: teljes mértékben egyetértek.
<< Home