hétfő, július 03, 2006
From cable nigga, goddamn
Dave Chapelle For wath it's worth c. stand up-jából
Boldogsághormonokat juttatok a testembe fehér csokoládé formájában. Invesztáltam mézbe (egészséges), és tejszínhabba is (egészségtelen). Mindenkinek tanácsolom, szórjon szegfűszeget és fahéjat teájába, mert ízletesebbé válik tőle. És stand up-okat nézek, mert nevetésre ingerelnek. Most Chris Rock (www.chrisrock.com) HBO-special műsoraira tettem szert. Dőltem a nevetéstől. És végre valahára biztos, hogy lesz Chapelle-show 2006-ban, a trailer megtekinthető mind a Comedy Central-on, mind a Chapelle Center-en. Az Egyesült Államokban a stand up előadásoknak hagyománya van, legendás színházak, legendás kávéházak állnak a közönség és az előadók rendelkezésére, egy-egy népszerűbb előadó (Eddie Murphy, Dave Chapelle, Chris Rock, Robin Williams, George Carlin) sportcsarnokok megtöltésére is képes. Nos, próbálkozások a műfaj honosítására nálunk is voltak, egyesek szerint a mi legnagyobb stand up-mesterünk Hofi Géza volt. Tény és való, a kiemelkedő tehetségek nem a line-punch line formát használják, ha egyedül áll az előadó a színpadon, egyszerű sablonon viccekkel nem feltétlenül fog sikert elérni, fontos a ritmus, a ritmus, a ritmus, a ritmus, a ritmusváltás. És Hofi ebben egyedi volt: belekezd, kilép, másik kezdet, befejez, kilép, vissza az eredetire, befejez. És Hofi hosszú-hosszú éveken át meg tudta tölteni a Madách-kamarát. A Madách-kamarától nem messze áll a Dumaszínház, egy értékelendő kezdemény, mondhatni, hogy ez a magyar Comedy Shop, ahol a feltörekvő ifjoncok feliratkozhatnak. Aztán ne feledkezzünk meg Nagy Bandóról, a maga módján ő is stand up comedian, ráadásul kitűnő. Nagyon alapos, nagyon művelt, rengeteget tanult egy-egy fellépés előtt, semmit sem bízott a véletlenre, véresen komolyan vette a műfajt. Több tévés kezdemény is felmerült, majd elmerült az évek folyamán, néhányat az HBO karolt föl (Mennyi? Harminc), néhány normál tévén ment, pl. a Hajós féle félig stand up, félis showműsor, vagy a Rudolf Péter nagyszerű kommentáraival és improvizációval vezetett műsor, ami vagy háromszor került adásba az RTL Klub-on anno nem is tudom, hány éve, este tizenegy után, aztán - sajnos - süllyesztő. A Fábry-show-t, ha nézem, akkor csak az első fél óráért, nem érdekelnek a vendégek. Stand up-ot akarok. Vajon a Fábry-show lemehetne-e csütörtökön főműsoridőben, ha Fábry csak és kizárólag egyedül nyomná? Pedig mindenki tudja, hogy akkor van elemében, ha egyedül van, mégis kellenek a "sztárok", hogy eladják a műsort. A televízióban nincs hagyománya a stand up-nak (a rádióban érdekes módon van, a kabaré keretein belül, ha a humorista egyedül van). De a skatch comedy-nak se nagyon: Baginacsa, Gálvölgyi, Irigy Mirigy. És ennyi. Gálvölgyi kilencvenegyben csinált utoljára nézhető műsort, mirigyék pedig olyanok, amilyenek, szerintem ők színpadon vannak elemükben, nem a tévéképernyőn. A Banánhéj viszont jól összerakott, a két fiú tehetséges, és raktak alájuk stúdiót, filmtechnikát, pénzt (Koós György producer tud valamit). Mert a jó skatch comedy-hez pénz kell. Jó magyar tévékomédiáról pedig ne is álmodjunk, kicsi a piac. Érdekes, hogy Németországban virágzik a stand up műfaja, mert felfedezték, mert lehetőséget biztosítanak az előadóknak, mert tudják, hogy vevő rá a közönség. Marad hát a Dumaszínház, hál'istennek Hadházi László jóvoltából rendszeresen lejönnek Debrecenbe egy pubba a társulat tagjai. Ennek is örülök, remélem nem sorvad el, mint a többi kezdemény.
