hétfő, július 03, 2006
Nagybácsik
Már-már hagyomány, hogy karácsonykor écsanyu meghívja az alkesz nagybácsimat ünnepelni. Nyálas Olvasó, gondolom a Te családodban is előfordul valamelyik típusú nagybácsi: alkesz nagybácsi (látástól vakulásig szesz), szexőrült nagybácsi (pina, pina, pina), meleg nagybácsi (anyád és apád szerint is ugrókötelezett, amikor ők már papás-mamást játszottak), molesztáló nagybácsi ("Nem megmondtam, hogy a közelébe ne menj?!?"-nagybácsi), tüdőbeteg nagybácsi (huszonöt éve dohányzik, egyfolytában köhög és krákog, ráadásul a helyi lap Olvasóinktól kérdeztük rovatában is azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó leszokni, a riporthoz fényképet is mellékeltek), sóher nagybácsi (soha nem kaptál tőle semmit, és nem is fogsz), világtekergő nagybácsi (családi legendák keringenek róla, de el sem hiszed, hogy valójában élő személy és valaha is létezett és létezik), csavargó nagybácsi (csak kölcsönért ugrik be, maximum öt percre), egyszer fent egyszer lent nagybácsi (néha taxival jön át a szomszéd városból hozzátok, néha összevizelt nadrággal, amiben Csak Oda jegyet talál anyád a nadrág kimosása közben), svindler nagybácsi (az egész rokonságot átverte, mikor azt hazudta, hogy nyert a lottón; nagy összegű kölcsönöket vett fel az állítólagos nyereménykifizetésig, amiket később nem fizetett vissza), azóta nem láttuk-nagybácsi ("Vinci bátyjád azóta nem láttuk, mióta Pestre költözött azzal a kurvával), börtönviselt nagybácsi (pénzváltói tevékenységét nyolcvankilenc előttre időzítette, ezért pár évet kénytelen volt eltölteni a hűvösön), disszidens nagybácsi (ötvenhétben elhúzta a csíkot, vissza csak kilencvenegyben merészkedett, de a szocialisták kilencvennégyes győzelme után a kommunista revanstól tartva újra bátran elfutott; levelet csak egyszer írt: a Videoton tévé műszaki rajza érdekelte volna, az ausztrál tévé- és rádiószerelők megpillantván az anyaországban beszerzett csodát körberöhögték), Kussoljál mán-nagybácsi (az ominózus frázist minden alkalommal elordítja, legyen szó esküvőről, temetésről, vagy keresztelőről).
A fentiek közül népesebb számban az alkesz nagybácsik a legrosszabbak, bár a prímet vihetnék a tüdőbeteg nagybácsik is. Utazni velük nagy öröm, mivel állandó köhögésük és krákogásuk rendszerint elnyomja a motorzajt.
Szóval alkesz nagybácsink nálunk karácsonyozott (Rozáltól - micsoda név!- már nyolcvanhétben elvált, két kislányát hátrahagyta - Enikő és Edit -, plusz lemondott mindenről az asszony javára, bár écsanyu nyomatékosan figyelmeztette, hogy ne tegye - magasról szarta le -). Szebb napjaiban (mielőtt elkezdett volna inni) osztályelső volt, sakk-bajnok és állomásfőnök a MÁV-nál. A delirium tremens első tünetei nem régen jelentkeztek nála (emésztőgödröt szándékozott ásni egy szoba közepére, elbarikádozta magát a fellelhető bútorokkal, és ki akarta operálni azt a chip-et a bal vádlijából, amit állítása szerint az UFO-k raktak oda).Nálunk tartózkodásának biztos jele a lehajtatlan vécé-ülőke. Karácsony másnapján reggel nyolckor ébresztett, hogy engedjem ki, mert le kell mennie a NON STOP-ba (vajon miért?), ezt természetesen csak a nálunk fellelhető szeszesitalok elfogyasztása után méltóztatott megtenni. Karácsony harmadnapján hajnali kettőkor felébresztett, hogy cigarettát kérjen. Hajnali ötkor visszamerészkedett, mikor megkérdeztem, hogy mi a faszt keres már megint, akkor azt válaszolta, hogy eltévesztette az ajtót (a bejáratit nem számolva összesen három van).
A demokrácia jegyében écsanyu megszavasztatja a családot, hogy hívjuk-e meg ("Ne, csak idén ne, tudom, hogy az öcséd, de akkor se. Ne!"). Természetesen a Nem-mel történő szavazás folyományaként a "szemét, aki nem hajlandó törődni rossz útra tévedt rokonaival" elismerő cím napokig az enyém. Mivel a mandátumok nagyobb száma szülőanyám birtokában van választási rendszerünk furcsa alapszabályaiból kifolyólag, így évről évre betoppan hozzánk alkesz nagybácsi. Istennek hála a tüdőbeteg még nem vált el ...
