Fenryr's blog

Liebe Marion,

ich denke für das Bild.

As you know, my deutsch ist nicht sehr gut, that’s why I continue in english J

It was very nice, to hear your voice after one and a half year. You’ve got a beautiful voice! J

Youd did that right, that you stopped, when I called you. Imagine, last Friday I crashed my brother’s car. I was turning in a junction, to left, and when I was turning, I couldn’t push the wheel to the right, after that the car skidded to the other inner lane, then I pushed the break as hard as I can. I knocked out a traffic board, and I stopped int he front of the waiting cars (they was waiting to get a free mark). I didn’t crash them, fortunately. My seatbell was fasten, I got out of the car, two or three men said: „Are you allright?” I said, I’m fine, then they got back into their cars, and I called the police immediately, afterwards I called my brother. While I was waiting for the police, two other policemen stopped not so far away from me. I said: „Did you come to my announcement? They said no, then they got back in their car, and left. I’ve had to wait nearly twenty seconds, when the policemen arrived. I’ve had to tell the hole story, they asked me: „Is that the truth? You couldn’t push the wheel backwards?”. Naturally, I answered yes. Then my brother arrived, the policemen asked him cross-questions. The policemen were very friendly, they were very-very kindly, they only punished me for two thousend hungarian forints (8 euros) J I was very lucky. The repairing will cost me 320 euros, but after all, I got off cheap.

I was working very hard, now I’m on hollidays. I was thinking, and realizing things, I didn’t know about myself, about my environment, about people, about my life. It wasn’t easy, it was very hard. I fall into depression, I went to the psychiatry, I took pills (chilling and sleeping pills). Now I suffering in insomnia, I have a disease called performance-oriented frustration J When I can’t sleep, I read J Poetry or the stories from the life of Buddha, novells, stories. Anyway, don’t worry about me, I’m getting well. Promise!

I heard about the changes, what will be happen in the European Council, and about the Constitution of the European Union, and about the bureaucratic „reforms”. I hope that you won’t be fired. I think, you might be a very-very good translator, and a very respectable employee. Frustration, stress, demoralization are very bad things (I knew it, unfortunately), it won’t be easy for you, you must get used to this idea. Brace yourself, I advise. I know, that what I did in the last few yearsat the office, and in my private life, was the right thing to do, and I know, that the future will be successfull. It will be successfull for you, believe in me! J

Christmas wasn’t white this year, but today it snowed. I hope the new year will be peacefull and rich in emotions for both of us.

Now it’s getting late, I hope you’re allright. I didn’t forget about Neruda and Kavafis! J

I wish you an excellent New Year and good health too!

Mit freundlichen Grüßen:

Peter

# Posted by Fenryr : 9:21 du.  3 comments

Alkesz nagybácsi – édesanyám legkisebbik öccse -, annak ellenére, hogy nem invitáltuk meg az idei karácsonyra, ma betoppant kora délután. Jöttére számítottam. Ameddig el nem kezdett inni, kiemelkedően jó sakkjátékosként szerepelt amatőr rendezvényeken, az ivászat megkezdése után pedig visszaesett a „remek amatőr sakkjátékos” szintre (olyan szint ez, hogy öt feles én négy nagyfröccs után is leiskoláz egy hozzám hasonló tudatlant), így arra gondoltam, meglepem őt egy sakk-szakkönyvvel. Sajnos az antikváriumban nem találtam a polcon egy darabot sem, így be kellett érnem Nagy László Jönnek a harangok értem kötetével, amit az antikváriusok ezeregyszáz forintért vesztegettek (adtam érte annyit), miközben a legújabb Térey-kötet, amin a tinta még meg se száradt, 1990 Ft-ba került. Alkesz nagybácsi éppen indultamkor érkezett, így a kötetet odaadtam écsanyámnak, benne ötszáz forinttal, hogy vegyen belőle cigit, és ne écsanyámét szívja el. Alkesz nagybácsi tervei szerint az esti busszal ment volna haza, persze mi tudtuk: még ma este viszontlátjuk őt. Tavaly egy kicsit megzizzent, azt hitte, lábába földönkívüliek ültettek be mikrocsipet, illetve lövészárkot ásott és barikádot emelt a szülői ház nagyobbik szobájában. Bátyám fel is tette neki a kérdést: Mi történt, Pista? Azt csak álmodtam – felelte Alkesz nagybácsi. No de nyitott szemmel? – kontrázott bátyám. A „bohóc sapkám” (egy Mici-sapka, amit vagy két éve vehettem Kotráséknál, Debrecen sapka- és kalapkészítőinél, és hónapokba telt, mire fejformámat felvette, és rendszeresen hordom) megpróbálta elkuncsorogni, végül kénytelen volt beérni egy háromezer forintos Saxoo, London feliratú, fekete színű baseball-sapkával (a piros nem tetszett neki).

Écsanyámmal konzultáltam, a könyvnek, avagy a pénznek örült-e jobban: „A könyvbe belenézett, de a pénznek örült jobban”.

Este kilenckor, halkan csöngetett. „Reménytelenül, lassan tünődve”. Écsanyám nyitott ajtót. Köszönés nélkül imigyen szólott: Sikerült berúgni? Sajnos nem – hangzott a válasz hezitálás nélkül, majd Alkesz nagybácsi keresztül dülöngélt a folyosón, irhakabátban, a fekete London feliratú Saxoo baseball-sapkát viselvén. Köszöntem neki, és átnyújtottam azt a bőrkabátot, amit még Piri néném küldött külön neki, legutóbb, amikor náluk jártam kilencven milliós budai villájukban. Öt percbe telt elmagyarázni Alkesz nagybácsinak, hogy milyen rokoni szálak kötik őt Piri nénémhez. A fekete bőrkabátot felpróbálta, a bélés nem tetszett neki, és különben is, miben viszi ezt ő haza? Adtam neki szatyrot. Vendégszobánkban, a földre heveredett le az ágy helyett, nyomatékosan felhívtam rá figyelmét, lehetőség szerint ne keltsen fel reggel, ajtómat kulcsra zártam.

# Posted by Fenryr : 9:42 du.  3 comments

A tűzvédelmi oktatáson a két-, öt- illetve hatkilós porral oltó berendezéseket kb. 80-szor emeltem meg, délutánra bedurrant a hátam, úgy bekeményedett, hogy tésztát lehetett volna rajta gyúrni. Estefelé elmentem exemhez, és a tőle való eljövetel megtörténte után iszonyatosan elkezdtek fájni férfiúi golyóim, olyannyira, hogy taxival vitettem haza magam, és alig vártam, hogy összegörnyedve lefeküdhessek. Álomba szenderülés és ébredés után a fájdalom varázsütésre elmúlt.

Ugyanez megismétlődött három nappal később, amikor exem jött el hozzám, és távozását követően ismételten a fent körülírt szimptómákat produkáltam. Ezek után eszembe jutott a Hupikék Törpikék szövege: „Ez már nem csak játék és mese”. Felkerestem háziorvosom. Bevallom, azt hittem, hátamról sugárzik le ágyékomba a fájdalom, de dr. Hatvany karakán közölte, hogy az nem az én fájdalmamhoz hasonlatos érzeteket keltene, így legyek szíves megereszteni egy vizitet az urológián szervi kivizsgálás és szakdiagnózis felállítása okán.

A Fábry-show-kból eredő rémtörténeteket ismervén, amelyeknek főszereplői vazelines tégelyben gumikesztyűvel turkáló urológusok, enyhén megszeppentem és megriadtam. Nem akartam, hogy jöjjön az ÁSZ (a seggturkász). Női baráti köröm bizonyos szereplőitől megkaptam a pofámba, hogy „most megtapasztalod végtére milyen az anális élvezet, hehehe”, férfi baráti körömtől viszont teljes megértésre találtam, mélyen átérezték helyzetem súlyosságát, de egyben felkértek rá, hogy a vizsgálatok után lehetőség szerint ne váljak melegebbé a napnál.

Dr. Reszegi urológus rendelője előtt talán két férfi, ha várakozott, sokkal több nőt láttam a többi rendelő előtt, gondolom vesebajokkal és inkontinenciával küszködhetnek, illetve a nőgyógyászati vizsgálatok folyományaként sokkal kevésbé frusztráltan mennek el egy „beható” szakrendelésre, mint férfitársaim.

Rövid várakozás után kerültem sorra, „Vizsgálat vagy halál” felkiáltással agyamban próbáltam határozottnak és fesztelennek mutatkozni, majd elmondtam, hogy „Nagyon bekeményedett a hátam, és ha az asszonynál jártam, nem ment végbe semmiféle nemi játék, és azóta fáj az ágyéki tájék”. Dr. Reszegi két millisecundum alatt felállította diagnózisát: „Ezt hívják vőlegény-betegségnek.” A történet arról szól, hogy ha a pénisz hosszabb ideig (1-2 óráig, vagy tovább) erektált állapotban van, és az erekciót nem követi ejakuláció, akkor az bizony fájdalmat okoz a homo sapiens sapiens hímjeinél bizonyos esetekben (utánaolvastam később, népiesebb nevén ez a „kangörcs”, szégyen, de töredelmesen bevallom, én nem tudtam). Majd dr. Reszegi (nagybajszú, negyvenes férfiorvos, katonás-bajoros) megkért, fáradjak föl az ágyra. A prosztata-vizsgálatokról hallott rémtörténetek hatására rutinosan négykézláb, fenekemet hátra pucsítva somfordáltam a betegágyhoz, amikor az asszisztensnő és a doktorúr kánonban üvöltöttek rám: a hátamra feküdjek. Ultrahangos készülékkel hasi tájékról vizsgáltak meg, semmiféle túrkászásra nem került sor: megkönnyebbülésem hatalmasságát beterjesztem a Guinness-nek. Dr. Reszegi urológiailag negatívnak titulált, semmiféle szervi elváltozásom nincs („A makk egészséges”), bajomra gyógyír pedig csak egy létezik: hosszú erekció után legyek szíves ejakulálni (töredelmesen bevallom, arról ábrándoztam, hogy női szájakból fognak életem során elhangozni hasonló mondatok, és nem egy nagybajszú férfi fog felszólítani ezen tevékenység elvégzésére).

Párom-exem jókat derült, amikor a fentieket elmondtam neki, és ezzel egyetemben teljes mértékben félreértett (lehet én fogalmaztam rosszul). Úgy vette, innentől rendszeresen maszturbálnom kell. Exem mélyen vallásos, ami azt eredményezte, hogy együttlétünk négy hónapja alatt a Káma szútra fejezeteiről csak elméleti síkon értekeztünk, gyakorlati kivitelezésre egy ízben sem került sor (nem is kerülhetett volna házasságig, én pedig a házasulást – ha egyáltalán – öt-tíz éves időintervallumon belül képzelem el), így megbeszéltük, hogy elképzelésünk a jövőről, és világfelfogásunk is más (én nem vagyok vallásos, de ateista sem), megállapítottuk vélemény-eltérésünket, és a disszenzus szellemében békében elváltunk egymástól.

A problémám ekképpen megoldódott, mivel az a hatás, ami a tartós erekciót kiváltotta, az egyeztető tárgyalást lezáró megállapodás után, mint tényező, kilépett életemből.

Nyálas Olvasóm, nem kívánok Neked hasonlókat, legyél akár férfiú, akár nő, viszont hallgasd meg, kérlek intelmemet: ha netalán hasonló helyzetbe kerülnél, intézkedéseid a bizonyosság és a javulás érdekében mielőbb foganatosítsd.

# Posted by Fenryr : 4:30 du.  6 comments

Nyálas Olvasóm, dr. Kacsó („Csókolom a kacsóját, Dr. Kacsó”) megállapította szóbeli beszámolóm alapján, hogy a klasszikus, mély depresszió állapotából a teljesítmény-orientált frusztráció állapotába léptem át, és pszichoszomatikus a manifesztációm – fogalmam sincs, mit jelent -. Mivel abszolút nem aludtam jól, enyhe insomniát is diagnosztizált pici ráterem, enyhe altatót kaptam, amivel két héten keresztül tökéletesen jól voltam képes aluszikálni, hála istennek és a modern orvostudománynak, és a kizsákmányoló gyógyszergyárak magas összegű fejlesztésekre szánt büdzséjének.

A teljesítmény-orientált frusztrációból adódóan fejembe vettem, hogy tűzvédelmi előadást tartok munkahelyemen. A tűzvédelem a munkavédelmen belül szívügyem, mivel nagyanyám öt éves koromban gyújtogatáson kapott rajta a padláson, kirángatott a kert végébe a vén diófa alá, és leadott orcámra egypár sorozatot (hozzá kell tennem, nagyon szerettem nagyanyám, és ő is engem). Kilencvenhétben pedig a Bőrklinikán feküdtem, egy anyajegyet vágtak ki bal alkaromból, és professzorom, dr. Juhász azzal vált legendássá, hogy huzamosabb ideig életben tartott egy súlyosan megégett kisgyereket. Két tizenéves gázolajosdit játszott, az egyik leöntötte és felgyújtotta a másikat. Sanyikának hívták a gyereket, a teste több, mint hetven százalékán megégett, harmadfokú és negyedfokú égési sérüléseket szerzett, az ennyire sérült betegek túlélési esélye nullához közeli. Sajnos Sanyika sem élte túl ezt a „játékot”, dr. Juhász viszont életben tartotta két héten keresztül, és olyan úttörő beavatkozásokat végzett el a fiún, ami a többi sérült túlélési esélyeit reméljük javítja. Akkor és ott eldöntöttem, hogy lehetőség szerint az égési sérüléseket igyekszem elkerülni, illetve magát az égésből eredő halált a halálnemek legszörnyűbbikének tartom.

Sajnos a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt két munkatársam is életét vesztette, ebből a szomorú apropóból novembert kinevezte a menedzsment munkavédelmi hónapnak, ezen belül jeleztem, hogy ha adódik alkalom, szívesen tartanék tűzvédelmi előadást (ami amúgy évente egyszer kötelező, de ittlétem hat éve alatt egy ízben sem kerítettek rá sort, és általában más munkahelyeken sem tartják be ezt a kötelezettséget). Szerencsére kezdeményezésem mind vezetőm, mind a munkavédelmisek támogatták. Szerettem volna, ha az előadásokon a Tűzoltóság részéről is jelen lett volna valaki, mert nem vagyok tűzvédelmi szakértő, ezért elmentem főnök-kisasszonyommal a Parancsnokságra, ugyanis párja, Misi tűzoltó. Megbeszéltük mi hogyan legyen, de kértem, hogy lehetőség szerint egyenruhában (gyakorlóban) jöjjön el, egy szabadnapját áldozta volna fel ránk, viszont ahhoz, hogy szolgálati időn kívül egyenruhában jelenhessen meg, kérvényt kellett írnia feletteseinek. A szolgálatvezetője remek ötletnek tartotta, de a főparancsnok (alezredes) bal lábbal kelt fel a kérelmezés napján, leosztotta szegény Misit, és a kérelmet elutasította, illetve megkérdezte, hogy ki nálunk a tűzvédelmis. Ezek után felhívtam a tűzvédelmist, hogy készüljön fel arra, hogy az alezredes úr esetleg keresheti telefonon: nem kereste. Egyedül maradtam. A égés folyamatát, feltételeit, valamint az Országos Tűzrendészeti Szabályzat helyiség-kategorizálását megtanultam egy hegesztési kézikönyvből, az égési sérültek ellátását letöltöttem az internetről, a tűzoltóság értesítésének a menetét még Misivel átbeszéltük (én nem tudtam, hogy 120 mp alatt ők képesek a riasztástól számítva a Parancsnokságról a tűz helyére elindulni: ennyi a riadókészültség normaideje, két perc), a karbantartóval bejártuk helyiségeinket, ellenőriztük a menekülési útvonalakat, és ahova kértem, oda kaptam extra porral oltó berendezéseket is. A tűzlétrákat anno fél évvel ezelőtt szereltettem fel (akkori vezetőim magasról tojtak a témára), most már csak egy „forgalom elől elzárt terület” útburkolati jelzést kell az egyik alá fölfestetni, ahová rendszeresen szabálytalanul beparkolnak. Ezek a témák elég szárazak, emlékeim szerint én is végiguntam az egyetemi első tűzvédelmi előadást, így úgy döntöttem, beszélek személyes élményeimről bevezetőképpen, valamint belevettem az előadásban egy kis görög mitológiát (Prométheusz), egy kis római mitológiát (Mucius Scaevola), és egy kis emberi törzsfejlődést – milyen szerepet játszott a tűz emberré válásunkban -, és csak ez után tértem rá arra, hogy hogyan és merre meneküljünk, mi az égés, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy beinduljon az égési folyamat, illetve hogyan lássunk el különböző égési sérüléseket (I-II-III-IV. fokú égés, Wallace-féle kilences szabály, tenyér-szabály, hűtés időtartama stb.), majd három tűzoltó berendezést is megmutattam, a legnehezebbet törékeny és szép lányokkal emeltettem meg, hogy lássák-érezzék, nem könnyű a tűzoltás, még akkor sem, ha csak eljátszunk egy szituációt. 177 emberre került sor tizenkét csoportban egy nap alatt, reggel héttől negyed négyig folyamatosan, átlag fél órás időtartamúra sikeredett egy-egy oktatás. A visszajelzések alapján egyértelműen jónak, hasznosnak és érdekesnek tartották „hallgatóim” az előadásokat, sokan, akik nem ismertek, bejelöltek iwiw-en, ami külön jól esett, illetve pár hölgy személyesen jött közölni, hogy tetszett, ami pedig férfiúi hiúságomat növelte kis időre. Élveztem, bár be kell vallanom, elfáradtam a végére. Az utolsó előadásra beült egy korombeli lány, aki kicsi korában leforrázta magát vízzel, és a mellkasán és az arcán láthatóak a hegei. Érdekes érzés, ha olyan embernek tart a tűzvédelemről oktatást, aki maga is megégett, de külön jól esett, hogy ő is odajött hozzám, és hasznosnak-érdekesnek találta az elhangzottakat.

Nyálas Olvasóim, bizony mondom néktek, jó érzés, ha az önös érdek kollektív érdekké alakul át, és hallgatóságra talál.

# Posted by Fenryr : 4:27 du.  2 comments