hétfő, július 03, 2006
Panties
Allergiával és megfázással küszködő - múlt héten még heveny hastáji fájdalommal viaskodott - munkatársam, aki tegnap még légpuskával fenékbe céloztak-szerűen járt-kelt (injekciót kapott karba-fenékbe) elárasztott ma negatív hullámaival. Munkatárs = együtt szenvedünk. Ez is összeköt (munka - szláv eredetű szó, eredeti jelentése kín, szenvedés). Sikerült meggyőznie az elé kitűzött feladat elvégezhetetlenségéről, így Sziszifuszt is bevettük a teambe, a paksaméta asztalomon hever, ott is lesz augusztus 1-ig. Reggel a "fehér nadrághoz mikor veszel fel fekete bugyit?" kérdést szegeztem őneki, orrfúvások közepette kijelentette, hogy ő bizony soha.
Vasárnap este összefutottam a házunk előtt szomszédunkkal - Gabriella -, aktuális barátját kísérte le. Fehér nadrág volt rajta - sebtében felkapott -, és fekete bugyi. A ravasz férfiagy máris kombinált. A nők kényesek a kinézetükre, színbeli harmóniára törekednek (tisztelet a kivételnek), fehér nadrághoz tehát fehér, fekete nadrághoz (pláne, ha csípő) fekete alsónemű dukál.
Tehát szex volt, méghozzá gyors: a fekete "fehérnemű"-re {feketenemű?} hirtelen felkapott fehér nadrág erre utal, és arra, hogy "anyu" otthon van.
Léteznek tehát olyan helyzetek, amikben a nők képesek elszakadni a színharmonizálástól (életünk legszebb részei ezek). A "fehér nadrághoz mikor veszel fel fekete bugyit?" kérdésre adott "Soha" válasz tehát merően megfontolatlan.
A nap bugyival kezdődött, bugyival végződött. Színe sárga. "Sárga bugyi van rajtam, megmutassam?" - mondta. Kivillant a csípőnadrág alól, ezzel indult a szituáció. A mondó szerint nincs csípője, hiába is győzködöm az ellenkezőjéről.
Igen, vedd le az udvaron. Ennyire (semennyire sem) nem voltam frappáns. Ami benne van, jobban érdekel. Csintalan mosoly, csillogó szem a válasz.
Legközelebb - diszkrimináció ellenes, emamcipált világunkhoz hűen - a férfi boxeralsókról lesz szó.
