Fenryr's blog

Miután lassacskán három éve gyógyszerekkel kezeli depressziómat Dr. K., nem túl nagy hatékonysággal, összesen öt gyógyszert váltogatva eme három év alatt, úgy döntöttem, rászánom az időt, és végigböngészem az interneten keresztül gyógyszereim működési elvét, hatóanyagát, hatását, mellékhatásait, helyettesíthetőségeit és az ár/érték arányukat is, (ár per kiszerelés mértéke). Mivel egyes elméletek szerint a depressziót az alacsony szerotonin-szint (szerotonin: 5-hidroxi-triptamin, rövidítve: 5-HT, egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtei állítanak elő) okozza – a szerotonin tehát neurotranszmitter, a neurotranszmitterek pedig ingerületátvivő molekulák, ilyenek pl. a dopamin, noradrenalin stb. -, így a gyógyszeres kezelést általában rögtön (esetemben is) szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI – selective serotonin reuptake inhibitors) segítségével jobb esetben gyógyítják, kevésbé jobb esetben kezelik, néha pedig olyan hatása van a depressziósra, mintha TicTac-ot venne be. A szelektív szerotonin-visszavétel gátlók fokozzák a szerotonin aktivitását, csak hát nem lehet simán bevinni a szervezetbe, mint az alkoholt, hanem a hatóanyagok révén – gondolom- azok inkább az enterokromaffin-sejteket bírják rá a több termelésre, sztahanovistákat csinálnak belőlük! Sajnos a mai fejlett orvostudomány igen keveset tud még a szerotoninról, de azért adják a betegnek, mint lónak a kockacukrot, minden esetre feltehetőleg a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, valamint az étvágy szabályozásában játszik szerepet.

SSRI-ből három év alatt összesen kettőt írt fel Dr. K., pedig megemlítettem, hogy nem lettem egyiktől sem Pimpike, az erdő boldogan repülő farkasa. Tehát most készültem, és vittem a listám, amin tíz antidepresszáns szerepelt, különböző hatóanyagokkal. Nyugtatókkal – amikből összesen egyet írtak fel, először hatalmas dózisokban, így nagyon könnyen rászoktam, majd a dózist folyamatosan csökkentették – nehezebb dolgom akadt, mivel hatóanyaguk általában a benzodiazepinek „családjába” tartozik, kivéve egy karbamátot (arról pedig nem sikerült megtudnom, mi is pontosan). Altatókból is vittem egy kisebb ajánló-csomagot (milyen jó orvoslátogató gyógyszerész lehetett volna belőlem, ha kicsit is érdekelt volna a biokémia!), ami szintén tartalmazta a hatóanyagokat, valamint itt főként az ár/érték arányra tértem rá, azért, mert a sleeping pill bizony drága.

Dr. K. úgy örült a listának és az utánajárásnak, mint majom a farkának, nimbuszom nagyot nőtt szemében, az SSRI-ket végignézve rögtön fel is írt egy másikat, mondván „hát… akkor… talán próbáljuk meg…. ezt!”. Közöltem azt is, bizony az alprazolam hatóanyagú benzodiazepin kisebb dózisa nem hat már nagyon rám, így most nagyobb dózist kérek (természetesen az asszisztens a számítógépből pop-up-ként előírt adagot írta fel, amit sajnos csak a gyógyszertárban vettem észre…), szokásos altatómról pedig kiderül, ár/érték aránya a piacon a legjobb, tehát annál maradtunk. Doktor K. feldobódott állapotában megszervezett egy harmadik találkozást a nehezen elérhető pszichológussal, sőt, az örömmámorban még azt is felajánlotta, ha gondolom, befeküdhetek egy hétre a debreceni Lipótmezőre (ahonnan valószínűleg tényleg úgy jönnék ki, mint Pimpike, az erdő repülő farkasa), eme kedves gesztusát köszönettel visszautasítottam, mivel nem soká elkezdek dolgozni egy cégnél, valamint a hétre még jelentkeztem két állásinterjúra is (mint utóbb kiderült, az egyikhez próbanap is tartozott, valószínű ez a történet is meg fog érni egy posztot). A kinyomtatott két oldalas dokumentumot elkérte. "És ezt így ki lehet nézni az internetről, és ki is lehet nyomtatni?", kérdezte, amire én az "Igen" választ adtam.

Miután ezeken a sablonos, mindennapi cselekményeken túlestünk, Dr. K. megkérdezte, milyen laptopot vegyen kisfiának. Nagyjából húsz percet diktálhattam neki, míg ő folyamatosan jegyzetelt, addig az asszisztens enyhén groteszk mosollyal arcán szemlélte a Doktor Bobóból ismert „diktál a beteg, írja a doktor”-szerű, enyhén komikus színezetet öltött helyzetet.

Nyálas Olvasóim, ha tehetitek, válogassátok meg orvosaitokat úgy, mint a barátaitokat. De csak ha módotokban áll…

# Posted by Fenryr : 8:53 de.  4 comments

Az elmúlt negyed év történéseit elég nehéz volna naplószerűen összefoglalni, így semmilyen szerkezeti tematika mentém (lineáris, kronologikus, alfabetikus stb.) nem fog posztom haladni, egy elfuserált Hrabal módjára ugrálni fognak soraim ide-oda, Nyálas Olvasóm.

Pár hónapja, a borotválkozásokat követően kialakuló borosta hatására égető, viszkető érzést éreztem orrom alatt, balra. Az égető, viszkető érzés csak akkor szűnt meg, ha megborotválkoztam, viszont akkor egy kisebb méretű Tanzánia-folt jelent meg orcámon, majdnem oly’ szép, mint Gorbachov kopasz fején a madárürülék-mintázatú májfolt. Bevallom, először herpeszre gyanakodtam, amivel évekkel ezelőtt D.V. nevű hölgyismerősöm adományozott meg (semmi mást nem kaptam tőle), de mint inkompetens medikus tudni vélem, az bizony nem így néz ki. D.V. nevű hölgyismerősöm (aki nem azonos azzal a D.V. nevű hölgyismerősömmel, akitől a herpes simplex vírust kaptam) világosított fel, bizony ez gombafertőzés lehet, amin igen meglepődtem, mivel nem lábkefével mosom meg orcám, és arcszőrzetem is borotvával távolítom el, nem körömvágó ollóval trimmelem. Tanácsát megfogadva meglátogattam háziorvosom, egyebek között megmérettem jó hipochonderként vérnyomásom, majd usgyi a Bőr- és Nemibeteg Gondozó. Legutóbb az urológia megalázó szentélyében jártam évekkel ezelőtt, most viszont semmi félsz nem kelt bennem, annak ellenére sem, hogy előttem rabruhában vezették ki az egyik pácienst, kéz-és lábbilincsben. Vajon körömágyi gyulladása lehetett, vagy csak elejtette a szappant? Sose tudom meg… Hamar sorra kerültem, és megállapították, D.V. diagnózisa bizony megállja a helyét, igaz, nem gombafertőzés, hanem seborrhoeás bőrgyulladás, kenjem kenőccsel, és 6-8 hét múlva ugyanolyan ronda orcám lesz, mint egykor, csak Tanzánia nélkül, valamint a biztonság kedvéért megkérdezték, volt-e már genitális herpeszem. Sajnos még nem, feleltem, majd – mivel tizenegy évvel ezelőtt kivágtak belőlem a Bőrgyógyászati Klinikán egy borsószemnyi naevus pigmentosus-t – kértem egy TTK-t (teljes test kivizsgálás, nem természettudományi kar!), fél perc alatt ledobtam gönceim, és kisgatyában flangáltam Adoniszéhoz kicsit sem hasonló testemmel a specialista doktornő és a két asszisztens előtt. A specialista egy kis bigyóval nézegette bőrfelületem kb. 0,000000001%-át, világított, mint E.T. ujja (monochromatikus polarizált fénykezelés és kryosebészeti beavatkozás – igen, sokat tanultam Gregory House-tól), de nem talált semmit, viszont, mivel homlokomon található kb. három-öt darab kisebb méretű mitesszer, felírt egy kenőcsöt, ami majd eltűnteti (Skinoren, hatóanyaga azelainsav, természetes Photoshop). Nem fogja, mert majdnem négyezer forint a pattanástalanító, így vagy meggyógyul magától, vagy belehalok…

A Bőr- és Nemibeteg Gondozónál jobban már csak a K&H Bankban éreztem jobban magam, ahol egy órát kellett várnom egy e-bank kártya cseréjére. Az ügyintéző fülbevalóját megdicsértem, megkérdeztem, Swarovski-e. Nem, de azért vette, mert olyan benyomást kelt… A bélyegzőket kint hagyta asztalán, majd hosszú időre távozott, így bárki simán lenyúlhatná bármelyiket, igaz, szemben befigyel a kamera, de akkor is. Megálltam, és nem tettem szóvá. Már alig várom az újbóli izgalmas várakozást, ugyanis hamarosan lejár a bankkártyám érvényességi ideje is! Remélem történik majd valami váratlan, pl. Ambrus Attila kiszabadul a szigorítottból, és fentről ereszkedik le az ügyféltérbe sziklamászó kötélen, mint Tom Szcientológus Cruise a Mission: Impossible első részében, kezében fegyvernek látszó, csőre töltött Glock 17-essel. De még jobb lenne, ha Rejtő E. Tibor jelenne meg keresvén a személyzetist, nem üresedett-e meg a vezérigazgatói poszt mostanság.

Szabika minap bemutatta verdáját, amit még G. Lacika is megirigyelhetne, mert annyi WC-papír férhet el a csomagtartójában, ami az ő esetében akár több hétig is kitartana. Apropó: a WC-papír kifejezésnek semmi értelme. Az ember nem a vécét törli ki vele. Nevezzük nevén: seggpapír. Sokkal kifejezőbb, magyarosabb, költőibb.

Az alföldi munkaerőpiac rejtelmeivel megtelt a hócipőm, a HR-esek taplók, a hirdetések kb. 10-20%-ban tartalmaznak valós információt, amibe a telefonszám, e-mail cím is beleértendő. Enyhén szólva elszomorító, ha negyven beadott pályázatból kettőre adnak választ, amiből az egyik rendre biztosítási és/vagy hitelügynök egyéni vállalkozóként, ne adj isten Zepter-árus. Annál már a Mooby’s is jobb, vagy a Quick Stop…

# Posted by Fenryr : 3:16 du.  4 comments

Délelőtt jártam a Városi Ideggondozó Intézet Pszichiátriai Járóbeteg Szakrendelésén Dr. K-nál.

Hogy van? – kérdezte. Mondom még mindig szarul alszom, napi 2-4-6 órákat, hol így, hol úgy. Néha éjjel kettőkor főzök, tegnap előtt 23-kor aludtam el, éjjel kettőkor felkeltem, az első buszok indulásakor pedig elmentem a Tesco-ba vásárolni.

Erre Dr. K.: mint minden „normális” ember, ha van ideje. Hát igen…

Aztán megemlítettem, szerettem volna elmenni falat mászni – amiről legalább négyszer beszéltünk eddig, mármint hogy én ezt a sportot űzöm -, csak aki biztosít, az nem ér rá. Erre: mér’ kell a falra mászni? Ez egy sport… Ó, falat mászik, milyen érdekes!

Baszd meg, Dr. K., ötödjére beszélgetünk róla, te szenilis!

Akkor milyen gyógyszert kell most felírni? - kérdi Dr. K. Rexetinem még van, doktornő. Akkor írunk a többiből.

A Mirtzaten eredetijéből fél szemet kell szednem, csak félbe vágva szétmorzsolódik – mivel szájban diszpergálódó -. Ja, tényleg! – vágja rá Dr. K. Nem lehetne a Mirtzatenből felírni olyat, amiben feleakkora a hatóanyag? - kérdem. De! Abból van 15 mg-os is! – vágja rá Dr. K.

Mobil csörög, én ülök tovább, előttem a receptek, Dr. K. kirohan. Az asszisztens közli, végeztünk. Kellemes hétvégét kívánok.

# Posted by Fenryr : 2:26 du.  1 comments

Elbaszott pszichiáterem toxikomán elemet gyártott belőlem, az addiktív szer neve alprazolam, nyugtatószer. Próbálkoztam macskagyökérrel, tictac-hatást értem el vele, csak úgy, mint a nyugtató teákkal. Egy ideig vaktöltények kilövése riasztópisztolyból oldotta frusztrációmat, de már ez sem a régi.

Még júniusban megfenyegetett főnökasszonyom egy fegyelmi eljárással, majd átadta a Kiváló dolgozó Briliáns nyereményem a kiemelkedő egyéni teljesítményemért, amivel együtt jár egy wellnes hétvége. Próbáltam intézni szállást, egyelőre eredménytelenül, a hosszú hétvége utáni hétvégékre is telt házas az Aquaticum. Masszázs, forró gyógyvíz el tudna lazítani. Nem rég jártam Siófokon. Hajnal négykor kellett kelnem, hogy 5.30-kor elindulhassak Budapestre, és 9.00-ra oda is érjek a megbeszélés kezdetére (sikerült). A nehézséget az okozta csupán, hogy az egyik résztvevőt Szolnokon fel kellett vennem, így a 4-es főúton haladtam. Fél hattól fél hétig retinaégetés ezerrel, rendkívül nehezen akkomodálódott a szemem, Szolnoknál legszívesebben átadtam volna a kormányt, de aztán csak én nyomtam végig az Üllőit egyesben. Transznacionális cégem új főhadiszállása rendkívül ízléses szocialista beütéses hupikék-fehér üvegépület, bejáratoknál gyönyörű szép dzsippó-lila szőnyeggel. A megbeszélés 15.00-ig tartott, én plusz nyolc nő. Nőkkel tárgyalni iszonyatos. A férfiak szisztematikusan felépítik az időbeosztást, napirendeket tűznek ki, hatékonyan, precízen dolgoznak – nem mindig, minden esetben, persze, de többnyire -. A nők ellenben napirendi pontok, javaslatok nélkül emocionálisan csaponganak, pletykálnak, cseverésznek, logika nélkül, s nekem, mint jegyzőkönyv-vezetőnek igen nehéz ezt a morált átvennem. A meghívott vendégek, cégünk gazdasági vezetői egyszerűen elfelejtették, hogy meghívtuk őket, ezen persze a matriarchátus felháborodott, rezignált hidegvérrel csak én fogadtam a tényt: így tárgyalás-stratégiailag előnybe kerültünk, valamint már tett egy pozitív gesztust a gazdasági vezetőség, így inkább hajlamosak elfogadni érveinket, hajlandók kompromisszumokra, ami a mi érdekeinket szolgálja. Siófok felé Budán elvétettem egy besorolást, mínusz egy órába telt kijavítani a dugó miatt, Siófokon levadászni a szállást extra fél óra, már nagyon untam. Ráadásul Buda ugye nem sík, mint az Alföld, így piros lámpáknál vagy kézifék és gáz kombó, vagy folyamatosan kuplung tapadási pont, ami a bal combomban estére enyhe izomlázat okozott. 17.00-ra a négy csillagos Hotel Azúrhoz érkeztünk, szobaosztás párban, mivel én a feministákkal érkeztek, hímtársam nem akadt franciaágyas buzulásra, összemelegedésre hála istennek. Kikönyörögtem egy szobát magamnak. Wellnes szolgáltatások közül a forró zuhanyt vettem igénybe vacsora után, majd Híradót és M. Kiss új, MTV1-en sugárzott műsorát követően szunyáltam. Másnap délelőtti konferencia és ebéd után ugyanez visszafelé, Budapesten nem tévedtem el, és nem a 4-esen mentünk, hanem az M3-ason, mivel a szolnoki hölgyet mások vitték. Rövidlátásom romlott, hamar elfáradtam, és alig láttam valamit, ezért nagyon óvatosan gyorshajtottam. A hét elején már el is látogattam beutalóért a szemészetre, mert, kérem alássan, nem látok tisztán.

Holnap állásinterjúra vagyok hivatalos, ezért újítottam egy új alkalmi cipellőt a régi, elnyűtt helyett. Két hete még zsírkopasz fejemre kezd visszanőni a haj, külsőm konszolidálódik. Pénteken G.L. születésnapját ünnepeltük, előtte beszélgettem egyik hölgyismerősömmel, majd egy órát császkáltam a református Rómában, és a Simonffy utcában nyílt új kávézóban a Cypress Hill tiszteletére a kávé után ittam egy Tequila Sunrise-t. Az „Eat the worm, motherfucker” ez úttal kimaradt, semmilyen lárva nem cikornyázott poharam alján, ettől függetlenül merőben finom volt. Olyannyira, hogy az egy kategóriával alacsonyabb minősítésű italfogyasztó helyen sem állt módomban mást fogyasztani, csak tequila-t (felöntettem lime-mal, tetettem bele kockacukrot, és ráfogtam, hogy Tequila Sunrise).

G.L. részére egy egyéni készítésű „Tesco Gazdaságos G.L.” pólót készíttettetem, de csak késve kapja meg, mivel hétfőre készül el.

Arcom szétkaszaboltam, mivel szert tettem egy eredeti, egyélű borotvapengére potom négyezer forintért – a másik 16.900 Ft lett volna, bár az kurvajól leszedte a kezemről a szőrt -. de hát a pengegyártás csúcspontját közel sem az általam vásárolt darab képviseli, így szétszabdaltam arcom – már gyógyulófélben -.

# Posted by Fenryr : 5:53 du.  0 comments

Most zenéim másolgatom.

Hétfőn Székesfehérvárott jártam, reggel fél ötkor keltem, hogy tízre odaérjek két hölgy kíséretében megbeszélésére. Az egyik hölgyeményt Szolnokon vettem fel, így a 4-es főúton, M0-ás elkerülőn, majd az M7-esen haladtunk (Ladány után lelőttek 110 km/h-val, de nem állítottak félre). Minden esetre 9-re felértem 160-170-es tempóval – egyszer mentem kéccázzal is -, viszont Fehérvárott egy órába került megtalálni a telephelyet. Multinacionális alkalmazómnál az autóhoz már nem adnak benzinkártyát, inkább fizessen a vezető zsebből, kérjen számlát, és majd 2-3 hét múlva viszontlátja a tankolás árát, így maradt kemény tizenhét forintom szeptemberi fizetésnapig, nem számítva, hogy este negyed kilencre értem haza. Kedden és szerdán Szoboszlón gyűltem, kompánia legfiatalabb tagjaként, egész napos megbeszélés, fürdőruhát vittem magammal, de minek. Egy masszírozásra vágytam – nem jött össze -, gyomorba pakoltam bőségesen, dagadtam rendesen. Csütörtökre kaptam idézést a Főkapitányságra, tanúként fogom leróni állampolgári kötelezettségem, mert ha nem, elővezettethetnek, biz’ ám. Az idézés bizonysága szerint három órás tortúrára kell számítsak.

Nyálas Olvasóm, régen nem frissítettem, egyrészt a fenti technikai okok miatt, másrészt lelkiállapotom a béka segge alatt tanyázott az elmúlt időkben, másik részről történelmi tettet vittem véghez: családomban először én jutottam diplomához. Szakdolgozatom konzultánsok nélkül, egyedül írtam, adminisztrációs okok miatt kettő kellett volna: egy, a témavezető tanárom, valamint egy külső vagy belső konzultáns. Adatkérésnél bemondtam egyik tanárom nevét brachiból, sajnos pont azt, aki a miskolci egyetemen tanít, és se telefonon, sem e-mailben, sem személyesen nem elérhető. Így a témavezetőm kértem meg, adja oda valakinek a Politológia tanszéken a dolgozatom, és bírálja el, legyen oly’ szíves. Persze rettegtem, nehogy karó legyen, ebben az esetben nem mehettem volna államvizsgázni. Az államvizsgára történő felkészülés merőben mókásra sikeredett. Négy-öt évvel ezelőtt dolgozták ki a tételeket, így fordulhatott elő, hogy ilyeneket olvashattam: 2007-ben Magyarországon bevezetik az Euro-t. Dobtam a tételsort a sunyiba. Feleletem négyes, szakdolgozatom jeles lett, ráadásul az a tanárom, akivel bíráltatni akartam dolgozatom, államvizsga napján odajött hozzám, mondván beleolvasott dolgozatomba, és szíveskedjem elküldeni részére postán. Egyik „szőke” leányzóhoz odasomfordáltam megkérdezni, meglett-e a kettes. Közölte, legkevésbé az államvizsga eredményessége érdekli, mert az ELTE jogi karán harmadéves, a Külügyminisztériumban gyakornokoskodik, és legfontosabb problémája, hogy régi arab nyelvtanára helyett hogyan találjon újat. Megszégyenülésem csúcsaként a diplomaosztón is mellettem ült, szálem-álejkum. Hazatértem, és az okirat bemutatása után megkaptam családi aranykészleteink, valamint közölték, hogy az ingó- és ingatlan vagyon ezen túl kizárólag engem illet (ez már azóta változott).

# Posted by Fenryr : 2:45 du.  0 comments

Bethlenes korom óta keringtek legendák a Diktátor zenekarról, és a legendás frontemberről, Derzsi „Vezír”-ről, így úgy határoztam, tizenegynéhány év után meglesem őket élőben. Felhívtam T.Zs-t, aki ismeri a zenekart, de sajnos a hosszú hétvégére Újirázra ment pihenni, így visszamondta az invitációt, majd felcsörögtem Aenimát, de ő meg (most eufemizálok) nem nagyon kedveli a Diktátor zenekart, így úgy döntöttem, egyedül megyek, nem hagyom ki csak azért sem. Xezs-t is felhívtam, de ő Pesten maradt a hétvégére, de jót derült azon, hogy én Diktátor koncertre fogok menni.

A sors keze közbeszólt, mivel Suttogó nyolc óra tájékán felhívott, van-e programom estére. Épp a Klondike-ban ültem kolléga-barátokkal, és azok barátaival, így oda invitáltam Suttogót. Mivel más dolga is akadt neki, így kb. fél tíz körül érkezett. Suttogó megérkezése után „kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be”, és irány az Új Vigadó. Suttogó megjegyezte, hogy olajzöld kabátomban és baseball-sapkámban a táppénz alatt meghagyott arcszőrzetem kíséretével úgy nézek ki, mint egy „bombaszakértő” - tűzszerész a terminus technicus-a a katonai szakzsargonban -. Az M60-as kabátra még tavaly tettem szert, eredeti USA-gyártmány, sok zsebbel, kivehető béléssel, így télikabátnak, és átmeneti kabátnak is rendkívül jó, beépített kapucnival. Anno az Egyesült Államok hadserege rendszeresítette ezt a kabátot a vietnami háborúban. Kettőt is beszereztem, egyet fekete, egyet pedig olajzöld színben. Indok: My name is Earl. A sorozat személyes kedvencem, és a főhős, Earl, akit Jason Lee alakít, az első évadban végig M60-as kabátot hordott – míg az egyik részben meg nem kellett válnia tőle –. Anno az egész netet felkutattam ez után a kabát után, így felderült az arcom, amikor megláttam Debrecenben, a Military-boltban. Minő véletlen! Egyik cinikus kollégám szerint Castro meghalt, és bennem reinkarnálódott mostani kinézetem alapján…

Izgatottan léptem be az Új Vigadó „előszobájába”, ahol rögtön újítottam egy Diktátor pólót, és egy CD-t. Derzsi Vezír még hangosított, így nem csúsztunk le semmiről. Derzsi Vezírt leginkább manóra emlékeztető arca és feltupírozott kakas-frizurája alapján lehet észlelni, több száz méterről is kiszúrható utcai környezetben, megfelelő látási viszonyok között. Anno Szabó Gergővel vitatkoztunk a dalszövegek retorikájáról („Kezeddel mérgezett/Vödörbe nyúlsz” vagy „Kezeddel/ mérgezett vödörbe nyúlsz”), illetve ő mesélte, hogy a Vezír minden koncertet így nyit: „Egyszótmondok: Hevimetál”. Közös iddogálások után Tompóval egy másik dalból kiragadott idézetet kántáltunk süldő-korunkban: „Halál, vergődő testek, nincs semmi esély”. A Metál ima c. dal is rendszeresen terítékre került beszélgetések során: „Ideges vagyok. Nem bírom tovább. Kialszik a tűz. Hozzatok gyufát!”.

Derzsi Vezírről T.Zs. mesélt egyik borozgatásunk alkalmával egy sztorit: a Vezír két kanna benzint szerzett valahonnan, nem legális úton, és lemeszelték a zsernyákok. A Vezír eszébe jutott, hogy van neki egy benzinkutas ismerőse, így azt mondta a fakabátoknak, hogy ennél az ismerősénél vette a két kanna benzint. A rendőrök elkísérték a Vezírt a kútra, közrefogták, és feltették a tulajnak a kérdést: Itt vette a két kanna benzint Derzsi Bálint? A Vezír bőszen kacsintgatott a kutasra, és bólogatott, jelezvén, a válaszadás legyen igenleges. A kutas nagyon nehezen tudta csak visszatartani nevetését, komolyan a „Hatalom” szemébe nézett, és mondotta vala: Nem. Derzsi Vezírt a két rendőr azonnal a kocsiba tuszkolta, és elhajtottak vele a messzeségbe…

A Vezír idősebbik lánya Tera Bond pornószínésznő, akivel Hadházy Laci és Várady Feri riportot készített, és többek között szóba került az is, hogy az Európa-szerte ismert pornószínésznő valamilyen úton-módon a Diktátor legújabb klipjében is szerepel, mert valamiféle rokoni szál köti őt a frontemberhez. Tera Bond mondta, hogy igen, ő Derzsi Vezír lánya. Hadházy lesápadt, és megdöbbenve tette fel a költői kérdést: „Te Derzsi Vezír lánya vagy?!?”.

Ennyi prológus után következzék a kifejtés: bizony cinizmussal érkeztem a helyszínre, azonban cinizmusom szertefoszlott. Suttogó az első két számot bírta ki, majd eloldalgott, aztán pedig búcsúzni tért vissza. A Vezír valóban a szokásos módon nyitott: „A színpadon az elpusztíthatatlan Diktátor zenekar, és egy szót mondok: Hevimetál”.

Voltunk vagy negyvenen, akkor, mikor „begyűlt a közönség” a főzenekart megtekinteni, az est fénypontját. Elől lengettek egy fekete zászlót DIKTÁTOR felirattal. A repertoár: Három királyok; Elsöpri a szemetet a szél; Őrjöngő folyó; Ahol nincs remény; Törpék nélkül; Szar az élet; Bunkó vagy!; Nem leszek állat a kertben…; Épül-szépül; Kereslek; Még, még…; Ne várd a csodát; Vigyázz, jön a vadász; Ősök földje; Áldozat vagyok; Nem mehetek el; Nincs, csak egy életed; Kőcsirke; A sátán kutyája. Ráadásként a zenekar az Emlékezz!, Őrülj meg! és a Gyilkos maci című dalokat adta elő.

A közönség hajdúböszörményi ős-Diktátor fanokkal egészült ki. Itt egy rövid intermezzo-t iktatok be: anno a Nyers zenekar írt egy dalt Elmúltak a buta zenék címmel, ami a legelső albumuk címadó dala, és anno Czutor Zoli úgy nyilatkozott a Metal Hammer újságnak, hogy ezt a dalt a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockereknek írták. A következő lapszámban a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockerek – mivel az Elmúltak a buta zenék szövege nem éppen pozitív képet festett róluk – a zenekar tagjainak fejét követelték. Czutor elnézést is kért, mivel abban a hiszemben nyilatkozott a Metal Hammernek, hogy a cicanadrágos-pumacipős rockerek Hajdúböszörményben már kihaltak, és megdöbbentette a hír, hogy vannak még élő példányok.

És valóban: ha nem is testhez simuló lila, vagy zöld színű cicanadrágban és pumacipőben, de bőrszerkóban, szegecsekkel kivert dzsekikben, Diktátor-pólókban lézengett a közönség java. Én is asszimilálódtam a Diktátor-póló felöltésével. Innentől kezdtem vendégnek érezni magam. Rájöttem, hogy a zenekar is, a közönség is vállalja magát olyannak, amilyen. Vállalják, hogy a nyolcvanas évek egyik divathulláma elragadta őket, és ők kitartanak emellett. Ez a fajta őszinteség meghatott. Megható volt látni kisgyerekeket a koncerten, Derzsi Vezír még rájuk is mutatott a Törpék nélkül című szám előtt, hogy „jusson eszedbe, törpék nélkül nem lehetsz óriás”. Ők lesznek az utánpótlás, némelyikük pedig a Read Only Memory zenekarban nyomja tizenegynéhány évesen a „hevimetált”. A zenekar tagjai, Derzsi Vezír is nem próbálta meg megtagadni saját magát, abszolút szerényen nyomták, tudják, hogy nem ők a legprofibb zenekar a világon – a Vezír keze néha el-elkalandozott egy-egy szóló közben -, a dobos előtt viszont le a kalappal. Vicces volt látni, hogy a basszer és a Vezír párbajt vív a színpadon, vagy előre megtervezve, koreografáltan headbang-el, de egyben érdekes is volt, mintha múzeumban lennék. Egy a lényeg: tetszett, mert őszinte volt, és hatott. Azért slussz poénként örökül hagyom az utókornak a következőket: Derzsi Vezír a ráadásra levette fekete bőrbakancsát, és az utolsó három számot fekete zokniban játszotta el, és akkora lúdtalpa van, hogy ember legyen a talpán, aki hanyatt tudja lökni.

A Metál ima és A kosfejű rém sajnos kimaradt…

Epilógusként annyit mondanék, engem ifjúkoromban a seattle-i grunge metal ragadott magával: Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains, Soundgarden, Mad Season, és még sorolhatnám. A grunge-wave is lecsengett, pár évre rá, hogy Cobain fejbe lőtte magát. Layne Staley egyedülálló hangú énekes 2000-ben elhunyt, de az AIC nemrégiben újjáalakult, a Pearl Jam is turnézik, a Soundgarden-ből pedig pár tag kiválásával, és a Rage Against The Machine gitárosának beiktatásával új zenekar született, az Audioslave. Szívem mélyén mind a mai napig szeretem a grunge metal-t, és nem érdekel, hogy nem divat, vagy divat, időről időre újrahallgatom a régi albumokat, és szívesen hordok kockás inget is, bár az ezer éves zöld-fekete csíkos kötött pulóverem évente ha egyszer öltöm fel.

Valahogy így lehet a Diktátor rajongói tábora, és maga a zenekar is. Hobbizenekar, aki vállalja a milyenségét, vállalja, hogy egy régi korban ragadt, nem büszke rá, nem szégyelli: így él, így létezik. Ez tisztelendő. Rám hatott, jó volt látni őket élőben.

# Posted by Fenryr : 10:24 du.  3 comments