hétfő, július 03, 2006
Alma és mater
Hát persze, hogy voltak irodalmári ambícióim. Ötéves koromban nőgyógyász, hatéves koromban ejtőernyős, tizenegy éves koromban dobos, tizenkét éves koromban rockgitáros, tizenhat éves koromban költői, tizenhét éves koromban színészi, tizenkilenc éves koromban jogász ambícióim akadtak. Ma pedig úgy érzem magam, mint Karinthy Frici, mikor megkérdezte magától: "Hol az északi sark? Hol a repülő?"
Lassan csapódik ki az emberből az, hogy valójában ki ő (pontosabban "kik" ő).
Enci mama nyugdíjban, tanítani nem engedik. Időnként (félévente, évente) meglátogatom, vagy véletlen összefutunk, hirtelen-rendet rak a vityilóban, ami csak neki rend, minden esetre az a ház kincsesbánya, tele kottákkal, könyvekkel, hangszerekkel (az anno Anikónak kölcsönadott klarinétot is onnan fusiztam el). És persze mindene az opera, továbbra is.
A Faraktár utcai kis színházocskában előadott műsor nagyszerűen sikeredett. A rengeteg próba okán, nagyon sok időt sikerült rászánnunk, ha emlékszel. Szilveszternek még hosszú haja volt, és jó öreg betonszofit szívott. És persze szükséges a sikerhez egy rendező, egy Bancsi Zsóka, akit pár éven át meghurcolt alma materünk, méltatlanul. És ne legyünk szerények, kellettünk hozzá mi is... Imádok exhibicionistának lenni, a mai napig minden véletlen alkalmat kihasználok, hogy rivaldafénybe kerüljek. Ez az én kis heroinom, amitől elszállok, és nem lehet leszokni.
József Attila születésének századik évfordulóján visszamerészkedtem az alma materbe, ott volt Zsóka. Sajnos Géczi Jani a húrok közé csapott, hiba volt (legalább volt kit kibeszélnünk a folyosón Ircsivel). Éjjel egyig fölolvastunk, még egy pici lánnyal is sikerült megismerkednem (V., immáron kivándorolt Angliába). És minden kisebb. Vagy én nőttem volna meg? Visszamerészkedtem az első emeleti férfi mosdóba is, és a régi tiltás ellenére elszívtam egy cigit stikliben, mint tettem ott négy évig naponta többször.
A férfi vécé! Micsoda beszélgetéseink történtek ott... Néha még nem dohányzók is bemerészkedtek egy-egy vita kedvéért. Tikász Sanyi, Dakota, Nemecsek (ölre menő vitapartner, egyszer láttam kilencvennyolc óta, picsarészegen tántorgott a villamoson: "Téged ismerlek, sokat vitatkoztunk" - mondta), Kircsi, Botond, Szilveszter, Tasi Norbi, Kiss Ákos etc...
És úgy elsodort az élet egymás mellől minket. De néha, ha véletlen összekoccanunk, akkor a kötetlen, közvetlen emberi hang visszatér. Sűrűsödik fogunkban az idegen anyag.
