Fenryr's blog

A héten munkahelyemnél is lehangolóbb helyen jártam, a Bíróságon. Egyszer beidéztek. Aki olvasta Kafkától A per-t, az tudja, mire számíthat. Persze én is úgy kaptam az idézést anno, hogy ne tudjam, mivel kapcsolatban hallgatnak ki, nehogy felkészülhessek egy esetlegesen egyéni, és korántsem valós verzióval. Az idézés kézhezvétele előtt részeg barátomat vádolták meg egy harmadosztályú szórakozóhelyen csontra borotvált fejű gorillák pár billiárd golyó eltulajdonításával, majd a billiárd golyók kifizetéséig fogva tartották őt a kocsmában. Arra számítottam, erről lesz szó. Fel is készültem: Zolikának semmi köze az egészhez, teljes mértékben ártatlan! Ezt skandáltam magamban, miközben a Rendőr Főkapitányság gazdasági bűnügyekkel foglalkozó alosztálya felé tartottam. Egy vicces nevű hadnagy hallgatott ki, Potyesz, ha jól emlékszem. Potyesz hadnagy. Kiderült, nem Zolika a vádlott, és szó sem esett billiárd golyókról. Egy cd-kölcsönzőbe iratkoztam be évekkel az eset előtt, és a tulajt felnyomta a MAHASZ a szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt. Emlékeznem kellett volna, hol láttam először a kölcsönző reklámját, miért iratkoztam be oda, milyen plakátokat ragasztottak ki a falra, és egyéb, az ember tudatába mélyen beivódó részletekre. Semmire sem emlékeztem. Nemhogy évek, napok múlva sem emlékszik már az ember, hogy éppen milyen termékeket árusítanak akciósan a Tesco-ban, és mennyiért. Ebben az ügyben többször beidéztek, rabolták az időm, szembesítettek, majd a bíróságon is kihallgattak, és a bíró még ki is oktatott. Ezen a tortúrán végigmenni állampolgári kötelesség, a magyar alkotmányba beleírták, hogy az állampolgár nem tagadhatja meg, és köteles tanúskodni, így ha nem jelenik meg adott időpontban, adott helyen, elővezettetik. Kedves és köpcös rendőrbácsikák jelenhetnek meg a bejárati ajtóban. Nem csengetnek, gumibotjukkal kopogtatnak ők, és elővezetnek kilométerenként húsz forintért (végül is olcsóbb, mint a taxi), plusz kiszállási és munkadíj (fix költségek).

Mostani látogatásom célja azonban nem tanúskodás, csupán egy adatközlő levél leadása volt. Bejártam az egész lehangoló, szürke lambériával burkolt épületet, mire megtaláltam az irattárat. Összefutottam Anitával, akit szintén beidéztek tanúskodni. Ő azt hitte, a kilométerenkénti húsz forintot neki fizetik ki, így ki is számolta, mennyi pénzt fog kapni, ha a rendőr bácsik hozzák be Debrecenbe az ország déli csücskéből. Szerencsére egy rendőr ismerőse felvilágosította a költségeket illetően („Azt nem neked fizetik, azt neked kell fizetni, bazzeg!”). A rövid diskurzust követően beálltam a sorba, félfogadási idő tizenegyig, az óra fél tizet mutatott, előttem öten. Legkirívóbb várakozó egy focista frizurás, legotrombább, nyolcvanas évekből származó „retro” SZTK-szemüveges, nyúzott pulóveres, kőkoptatott farmeros, lila-zöld PVC-dzsekis (Fradi és Újpest meccseken egyaránt viselhető, praktikus) Don Juan.

Az irattár bejárata két részre oszlik. Az egyiken a polgári, a másikon a büntető perek iratait lehet a kompetensekhez eljuttatni. A büntető pereknél még haladtak is, a polgári perekkel foglalkozó részlegen azonban Don Juan belépését követően egyáltalán nem haladt a sor. Egy óra várakozást követően megrohamozták az ajtót, majd egy szőke lány szólt nekem, hogy ha csak egy pecsétre várok, akkor menjek be én is nyugodtan. Be is mentem nyugodtan. A pecsétre vártam, amikor realizálódott bennem, miért is kellett oly’ sokat várnom. Don Juan egy két kilós irathalmazt nyálazott át méla gondossággal. A két kupacra metszett irathalmaz mellett félig megfogalmazott beadvány, iskolás gyöngybetűkkel imigyen megkezdve: „Tisztelt Birosag!”. Egyből beugrott, hogy Don Juan nem tud magyarul, és még Kukorelly Endre A helyesírásból elégtelen tanuló fogalmazása című versének pár passzusa is felsejlett a messzeségből. A történtek ellenére boldogan léptem ki az épületből, azzal a tudattal, hogy az irat leadásával és a határidő megtartásával hozzájárulhattam ahhoz, hogy az alperesnek a felperes és társai ellen indított perében a bíróság objektív döntést hozhasson, és végre kiderülhessen az igazság, és Juszticina is (habár bekötött szemmel) nyugodtan aludhasson.

# Posted by Fenryr : 8:50 de.  5 comments

Besenyő felmondott. Olyan munkakörbe helyezték, helyesebben akarták helyezni, amit ő nem vállalt. Munkaadói felvilágosították, nincs olyan, hogy nem, Besenyő azonban, mint notórius nihilista felvilágosította őket: van, csak számolni kell a következményekkel. Kapott egy hét gondolkozási időt. Következő hét hétfőre behívták meghallgatásra, elbeszélgetésre. A pesti Obersturmbannführer látogatása is éppen hétfőre esett, így Besenyő legalább hat órát várt a konzultációra, majd hazament. Természetesen a kihallgatási-meghallgatási-elhallgattatási bizottság rajtam kereste őt, én pedig tőmondatban közöltem: hazament. A tőmondatot barokkos körmondatban megfogalmazott rinyálással, ostoba okfejtéssel jutalmazták, amit kénytelen hallgattam végig. Másnap megjelent Besenyő, és megkérdezték, mit szeretne csinálni. „Én? Itt már semmit…” – hangzott a válasz. Kijelentésének eredménye munkaszerződés-bontás, egy kis extra munka, öt perc továbbmaradás a Human Relations (Emberi Viszonyok) osztályon. Távozása óta GB-vel duóban nyomjuk a szélmalomharcot, Don Quijote de la Mancha és Sancho Panza (az utókor hivatott eldönteni, melyikünk melyik). Egyelőre nem termett számunkra babér, nem nyerte el egyikőnk sem Dulcinea del Toboso kisasszony kegyeit. No de sebaj, sovány gebén, vézna szamáron is a győzelemig vágtatunk!

# Posted by Fenryr : 8:49 de.  2 comments