hétfő, július 03, 2006
Intermezzo
A Délibábban költöttem el ebédemet a mai nap folyamán, akik legendásak milánóiukról (a Köjál se tudta kideríteni, hogy miből van), és az étkezdét ölelő hangulatról (nem néznek ki, ha egy - vagy kettő - fél Hubertus-t és egy üveg sört kérsz ebédre). Sajnos pár éve a modernizáció szele a Délibábot is elérte, a műmárvány körasztalok eltűntek, bekerültek a játtékautomaták, és egy zenegép is. Szociológusok több kötetnyi tanulmányt írhatnának az itt szép számmal felbukkanó, különböző társadalmi rétegből érkező emberekről.
Miközben vártam ebédem (milánói) elkészültét, egy cigányasszony (az az igazi, echte mátészalkai, 145 centis, TBC-gyanús) két műanyag tálcán átnyújtott két adag milánói masszát a pultoslánynak.
- Hát tessen mán betenni a mikrauba, megmelengetni egy kicsit mer' mi melegen szeressük teccik érteni, elnézést kérünk.
Erre a köpcös, izmosra gyúrt séf, akarom mondani szakács kibújt főzőfülkéjéből, a cigányasszony orcája elé settenkedett dölyfösen, mellét kidűtve, és imigyen szólott:
- A kurva anyátok!
