Fenryr's blog

Dave Chapelle: Samual L. Jackson skatch

Fosízű nap volt ez a mai. Ötven százalékos kapacitáson termelt csupán a szargyár, az épeszűek év végére tartogatták szabadságukat, a pépeszűek pedig szívhatják a fogukat. Reggel lekapargathattam az üzemi gépjárművet, amit valaki, akinek fejében már nem szürkül tovább az állomány, az udvaron felejtett. Ezeket a sorokat igen lassan írom, mert lefagyott az egyik hüvelykujjam. "S mint ki fejében hordja végbelét,/ döfödi az Ég/ a Föld ölét: össze-szét, föl-le./ Nyakig szarban/ a tárgyak---/ Elfutok, de bevárlak."

A szombat este folyományaként vörös, kék és lila foltos mindkét térdem, viszont - felettébb különös - egyáltalán nem fáj. Nátálinak föladtam a csomagot, a magyar tökélyre törekvés jellemzett csomagolás közben, fél guriga celluxot pocsékoltam el, hogy megerősítsem a német gyártmányú kartondobozt (de csak miután összetűzdeltem tűzőgéppel az oldalát, selbstverstandlich). Postaköltség kettőezer négyszázhetvennégy forint. Marion otthoni címét nem találtam, így a Conseil de L'Union Européenne címére küldtem a Fröhliche Weinachten kártyát (Bruxelles, Rue de la Loi). A postás-kisasszony előzékenyen megkérdezte: és melyik ország? Szép arcát elcsúfították az orr alatti gyantázatlan szőrpihék, ezért illetlenül magáztam ("Csontomból a velőt kiütni ne tessék!").

Szentségeltem ma, Gizgaz Barátaim, forgalomban a kormány felett. Rosszindulatú telefonhívást kaptam Hülyébb-vagyok-mint-két-pár-rendőrbakancs Úr nagyszerű rögtönzése miatt.

Párbeszéd:
Kérdező (határozottan): Hol van?
Bakancs Úr (bambán maga elé nézve, határozatlanul): Öööö.... Öööö. Foggalmam ninccs.

Így utólag sajnálom, hogy csupán két embert küldettem Bakancs Úrhoz elmondatni, hogy hol vagyok. Hármat kellett volna... Utasom meghökkent arckifejezése az anyósülésen kárpótolt mindenért. Hiába, a nők mégis csak értékelik az őszinte reakciókat (az ejaculatio praecox kivételével).

Besenyei barátom igen tanulékony. Térey "Nagy az isten állatkertje,/ Majomházi díszpéldány vagy benne" sorát már második alkalomra sikerült elsajátítania, így "A magam erejéből lettem egy senki" kuplé mellé ez is bekerülhet egyre bővülő repertoárunkba. Gyurikám! Azért mi még mindig jobban állunk ezzel a sorral, mint mások a "Már akkor is senki volt, amikor még volt valaki"-vel.

Termel a szargyár, Barnamackó néni félig kikandikál a segglyukon. Fosízű nap volt ez a mai, és nincs az a Colgate, ami ezt az ízt elmossa.

# Posted by Fenryr : 8:11 du.