Fenryr's blog

A kép Romvári József díszlettervező „agy-díszlet” című munkája Révész György: Utazás a koponyám körül című filmjének egyik jelenetéhez

Tegnap délután kettő órakor indultam el Pestre. A Széchényi Fürdőig nem is volt baj, amellett szoktam elhajtani a Hősök teréig, aztán Andrássy út, vagy Podmaniczky és Akadémia utca. Most viszont a Hungária körúti leágazással szemben piros-fehér, mindkét irányból behajtani tilos tábla díszelgett, végül a jobbra kanyarodás mellett döntöttem. Célállomás: Erzsébet körút. Könnyű lesz, gondoltam naívan. Andrássy út, aztán le balra. Csakhogy a Hősök tere felől balra nem lehetett ráfordulni az Andrássy-ra. Mentem tovább, Podmaniczky a Városliget után, szabad az út jobbra, MÁV-kórház, és balra Erzsébet körút. Tulajdonképpen egy körút létezik, ami több alkörútból (részkörútból) áll, a Podmaniczkyről jobbra (vagy balra) kanyarodva a Teréz körútra kanyarodunk. Én ezt akkor még nem tudtam. Elkanyarodtam tehát – megijedvén, hogy nincs balra Erzsébet – jobbra. Hiba volt. Nehezen bár, de sok kis egyirányú utcán keresztül – a szembejövő kukásautók és az útfelújítás miatti útlezárások ellenére – este hat órára sikerült parkolóhelyet találnom a József körút páratlan oldalán. A rendezvényt, ahová tartottam, az Erzsébet körút páratlan oldalán tartották (Corinthia Grand Hotel, a szemedet kiböki, de én nem vettem észre). A happening pontban hatkor kezdődött volna, mint utóbb kiderült, húsz percet csúsztak, így csupán öt percet késtem. Fővezérem előre felkészített – telefonon keresztül látott el instrukciókkal, még indulásomkor -, hogy pódiumbeszélgetésre számítsak, ami fórumba csap át, és csupa-csupa fővezérek (legalább ötven fővezérek) ülnek majd ott, ahol a fővezér klub van, és ők tapasztaltabbak és okosabbak nálam, ha kérdeznek és válaszolok, előfordulhat, hogy ízekre tépnek, majd megkérdezik, honnan is származom. Ha erre a kérdésre felelek, akkor nyilvánosan megszégyenítem fővezérem, ezért inkább kussoljak végig, de ne sértődjek meg. Nem hoztam szégyent a mundér becsületére (szerintem nincs is neki), csöndben végigültem a pódiumbeszélgetést, nézvén a fővezéreket, ahogy a nagyteremben (Tas-Huba) ülnek, mindegyik lábánál egyen fekete, Samsonite márkájú hordtáska, mindegyik asztalnál minden helyen minden villa mellett egyen fekete Nokia egyen-mobiltelefon. A legérdekesebb dolog, amire felfigyeltem, hogy Cs. Laci fővezér kopasz fejére hajat növesztett (indián frizura), őt érdek nélkül szeretem, pusztán a tudásáért és a habitusáért. Fővezérem késve érkezett, leginkább az érdekelte, hogy a benzinköltséget melyik kontóra könyveltetem és miképp. Este tízkor „megreggeliztem”, svédasztalról választható főtt és sült ételek hada, „még nézni is tereh”. Az egyik fővezér mellémlépett, a szaftban úszó, barna színű kloffolt húsdarabokra nézett meredten, majd rámpislantott, és őszinte naívitással nekem szegezte kérdését: Mi ez, növény? Ez hús – feleltem, nagyon nehéz volt nem hozzátennem a „baszd meg”-et. Vacsora után bajusztörölgetés – ezúttal nem ám papírszalvétába! fehér díszkendőbe töröltem az odaszáradni valót - , majd iszkiri. Uzsgyi a József körútra, kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. A Lágymányosi helyett a Margit hídon döngettem, ott túráztattam a gépet (Escort, és nem Golf), a Duna gyönyörűen ragyogott, bár nem láttam semmiféle dinnyehéjat. A Moszkva térig könnyedén, majd balra el. Ott kezdődtek a bajok. Célállomás: Eötvös utca, az Istenhegyi út folytatása. A Krisztina úton kétségbe estem, mivel kisvezéremmel (ő a fővezér alatt van rendfokozatban kettővel) itt keveredtünk el anno. A Krisztina körúton csak valami ravasz trükkel lehet rákanyarodni az Alkotásra, ezt a trükköt sajnos nem ismerem. A Várnál el, a Czakó utcán – ismerős terep – stopp, térképpislantás, majd Lejtő utca, Böszörményi, onnan pedig – logikusan – a Németvölgyire rája, sajnos rossz irányba (a Jagellót is érintve, ahonnan nem lehetett balra kanyarodni, csak nehezen, mentem a Grand Tours busz után, amit kiengedtem, megköszönte). Itt előbb egy sávváltásnál – a fáradtságtól alig láttam, a prioritás a következő volt: útjelzőtáblák és jelzőlámpák, utcanévtáblák, forgalomban részt vevők – majdnem oldalba kaptam egy motorost (csúnyán nézett rám, igaza volt, viszont az én szempontomból nézve nem én repesztettem százhússzal), majd a Németvölgyi úton lefulladtam a síneken. A rossz irányba indulás korrigálásával helyes útra tereltem önmagam, Orbánhegy, Istenhegy, víztorony, és tizenegy óra körül szerény bérelt lakhelyem. Fürdést követően rövidke hat órás alvás – a minibárból (immáron rutinosan) nem fogyasztottam, hogy ne okozzak fennakadást a Controllingon -, majd ébredést követően bőséges reggeli, a Margit körútig semmi gond, majd elhibázott balkanyar (tulajdonnképpen jobbkanyar) után a Balaton felé, stopp a benzinkútnál, hosszú, ámde unalmas beszélgetés kisvezér kolléganőmmel, aztán rakpartra vissza, célállomás a Margit híd, amiből Lánchíd lett végső soron (ennek is örültem), a Roosevelt tér mellett átsomfordált előttem Lezsák a Honvédelmi Minisztérium irányába (nem gázoltam el), Nyugatinál Lehelre rá, majd – sajnos – tovább a Békén, korrigálás a Futáron, teljes menettempóban a Reitter Ferencen, Hungáriánál Miskolc felé, és diadalittas győzelem. Első MOL kútnál tankolás, Füred előtt ugyanaz a cigány nő strichelt, mint aki tette azt akkor, amikor Pest felé tartottam. Fővárossal együtt négy óra vezetés mindösszesen, munkába állásom után kisvezérem lecseszett, hogy tizenegy órában állapodtunk meg, nem tizenháromban (velem azonos rangban lévő pajtásom bemártott, mert nem tudott kivánszorogni a bivalyröcsögei közlegényeket eligazítani egy nagy holttérrel megáldott TDI Corsa van-nel, hanem Escortomra várt; ilyennemű függelemsértésért részemről minimum rendfokozatban visszavetés járna, ami ez alkalommal elmaradt). Munka, majd bátyusért ki a reptérre, mert „sógornőmmel” nyaralásból landolnak éppen ma. A gép késik, szerencsére csak egy órát. „Milyen volt? Jó”- párbeszéd után emelkedő tónusú bátyus-monológ, témája az üzemanyagfogyasztásom mértéke, és az éppen aktuális üres tank szemantikai összefüggése. A Déli Ipartelep közepén kérésemre kitesznek, limlomjaim összecsomagolom, utolsóként bennmaradt, vélhetőleg sztahanovista felmenőkkel is rendelkező, élmunkás kolléganőmet hazafuvarozom. Bátyussal véletlen találkozás a ház előtt, kaja nuku, pénzfelvét ATM-nél, majd McDonalds. Anita szolgált ki, nem mosolygott, melle kicsiny volt, a pénzt a kezembe nyomta. Donalds-éknál Győződj meg róla! akció van, ami során a a részt vevő meggyőződhet – szabott időpontban, kamera és/vagy fényképezőgép, nagyobb méretű hordtáska bevitele nélkül – az átfogó élelmiszerbiztonsági programról (HACPP), és meggyőződhet arról, hogy tiszta, higiénikus körülmények között tárolják és készítik ételeiket. Az egyik Segíthetek?-lány, miközben az alsóbb polcokon keresgélt szívószálat, a mutató és a középső ujját – vélhetőleg megszokásból, rossz beidegződésből – szájába tette, majd ugyanazzal a kezével megragadott egy sajtburgert, és kiadta az éhezőnek. Ezek után nem regisztráltam magam az akcióra, mivel máris meggyőződhettem róla. Inkább elhajtottam előbb a lövészdandár-laktanya melletti benzinkúthoz Tutti Fruttit venni (az utóbbi hetven-nyolcvan számot kihagytam), mert ott sosem tankolok, és nem baj, ha megjegyeznek, illetve lecsapni a maradék Davidoff Menthol állományra (kedvenc cigarettám kivonják a forgalomból, mivel nem fogyott eléggé, nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket; az okos marketingesek hölgyeknek ajánlott slim verzióval kívánják élénkíteni a termékfajta iránti keresletet, mélységes sajnálatomra). A Tutti Fruttit elkapkodták, egy példány sem maradt, rákényszerültem, hogy bevessem magam a belvárosba, szintén egy olyan kúthoz, amihez nem járok. Itt találkoztam a századunktól elbocsátott egykori közlegénnyel, tájékoztattam, hogy mi a helyzet a megmaradtakkal, majd betértem felvásárolni a Davidoff-készleteket, és szert tenni a hőn áhított pornómagazinra (mindezidáig nem tekintettem meg). Életem menetlevelét megpróbálom jó és hű csinovnyikként tölteni, mert ellenjegyzik végül.

# Posted by Fenryr : 7:35 du.