Fenryr's blog

Alkesz nagybácsi – édesanyám legkisebbik öccse -, annak ellenére, hogy nem invitáltuk meg az idei karácsonyra, ma betoppant kora délután. Jöttére számítottam. Ameddig el nem kezdett inni, kiemelkedően jó sakkjátékosként szerepelt amatőr rendezvényeken, az ivászat megkezdése után pedig visszaesett a „remek amatőr sakkjátékos” szintre (olyan szint ez, hogy öt feles én négy nagyfröccs után is leiskoláz egy hozzám hasonló tudatlant), így arra gondoltam, meglepem őt egy sakk-szakkönyvvel. Sajnos az antikváriumban nem találtam a polcon egy darabot sem, így be kellett érnem Nagy László Jönnek a harangok értem kötetével, amit az antikváriusok ezeregyszáz forintért vesztegettek (adtam érte annyit), miközben a legújabb Térey-kötet, amin a tinta még meg se száradt, 1990 Ft-ba került. Alkesz nagybácsi éppen indultamkor érkezett, így a kötetet odaadtam écsanyámnak, benne ötszáz forinttal, hogy vegyen belőle cigit, és ne écsanyámét szívja el. Alkesz nagybácsi tervei szerint az esti busszal ment volna haza, persze mi tudtuk: még ma este viszontlátjuk őt. Tavaly egy kicsit megzizzent, azt hitte, lábába földönkívüliek ültettek be mikrocsipet, illetve lövészárkot ásott és barikádot emelt a szülői ház nagyobbik szobájában. Bátyám fel is tette neki a kérdést: Mi történt, Pista? Azt csak álmodtam – felelte Alkesz nagybácsi. No de nyitott szemmel? – kontrázott bátyám. A „bohóc sapkám” (egy Mici-sapka, amit vagy két éve vehettem Kotráséknál, Debrecen sapka- és kalapkészítőinél, és hónapokba telt, mire fejformámat felvette, és rendszeresen hordom) megpróbálta elkuncsorogni, végül kénytelen volt beérni egy háromezer forintos Saxoo, London feliratú, fekete színű baseball-sapkával (a piros nem tetszett neki).

Écsanyámmal konzultáltam, a könyvnek, avagy a pénznek örült-e jobban: „A könyvbe belenézett, de a pénznek örült jobban”.

Este kilenckor, halkan csöngetett. „Reménytelenül, lassan tünődve”. Écsanyám nyitott ajtót. Köszönés nélkül imigyen szólott: Sikerült berúgni? Sajnos nem – hangzott a válasz hezitálás nélkül, majd Alkesz nagybácsi keresztül dülöngélt a folyosón, irhakabátban, a fekete London feliratú Saxoo baseball-sapkát viselvén. Köszöntem neki, és átnyújtottam azt a bőrkabátot, amit még Piri néném küldött külön neki, legutóbb, amikor náluk jártam kilencven milliós budai villájukban. Öt percbe telt elmagyarázni Alkesz nagybácsinak, hogy milyen rokoni szálak kötik őt Piri nénémhez. A fekete bőrkabátot felpróbálta, a bélés nem tetszett neki, és különben is, miben viszi ezt ő haza? Adtam neki szatyrot. Vendégszobánkban, a földre heveredett le az ágy helyett, nyomatékosan felhívtam rá figyelmét, lehetőség szerint ne keltsen fel reggel, ajtómat kulcsra zártam.

# Posted by Fenryr : 9:42 du.