hétfő, július 03, 2006
Like a virgin
Tegnap csízburger-majszolás közben kiszúrtam Zsuzsit, azt a lányt, akinél maradt a szüzességem (nálam meg az övé). "Na és?" - Nyálas Olvasó, mielőtt ezt gondolnád, hozzáteszem, habár Zsuzsi debreceni születésű, Miskolcon tanult, és egy Miskolc vonzáskörzetéhez tartozó kicsiny településen tanít, így eléggé valószerűtlen a Pláza lázongó tömegéből történő kiszúrása.
Pár éve találkoztunk utoljára, odamerészkedtem. Örültem a találkozásnak, de egyben feszengtem is, bal kezem idegesen kopogtatott a műmárvány borítású egyenasztalon. Hogy vagy, mi újság, sikerült-e munkát találni, hogyhogy itt?
Terelsz, mint a disznó. Oka: ki ne kelljen mondani, mennyire örülsz a viszontlátásnak. Szégyelled érzéseid. Kérdések mögé bújsz, csak meg ne lássanak. Miért?
A búcsúzás szálka a köröm alatt, meg se dícsérem, holott gyönyörű. Levánszorgok az Erdgeschlossra, um eine Tasse Kaffe zu trinken. Számlával együtt kérem ki, nem áll szándékomban soká maradni. Majd, véletlenül, ismét betévednek, ő és a húga. Hely sehol, asztalomnál pont két szék, asseyez-vous, s'il vous plait. Pont azon gondolkoztam, mennyi mindent tudtam volna még kérdezni-mondani, és miért hagytam veszni az alkalmat, sok idő után.
Végre kellemesebben, oldottabban beszélgetünk. Jól esik. Ezúttal nem dobolok az asztalon. Fesztelen mosolygok.
"Csinos vagy, jól nézel ki" - mondom. "Mindig megdicsérsz" - vágja rá azonnal. Mindig? Iksz évente egyszer.
