hétfő, július 03, 2006
Nyár
Tegnap kifordultam a nagyon hosszú utcára, ahol ritkán jár a busz, és a tikkasztó hőségben a nem-vörösfenyő - the larch - árnyékában megláttam azt, akinek a nevét sem tudom, de vele dolgozom ("Munkatárs = együtt szenvedünk"). Egyedül árválkodott, majd meglepődött, hogy megálltam (kimért vagyok, az a hír járja egyes körökben). Kinyitottam az ajtót, ő beszállt, majd a napszemüveget rutinosan a műanyag irattartó zegzugába helyezte. Semmitmondó beszélgetés vette kezdetét, főként a hőségről, és a vele összefüggő eseményekről volt szó a nagyon hosszú utcától a nagyon nagy állomásig. Hogyan bírják az öregek? - kérdezte ő, akinek nem tudom a nevét. Felcsillant a szemem. Női ágon felmenőim a nyár ragadta el, de férfi ágon sem szeretünk télen meghalni. Irodalom órán mást tanítottak, ott a tél volt az elmúlás (kérem vissza az iskolapénzt!). Nevét sem tudom-hölgy nem kívánt reagálni, inkább gyorsan témát váltott (Gergelyugornyára mennek nyaralni, rövid hétvége, a nővére most megy férjhez, cipőt kell venni stb.). Pedig azt még el szerettem volna neki mondani, hogy a cukor- és érrendszeri betegségben szenvedőknek ellenjavalt délen nyaralni, menjenek inkább északra.
