hétfő, július 03, 2006
Kést a hátába
Múlt héten pénteken a politikaelmélet szigorlatra való felkészülésként elolvastam Fischer Ferenc A megosztott világ (A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai 1941-1991) című könyvéből az első 280 oldalt. Maga a szigorlat kimerítő volt, teljesen leszívott fizikailag és szellemileg (én, és a két lány - mint kiderült mindhárman bakok vagyunk, Nati éppen szombaton ünnepelte születésnapját- végigéheztük a szombatot, fél háromkor reggeliztünk, mint három éhenkórász, faltunk-túrtunk, mint a kisdisznók). ’A’ tételnek az Egyesült Államok szerepét és a III. öbölháborút sikerült húznom, a ’B’ tételem már kevésbé szerencsésre sikeredett (Brazília, Mexikó, Grenada külpolitikája), valamint az írásbeli részre egy olyan témakört kaptam, amit három félév alatt nem is vettünk (az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája). Minden esetre (a kettes szigó ellenére) érdekes a politika – főleg a nemzetközi – világa, ezt a világot is érdekek, egyéni érdekek, emberek vezérlik. Nagyon érdekesek – a középiskolai tankönyvekből is ezeket kellene tanítani – az apró betűs részek, sokkal-sokkal többet árulnak el a világ működéséről a személyes visszaemlékezések, megbeszéléseken telefirkált cetlik, majd – kontrasztként – a megállapodások, szerződések szövegei, mint a vastagon szedett elemzések.
„Maguk talán azt gondolják, hogy mivel az angolok szövetségesei vagyunk, elfeledtük, milyenek az angolok, és kicsoda Churchill. Az angolok mindig kijátszották a szövetségeseiket. Az első világháború idején folyvást becsapták az oroszokat és a franciákat. Hát Churchill? Churchill olyan, hogyha nem néznénk a körmére, ellopná az utolsó kopekunkat is. Igen, zsebet metszene egy kopekért! Isten bizony, fölmetszi az ember zsebét egy kopekért! És Roosevelt? Roosevelt nem. Ő csak a nagyobb pénzért nyúl. De Churchill? Churchill megteszi egyetlen kopekért is…”
és még egy kis kritika Joe bácsiról:
„Sztálin a háború végén azt tanácsolta a jugoszláv kommunistáknak, hogy egyezzenek ki II Péter királlyal, majd hozzátette: - Aztán, ha megerősödtek, kést a hátába…”
Mindkét idézet Milovan Dilas-tól (1911-1995; jugoszláv politikus, gondolkodó; a jugoszláv forradalomban Tito társa, később a jugoszláv rezsim kiemelkedő kritikusa, a magyar forradalom támogatása miatt kilenc évet ült börtönben) származik.
Ha végiggondolom (gondold Te is végig, nyálas olvasó), rövidke életem során találkoztam Churchillekkel, Rooseveltekkel, és Sztálinokkal is.
