hétfő, július 03, 2006
Michael Caine
Vasárnap éjjel nem tudtam elaludni. The Statement (Az ítélet) - ezt a filmet néztem. A Vichy bábkormány kollaboránsát (gonosz) Michael Caine alakította, akiről a Madness zenekar írt egy dalt a nyolcvanas években (Michael Caine - letölt&meghallgat). Fél négy felé szenderülhettem álomba, kelni késve keltem, elaludtam. Arcszőrzetemtől meg kellett szabaduljak, hogy emberi formám legyen, így nekiálltam a szakállvágóval, megcsupaszítottam pajeszemet is. Munkába későn indultam, hívtam egy taxit. Az utak borzalmas állapotban, lassan vánszorogtunk. Beszélgetésbe elegyedtem a sofőrrel, szimpatikus vidám ürge, igazi piknikus típus, mellette az anyósülésen egy gyógyíthatatlan leptoszom: én. Elmeséltem, amikor megpördültem Újfehértón (kétszázhetven fokos piruettet írhattam le), azt mondta a taxisofőr, hogy kevesen vallják be, elhallgatják a legtöbben az ilyen eseteket. Beszélgetésünk témája a vezetéselmélet, és a taxizás, mint életmód volt. A nyolcvanas években Zsuzsi néni férje Volgával járt, jól élt - mondtam. Aztán kiderült, a nyolcvanas években többen vettek házat, telket a taxizás biztosította jövedelmekből, de ma már ez elképzelhetetlen.
Fél órát késtem, így is. A múlt héten írtam egy e-mailt kisvezéremnek, és többeknek (operatív irányítótársaim) címezve. Mailem a kommunikációs hiányosságok és a munkám, felelősségeim összefüggéseire próbált egy kis fényt vetíteni. Rossz néven vették, hozzá kell tennem, a múlt héten megfordult fejemben, felmondok, kisvezéremmel eme illanékony elképzelést elújságoltam még pénteken, aki tényként kezelte (Hát a Te fejedben is megfordult már párszor, Kisvezérem!).
Kaptam a pofámba. Kisvezérem egy velem egyenrangú zászlóvivő, és egy közkatonából szakaszvezetővé avanzsálódott bérenc jelenlétében oktatott ki függelemsértésemért. Közölte, munkámra három hónapja nem apellálhat, parancsait nem teljesítem, zászlóvivő társam munkáját rendre elszabotálom. A parancsmegtagadásra példát nem tudott felhozni, zászlóvivő társamra ujjal mutattam: mondjon példát a szabotázsra. Mondott is bagatellt, nehezen, de visszatartottam dühöm. Századosomnál többször jelentkeztem feladatra, kértem jegyzőkönyvbe vetetni, és figyelembe venni ítélethirdetésnél. Kisvezérem ezt követően bizalomról és tiszteletről papolt, úgy éreztem magam, mint a temetkezési vállalkozó a Keresztapában ("Nem tisztelsz engem"). A zsoldos bibliája a parancs, azt minden körülmények között teljesíti, hisz az után kap apanázst. A morál már grátisz, könnyű a taktikusoknak a barakkból dirigálni, jöjjetek ki a harcmezőre, legyetek előljárók, mutassatok példát katonáitoknak!
Rövid eligazítás, parancskiosztást követő pihenj-oszolj.
Betegségemből kezdek kilábalni, tisztábban veszek levegőt, hat a Dalacin, megöli a bennem lévő gonoszt.
Nyálas Olvasóm, megpróbálok saját erkölcsi és esztétikai minőségemnek megfelelni, nem adni alább, és tiszta lélekkel lefeküdni esténként. Egyre nehezebben megy, de még nem kell leköpnöm a tükröt reggelente. Nem oly nagy dicsőség ez, mint amilyen nagy szégyen lenne, ha le kellene köpnöm.
