Fenryr's blog

Jutka hatvan előtt született, szerinte tracklistem egysíkú, azonos alapokra (bassz) épül, visszaérkezésünkig hasztalan fogom győzködni, ezt akkor még nem tudom.

Utazásunk célja Budapest belvárosa, már a Böszörményi úton kérdezi tőlem a sebességhatárokat. Ötven város, kilencven közút, százharminc autópálya.

Hóátfúvások miatt nehezen haladunk. Fővezérem fél telefonját (6330-as) is viszem, mint Hermész az istenek üzeneteit (a tolvajok és diplomaták istene), előlapját sikeresen összezúzta. Tíz percig győzködtem, hogy nem egy egész, teljes, oszthatatlan telefont fog kapni tőlem, és a csere-előlapot vissza fogom kérni, a távközléses Lali külön szóbeli kérésére.

Nem állt Bentley a Nemzeti Főkincstár előtt.

Megbeszélés szokásos tempóban. Hamar végeztünk, Jutkát vártam, és a szendvicseket. Nagy kavart okoztam Flip Chart biztosító patent beszerzésére irányuló magánakciómmal (tenderem nyertes kihirdetése nélkül zárult).

Visszafelé napfény, gyér forgalom, jó útviszonyok. Nem tudtam átadni magam a vezetés örömének, Jutka egyfolytában tempóm visszafogására intett.

"Kergetem, mint macska a farkát. Hát hogyne! Szoktak a macskák játszani a farkukkal...." - mondta Judit mobiltelefonjába.
"Én is szoktam játszani a farkammal" - vágtam rá spontán. Jutka - egyedülálló, egygyermekes családanya - öt percig szakadt a röhögéstől. Kijelentésemet a nap fémpontyának nevezvén, utólagosan.

A Széchényi utcán lehúzott ablakok mellett döngettem a Korn - Twisted transistor-t (olyan bassz van benne, hogy azt hittem először, műszaki problémája van a kocsinak), pofátlanul.