hétfő, július 03, 2006
Lacika-nap
Szombat este Lacika-napot ünnepeltünk, megkértek, legyek sofőr. Heten gyűltünk össze, a személygépjármű forgalmija mindössze öt személy szállítását engedélyezte, így két fordulóból tudtuk csak megoldani a centrumba jutást. A "mélyen tisztelt Fakabát úr" a zsinagóga előtt strázsált, egyes egyedül, zseblámpájával vadul körözött. Személyi igazolvány ("Személyi Igazolvány - Az egyetlen okmány, amivel igazolom azt, hogy létezem" - Bródy Sándor; "Magamnál hordom személyemet, hogy igazolhassam személyimet" - Sziveri János), gépjárművezetői igazolvány, forgalmi engedély - átadom. Kié a gépjármű? - kérdi Fakabát úr. Nem az enyém, Lacikáé - mondom. Miért maga vezet? - kérdi Fakabát úr. Mert Lacika ivott - felelem. Kölcsönszerződést írtak?- kérdi Fakabát úr. Részegen? Lófaszt! - gondolom. Nem - mondom. Hát akkor most hogyan igazolja a tulajdonjogát? - förmed rám Fakabát úr. Nem az enyém - mondom, mélyen tisztelt Fakabát úr nem érti. Megvádolt még, hogy 2005.10.01-én lejárt a kötelező, mint utóbb kiderült, akkor kezdődött az érvényessége. Végül elengedett, mi pedig néztünk, mint akik nem láttak még hülyét.
Xezs meg úgy berúgott, olyan gyönyörűségesen részeg volt, hogy le a kalappal előtte. Embert így felborult széken átesni nem láttam, minimum neun Komma acht. A pukli a fején két centiméter átmérőjű legalább, a kezéről is lejött a bőr, szép, asszimetrikus formában, és akkor is csak ezt mondta: igyunk még. Legutóbb diplomaosztója előtt ("Most nem iszok, holnap diplomaosztó") feküdt le - még nyáron - a házuk elé a betonra, hogy ő most pedig aludni fog, alig bírtuk felverni. Fölkelés után napszemüvegét keresgélte a sötétben, miközben az a nyakában lógott. Én fiatal koromban egyszer voltam annyira részeg, hogy mikor kijöttem a Klinika Mozikából, és bekeveredtem a Nagyerdő rengetegébe, hirtelen azt hittem, Józsán vagyok. Másszor pedig olyan csodálatosan spicces hangulatba kerültem, hogy képtelen voltam kimondani ezt a szót: Gabesz. Ezeket nem írtam le volna magamról csak úgy, az indok: szolidaritás Xezzsel. Veteránok visszaemlékezéseiben hallani olyan részekről, amik fölöttéb hasonlatosak azokhoz az eseményekhez, amikor egymást vonszoltuk más, nem háborús okból kifolyólag (Casus belli - háborút kiváltó ok, Casus bibendi - ivást kiváltó ok - érdekes ez a latin).
