hétfő, július 03, 2006
Glasses for the masses
A cím a Depeche Mode Music for the masses c. albumának parafrázisa
Én csak élesebben szeretnék látni. Tavaly is csináltatnom kellett új okulárét, akkor úgy határoztam, a folyamat bonyolultsága miatt nem igénylem cégem támogatását. Idén, mivel lehetséges, kirúgnak, úgy véltem, élek a lehetőséggel.
Először egy egyoldalas igénylőlapot töltöttem ki, aláírattam főnökkel (személyesen), időpontegyeztetés az üzemorvoshoz, majd szakvizsgálat az üzemorvosnál. Az üzemorvos megállapítja: nem látok jól, javasolja szemüveg felírását (eleve szemüveggel mentem be), beutal az OTI-ba. Az OTI-ban szemorvos vizsgál meg, két asszisztens jelenlétében, diagnosztizál, a lelettel vissza kell menni az üzemorvoshoz. A lelet alapján az üzemorvos egy Munkaalkalmassági lapot állít ki, amit a Munkavédelmi szemüveggel alkalmas szöveggel lát el. Ezt a papírt kell odaadni a munkavédelmi területi szakértőnek (a kelet-magyarországi régiót egyetlen személy látja el), őt egy hét levadászni. Három próbálkozás, és mobiltelefonos egyeztetés után a szomszéd irodában lévőknek át kell adni kézbesítésre az iratot. A munkavédelmishez pár nap múlva, amikor felhív, be kell menni. A személyes egyeztetésen kiderül, a munkavédelmi lapot elhagyta. A kedvezményre jogosító utalványt átadja, de lelkemre köti, kérjek másolatot az üzemorvostól. Mivel egy darab papír kiállításáról van szó, időpontegyeztetés nélküli üzemorvosi látogatáson veszek részt, egy órás várakozási idővel. A másolatot postán küldöm be a munkavédelmisnek. Közben az utalvánnyal elmegyek a látszerészhez, keretet és lencsét választok (különböző fényvisszaverődés-csökkentő és karcmentesítő, és fényre halványodó, halványodásra fényedő rétegekkel). A cég a lencsékbe nyolc ezer forintot, a keretbe tizet ad bele, a különbözetre (teljes vételár mínusz kedvezmény) huszonöt százalék kedvezmény jár, így is tejelni kell huszonöt ezret.
Megrendelik a speciális lencsét, a várakozási idő négy munkanap, telefonon szólnak, ha megcsiszolták, és lehet értemenni. Értemegyek, egy kicsit furcsa (általában a szemüvegváltáshoz hozzá kell szokni), később rájövök, a bal szem lencséje nem jó, még elmosódottabban látok vele, mint a régivel.
Felidézem emlékeim: az OTI-vizsgálaton a doktornő és az asszisztensek fáradtak voltak és trehányak, valószínűsítem, rosszul diagnosztizáltak. Felhívom a látszerészt, hogy nem látok jól, valószínű elrontották a diagnózisom, visszamennék vizsgálatra. Visszamegyek vizsgálatra. Kiderül, azt csinálta meg a látszerés, amit felírtak. Rövid, fél perces számítógépes szemvizsgálat után kiderül, rosszul írták fel a fokot (töréspont elhelyezkedése a lencsén), 80 helyett 180-at írtak a receptre. Az új lencse nyolcezer forint, hála istennek egy darabot is lehet rendelni, nem párban gyártják.
Menjek vissza az OTI-ba? A doktornő (kb. hatvan felé közelíthet, nyugdíjazására vár vagy nyugdíjból jött vissza praktizálni) az alulfizetett, fásult asszisztensekre fog mutogatni, az alulfizetett, fásult asszisztensek a doktornőre. Mire visszakapom Állam bácsitól a pénzem, ha egyáltalán visszakapom, legalább ötször be kell fáradjak, előbb szóban kell reklamálnom, majd írásban kell panaszt tennem, azt kivizsgálják, értesítenek, határozatot hoznak, az ellen fellebbezhetek-fellebbezhetnek etc., minimum negyed év. És mindez elkerülhető lett volna, ha Doktor néni visszaolvastatja a lelet szövegét, vagy ha az asszisztens visszakérdez, jól értett-e mindent.
Ezek a gondolatok másodpercek alatt futnak át az agyamon, könnyen és gyorsan hozom meg a döntésem: rendeljenek új lencsét és kifizetem a vételárat. Szám sarkában féllábú mosoly.
Amit nyerek a réven, elvesztem a gáton. Kívánalmam kicsiny, annyit szeretnék, hogy a homály, hogy a homály az oszoljék.
