hétfő, július 03, 2006
Tebeléd szerelmes vagyok én
Belga: Bokorpuszta/Zsolti, a béka: Szerelmes vagyok én
Pénteken és szombaton lázas alkatrész csere-bere. Csütörtök: mondta a processzor-alaplap. Megoldás negyvenhat ezer. Processzorhűtő ventillátort is újat kellett vennem, mert az új lapnak új a foglalatja, az új fagyasztó kurvahangos, az előző egy duplaventillátoros csoda volt, és hangtalan. Idegesít a berregés. Tegnap G. és L. nevű ex-osztálytársaimmal múlattam az időt. Írnám, hogy dajdanéroztunk, ha igaz lenne. Tizenegyig dvd-t írt Lacika, miközben másik Lacikával viszkizgettek. Ottan néztünk K1-et, meg zenecsatornát, ahol sikerült elcsípni a Belga új slágerét, a Szerelmes vagyon én címűt. Fetrengtünk. Besenyei barátom Belga fanatikus, kérdeztem, hogy kell-e neki. A válasz: Hogy az istenbe ne kéne. Zsolti a béka a király. Én Light Colát iddogáltam, mert sofőrködtem. Rá kellene lépni a nyakára, aki a light colát kitalálta, ízre fos. Tizenegy után Lacika és Lacika javallatára kikanyarodtunk az Eltornázóba (zárva). Majd Bajcsy-Zsilinszky (szintén zártak, a pincérek-pultosok lézengtek tétlen). Majd, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kipattant Lacika és Lacika fejéből, hogy együnk. Semmi nem volt nyitva (pl. Meteor), viszont fagyott. Végül Mekdrájv. Fél óra alatt hozzájutottunk a fehérje-, szénhidrát-, kalória- és zsíradagunkhoz. Reggel sms-t kaptam Lacikától, hogy mi péntek este "minden körülmények között az operában voltunk", és az albérletben ittunk, nem pedig máshol, ahol valójában ittunk. Péntek este Lacikával és Szabikával ittam, Szabika kiütötte magát, ilyenkor rendszerint elszívja az összes cigimet, és én vagyok a rohadt szemét, ha nem adom oda az uccsó szálat. Legutóbb ex-kémiatanárnőm vitt el operába, Offenbach: Hoffman meséit néztük akkor. Csak arra emlékszem, hogy érdekes volt. A világítást rajtahagytam a fényszórón, csoda, hogy reggel indult. Ma a Swat4 teljes mértékben elkókányolódott, letöröltem a francba (úgyis mindig fejbelőttek a sötét helyekről előbukkanó terrorok). Kaptam Q4-et, ott legalább negyed perc, míg lemegy a százötven páncél. A Special Weapons és Tactics a szokásos FPS-ek ellentéte: lassan, nyugodtan, megfontoltan, előre megtervezetten kell vezényelni akcióm és csapatom ahhoz, hogy életben maradjak és győzzek. Unauthorized use of deadly force-ért, Failed to report an injured officer-ért, injured an innocent person-ért pontlevonás. Csak a végső esetben lehet használni az M16-os gépkarabélyt, és csakis úgy, hogy mások is lássák. Próbálkoztam less lethal shotgunnal, mert az ugye mégiscsak emberbarátabb, rendszerint én maradtam ott a végén. Mindegy. Q4 kipróbálása helyett inkább My name is Earl-t néztem (hálás köszönet Bettinek, hogy felfedezte). Mindenk Nyálas Olvasómnak ajánlom. Teljesen agyament, történetszövés - Farelli-fivérek módra - csodálatos. Az új South Park rész is nagyon jól sikerült, jó, hogy Trey Parkerék gyerekkori kedvenc filmjei egybeesnek az enyémekkel. Lassan ott tartunk, hogy minden férfibarátom megállapodik, és építi egzisztenciáját és karrierjét. Ketten maradtunk még szerencsétlenek, facérok (kettő összefügg?). Én, ott, ahol vagyok, valamint Attila (akit Bruminak és Ottilának becézünk). Hárman maradtunk, akarom mondani. Besenyeit kihagytam. A végén, Besenyei barátommal tényleg előadhatjuk duettben az Én a magam erejéből lettem senki című kuplét (lábmozgásokat hobbiként már gyakorolom is). Gyurikám! Ha Hazai Attila író lett, akkor lehet, nekünk is van keresnivalónk eme kicsinyke világban.
