Fenryr's blog

"Elme-, Gyógy- és Intézet"

2008-09-07T08:53:00.006+02:00

Miután lassacskán három éve gyógyszerekkel kezeli depressziómat Dr. K., nem túl nagy hatékonysággal, összesen öt gyógyszert váltogatva eme három év alatt, úgy döntöttem, rászánom az időt, és végigböngészem az interneten keresztül gyógyszereim működési elvét, hatóanyagát, hatását, mellékhatásait, helyettesíthetőségeit és az ár/érték arányukat is, (ár per kiszerelés mértéke). Mivel egyes elméletek szerint a depressziót az alacsony szerotonin-szint (szerotonin: 5-hidroxi-triptamin, rövidítve: 5-HT, egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtei állítanak elő) okozza – a szerotonin tehát neurotranszmitter, a neurotranszmitterek pedig ingerületátvivő molekulák, ilyenek pl. a dopamin, noradrenalin stb. -, így a gyógyszeres kezelést általában rögtön (esetemben is) szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI – selective serotonin reuptake inhibitors) segítségével jobb esetben gyógyítják, kevésbé jobb esetben kezelik, néha pedig olyan hatása van a depressziósra, mintha TicTac-ot venne be. A szelektív szerotonin-visszavétel gátlók fokozzák a szerotonin aktivitását, csak hát nem lehet simán bevinni a szervezetbe, mint az alkoholt, hanem a hatóanyagok révén – gondolom- azok inkább az enterokromaffin-sejteket bírják rá a több termelésre, sztahanovistákat csinálnak belőlük! Sajnos a mai fejlett orvostudomány igen keveset tud még a szerotoninról, de azért adják a betegnek, mint lónak a kockacukrot, minden esetre feltehetőleg a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, valamint az étvágy szabályozásában játszik szerepet.

SSRI-ből három év alatt összesen kettőt írt fel Dr. K., pedig megemlítettem, hogy nem lettem egyiktől sem Pimpike, az erdő boldogan repülő farkasa. Tehát most készültem, és vittem a listám, amin tíz antidepresszáns szerepelt, különböző hatóanyagokkal. Nyugtatókkal – amikből összesen egyet írtak fel, először hatalmas dózisokban, így nagyon könnyen rászoktam, majd a dózist folyamatosan csökkentették – nehezebb dolgom akadt, mivel hatóanyaguk általában a benzodiazepinek „családjába” tartozik, kivéve egy karbamátot (arról pedig nem sikerült megtudnom, mi is pontosan). Altatókból is vittem egy kisebb ajánló-csomagot (milyen jó orvoslátogató gyógyszerész lehetett volna belőlem, ha kicsit is érdekelt volna a biokémia!), ami szintén tartalmazta a hatóanyagokat, valamint itt főként az ár/érték arányra tértem rá, azért, mert a sleeping pill bizony drága.

Dr. K. úgy örült a listának és az utánajárásnak, mint majom a farkának, nimbuszom nagyot nőtt szemében, az SSRI-ket végignézve rögtön fel is írt egy másikat, mondván „hát… akkor… talán próbáljuk meg…. ezt!”. Közöltem azt is, bizony az alprazolam hatóanyagú benzodiazepin kisebb dózisa nem hat már nagyon rám, így most nagyobb dózist kérek (természetesen az asszisztens a számítógépből pop-up-ként előírt adagot írta fel, amit sajnos csak a gyógyszertárban vettem észre…), szokásos altatómról pedig kiderül, ár/érték aránya a piacon a legjobb, tehát annál maradtunk. Doktor K. feldobódott állapotában megszervezett egy harmadik találkozást a nehezen elérhető pszichológussal, sőt, az örömmámorban még azt is felajánlotta, ha gondolom, befeküdhetek egy hétre a debreceni Lipótmezőre (ahonnan valószínűleg tényleg úgy jönnék ki, mint Pimpike, az erdő repülő farkasa), eme kedves gesztusát köszönettel visszautasítottam, mivel nem soká elkezdek dolgozni egy cégnél, valamint a hétre még jelentkeztem két állásinterjúra is (mint utóbb kiderült, az egyikhez próbanap is tartozott, valószínű ez a történet is meg fog érni egy posztot). A kinyomtatott két oldalas dokumentumot elkérte. "És ezt így ki lehet nézni az internetről, és ki is lehet nyomtatni?", kérdezte, amire én az "Igen" választ adtam.

Miután ezeken a sablonos, mindennapi cselekményeken túlestünk, Dr. K. megkérdezte, milyen laptopot vegyen kisfiának. Nagyjából húsz percet diktálhattam neki, míg ő folyamatosan jegyzetelt, addig az asszisztens enyhén groteszk mosollyal arcán szemlélte a Doktor Bobóból ismert „diktál a beteg, írja a doktor”-szerű, enyhén komikus színezetet öltött helyzetet.

Nyálas Olvasóim, ha tehetitek, válogassátok meg orvosaitokat úgy, mint a barátaitokat. De csak ha módotokban áll…

Mooby's

2008-08-30T15:16:00.004+02:00

Az elmúlt negyed év történéseit elég nehéz volna naplószerűen összefoglalni, így semmilyen szerkezeti tematika mentém (lineáris, kronologikus, alfabetikus stb.) nem fog posztom haladni, egy elfuserált Hrabal módjára ugrálni fognak soraim ide-oda, Nyálas Olvasóm.

Pár hónapja, a borotválkozásokat követően kialakuló borosta hatására égető, viszkető érzést éreztem orrom alatt, balra. Az égető, viszkető érzés csak akkor szűnt meg, ha megborotválkoztam, viszont akkor egy kisebb méretű Tanzánia-folt jelent meg orcámon, majdnem oly’ szép, mint Gorbachov kopasz fején a madárürülék-mintázatú májfolt. Bevallom, először herpeszre gyanakodtam, amivel évekkel ezelőtt D.V. nevű hölgyismerősöm adományozott meg (semmi mást nem kaptam tőle), de mint inkompetens medikus tudni vélem, az bizony nem így néz ki. D.V. nevű hölgyismerősöm (aki nem azonos azzal a D.V. nevű hölgyismerősömmel, akitől a herpes simplex vírust kaptam) világosított fel, bizony ez gombafertőzés lehet, amin igen meglepődtem, mivel nem lábkefével mosom meg orcám, és arcszőrzetem is borotvával távolítom el, nem körömvágó ollóval trimmelem. Tanácsát megfogadva meglátogattam háziorvosom, egyebek között megmérettem jó hipochonderként vérnyomásom, majd usgyi a Bőr- és Nemibeteg Gondozó. Legutóbb az urológia megalázó szentélyében jártam évekkel ezelőtt, most viszont semmi félsz nem kelt bennem, annak ellenére sem, hogy előttem rabruhában vezették ki az egyik pácienst, kéz-és lábbilincsben. Vajon körömágyi gyulladása lehetett, vagy csak elejtette a szappant? Sose tudom meg… Hamar sorra kerültem, és megállapították, D.V. diagnózisa bizony megállja a helyét, igaz, nem gombafertőzés, hanem seborrhoeás bőrgyulladás, kenjem kenőccsel, és 6-8 hét múlva ugyanolyan ronda orcám lesz, mint egykor, csak Tanzánia nélkül, valamint a biztonság kedvéért megkérdezték, volt-e már genitális herpeszem. Sajnos még nem, feleltem, majd – mivel tizenegy évvel ezelőtt kivágtak belőlem a Bőrgyógyászati Klinikán egy borsószemnyi naevus pigmentosus-t – kértem egy TTK-t (teljes test kivizsgálás, nem természettudományi kar!), fél perc alatt ledobtam gönceim, és kisgatyában flangáltam Adoniszéhoz kicsit sem hasonló testemmel a specialista doktornő és a két asszisztens előtt. A specialista egy kis bigyóval nézegette bőrfelületem kb. 0,000000001%-át, világított, mint E.T. ujja (monochromatikus polarizált fénykezelés és kryosebészeti beavatkozás – igen, sokat tanultam Gregory House-tól), de nem talált semmit, viszont, mivel homlokomon található kb. három-öt darab kisebb méretű mitesszer, felírt egy kenőcsöt, ami majd eltűnteti (Skinoren, hatóanyaga azelainsav, természetes Photoshop). Nem fogja, mert majdnem négyezer forint a pattanástalanító, így vagy meggyógyul magától, vagy belehalok…

A Bőr- és Nemibeteg Gondozónál jobban már csak a K&H Bankban éreztem jobban magam, ahol egy órát kellett várnom egy e-bank kártya cseréjére. Az ügyintéző fülbevalóját megdicsértem, megkérdeztem, Swarovski-e. Nem, de azért vette, mert olyan benyomást kelt… A bélyegzőket kint hagyta asztalán, majd hosszú időre távozott, így bárki simán lenyúlhatná bármelyiket, igaz, szemben befigyel a kamera, de akkor is. Megálltam, és nem tettem szóvá. Már alig várom az újbóli izgalmas várakozást, ugyanis hamarosan lejár a bankkártyám érvényességi ideje is! Remélem történik majd valami váratlan, pl. Ambrus Attila kiszabadul a szigorítottból, és fentről ereszkedik le az ügyféltérbe sziklamászó kötélen, mint Tom Szcientológus Cruise a Mission: Impossible első részében, kezében fegyvernek látszó, csőre töltött Glock 17-essel. De még jobb lenne, ha Rejtő E. Tibor jelenne meg keresvén a személyzetist, nem üresedett-e meg a vezérigazgatói poszt mostanság.

Szabika minap bemutatta verdáját, amit még G. Lacika is megirigyelhetne, mert annyi WC-papír férhet el a csomagtartójában, ami az ő esetében akár több hétig is kitartana. Apropó: a WC-papír kifejezésnek semmi értelme. Az ember nem a vécét törli ki vele. Nevezzük nevén: seggpapír. Sokkal kifejezőbb, magyarosabb, költőibb.

Az alföldi munkaerőpiac rejtelmeivel megtelt a hócipőm, a HR-esek taplók, a hirdetések kb. 10-20%-ban tartalmaznak valós információt, amibe a telefonszám, e-mail cím is beleértendő. Enyhén szólva elszomorító, ha negyven beadott pályázatból kettőre adnak választ, amiből az egyik rendre biztosítási és/vagy hitelügynök egyéni vállalkozóként, ne adj isten Zepter-árus. Annál már a Mooby’s is jobb, vagy a Quick Stop…

Két depressziós találkozik....

2008-06-05T21:56:00.001+02:00

Két depresziós találkozik...

Depressziós 1.: Boldognak tűnsz! Mi a bajod?

Kontroll

2008-05-09T14:26:00.001+02:00

Délelőtt jártam a Városi Ideggondozó Intézet Pszichiátriai Járóbeteg Szakrendelésén Dr. K-nál.

Hogy van? – kérdezte. Mondom még mindig szarul alszom, napi 2-4-6 órákat, hol így, hol úgy. Néha éjjel kettőkor főzök, tegnap előtt 23-kor aludtam el, éjjel kettőkor felkeltem, az első buszok indulásakor pedig elmentem a Tesco-ba vásárolni.

Erre Dr. K.: mint minden „normális” ember, ha van ideje. Hát igen…

Aztán megemlítettem, szerettem volna elmenni falat mászni – amiről legalább négyszer beszéltünk eddig, mármint hogy én ezt a sportot űzöm -, csak aki biztosít, az nem ér rá. Erre: mér’ kell a falra mászni? Ez egy sport… Ó, falat mászik, milyen érdekes!

Baszd meg, Dr. K., ötödjére beszélgetünk róla, te szenilis!

Akkor milyen gyógyszert kell most felírni? - kérdi Dr. K. Rexetinem még van, doktornő. Akkor írunk a többiből.

A Mirtzaten eredetijéből fél szemet kell szednem, csak félbe vágva szétmorzsolódik – mivel szájban diszpergálódó -. Ja, tényleg! – vágja rá Dr. K. Nem lehetne a Mirtzatenből felírni olyat, amiben feleakkora a hatóanyag? - kérdem. De! Abból van 15 mg-os is! – vágja rá Dr. K.

Mobil csörög, én ülök tovább, előttem a receptek, Dr. K. kirohan. Az asszisztens közli, végeztünk. Kellemes hétvégét kívánok.

Toxikománia

2007-11-04T17:53:00.001+01:00

Elbaszott pszichiáterem toxikomán elemet gyártott belőlem, az addiktív szer neve alprazolam, nyugtatószer. Próbálkoztam macskagyökérrel, tictac-hatást értem el vele, csak úgy, mint a nyugtató teákkal. Egy ideig vaktöltények kilövése riasztópisztolyból oldotta frusztrációmat, de már ez sem a régi.

Még júniusban megfenyegetett főnökasszonyom egy fegyelmi eljárással, majd átadta a Kiváló dolgozó Briliáns nyereményem a kiemelkedő egyéni teljesítményemért, amivel együtt jár egy wellnes hétvége. Próbáltam intézni szállást, egyelőre eredménytelenül, a hosszú hétvége utáni hétvégékre is telt házas az Aquaticum. Masszázs, forró gyógyvíz el tudna lazítani. Nem rég jártam Siófokon. Hajnal négykor kellett kelnem, hogy 5.30-kor elindulhassak Budapestre, és 9.00-ra oda is érjek a megbeszélés kezdetére (sikerült). A nehézséget az okozta csupán, hogy az egyik résztvevőt Szolnokon fel kellett vennem, így a 4-es főúton haladtam. Fél hattól fél hétig retinaégetés ezerrel, rendkívül nehezen akkomodálódott a szemem, Szolnoknál legszívesebben átadtam volna a kormányt, de aztán csak én nyomtam végig az Üllőit egyesben. Transznacionális cégem új főhadiszállása rendkívül ízléses szocialista beütéses hupikék-fehér üvegépület, bejáratoknál gyönyörű szép dzsippó-lila szőnyeggel. A megbeszélés 15.00-ig tartott, én plusz nyolc nő. Nőkkel tárgyalni iszonyatos. A férfiak szisztematikusan felépítik az időbeosztást, napirendeket tűznek ki, hatékonyan, precízen dolgoznak – nem mindig, minden esetben, persze, de többnyire -. A nők ellenben napirendi pontok, javaslatok nélkül emocionálisan csaponganak, pletykálnak, cseverésznek, logika nélkül, s nekem, mint jegyzőkönyv-vezetőnek igen nehéz ezt a morált átvennem. A meghívott vendégek, cégünk gazdasági vezetői egyszerűen elfelejtették, hogy meghívtuk őket, ezen persze a matriarchátus felháborodott, rezignált hidegvérrel csak én fogadtam a tényt: így tárgyalás-stratégiailag előnybe kerültünk, valamint már tett egy pozitív gesztust a gazdasági vezetőség, így inkább hajlamosak elfogadni érveinket, hajlandók kompromisszumokra, ami a mi érdekeinket szolgálja. Siófok felé Budán elvétettem egy besorolást, mínusz egy órába telt kijavítani a dugó miatt, Siófokon levadászni a szállást extra fél óra, már nagyon untam. Ráadásul Buda ugye nem sík, mint az Alföld, így piros lámpáknál vagy kézifék és gáz kombó, vagy folyamatosan kuplung tapadási pont, ami a bal combomban estére enyhe izomlázat okozott. 17.00-ra a négy csillagos Hotel Azúrhoz érkeztünk, szobaosztás párban, mivel én a feministákkal érkeztek, hímtársam nem akadt franciaágyas buzulásra, összemelegedésre hála istennek. Kikönyörögtem egy szobát magamnak. Wellnes szolgáltatások közül a forró zuhanyt vettem igénybe vacsora után, majd Híradót és M. Kiss új, MTV1-en sugárzott műsorát követően szunyáltam. Másnap délelőtti konferencia és ebéd után ugyanez visszafelé, Budapesten nem tévedtem el, és nem a 4-esen mentünk, hanem az M3-ason, mivel a szolnoki hölgyet mások vitték. Rövidlátásom romlott, hamar elfáradtam, és alig láttam valamit, ezért nagyon óvatosan gyorshajtottam. A hét elején már el is látogattam beutalóért a szemészetre, mert, kérem alássan, nem látok tisztán.

Nyálas Olvasóm, ha látnál most! Piros, elnyűtt kapucnit öltöttem fel, ez még szokványos, de hozzá egy királykék, minden természetes anyagot nélkülöző munkásnadrágban díszelgem.

Holnap állásinterjúra vagyok hivatalos, ezért újítottam egy új alkalmi cipellőt a régi, elnyűtt helyett. Két hete még zsírkopasz fejemre kezd visszanőni a haj, külsőm konszolidálódik. Pénteken G.L. születésnapját ünnepeltük, előtte beszélgettem egyik hölgyismerősömmel, majd egy órát császkáltam a református Rómában, és a Simonffy utcában nyílt új kávézóban a Cypress Hill tiszteletére a kávé után ittam egy Tequila Sunrise-t. Az „Eat the worm, motherfucker” ez úttal kimaradt, semmilyen lárva nem cikornyázott poharam alján, ettől függetlenül merőben finom volt. Olyannyira, hogy az egy kategóriával alacsonyabb minősítésű italfogyasztó helyen sem állt módomban mást fogyasztani, csak tequila-t (felöntettem lime-mal, tetettem bele kockacukrot, és ráfogtam, hogy Tequila Sunrise).

G.L. részére egy egyéni készítésű „Tesco Gazdaságos G.L.” pólót készíttettetem, de csak késve kapja meg, mivel hétfőre készül el.

Arcom szétkaszaboltam, mivel szert tettem egy eredeti, egyélű borotvapengére potom négyezer forintért – a másik 16.900 Ft lett volna, bár az kurvajól leszedte a kezemről a szőrt -. de hát a pengegyártás csúcspontját közel sem az általam vásárolt darab képviseli, így szétszabdaltam arcom – már gyógyulófélben -.

Barangolás a Vista lankáin

2007-08-12T14:45:00.000+02:00

Asztalomon kék kockás rongy (asztal és monitor törölgetése céljából), ASUS feliratú műbőr CD-tartó installációs anyagokkal, üres kávésbögre, félig teli, félig üres kólás csupor. Kb. három hete, a legrekkenőbb hőségben processzorom és/vagy alaplapom bemondta az unalmast. A legutolsó konfiguráció összeállítása, 2005 novembere óta annyit fejlődött a technika, hogy új alaplaphoz vehet a felhasználó mindenből újat (hangkártya, memória, videókártya – PCI Express-es, mer’ már az AGP a’ mán nem jou). Ami maradhat: TV-kártya, vinyók, DVD-meghajtó. Az évenként egyszer kapott plusz pénzből kicentizem az új konfigurációt (nem erre a célra különítettem el), persze kiderül, hogy a legjobb alaplapon csak egy IDE-vezérlő van, amiről csak két IDE-eszközt lehet futtatni, valamint az amúgy tökéletes működő, életfogytiglan garanciával bíró Chieftech tápegységet is le kell cserélni „mer’ nem olyan mán a’ aljzattyaja új alaplapnak, mint régen vout”. Szóval a következő fizetésig félretett pénz sutty, Puzzle Computer-eladó kezében landol. Mivel három IDE-eszközzel rendelkezem (két winchester, és egy DVD-ROM, a Mobile Rack-et nem számítva, az is porosodhat), XP telepítésnél vad cserebere, formázgatások. Fizetésnapkor invesztáció Serial ATA winchesterbe. Viszem haza, csavarom be, infókábel rá, nézem a tápkábelt vagy két óráig, sehol nem találok hozzá passzolót. Felhívom nálam számítástechnikában jártasabb barátom, felvázolom helyzetem, aki mondja, hogy a SATA-nak más energia ellátó menete van, menjek vissza a boltba, és vegyek nem molett, hanem „molex” átalakítót. Másnap vettem. Egy hétvégém ment rá a winchester formázgatásra, mert úgy döntöttem, az új konfigurációhoz új operációs rendszert (Winfos Vissza) telepítek, ami PartitionMagic 8.0 alatt a 250 gigás vinyómra azt mondta, hogy az csak 32 giga. Rájöttem, jobb, ha a jól bevált lemezpartícionáló programot dobom a sunyiba, és Vista-telepítő alatt formázom a lemezeket, és hozok létre új partíciókat. Feltelepítettem – maga a telepítés nagyon tetszik, semmi kézi beavatkozás nem szükséges -, majd formázgatás saját képemre, ahogy megszoktam. Idegesítő a User Account funkció, ami minden programtelepítéskor hozzájárulást kér, így azt kikapcsoltam, a Sidebar is haszontalan. Ami viszont megdöbbentő: Vista alól nem lehet normálisan FTP-zni. Kék halál-hegyek fogadtak Flash FXP és bármelyik egyéb program együttes elindításakor. Kipróbáltam más FTP kliens programokat, eredménytelenül. Rést nyitottam a Winfos Tűzfalon, hasztalan. Végül felmerészkedtem a Microszopsz Update (vagy Downdate) oldalára, és letöltöttem minden hasznos és haszontalan kiegészítőt, és lám, a kék halálozások száma nullára csökkent. Szösszenetemből kihagytam egy egynapos mozzanatot, amit a Creative X-FI hangkártyából akartam Winfos Vissza alól 5.1-es hanghatást kicsiholni (driverfrissítés megoldotta a problémát, viszont így használhatatlan a gyári cédéhez kapott, nekem nagyon tetsző eszközkezelő program, annak csak egy lecsupaszított verziója használható az új driverhez).

Most zenéim másolgatom.

Hétfőn Székesfehérvárott jártam, reggel fél ötkor keltem, hogy tízre odaérjek két hölgy kíséretében megbeszélésére. Az egyik hölgyeményt Szolnokon vettem fel, így a 4-es főúton, M0-ás elkerülőn, majd az M7-esen haladtunk (Ladány után lelőttek 110 km/h-val, de nem állítottak félre). Minden esetre 9-re felértem 160-170-es tempóval – egyszer mentem kéccázzal is -, viszont Fehérvárott egy órába került megtalálni a telephelyet. Multinacionális alkalmazómnál az autóhoz már nem adnak benzinkártyát, inkább fizessen a vezető zsebből, kérjen számlát, és majd 2-3 hét múlva viszontlátja a tankolás árát, így maradt kemény tizenhét forintom szeptemberi fizetésnapig, nem számítva, hogy este negyed kilencre értem haza. Kedden és szerdán Szoboszlón gyűltem, kompánia legfiatalabb tagjaként, egész napos megbeszélés, fürdőruhát vittem magammal, de minek. Egy masszírozásra vágytam – nem jött össze -, gyomorba pakoltam bőségesen, dagadtam rendesen. Csütörtökre kaptam idézést a Főkapitányságra, tanúként fogom leróni állampolgári kötelezettségem, mert ha nem, elővezettethetnek, biz’ ám. Az idézés bizonysága szerint három órás tortúrára kell számítsak.

Nyálas Olvasóm, régen nem frissítettem, egyrészt a fenti technikai okok miatt, másrészt lelkiállapotom a béka segge alatt tanyázott az elmúlt időkben, másik részről történelmi tettet vittem véghez: családomban először én jutottam diplomához. Szakdolgozatom konzultánsok nélkül, egyedül írtam, adminisztrációs okok miatt kettő kellett volna: egy, a témavezető tanárom, valamint egy külső vagy belső konzultáns. Adatkérésnél bemondtam egyik tanárom nevét brachiból, sajnos pont azt, aki a miskolci egyetemen tanít, és se telefonon, sem e-mailben, sem személyesen nem elérhető. Így a témavezetőm kértem meg, adja oda valakinek a Politológia tanszéken a dolgozatom, és bírálja el, legyen oly’ szíves. Persze rettegtem, nehogy karó legyen, ebben az esetben nem mehettem volna államvizsgázni. Az államvizsgára történő felkészülés merőben mókásra sikeredett. Négy-öt évvel ezelőtt dolgozták ki a tételeket, így fordulhatott elő, hogy ilyeneket olvashattam: 2007-ben Magyarországon bevezetik az Euro-t. Dobtam a tételsort a sunyiba. Feleletem négyes, szakdolgozatom jeles lett, ráadásul az a tanárom, akivel bíráltatni akartam dolgozatom, államvizsga napján odajött hozzám, mondván beleolvasott dolgozatomba, és szíveskedjem elküldeni részére postán. Egyik „szőke” leányzóhoz odasomfordáltam megkérdezni, meglett-e a kettes. Közölte, legkevésbé az államvizsga eredményessége érdekli, mert az ELTE jogi karán harmadéves, a Külügyminisztériumban gyakornokoskodik, és legfontosabb problémája, hogy régi arab nyelvtanára helyett hogyan találjon újat. Megszégyenülésem csúcsaként a diplomaosztón is mellettem ült, szálem-álejkum. Hazatértem, és az okirat bemutatása után megkaptam családi aranykészleteink, valamint közölték, hogy az ingó- és ingatlan vagyon ezen túl kizárólag engem illet (ez már azóta változott).

Animal Metal

2007-05-05T22:24:00.000+02:00

Bethlenes korom óta keringtek legendák a Diktátor zenekarról, és a legendás frontemberről, Derzsi „Vezír”-ről, így úgy határoztam, tizenegynéhány év után meglesem őket élőben. Felhívtam T.Zs-t, aki ismeri a zenekart, de sajnos a hosszú hétvégére Újirázra ment pihenni, így visszamondta az invitációt, majd felcsörögtem Aenimát, de ő meg (most eufemizálok) nem nagyon kedveli a Diktátor zenekart, így úgy döntöttem, egyedül megyek, nem hagyom ki csak azért sem. Xezs-t is felhívtam, de ő Pesten maradt a hétvégére, de jót derült azon, hogy én Diktátor koncertre fogok menni.

A sors keze közbeszólt, mivel Suttogó nyolc óra tájékán felhívott, van-e programom estére. Épp a Klondike-ban ültem kolléga-barátokkal, és azok barátaival, így oda invitáltam Suttogót. Mivel más dolga is akadt neki, így kb. fél tíz körül érkezett. Suttogó megérkezése után „kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be”, és irány az Új Vigadó. Suttogó megjegyezte, hogy olajzöld kabátomban és baseball-sapkámban a táppénz alatt meghagyott arcszőrzetem kíséretével úgy nézek ki, mint egy „bombaszakértő” - tűzszerész a terminus technicus-a a katonai szakzsargonban -. Az M60-as kabátra még tavaly tettem szert, eredeti USA-gyártmány, sok zsebbel, kivehető béléssel, így télikabátnak, és átmeneti kabátnak is rendkívül jó, beépített kapucnival. Anno az Egyesült Államok hadserege rendszeresítette ezt a kabátot a vietnami háborúban. Kettőt is beszereztem, egyet fekete, egyet pedig olajzöld színben. Indok: My name is Earl. A sorozat személyes kedvencem, és a főhős, Earl, akit Jason Lee alakít, az első évadban végig M60-as kabátot hordott – míg az egyik részben meg nem kellett válnia tőle –. Anno az egész netet felkutattam ez után a kabát után, így felderült az arcom, amikor megláttam Debrecenben, a Military-boltban. Minő véletlen! Egyik cinikus kollégám szerint Castro meghalt, és bennem reinkarnálódott mostani kinézetem alapján…

Izgatottan léptem be az Új Vigadó „előszobájába”, ahol rögtön újítottam egy Diktátor pólót, és egy CD-t. Derzsi Vezír még hangosított, így nem csúsztunk le semmiről. Derzsi Vezírt leginkább manóra emlékeztető arca és feltupírozott kakas-frizurája alapján lehet észlelni, több száz méterről is kiszúrható utcai környezetben, megfelelő látási viszonyok között. Anno Szabó Gergővel vitatkoztunk a dalszövegek retorikájáról („Kezeddel mérgezett/Vödörbe nyúlsz” vagy „Kezeddel/ mérgezett vödörbe nyúlsz”), illetve ő mesélte, hogy a Vezír minden koncertet így nyit: „Egyszótmondok: Hevimetál”. Közös iddogálások után Tompóval egy másik dalból kiragadott idézetet kántáltunk süldő-korunkban: „Halál, vergődő testek, nincs semmi esély”. A Metál ima c. dal is rendszeresen terítékre került beszélgetések során: „Ideges vagyok. Nem bírom tovább. Kialszik a tűz. Hozzatok gyufát!”.

A "Vezír"

Derzsi Vezírről T.Zs. mesélt egyik borozgatásunk alkalmával egy sztorit: a Vezír két kanna benzint szerzett valahonnan, nem legális úton, és lemeszelték a zsernyákok. A Vezír eszébe jutott, hogy van neki egy benzinkutas ismerőse, így azt mondta a fakabátoknak, hogy ennél az ismerősénél vette a két kanna benzint. A rendőrök elkísérték a Vezírt a kútra, közrefogták, és feltették a tulajnak a kérdést: Itt vette a két kanna benzint Derzsi Bálint? A Vezír bőszen kacsintgatott a kutasra, és bólogatott, jelezvén, a válaszadás legyen igenleges. A kutas nagyon nehezen tudta csak visszatartani nevetését, komolyan a „Hatalom” szemébe nézett, és mondotta vala: Nem. Derzsi Vezírt a két rendőr azonnal a kocsiba tuszkolta, és elhajtottak vele a messzeségbe…

A Vezír idősebbik lánya Tera Bond pornószínésznő, akivel Hadházy Laci és Várady Feri riportot készített, és többek között szóba került az is, hogy az Európa-szerte ismert pornószínésznő valamilyen úton-módon a Diktátor legújabb klipjében is szerepel, mert valamiféle rokoni szál köti őt a frontemberhez. Tera Bond mondta, hogy igen, ő Derzsi Vezír lánya. Hadházy lesápadt, és megdöbbenve tette fel a költői kérdést: „Te Derzsi Vezír lánya vagy?!?”.

Ennyi prológus után következzék a kifejtés: bizony cinizmussal érkeztem a helyszínre, azonban cinizmusom szertefoszlott. Suttogó az első két számot bírta ki, majd eloldalgott, aztán pedig búcsúzni tért vissza. A Vezír valóban a szokásos módon nyitott: „A színpadon az elpusztíthatatlan Diktátor zenekar, és egy szót mondok: Hevimetál”.

Voltunk vagy negyvenen, akkor, mikor „begyűlt a közönség” a főzenekart megtekinteni, az est fénypontját. Elől lengettek egy fekete zászlót DIKTÁTOR felirattal. A repertoár: Három királyok; Elsöpri a szemetet a szél; Őrjöngő folyó; Ahol nincs remény; Törpék nélkül; Szar az élet; Bunkó vagy!; Nem leszek állat a kertben…; Épül-szépül; Kereslek; Még, még…; Ne várd a csodát; Vigyázz, jön a vadász; Ősök földje; Áldozat vagyok; Nem mehetek el; Nincs, csak egy életed; Kőcsirke; A sátán kutyája. Ráadásként a zenekar az Emlékezz!, Őrülj meg! és a Gyilkos maci című dalokat adta elő.

A közönség hajdúböszörményi ős-Diktátor fanokkal egészült ki. Itt egy rövid intermezzo-t iktatok be: anno a Nyers zenekar írt egy dalt Elmúltak a buta zenék címmel, ami a legelső albumuk címadó dala, és anno Czutor Zoli úgy nyilatkozott a Metal Hammer újságnak, hogy ezt a dalt a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockereknek írták. A következő lapszámban a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockerek – mivel az Elmúltak a buta zenék szövege nem éppen pozitív képet festett róluk – a zenekar tagjainak fejét követelték. Czutor elnézést is kért, mivel abban a hiszemben nyilatkozott a Metal Hammernek, hogy a cicanadrágos-pumacipős rockerek Hajdúböszörményben már kihaltak, és megdöbbentette a hír, hogy vannak még élő példányok.

És valóban: ha nem is testhez simuló lila, vagy zöld színű cicanadrágban és pumacipőben, de bőrszerkóban, szegecsekkel kivert dzsekikben, Diktátor-pólókban lézengett a közönség java. Én is asszimilálódtam a Diktátor-póló felöltésével. Innentől kezdtem vendégnek érezni magam. Rájöttem, hogy a zenekar is, a közönség is vállalja magát olyannak, amilyen. Vállalják, hogy a nyolcvanas évek egyik divathulláma elragadta őket, és ők kitartanak emellett. Ez a fajta őszinteség meghatott. Megható volt látni kisgyerekeket a koncerten, Derzsi Vezír még rájuk is mutatott a Törpék nélkül című szám előtt, hogy „jusson eszedbe, törpék nélkül nem lehetsz óriás”. Ők lesznek az utánpótlás, némelyikük pedig a Read Only Memory zenekarban nyomja tizenegynéhány évesen a „hevimetált”. A zenekar tagjai, Derzsi Vezír is nem próbálta meg megtagadni saját magát, abszolút szerényen nyomták, tudják, hogy nem ők a legprofibb zenekar a világon – a Vezír keze néha el-elkalandozott egy-egy szóló közben -, a dobos előtt viszont le a kalappal. Vicces volt látni, hogy a basszer és a Vezír párbajt vív a színpadon, vagy előre megtervezve, koreografáltan headbang-el, de egyben érdekes is volt, mintha múzeumban lennék. Egy a lényeg: tetszett, mert őszinte volt, és hatott. Azért slussz poénként örökül hagyom az utókornak a következőket: Derzsi Vezír a ráadásra levette fekete bőrbakancsát, és az utolsó három számot fekete zokniban játszotta el, és akkora lúdtalpa van, hogy ember legyen a talpán, aki hanyatt tudja lökni.

A Metál ima és A kosfejű rém sajnos kimaradt…

Epilógusként annyit mondanék, engem ifjúkoromban a seattle-i grunge metal ragadott magával: Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains, Soundgarden, Mad Season, és még sorolhatnám. A grunge-wave is lecsengett, pár évre rá, hogy Cobain fejbe lőtte magát. Layne Staley egyedülálló hangú énekes 2000-ben elhunyt, de az AIC nemrégiben újjáalakult, a Pearl Jam is turnézik, a Soundgarden-ből pedig pár tag kiválásával, és a Rage Against The Machine gitárosának beiktatásával új zenekar született, az Audioslave. Szívem mélyén mind a mai napig szeretem a grunge metal-t, és nem érdekel, hogy nem divat, vagy divat, időről időre újrahallgatom a régi albumokat, és szívesen hordok kockás inget is, bár az ezer éves zöld-fekete csíkos kötött pulóverem évente ha egyszer öltöm fel.

Valahogy így lehet a Diktátor rajongói tábora, és maga a zenekar is. Hobbizenekar, aki vállalja a milyenségét, vállalja, hogy egy régi korban ragadt, nem büszke rá, nem szégyelli: így él, így létezik. Ez tisztelendő. Rám hatott, jó volt látni őket élőben.

A zenekar legújabb albuma

A zenekar weboldala: www.diktatormusic.hu.

Ossian - Steelheart

2007-03-11T23:17:00.000+01:00

Ma egész álló nap Windows-t telepítettem, ritka unalmas dolog, ezért azzal múlattam az időt, hogy az Acélszívet az Ossiántól megangolosítottam. Íme, Nyálas olvasóm, a nagy mű: "Megosztom Veled" :)

Ossian: Acélszív

Nézd a szívemet, sima és hideg,
Nem sebezhet meg harag, gyűlölet.
Mellékutcák mélyén élek, ahogy élek,
Mit meséljek annyit, ezt te is jól ismered.

Nézd a szívemet, sima és hideg,
De egyetlenegy szóért, megosztom veled.
Szemtől-szembe mondjad, mindent megtehetsz,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

Acélszív, újra dobog már,
Acélszív, soha meg nem áll.

Megosztom veled acélszívemet,
A sors rendelte így, másként nem lehet.
Nyersen szólok hozzád, ne sértődj most meg,
Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!

A szó lüktető ér, gyors áramló vér, mely célhoz ér,
A szív jéghideg fém, most forró és újra él,
Újra él, újra él.

Ossian: Steelheart

Look my heart, it’s smooth and cold,
Anger, hate cannot wound me
Deep in the side streets I live as I live
Why should I tell it, you know well this issue

Look my heart, it’s smooth and cold,
But for one word I’ll share it with you
Say it face to face, you can do everything
Accept me in the way I’m doin’ it.

Steelheart, it bumps again,
Steelheart, it never stops.

I share with you my steelheart
Fate order it, cannot be otherwise
I speak to you rough, now don’t be offended
Accept me in the way I’m doin’ it.

The word’s pulsating vein, fast, flowing blood, achieves its purpose
The heart's ice-cold metal, now it’s hot and lives again
Lives again, lives again.

Biztonságpolitika

2007-03-11T22:29:00.000+01:00

Ajánlott irodalom: Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és bukása (The Rise and Fall of the Great Powers, magyarul 1991-ben jelent meg).

A politikai (neo)liberális iskola (institucionista iskola

Előfutárai: Woodrow Wilson az I. világháború után, Népszövetség megalakulása.

I. Az 1960-70-es években változások (a II. világháború és a hidegháborús felfogás kikezdte a realista irányzatot)

Változások:

1964 és 1973.: USA vietnámi háborúi → a katonai erő mindenek előttisége dőlt meg

1973.: Nagy olajválság → világgazdasági recesszió

1969-70.: a pénzügyi rendszer összeomlása → a dollár megrendül

70-es évek eleje: a Kelet (CCCP. KGST) és a Nyugat (USA, NEFTA, NATO) párbeszédeket kezd egymással

Közeledés:

USA-Kína
NDK-NSZK: Willy Brandt (1971-ben béke Nobel-díjat kapott)

CCCP-NDK: Willy Brandt & Brezsnyev

Willy Brandt 1965-ben

Liberalizmus

(Karen Mingst, a Kentucky-i egyetem professzornője foglalkozott könyveiben ezzel a témával)

a háború oka (casus belli)→ az emberi természet jó; a tökéletlen és korrupt intézmények okozzák a háborút

fontosabb az egyén szabadsága és autonómiája → ez legteljesebben a demokráciában teljesedik ki ↔ ez az erős államrend realista felfogásával áll szemben

kereskedelem: a nemzetközi kereskedelem szabadsága (realista felfogás: mindenek felett az államérdek)

a konfliktusok nem permanens, azaz folyamatos jellegűek: kooperációt kell előtérbe helyezni

nem csak az állam a nemzetközi intézmények egyetlen szereplője, hanem a nem állami szereplők is: multinacionális cégek, nemzetközi mozgalmak)

az állami és nem állami szereplők sok csatornás interakciói a dominánsok

a biztonsági érdekek fontosak, de kiállnak a gazdasági és társadalmi érdekek mellett

a nemzetközi rendszer szereplői folyamatosan kommunikálnak egymással → közös intézményeket és szabályokat hoznak létre

kulcsfontosságú → a SZABADSÁG kiterjesztése, exportálása

Liberális tradíciók

Kereskedelmi liberalizmus: Adam Smith (skót klasszikus közgazdász és filozófus, általában őt tartják a modern közgazdaság-tudomány atyjának).
Demokratikus liberalizmus: kant-i idealizmus: köztársaság, demokrácia
Regulatorikus liberalizmus: nemzetközi intézmények fontossága

A biztonság és a gazdaság kérdése a kül- és belpolitikában

Merkantilizmus: A XVIII-XIX. században terjedt el.

A liberális felfogás szerint:

az állam védje meg az országot
szolgáltasson igazságot
a közintézmények funkcionáljanak

A mai modern forma:

etatista politika: az állam használja a vám- és kvótarendszert, szankciókat és szubvenciókat alkalmaz

egészségügyi intézkedések (pl. madárinfluenza)

Célja: az államhatalom növekedése

Liberalizmus: XIX. század 2. felében terjedt el

Célja a szabadverseny. A szabadverseny biztosítja a források legcélszerűbb felhasználását, a „láthatatlan kéz”, a piac, a kereslet-kínálat tesz rendet a káoszban → az állam beavatkozása szükségtelen.

Radikalizmus

Marxizmus talaján marad: tőke. Az államokat nem alapelvnek tekinti, hanem a társadalmi osztályokat tekinti szereplőknek.

Világrend: Észak (fejlett) ↔ Dél (fejletlen)

1974.: ENSZ-közgyűlés: vita a gazdasági világrendről. Az el nem kötelezett országok indítják a vitát (a III. világbeli országok).

Véleményük szerint:

meg kellene változtatni a cserearányt (export-import)

a Dél országaiba költöző multinacionális cégek felügyeletére volna szükség (mivel ezek az országok kiszolgáltatottak a multiknak)

szükséges az államadósságok átütemezése

szükséges a segélyek növelése

a III. világbeli országok kifejezték nemtetszésüket a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal szemben

1975. Lomé-i konferencia (Togo fővárosa): a Dél államai üléseztek, valamint a nyugat-európai országok képviselői. Kedvezményeket kaptam a déli államok.

1990-es évek: a fejlődő országok (III. világbeli országok) csalódtak. Csak akor foglalkoznak velük, ha a liberális piacot és a pluralista rendszert elfogadják.

Migráció: délről észak felé, Afrikából Európába.

A fejlett ipari országok

Liberális ↔ Etatista

NEFTA gazdaságpolitika EU

USA: megadja a kezdő pénzt a vállalkozásoknak, majd magára hagyja őket. Ha a vállalkozás csődbe megy, akkor az állam behajtja követeléseit.

EU: a bankba a vállalkozás benyújtja üzleti tervét, majd kap pénzt az induláshoz. Az EU szubvenciókat ad, ha nem megy a vállalkozás úgy, ahogy kellene → az EU versenyképességét rontja a NEFTA-val szemben.

Az EU tradíciói (nemzetállamokból állt össze):

a vidéket fontosnak tartja ↔ az USA nem (EU-ban nem kellenek nagy metropoliszok, több tízmilliós lakosságú városi centrumok; urbanizáció = veszély → gettósodás – szociális probléma).

„Élhetőbb Európa”-eszme: hatalmas pénzbe kerül.

A jövő kérdése: hogyan fognak reagálni az EU-államok azokra az integrációs folyamatokra, amik most kezdődnek? Az integrációs vezetésnek (Genf, Brüsszel) mennyire fog megfelelni a jelenlegi bürokratikus struktúra?

Francia választási kampány: Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök-jelölt szerint az EU-alkotmányt el kell fogadni, és Európai Unió Elnöke tisztséget kell létrehozni → csökken a nemzeti szuverenitás.

Valéry Giscard d’Estaing

Kérdés: az EU-s protekcionalista plitika milyen reakciókat vált ki a NEFTA-ból és Japánból?

Az interdepedencia ( kölcsönös függőség)

Eredet: USA. Kutatóintézetek vannak ennek vizsgálatára. A hegemón szerep rákényszeríti a jövőn történő gondolkodásra az Egyesült Államokat.

A gazdaság és biztonság összefüggése az Egyesült Államokban

1960-70-es évek: a katonai erő alá volt rendelve a gazdaságnak. A CCCP gazdaságilag nem volt versenytárs, csak katonailag volt konkurens.

1960.: Harmel-féle jelentés (Pierre Harmel belga külügyminiszter volt): a nukleáris fegyverkezés tovább nem folytatható > tárgyalni kell.

1970-es évek: az USA még mindig vezeti a világgazdaságot, de csökken a gazdasági ereje. Eddig tudták a belső tartalékaikból fedezni saját, és a NEFTA-országok szükségleteit.

1974: olajválság. Az arab államok alkalmazzák az „olajfegyvert”. Ok: az izraeli-pakisztáni konfliktusra hatás.

↓

A gazdasági szektor felértékelődött

Az USA magatartása megváltozik.

1990-es évek: a bipoláris rendszer megszűnése → az USA konfliktusos helyzetet kezd maga körül kialakítani → a gazdasági érdekérvényesítését elkezdi érvényesíteni a világban. A nemzetgazdaságra helyeződik a hangsúly.

1995-től új biztonsági kihívások:

Kína-Tajvan
Balkán válság
Észak-Korea

Megjelennek új kutatási témák: nemzetközi kereskedelem és konfliktus várható → be is következett (Irak).

Az interdepedencia fokozza az államok fizetési mérleg-politikáját (hiányt okoz), de ez gazdasági kooperációt eredményez.

A kooperáció szintjei:

legfelső állami szint

alacsonyabb szinteken is párbeszédek: kialakulnak személyes viszonyok → kollegiális kapcsolatok fontosakká válnak (nemzeti érdekeket képviselnek, de a személyes kapcsolatok a kompromisszumkészséget javítják)

Kooperatív stratégiák a neoliberális eszmék mentén

Kölcsönösen előnyös ügyletek jelenjenek meg az állami, és a nem állami szereplők között.

Kooperációk:

jólét megteremtése

a biztonság garantálása

globális veszélyek elhárítása (ózonpajzs gyengülése, CO2-kibocsátás csökkentése, Antarktisz)

kölcsönös károkozás elkerülése

Formái:

probléma megjelenése (fokozatosan jelentkezik és tudatosul) az államok között. Erre a civil szervezetek és a szakértők jönnek rá először

a probléma azonosítása (a nem állami szervek továbbra is nagy szerepet játszanak, főleg a szakértők)

állami szintű tárgyalások → lehetséges együttműködés keresése

ideális esetben: „boldog kooperáció”, szabályok és egyezmények megalkotása

A XXI. század eleje

Több globális nemzetközi akcióra, és intenzívebb együttműködésre lenne szükség a gazdaság és a biztonság terén.

Jelenleg a kooperációhoz az államos és intézmények gyengék.

A globális gazdasági növekedés gyors, a nemzetek ehhez képest lassúak, nem tudják a gyors növekedés hátrányait kezelni.

↓

Globális kormányzásra volna szükség?!

A neorealisták szerint globális kormány nem képzelhető el, mert anarchiához vezetne.

Egyes liberálisok is úgy vélik, hogy a demokrácia elve veszélybe kerül, ha a néptől távol kerülnek a kormányzati funkciók.

A biztonság tágabb értelmezése

1990. Hidegháború vége

Felismerés: a fenyegetés és a sebezhetőség nem katonai szektorokban is jelentkezhet

→ nemzeti identitás (pl. délszláv válság) és a transznacionális bűnözés kiterjedése.

Szektorok:

1. Katonai biztonság: az agresszió megakadályozása. A védelem nemzetközi jellege erősödött. Az államok regionális szinten ellenőrzik a fegyverzetet. A támadó fegyverek száma csökken.

2. Politikai szektor: egy ország társadalmi és politikai rendjének stabilitása. Etnikai és vallási konfliktusok kezelése, népakaraton nyugvó legitimitás.

Sok kudarc volt: pl. Afrika: gazdasági és etnikai konfliktusok.

Új feladat a békefenntartás.

3. Gazdasági szektor: versenyképesség megtartása, lemaradás gazdaságilag → számolnia kell ezekkel a tényezőkkel a kormányzatnak.

4. Társadalmi szektor: közös ismérvek alapján szerveződött közösség megmarad-e? Pl. afgán klánok, iraki törzsek, nemzeti kötődés, civilizációs kötődés, vallási és etnikai kötődés.

A csoportidentitás ha veszélybe kerül, azt a csoport fenyegetésként éli meg, és reagál.
Migráció: a lakosság összetétele megváltozik → fenyegetés.
Integrációs és dezintegrációs folyamatok: Magyarország integrálódik → európai identitástudat (az integráció békés, a dezintegráció feszélyezett – pl. Jugoszlávia felbomlása polgárháborúval, Csehszlovákia felbomlása békésen –.

5. Környezeti szektor: a tudomány és a politika szerepe hatalmas. Az egész emberi civilizációra veszélyes problémák.

Nemzetközi rendszerek a hidegháború után napjainkig

Közép-európai változások: általában a változások tényét az elméletek nem várták (sem a realisták, sem a liberálisok).

Kevesen jelezték: Brezsinszky (Zbigniew Brzezinski, nemzetbiztonsági tanácsadó Jimmy Carter elnöksége idején) a 60-as évek végén jelezte előre.

Zbigniew Brzezinski

Brezsinszky szerint: a kommunizmus ideológiailag fog megsemmisülni. A nemzetközi rendszer akkor fog megváltozni, ha a CCCP változik (Gorbacsov peresztrojkája volt ez).

Realista irányzat felfogása: gazdasági képességekkel lehet részt venni a nemzetközi rendszerben (minimum képességek). Németország és Japán gazdasága erősödik, illetve erősödni fog.

A gazdasági növekedés okán Németország és Japán majd nagyhatalom lesz. Egyes nézetek szerint nukleáris fegyvert kell e két államnak biztosítani.

Az USA gazdaságának Japán lesz az ellenfele, nem az EU, és nem Kína.

Az USA-nak tudomásul kell venni, hogy több nagyhatalom lesz → tárgyalnia kell velük.

Az unipoláris berendezkedés nem stabil, új hatalmi struktúra fog kialakulni. Megjeleni az egyensúlyozási politika.

Az interdepedencia vonatkozásában a piac szerepe nem fog növekedni, inkább az állami beavatkozás lesz a jellemző.

Liberáis irányzat felfogása: a nemzetközi intézményesítés alól egyetlen állam sem tudja magát kivonni (globalizáció). Az országok belpolitikai vitái nemzetközi viszonyokra fókuszálódnak. Szélesednek a kereskedelmi kapcsolatok. A külső gazdasági hatások sok államban sokkot fognak okozni.

A nemzetközi nyomás erősödni fog a belső politikai és gazdasági rendszer megreformálására.

Az etatisták (programjuk a populizmus) erőteljesen szerepeltetik a nemzeti szuverenitást, a területi integrációt hangsúlyozzák, az önerőre támaszkodást és a vallás szerepét különösen fontosnak tartják. Kisebb a hajlandóságuk a régiókban történő kooperálásra.

Összességében rövid és hosszú távon a liberális koncepció nem fordít hátat a szociális kérdésekre, de az etatisták szociálisan érzékenyebbek.

Nyuszi vagy(ok)

2007-01-28T22:33:00.000+01:00

Még amikor Szoboszlón jártam a Rákóczi úti óvodába, szülőanyámnak az a pompás ötlete támadt, hogy farsangkor nyúlnak öltöztet. Meg is történt. Mindenki cowboy-jelmezben masírozott, kezében műanyag, fegyvernek látszó tárggyal, egyedül én pironkodtam hófehér nyúljelmezemben.

Ezt a sokkot azóta sem sikerült kihevernem...

A húgom pincérnő a mélypincében (írta: Térey János verse)

2007-01-20T19:51:00.000+01:00

A húgom pincérnő a mélypincében.
Szolgálólány: csütörtök délutántól
kifulladásig. Titok a rokonság.
A melegkonyha tája. Tömött bokszok
között síkos kövezetű sikátor.
Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.
Sokat késlekedik a barnasörrel.
Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja
nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,
nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.
Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.
Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,
telthúsú, orsóforma combjai
köré vendégkör épült. Drága kincsem!
Hugi éjfélkor feslett, öregecske.
"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan
jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-
arról. Leánykérés átlagban ötször
éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.
Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.
"Hugi, az éjszakából fölcipellek,
kikupállak és patyolatba viszlek,
magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",
ígérném, hogyha a mélypince-szintnél
laktam volna valaha magasabban.
Törölve a vasárnap első negyede.
Hugival ázunk a Berlini téren.
Együtt lakom s együtt hálok vele:
a húgom pincérnő a mélypincében.

Van ez

2007-01-09T21:57:00.000+01:00

„Van ez az Írj le magadról 5 olyan dolgot, amit eddig még nem árultál el, játsszunk őszintésdit blogos dolog, aminek keretében most én is leírok 5 rémizgi információt magamról, amit eddig soha senki nem tudott... Ezután megnevezek 5 embert, aki folytatja a láncot, bár azt hiszem ezzel lesznek problémáim, mivel elég sok embert kilőttek már, és nem tudom ki az, aki benne lenne egy ilyenben.
De mivel én semmi jónak nem vagyok elrontója, így hát nézzük”

Despina

Én pedig folytatom:

1. Az óvodában egy „színdarabban” rám osztották a Nagy Medve szerepét, aki lezúzza az erdőben élő kisállatok házait, és nagyon gonosz. A próbákon minden rendben ment, de az előadáson sírva fakadtam, hangos „Anyuuuuuuuuuuuuuu” kiáltással rohanván le a színpadról.

2. A 98-as szalagavatón jegyüzérkedtem…

3. Életemben eddig a legboldogabb egy szentendrei kávézó teraszán voltam (nem tudom, miért)

4. Hat idegen nyelvbe kezdtem bele, és egyiket sem beszélem

5. Félművelt és lusta vagyok

És akit arra kérek, hogy folytassa:

Aenima
Besenyő
Avie
Christaylor
THPreg

Shop Stop II

2007-01-06T20:11:00.000+01:00

Utánanézhetnék, pontosan hányban, de lényegtelen: kilencven-valahányban, még mikor a Megyei Könyvtár olvasótermébe jártam (Méliusz Juhász Péter nevét adták neki időközben) Magyar Narancsot olvasni, a filmkritika rovatban olvastam egy párbeszédet, ami lenyűgözött. A dialógust a Shop Stop című filmből ollózták ki. Akkoriban még a Mancs is más volt, meg Fenryr is más volt, naivabb, fesztelenebb, tapasztalatlanabb, fiatalabb.

Szóval a cikk hatására megnéztem a Shop Stop-ot, és letépte a fejem. Azok a filmek a kedvenceim, amiket ha nézek, egyszerűen kinyúlik egy láb a vászonról, és pofánrúg.

A folytatások általában csapnivalóak. Szerda óta kínoz a magas lázas nyavalya, és ma néztem meg a Shop Stop kettőt, és: nem csalódtam. Sőt. Kirángatott tespedtségemből, elmúlasztotta fejfájásom, megnevettetett, elgondolkodtatott: ismét letépte a fejemet.

Jó érzés tudni, hogy a világ távoli részein is léteznek hozzám hasonló idióták, akik ráadásul néha még filmet is forgatnak.

Liebe Marion

2006-12-29T21:21:00.000+01:00

Liebe Marion,

ich denke für das Bild.

As you know, my deutsch ist nicht sehr gut, that’s why I continue in english J

It was very nice, to hear your voice after one and a half year. You’ve got a beautiful voice! J

Youd did that right, that you stopped, when I called you. Imagine, last Friday I crashed my brother’s car. I was turning in a junction, to left, and when I was turning, I couldn’t push the wheel to the right, after that the car skidded to the other inner lane, then I pushed the break as hard as I can. I knocked out a traffic board, and I stopped int he front of the waiting cars (they was waiting to get a free mark). I didn’t crash them, fortunately. My seatbell was fasten, I got out of the car, two or three men said: „Are you allright?” I said, I’m fine, then they got back into their cars, and I called the police immediately, afterwards I called my brother. While I was waiting for the police, two other policemen stopped not so far away from me. I said: „Did you come to my announcement? They said no, then they got back in their car, and left. I’ve had to wait nearly twenty seconds, when the policemen arrived. I’ve had to tell the hole story, they asked me: „Is that the truth? You couldn’t push the wheel backwards?”. Naturally, I answered yes. Then my brother arrived, the policemen asked him cross-questions. The policemen were very friendly, they were very-very kindly, they only punished me for two thousend hungarian forints (8 euros) J I was very lucky. The repairing will cost me 320 euros, but after all, I got off cheap.

I was working very hard, now I’m on hollidays. I was thinking, and realizing things, I didn’t know about myself, about my environment, about people, about my life. It wasn’t easy, it was very hard. I fall into depression, I went to the psychiatry, I took pills (chilling and sleeping pills). Now I suffering in insomnia, I have a disease called performance-oriented frustration J When I can’t sleep, I read J Poetry or the stories from the life of Buddha, novells, stories. Anyway, don’t worry about me, I’m getting well. Promise!

I heard about the changes, what will be happen in the European Council, and about the Constitution of the European Union, and about the bureaucratic „reforms”. I hope that you won’t be fired. I think, you might be a very-very good translator, and a very respectable employee. Frustration, stress, demoralization are very bad things (I knew it, unfortunately), it won’t be easy for you, you must get used to this idea. Brace yourself, I advise. I know, that what I did in the last few yearsat the office, and in my private life, was the right thing to do, and I know, that the future will be successfull. It will be successfull for you, believe in me! J

Christmas wasn’t white this year, but today it snowed. I hope the new year will be peacefull and rich in emotions for both of us.

Now it’s getting late, I hope you’re allright. I didn’t forget about Neruda and Kavafis! J

I wish you an excellent New Year and good health too!

Mit freundlichen Grüßen:

Peter

Re-post: Avie

2006-12-25T00:45:00.000+01:00

Most, hogy szenteste is insomnia van a napirenden, szörfözgetek blogokon. Avie-nél találtam egy érdekest, idézem az akciót, és a reakcióm.

Avie:

"Niki Bellucci. Láttam egy plakátot, hogy fellép majd a Bázis Music and Culture-ban, csak még nem tudtam eldönteni, hogy Niki performansza vajon a music vagy a culture részhez áll-e közelebb."

Fenryr:

" Nicci Belucci-t gyakran összekeverik Monica Belucci-val, bár nem ugyanaz a kvalitás.

Nicci Belucci, mint DJ, állítólag is-is, tehát félmeztelen zenél, és van neki ilyen speckó fejhallgatója, amin a headset 180 fokban elforgatható, és rácuppantható a melleire. Ez nem is fejhallgató, hanem "mellhallgató". A mell, mint testrész, nagyrészt zsírszövet, és a hanghullámokat továbbítja Nicci agyába, amire ő reagál, és módosításokat eszközöl (más számokat játszik, ha érzékeli pectusaiban neurológiailag a Doppler-effektust)."

És már csak 6 nap 23 óra és 10 perc, és jön a megújult Aenima Blog. :)

Alkesz nagybácsi

2006-12-21T21:42:00.000+01:00

Alkesz nagybácsi – édesanyám legkisebbik öccse -, annak ellenére, hogy nem invitáltuk meg az idei karácsonyra, ma betoppant kora délután. Jöttére számítottam. Ameddig el nem kezdett inni, kiemelkedően jó sakkjátékosként szerepelt amatőr rendezvényeken, az ivászat megkezdése után pedig visszaesett a „remek amatőr sakkjátékos” szintre (olyan szint ez, hogy öt feles én négy nagyfröccs után is leiskoláz egy hozzám hasonló tudatlant), így arra gondoltam, meglepem őt egy sakk-szakkönyvvel. Sajnos az antikváriumban nem találtam a polcon egy darabot sem, így be kellett érnem Nagy László Jönnek a harangok értem kötetével, amit az antikváriusok ezeregyszáz forintért vesztegettek (adtam érte annyit), miközben a legújabb Térey-kötet, amin a tinta még meg se száradt, 1990 Ft-ba került. Alkesz nagybácsi éppen indultamkor érkezett, így a kötetet odaadtam écsanyámnak, benne ötszáz forinttal, hogy vegyen belőle cigit, és ne écsanyámét szívja el. Alkesz nagybácsi tervei szerint az esti busszal ment volna haza, persze mi tudtuk: még ma este viszontlátjuk őt. Tavaly egy kicsit megzizzent, azt hitte, lábába földönkívüliek ültettek be mikrocsipet, illetve lövészárkot ásott és barikádot emelt a szülői ház nagyobbik szobájában. Bátyám fel is tette neki a kérdést: Mi történt, Pista? Azt csak álmodtam – felelte Alkesz nagybácsi. No de nyitott szemmel? – kontrázott bátyám. A „bohóc sapkám” (egy Mici-sapka, amit vagy két éve vehettem Kotráséknál, Debrecen sapka- és kalapkészítőinél, és hónapokba telt, mire fejformámat felvette, és rendszeresen hordom) megpróbálta elkuncsorogni, végül kénytelen volt beérni egy háromezer forintos Saxoo, London feliratú, fekete színű baseball-sapkával (a piros nem tetszett neki).

Écsanyámmal konzultáltam, a könyvnek, avagy a pénznek örült-e jobban: „A könyvbe belenézett, de a pénznek örült jobban”.

Este kilenckor, halkan csöngetett. „Reménytelenül, lassan tünődve”. Écsanyám nyitott ajtót. Köszönés nélkül imigyen szólott: Sikerült berúgni? Sajnos nem – hangzott a válasz hezitálás nélkül, majd Alkesz nagybácsi keresztül dülöngélt a folyosón, irhakabátban, a fekete London feliratú Saxoo baseball-sapkát viselvén. Köszöntem neki, és átnyújtottam azt a bőrkabátot, amit még Piri néném küldött külön neki, legutóbb, amikor náluk jártam kilencven milliós budai villájukban. Öt percbe telt elmagyarázni Alkesz nagybácsinak, hogy milyen rokoni szálak kötik őt Piri nénémhez. A fekete bőrkabátot felpróbálta, a bélés nem tetszett neki, és különben is, miben viszi ezt ő haza? Adtam neki szatyrot. Vendégszobánkban, a földre heveredett le az ágy helyett, nyomatékosan felhívtam rá figyelmét, lehetőség szerint ne keltsen fel reggel, ajtómat kulcsra zártam.

Először az urológián

2006-12-16T16:30:00.000+01:00

Nyálas Olvasóm, az ember, mint a Duracell-elem, hosszabb igénybevétel után bizony kimerül. Kimerültem.

A tűzvédelmi oktatáson a két-, öt- illetve hatkilós porral oltó berendezéseket kb. 80-szor emeltem meg, délutánra bedurrant a hátam, úgy bekeményedett, hogy tésztát lehetett volna rajta gyúrni. Estefelé elmentem exemhez, és a tőle való eljövetel megtörténte után iszonyatosan elkezdtek fájni férfiúi golyóim, olyannyira, hogy taxival vitettem haza magam, és alig vártam, hogy összegörnyedve lefeküdhessek. Álomba szenderülés és ébredés után a fájdalom varázsütésre elmúlt.

Ugyanez megismétlődött három nappal később, amikor exem jött el hozzám, és távozását követően ismételten a fent körülírt szimptómákat produkáltam. Ezek után eszembe jutott a Hupikék Törpikék szövege: „Ez már nem csak játék és mese”. Felkerestem háziorvosom. Bevallom, azt hittem, hátamról sugárzik le ágyékomba a fájdalom, de dr. Hatvany karakán közölte, hogy az nem az én fájdalmamhoz hasonlatos érzeteket keltene, így legyek szíves megereszteni egy vizitet az urológián szervi kivizsgálás és szakdiagnózis felállítása okán.

A Fábry-show-kból eredő rémtörténeteket ismervén, amelyeknek főszereplői vazelines tégelyben gumikesztyűvel turkáló urológusok, enyhén megszeppentem és megriadtam. Nem akartam, hogy jöjjön az ÁSZ (a seggturkász). Női baráti köröm bizonyos szereplőitől megkaptam a pofámba, hogy „most megtapasztalod végtére milyen az anális élvezet, hehehe”, férfi baráti körömtől viszont teljes megértésre találtam, mélyen átérezték helyzetem súlyosságát, de egyben felkértek rá, hogy a vizsgálatok után lehetőség szerint ne váljak melegebbé a napnál.

Dr. Reszegi urológus rendelője előtt talán két férfi, ha várakozott, sokkal több nőt láttam a többi rendelő előtt, gondolom vesebajokkal és inkontinenciával küszködhetnek, illetve a nőgyógyászati vizsgálatok folyományaként sokkal kevésbé frusztráltan mennek el egy „beható” szakrendelésre, mint férfitársaim.

Rövid várakozás után kerültem sorra, „Vizsgálat vagy halál” felkiáltással agyamban próbáltam határozottnak és fesztelennek mutatkozni, majd elmondtam, hogy „Nagyon bekeményedett a hátam, és ha az asszonynál jártam, nem ment végbe semmiféle nemi játék, és azóta fáj az ágyéki tájék”. Dr. Reszegi két millisecundum alatt felállította diagnózisát: „Ezt hívják vőlegény-betegségnek.” A történet arról szól, hogy ha a pénisz hosszabb ideig (1-2 óráig, vagy tovább) erektált állapotban van, és az erekciót nem követi ejakuláció, akkor az bizony fájdalmat okoz a homo sapiens sapiens hímjeinél bizonyos esetekben (utánaolvastam később, népiesebb nevén ez a „kangörcs”, szégyen, de töredelmesen bevallom, én nem tudtam). Majd dr. Reszegi (nagybajszú, negyvenes férfiorvos, katonás-bajoros) megkért, fáradjak föl az ágyra. A prosztata-vizsgálatokról hallott rémtörténetek hatására rutinosan négykézláb, fenekemet hátra pucsítva somfordáltam a betegágyhoz, amikor az asszisztensnő és a doktorúr kánonban üvöltöttek rám: a hátamra feküdjek. Ultrahangos készülékkel hasi tájékról vizsgáltak meg, semmiféle túrkászásra nem került sor: megkönnyebbülésem hatalmasságát beterjesztem a Guinness-nek. Dr. Reszegi urológiailag negatívnak titulált, semmiféle szervi elváltozásom nincs („A makk egészséges”), bajomra gyógyír pedig csak egy létezik: hosszú erekció után legyek szíves ejakulálni (töredelmesen bevallom, arról ábrándoztam, hogy női szájakból fognak életem során elhangozni hasonló mondatok, és nem egy nagybajszú férfi fog felszólítani ezen tevékenység elvégzésére).

Párom-exem jókat derült, amikor a fentieket elmondtam neki, és ezzel egyetemben teljes mértékben félreértett (lehet én fogalmaztam rosszul). Úgy vette, innentől rendszeresen maszturbálnom kell. Exem mélyen vallásos, ami azt eredményezte, hogy együttlétünk négy hónapja alatt a Káma szútra fejezeteiről csak elméleti síkon értekeztünk, gyakorlati kivitelezésre egy ízben sem került sor (nem is kerülhetett volna házasságig, én pedig a házasulást – ha egyáltalán – öt-tíz éves időintervallumon belül képzelem el), így megbeszéltük, hogy elképzelésünk a jövőről, és világfelfogásunk is más (én nem vagyok vallásos, de ateista sem), megállapítottuk vélemény-eltérésünket, és a disszenzus szellemében békében elváltunk egymástól.

A problémám ekképpen megoldódott, mivel az a hatás, ami a tartós erekciót kiváltotta, az egyeztető tárgyalást lezáró megállapodás után, mint tényező, kilépett életemből.

Nyálas Olvasóm, nem kívánok Neked hasonlókat, legyél akár férfiú, akár nő, viszont hallgasd meg, kérlek intelmemet: ha netalán hasonló helyzetbe kerülnél, intézkedéseid a bizonyosság és a javulás érdekében mielőbb foganatosítsd.

Teljesítmény-orientált frusztráció és tűzvédelem

2006-12-16T16:27:00.000+01:00

Nyálas Olvasóm, dr. Kacsó („Csókolom a kacsóját, Dr. Kacsó”) megállapította szóbeli beszámolóm alapján, hogy a klasszikus, mély depresszió állapotából a teljesítmény-orientált frusztráció állapotába léptem át, és pszichoszomatikus a manifesztációm – fogalmam sincs, mit jelent -. Mivel abszolút nem aludtam jól, enyhe insomniát is diagnosztizált pici ráterem, enyhe altatót kaptam, amivel két héten keresztül tökéletesen jól voltam képes aluszikálni, hála istennek és a modern orvostudománynak, és a kizsákmányoló gyógyszergyárak magas összegű fejlesztésekre szánt büdzséjének.

A teljesítmény-orientált frusztrációból adódóan fejembe vettem, hogy tűzvédelmi előadást tartok munkahelyemen. A tűzvédelem a munkavédelmen belül szívügyem, mivel nagyanyám öt éves koromban gyújtogatáson kapott rajta a padláson, kirángatott a kert végébe a vén diófa alá, és leadott orcámra egypár sorozatot (hozzá kell tennem, nagyon szerettem nagyanyám, és ő is engem). Kilencvenhétben pedig a Bőrklinikán feküdtem, egy anyajegyet vágtak ki bal alkaromból, és professzorom, dr. Juhász azzal vált legendássá, hogy huzamosabb ideig életben tartott egy súlyosan megégett kisgyereket. Két tizenéves gázolajosdit játszott, az egyik leöntötte és felgyújtotta a másikat. Sanyikának hívták a gyereket, a teste több, mint hetven százalékán megégett, harmadfokú és negyedfokú égési sérüléseket szerzett, az ennyire sérült betegek túlélési esélye nullához közeli. Sajnos Sanyika sem élte túl ezt a „játékot”, dr. Juhász viszont életben tartotta két héten keresztül, és olyan úttörő beavatkozásokat végzett el a fiún, ami a többi sérült túlélési esélyeit reméljük javítja. Akkor és ott eldöntöttem, hogy lehetőség szerint az égési sérüléseket igyekszem elkerülni, illetve magát az égésből eredő halált a halálnemek legszörnyűbbikének tartom.

Sajnos a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt két munkatársam is életét vesztette, ebből a szomorú apropóból novembert kinevezte a menedzsment munkavédelmi hónapnak, ezen belül jeleztem, hogy ha adódik alkalom, szívesen tartanék tűzvédelmi előadást (ami amúgy évente egyszer kötelező, de ittlétem hat éve alatt egy ízben sem kerítettek rá sort, és általában más munkahelyeken sem tartják be ezt a kötelezettséget). Szerencsére kezdeményezésem mind vezetőm, mind a munkavédelmisek támogatták. Szerettem volna, ha az előadásokon a Tűzoltóság részéről is jelen lett volna valaki, mert nem vagyok tűzvédelmi szakértő, ezért elmentem főnök-kisasszonyommal a Parancsnokságra, ugyanis párja, Misi tűzoltó. Megbeszéltük mi hogyan legyen, de kértem, hogy lehetőség szerint egyenruhában (gyakorlóban) jöjjön el, egy szabadnapját áldozta volna fel ránk, viszont ahhoz, hogy szolgálati időn kívül egyenruhában jelenhessen meg, kérvényt kellett írnia feletteseinek. A szolgálatvezetője remek ötletnek tartotta, de a főparancsnok (alezredes) bal lábbal kelt fel a kérelmezés napján, leosztotta szegény Misit, és a kérelmet elutasította, illetve megkérdezte, hogy ki nálunk a tűzvédelmis. Ezek után felhívtam a tűzvédelmist, hogy készüljön fel arra, hogy az alezredes úr esetleg keresheti telefonon: nem kereste. Egyedül maradtam. A égés folyamatát, feltételeit, valamint az Országos Tűzrendészeti Szabályzat helyiség-kategorizálását megtanultam egy hegesztési kézikönyvből, az égési sérültek ellátását letöltöttem az internetről, a tűzoltóság értesítésének a menetét még Misivel átbeszéltük (én nem tudtam, hogy 120 mp alatt ők képesek a riasztástól számítva a Parancsnokságról a tűz helyére elindulni: ennyi a riadókészültség normaideje, két perc), a karbantartóval bejártuk helyiségeinket, ellenőriztük a menekülési útvonalakat, és ahova kértem, oda kaptam extra porral oltó berendezéseket is. A tűzlétrákat anno fél évvel ezelőtt szereltettem fel (akkori vezetőim magasról tojtak a témára), most már csak egy „forgalom elől elzárt terület” útburkolati jelzést kell az egyik alá fölfestetni, ahová rendszeresen szabálytalanul beparkolnak. Ezek a témák elég szárazak, emlékeim szerint én is végiguntam az egyetemi első tűzvédelmi előadást, így úgy döntöttem, beszélek személyes élményeimről bevezetőképpen, valamint belevettem az előadásban egy kis görög mitológiát (Prométheusz), egy kis római mitológiát (Mucius Scaevola), és egy kis emberi törzsfejlődést – milyen szerepet játszott a tűz emberré válásunkban -, és csak ez után tértem rá arra, hogy hogyan és merre meneküljünk, mi az égés, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy beinduljon az égési folyamat, illetve hogyan lássunk el különböző égési sérüléseket (I-II-III-IV. fokú égés, Wallace-féle kilences szabály, tenyér-szabály, hűtés időtartama stb.), majd három tűzoltó berendezést is megmutattam, a legnehezebbet törékeny és szép lányokkal emeltettem meg, hogy lássák-érezzék, nem könnyű a tűzoltás, még akkor sem, ha csak eljátszunk egy szituációt. 177 emberre került sor tizenkét csoportban egy nap alatt, reggel héttől negyed négyig folyamatosan, átlag fél órás időtartamúra sikeredett egy-egy oktatás. A visszajelzések alapján egyértelműen jónak, hasznosnak és érdekesnek tartották „hallgatóim” az előadásokat, sokan, akik nem ismertek, bejelöltek iwiw-en, ami külön jól esett, illetve pár hölgy személyesen jött közölni, hogy tetszett, ami pedig férfiúi hiúságomat növelte kis időre. Élveztem, bár be kell vallanom, elfáradtam a végére. Az utolsó előadásra beült egy korombeli lány, aki kicsi korában leforrázta magát vízzel, és a mellkasán és az arcán láthatóak a hegei. Érdekes érzés, ha olyan embernek tart a tűzvédelemről oktatást, aki maga is megégett, de külön jól esett, hogy ő is odajött hozzám, és hasznosnak-érdekesnek találta az elhangzottakat.

Nyálas Olvasóim, bizony mondom néktek, jó érzés, ha az önös érdek kollektív érdekké alakul át, és hallgatóságra talál.

Elmúlt hónapok

2006-11-15T20:13:00.000+01:00

Régóta nem írtam posztot. Depressziós lettem, Nyálas Olvasóm, nem is oly régen. Felhívtam egy belgyógyász ismerősöm, aki megerősítette a diagnózisom, majd elmentem a háziorvosomhoz, aki azt mondta: "Tipikus depresszió". Szánalmasan nyomorultul éreztem magam hetekig.

A háziorvos beutalt pszichiátriai járóbeteg-szakrendelésre, mert ott kedvezményesen juthat hozzá a páciens (én) a gyógyuláshoz szükséges medicinákhoz.

Az első alkalom meghatározó élményként raktározódott el szürkeállományomban. A váróteremben ült egy hosszú hajú, szemüveges fiatalember, elnyűtt pulóverben, farmerben és fekete Nike márkájú cipőben. Türelmetlenkedett. Amikor az asszisztens kidugta a fejét az ajtón, odarohant, és megkérdezte: "Dr. Antal mikor rendel?". Erre az asszisztens: "Dr. Antal délután rendel." "Akkor mi a faszért írt nyolc órát a kórlapomra?" - kérdezte a hosszú hajú. "Nem tudom - válaszolt rögtön az asszisztens, moccanatlan arccal. "És akkor én most mit csináljak?" - kérdezett ismét a hosszú hajú. "Jöjjön vissza délután...?" - mondta az asszisztens, és az ajtót hirtelen, de láthatóan jól begyakorolt, rutinos mozdulattal bezárta. A hosszú, erősen zsíros hajú, Nike-cipős gyerek téblábolt az ajtó előtt jó darabig, majd leült öt percre, aztán hirtelen kifakadt: "A kibaszott kurva életbe!". Ismét várt öt percet, felállt, és elindult a kijárat irányába, de a faliújságnál megtorpant. Merev tekintettel végigmustrálta a kiaggatott tájékoztatókat, majd furcsa, egészségtelen hangsúllyal imigyen szólott: "Ezt jól elbasztad, Doktor Úr!!!".

Ez után érkeztek meg a józsaiak kilencre, beadatni az injekciót. A józsai nő keze (ötven év körüli) remegett, pont az, amelyikben volt a Tesco-s szatyor. Helyette a férje óbégatott, hogy már kilenc óra, és eljött az injekció beadásának az ideje. Be is szólították őket. Amikor a józsai asszony kijött, a keze ugyanúgy remegett, és ugyanúgy benne foglalt helyet a Tesco-s szatyor elnyűtt füle.

Majd megérkezett a neurotikus. Beviharzott, rögtön az ajtó elé ugrott, és vadul kopogtatott. Leadott egy sorozatot az ajtóra, és azzal a lendülettel le is ült. Az assziszten rögtön kidugta fejét, és ráförmedt a betegseregre: "Ki kopogtatott?". A neurotikus nőszemély fejét furcsán kicsavart pozitúrában tartotta, szólni nem merészelt. "Ki kopogtatott?" - kérdezte az asszisztens nyomatékosabban. "Én csak a gyógyszert jöttem feliratni"- pattant fel a neurotikus nőszemély, és belemászott az asszisztens képébe. Az asszisztens kitárta az ajtót, a neurotikusnak viszonylag hamar elkészítették a receptet, aki úgy ment el, mint ahogyan jött: idegesen és nagyhirtelen.

Az asszisztens engem szólított. Fülig érő szájjal, széles mosollyal közöltem (az események hatására jókat nevettem), hogy én bizony depressziós vagyok. "Kórházban feküdt már?" - kérdezte az asszisztens. "Amikor megszülettem, valamint volt kilencvenhétben egy kézműtétem, akkor a Bőrklinikán egy hétig..." - feleltem. Az asszisztens "Sach schon"-helyzetbe rántotta száját, izgalmasabb sztorira számított. Rutinszerűen kitöltetett velem egy papírt, a kezembe nyomott egy tájékoztatót betegségemről, adott egy időpontot a pszichiáterhez, és mehettem is isten hírével.

Egy hét múlva kiderült, a pszichiáter sem egészen normális, azt tanácsolta, hogy az enyhe nyugtatóval vezessek autót bátran, mivel közlekedni úgyis felér egy öngyilkossággal, majd panaszkodott, hogy mostanában feledékeny. "Nem biztos, hogy depresszió, de azért kezeljük, és meglátjuk, jobban lesz-e. Jó? Oké? Rendben? Akkor ezeket tessék szedni, és akkor kontroll. Ki kellett töltenem egy "Mennyire szánalmasan nyomorult az életem 1-től 5-ig?"-tesztet, amit én nagyjából hármasra töltöttem ki, majd mondtam a pszichiáternek, hogy a teszt elég sematikus, és nem foglal magában megkülönböztető kérdéseket, amik kifejezhetnék az én személyes bajomat. A pszichiáter helyeselt, azt mondta, ügyes vagyok és figyelmes, és ez manapság ritkaság, valamint tájékoztatott affelől, hogy a teszt egy baromság, egy angolszász szöveg nyersfordítása, semmire nem való, és az asztal bal sarkába tette annak elolvasása nélkül.

Nos, szedem az enyhe nyugtatókat, és a szerotonin-szint növelőket akkurátusan, és most már nem érzem szánalmasan nyomorultan magam, csak egy kicsit, inkább ideges vagyok. Szedek cé vitamint, béres cseppet, és szemerősítő tablettát. Járok falat mászni, és amennyiben egyszer pszichiáterem páciensei hobbijairól szándékozik tanulmányt írni, úgy engem is felhív ("Mert ez a falmászássssss annnnnnyira érdekes, csak el ne felejtsem. Jó. Nem felejtem el. Igen. Nem felejtem el."

A per

2006-09-24T08:50:00.000+02:00

A héten munkahelyemnél is lehangolóbb helyen jártam, a Bíróságon. Egyszer beidéztek. Aki olvasta Kafkától A per-t, az tudja, mire számíthat. Persze én is úgy kaptam az idézést anno, hogy ne tudjam, mivel kapcsolatban hallgatnak ki, nehogy felkészülhessek egy esetlegesen egyéni, és korántsem valós verzióval. Az idézés kézhezvétele előtt részeg barátomat vádolták meg egy harmadosztályú szórakozóhelyen csontra borotvált fejű gorillák pár billiárd golyó eltulajdonításával, majd a billiárd golyók kifizetéséig fogva tartották őt a kocsmában. Arra számítottam, erről lesz szó. Fel is készültem: Zolikának semmi köze az egészhez, teljes mértékben ártatlan! Ezt skandáltam magamban, miközben a Rendőr Főkapitányság gazdasági bűnügyekkel foglalkozó alosztálya felé tartottam. Egy vicces nevű hadnagy hallgatott ki, Potyesz, ha jól emlékszem. Potyesz hadnagy. Kiderült, nem Zolika a vádlott, és szó sem esett billiárd golyókról. Egy cd-kölcsönzőbe iratkoztam be évekkel az eset előtt, és a tulajt felnyomta a MAHASZ a szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt. Emlékeznem kellett volna, hol láttam először a kölcsönző reklámját, miért iratkoztam be oda, milyen plakátokat ragasztottak ki a falra, és egyéb, az ember tudatába mélyen beivódó részletekre. Semmire sem emlékeztem. Nemhogy évek, napok múlva sem emlékszik már az ember, hogy éppen milyen termékeket árusítanak akciósan a Tesco-ban, és mennyiért. Ebben az ügyben többször beidéztek, rabolták az időm, szembesítettek, majd a bíróságon is kihallgattak, és a bíró még ki is oktatott. Ezen a tortúrán végigmenni állampolgári kötelesség, a magyar alkotmányba beleírták, hogy az állampolgár nem tagadhatja meg, és köteles tanúskodni, így ha nem jelenik meg adott időpontban, adott helyen, elővezettetik. Kedves és köpcös rendőrbácsikák jelenhetnek meg a bejárati ajtóban. Nem csengetnek, gumibotjukkal kopogtatnak ők, és elővezetnek kilométerenként húsz forintért (végül is olcsóbb, mint a taxi), plusz kiszállási és munkadíj (fix költségek).

Mostani látogatásom célja azonban nem tanúskodás, csupán egy adatközlő levél leadása volt. Bejártam az egész lehangoló, szürke lambériával burkolt épületet, mire megtaláltam az irattárat. Összefutottam Anitával, akit szintén beidéztek tanúskodni. Ő azt hitte, a kilométerenkénti húsz forintot neki fizetik ki, így ki is számolta, mennyi pénzt fog kapni, ha a rendőr bácsik hozzák be Debrecenbe az ország déli csücskéből. Szerencsére egy rendőr ismerőse felvilágosította a költségeket illetően („Azt nem neked fizetik, azt neked kell fizetni, bazzeg!”). A rövid diskurzust követően beálltam a sorba, félfogadási idő tizenegyig, az óra fél tizet mutatott, előttem öten. Legkirívóbb várakozó egy focista frizurás, legotrombább, nyolcvanas évekből származó „retro” SZTK-szemüveges, nyúzott pulóveres, kőkoptatott farmeros, lila-zöld PVC-dzsekis (Fradi és Újpest meccseken egyaránt viselhető, praktikus) Don Juan.

Az irattár bejárata két részre oszlik. Az egyiken a polgári, a másikon a büntető perek iratait lehet a kompetensekhez eljuttatni. A büntető pereknél még haladtak is, a polgári perekkel foglalkozó részlegen azonban Don Juan belépését követően egyáltalán nem haladt a sor. Egy óra várakozást követően megrohamozták az ajtót, majd egy szőke lány szólt nekem, hogy ha csak egy pecsétre várok, akkor menjek be én is nyugodtan. Be is mentem nyugodtan. A pecsétre vártam, amikor realizálódott bennem, miért is kellett oly’ sokat várnom. Don Juan egy két kilós irathalmazt nyálazott át méla gondossággal. A két kupacra metszett irathalmaz mellett félig megfogalmazott beadvány, iskolás gyöngybetűkkel imigyen megkezdve: „Tisztelt Birosag!”. Egyből beugrott, hogy Don Juan nem tud magyarul, és még Kukorelly Endre A helyesírásból elégtelen tanuló fogalmazása című versének pár passzusa is felsejlett a messzeségből. A történtek ellenére boldogan léptem ki az épületből, azzal a tudattal, hogy az irat leadásával és a határidő megtartásával hozzájárulhattam ahhoz, hogy az alperesnek a felperes és társai ellen indított perében a bíróság objektív döntést hozhasson, és végre kiderülhessen az igazság, és Juszticina is (habár bekötött szemmel) nyugodtan aludhasson.

Besenyő felmondása

2006-09-24T08:49:00.000+02:00

Besenyő felmondott. Olyan munkakörbe helyezték, helyesebben akarták helyezni, amit ő nem vállalt. Munkaadói felvilágosították, nincs olyan, hogy nem, Besenyő azonban, mint notórius nihilista felvilágosította őket: van, csak számolni kell a következményekkel. Kapott egy hét gondolkozási időt. Következő hét hétfőre behívták meghallgatásra, elbeszélgetésre. A pesti Obersturmbannführer látogatása is éppen hétfőre esett, így Besenyő legalább hat órát várt a konzultációra, majd hazament. Természetesen a kihallgatási-meghallgatási-elhallgattatási bizottság rajtam kereste őt, én pedig tőmondatban közöltem: hazament. A tőmondatot barokkos körmondatban megfogalmazott rinyálással, ostoba okfejtéssel jutalmazták, amit kénytelen hallgattam végig. Másnap megjelent Besenyő, és megkérdezték, mit szeretne csinálni. „Én? Itt már semmit…” – hangzott a válasz. Kijelentésének eredménye munkaszerződés-bontás, egy kis extra munka, öt perc továbbmaradás a Human Relations (Emberi Viszonyok) osztályon. Távozása óta GB-vel duóban nyomjuk a szélmalomharcot, Don Quijote de la Mancha és Sancho Panza (az utókor hivatott eldönteni, melyikünk melyik). Egyelőre nem termett számunkra babér, nem nyerte el egyikőnk sem Dulcinea del Toboso kisasszony kegyeit. No de sebaj, sovány gebén, vézna szamáron is a győzelemig vágtatunk!

Vendégposzt: Olvassatok Besenyőt!

2006-08-30T19:57:00.000+02:00

A jobb oldali linkek között feltűnt Besenyő, régi cimborám, aki nemrég indította blogját. Íme egy kis ízelítő, vendégposztként, ilyen még sose volt, úgy sem.

Etetés

„Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a munkahelyi miliőben”

Lovasi András

A munkamorálom erőteljesen a nulla felé tendál. Akik ismernek ezen annyira nem lepődnek meg, de az már tényleg a vég kezdete, hogy azt kívánom bárcsak suliban lennék. Erre szeptember nyolcadikán lesz alkalmam, de ahogy ismerem magam, akkor azt fogom kívánni, bárcsak máshol lennék. Az egyetlen pozitívum a mostani napokban, hogy a hamarosan kezdődő szervezeti átalakulás miatt, jelentős mennyiségű személycserére kerül majd sor a vezető pozíciókban. Az új vezetők azonban még nem aktívak, a régieket már nem nagyon érdekli semmi, így egy kis hatalmi űr keletkezett nálunk, amit maximálisan kihasználok. Mondhatni nem szakadok meg a munkában az utóbbi időben. Azért utolsó sunyi húzásként Giraseket (állandó tettestársam a közrend elleni merényletekben) elküldték egy másfél hetes oktatásra és ezt követően el is fogják költöztetni mellőlem. Talán azt várják ettől, hogy mint oly sok barátságot itt a cégnél, a miénket is tönkreteszi az egy emelet távolság. A fő probléma azonban, hogy kezdenek kiismerni és rebellis akcióimat csírájában elfojtják. Múlt héten ugyanis szombati, 7-13-ig terjedő túlórára akartak kényszeríteni, amit személyem elleni támadásnak vettem és elhatároztam, hogy inkább nem veszek benne részt. A legnagyobb lelki nyugalommal üldögéltem otthon pénteken délután, amikor felhívtak és közölték, hogy a túlóra lefújva. Ezzel sikerült tönkretenniük a hétvégémet. Semmi sportértéke nincs, ha legálisan pihen az ember otthon szombaton. Első felindulásból elhatároztam, ha lefújják én azért is bemegyek, de miután kezdtem lehiggadni eszembe jutott, lehet ez csak egy aljas trükk, hogy becsalogassanak, így végül otthonmaradtam. Mély melankóliámat csak fokozta, hogy a Tuti gimi aktuális epizódjában Haley otthagyta a férjét és lelépett Chris-szel turnézni. Ez a merengő mélabú kitartott egészen estig, amikor találkoztam Viktóriával (kolléganőm, szabad idejében okkultista, környezetét bizonytalan kimenetelű jóslatokkal tartja rettegésben) aki kisebb fejmosásban részesített. Már megfigyeltem, hogy életemnek minden pillanatában van a környezetemben egy személy, aki meg akar menteni valamitől. Most Viki az aktuális lord protector, aki szerint egy barátnő minden, szerinte létező problémámat megoldaná. Akár még igazat is adnék neki, ha a körülöttem felbukkanó nőknek nem az lenne a legnagyobb problémája, hogy mekkora az egy bálna által kibocsátott szar mennyisége. Amíg ez a helyzet, azt hiszem továbbra is inkább sorozatokkal töltöm az időmet. Ezt a hatalmas problémát egyébként Ádám nővérének egy barátnője vetette fel egy pénteki szalonnasütés közben, miután megivott egy üveg bort és éppen bontogatott egy másikat. Kíváncsi vagyok mi fog történni, ha valaha erre választ kap. Vajh tud-e még új életcélt találni magának, avagy van-e élet a bálnaszar után?

I wanna take time to say I love you too

2006-08-28T22:25:00.000+02:00

A cím Ice Cube Growin' up c. dalának egy sora

Szürkeállományom hátsó részében mintha hangyák nyüzsögtek volna. A hét elején rosszul aludtam, a hét végére pedig csak aludtam volna, álló nap. Hasnézőbe invitáltak pénteken, D. hasa szépen kerekedik, kettő hét, és megszületik Fanny. Szemérmetlenül egy óra trécselés után elkérezkedtem (majdnem a konyhában aludtam el).

Reggel ahogy kinéztem az ablakon, a borongós időt látván egy dal jutott eszembe ("The winter's comin' on, summer's almost gone"), vacilláltam a kabát felvételénél (mellette döntöttem). Belekezdtem Brenner Doktor Opium című novelláskötetébe (lefordították angolra), sok szó ismeretlen, de a történeteket és történéseket szerencsére sikerül értelmeznem. Naivan azt gondoltam, a mai nap vezetni fogok, tervemet elszabotálták, útitársamnak dolga akadt.

A telephelyet ellepték idegen típusú, cégünk logóját viselő autók. "Új Focus-t is vettek?" - kérdezte Gyuri barátom. "Biztos valami győri dugta le ide orcáját" - feleltem. A győriek nemsoká feltűntek, egyesek a hátsó bejáraton somfordáltak be (meeting-re). Dél körül a győriek közül hármat be kellett vigyek a belvárosba. Anyósülésen Gyöngyi, aki az egyik workshopon, miközben beszélt, elaludt, jelenlegi helyzetem iránt érdeklődött: "És te hol leszel az új szerveti felállásban?" - kérdezte. "A legalján"- hangzott válaszom. A "Vezér" autóját kaptam eszközül, VW Bora, városi körülmények között csak kilencvenig merészeltem gyorsítani, viszont azt kb. 8 másodperc alatt. Megkapartatni nem sikerült, pedig tövig nyomtam a gázt, és óvatosan engedtem fel a kuplungot. A "Meghúztam az oldalát"-poént a titkárnőnek slusszkulcs-leadáskor elsütöttem, sajnos lemeszelt (ezúttal nem voltam elég szuggesztív).

Egy szerencsés flótásnak személyi hibából kifolyólag félmillió forintot visszautaltak, a hibára a döntéshozó figyelmét felhívtam, a beszélgetés sajnos eltűnt (minő véletlen! éppen az rögzíti a hívásokat, aki a pénzt visszautalta, de hát sajnos ezt a hívást most nem sikerült felvenni).
Szívesen megnézném az arcát Fortuna kegyeltjének, amikor a postás bácsi átnyújtja neki a nyereményt (évekbe fog telni, mire visszakapjuk, ha visszakapjuk). Olyan érzés lesz számára, mintha nyert volna a lottón (persze csak négyest, de hát az is valami).

Találtak egy szemüveget. Bifokális, távollátás tüneteit enyhíti, bal lencséje gyengébb, jobb lencséje erősebb dioptriájú, Bluebay márkájú. Kék alapon fehér OFOTÉRT feliratú tokban lapult meg. Szétküldtem mailben, hogy jelentkezzen gazdája, de nem jelentkezett. Szerettem volna mindenkinek elküldeni a cégnél, mivel egy ilyen okuláré elkészítése becslésem szerint minimum húszezer forintot kóstál. Terveimet a PR (a "to all" maileket ő kezeli) a szervezeti átalakulásokra történő hivatkozással (pályázat előtt áll) romba döntötte. Remélem azért előbb-utóbb jelentkezik a gazdája.

Nyálas Olvasóm! Ha nagyobb összeget kézbesít Józsi, a postás, jusson eszedbe: valahol hibáztak. Első dolgod a szokásosnál nagyobb borravaló átnyújtása legyen Józsinak, hidd el, megérdemli. Légy önzetlen, foglald himnuszba a vétők nevét, és reménykedj abban, hogy többet nem hibáznak.

Vulgária

2006-08-21T20:26:00.002+02:00

Már Szeged felé majdnem megdöglöttünk, mivel aktuál sofőrünk száz-száztíznél elrántotta a kormányt, egy sündisznót akart kimanőverezni. Az elkerülő manőver sikerült, a szállításunkra bérelt Ford Transit fara kicsapódott, és átsodródtunk a szembesávba. Éppen és hogy és csak sikerült megfognia. A magyar-szerb határ után taktikusan átvettem a volánt.

G. László és két bűntársa a szerb Btk. szerint 50 euro büntetési tétellel büntetendő bűncselekményt követett el, rögtön az országba történő belépéskor. A bűntett neve: ürítés a szabadban. Végül a két tányérsapkás, olajfazöld színű, rövidujjú inget viselő szerb rendőrrel történt rövid szóbeli egyeztetést követően a büntetési tételt sikerült lealkudniuk 20 euróra.

A szerb utakon kocsink előtt átrohangáló kisebb állatok (rágcsálók) legfeljebb a szerencsének köszönhetik életüket. A Szeged előtti kaland hatására kiemelten figyeltem a hirtelen kormánymozdulatok elkerülésére.

Éjjel két óra felé vezettem át Belgrádon. Csodaszép város. Annyira összesűrűsödött ott a történelem, hogy belé lehet harapni. Szófia inkább Szolnokra emlékeztet, hatalmas ipari város, kevés látnivaló, inkább egy nagy szeméttelep benyomását kelti.

Bulgária rendőrállam. A nagyobb városok forgalmi csomópontjain rendszeres ellenőrzések a csempészek kiszűrésére. Mivel úgy nézünk ki, mint a turisták, átkutatás és igazoltatás nélkül továbbengednek (csempészek, álcázzátok turistának magatok!).

A kontraszt az átlag bolgár táj és A part között hatalmas. Beáramlott a tőke, ahogy közgáz-könyvekben olvashatni. Újabbnál újabb szálloda újabbnál újabb szállodát követ. A mi szállásunk az egyik legdísztelenebb. Nélkülöz minden cikornyát, úri allűrt, az kétségtelen. Érkezésünk első estéjén kiderül, tíz-húszezer forint pluszért kvalitásban jobb szállást foglalhattunk volna.

Szobatársam Xezs. A szerdai napon rostélyost vacsorázik, amit én bánok meg. Éjjel háromkor keltem az iszonyatos eregetésre. Nem tudom, hogy a Xezs gyomrában élő baktériumok, vagy netalán az enzimek felelősek-e a rostélyos lebontásáért, és a melléktermékként létrejött gázokért, de le a kalappal előttük. Ki kellett menekülnöm az erkélyre. Rövid fél órás szellőztetés után mertem visszamerészkedni.

A tenger kiábrándító. Két méteres szakaszon, rögtön a bemenetel után algás, olyan, mintha mosogatószivacsot szabdaltak volna bele. És nem látszik át. Nem látni le a fenekére. A part, az éttermek és szállodák sokasága kárpótol, hemzsegnek az emberek.

A főtértől két méterre bazárasztalon árusítanak szamurájkardokat, viperát, gázsprét, dobócsillagot, gázpisztolyt.

A Happy Hours szolgáltatást maximálisan kihasználjuk. Egy koktélért kettőt hoznak, és a korsó sör mellé grátisz jár egy extra három decis. Étkezni szinte csak a Djanni-ba. Ez az étterem a gundeli hagyományokat követi. A középréteget célozza meg áraival, nagy mennyiségben kiváló minőségű ételt készítenek. Szabad asztalra esténként várni kell, a hely olyannyira népszerű.

Pénzváltás csak szállodában, kivét csak ATM-ből. Ez alapszabály, ha Vulgáriában jársz. Egy kani magyar cigány, két méteres pocakos elfeledte ezt, az Exchange előtt dühöng, agyában nemzetközileg érthető szavak után kutat. "Turisztika? Bulgária? Hungária?" - üvölti torkaszakadtából. Az exchange-ben dolgozó napszemüveges csalót a roma kántálása nem hatja meg.

Habár kint 30 fok, tűző napsütés, és félmeztelen nudisták a tengerparton, Lacika és Xezs inkább a szállodában, a Playstation2 előtt töltenek egy napot. Választott játékuk gyerekkorunk kedvence: Mortal Kombat2. Mivel Xezsék pár kivégzésre még emlékeznke, a hallban lófráló nyolcévesek szemében félistenekké avanzsálódnak.

Csütörtökön aquapark. Szabika fürdőnadrágját szétszakítja a vízbe érkezés. Frappé frappét követ: oka a szőke pincérlány, Michaela. Formás idomai köré ügyfélkör épült. Nem égek szét, mivel előző nap taktikusan és óvatosan napoztam. Xezs intelmére ("Le fogsz égni, baszd meg") hatalmas vehemenciával reagáltam: "Aha."

Feri a negyedik napra elissza, elkurvázza, elgogogörlözi összvagyonát. Innentől fogva hozzánk jár be dohánytermékeket igényelni. Érkezésére fogadásokat kötünk ("Fogadjunk, hogy öt percen belül itt lesz Feri cigiért! " Nyílik az ajtó, Feri kopasz feje félénken bújik ki mögüle. "ÖÖÖ.... egy szál cigit kérhetnék?"). Gyantáztatni bezzeg nem ment el, ezért naturál pulóverben flangál álló nap. Szakállt növeszt Feri, és kérdezgeti, jól áll-e. "Jól áll, Feri. Eltakarja a tokádat". "Nincs is tokám!" - hadakozik Feri. ""Biccentsd le a fejed!" - szólítjuk fel tömegesen. Feri nyakán egyetlen, összefüggő hájtömeg (magyarul toka) jelenik meg.

Időm nagyrészét passzív pihenés tölti ki: evés, ivás, alvás. Jólesik. Regenerálódik az elfásult szellem szabadnapokon.

Kilenc fős csoportunkban vérhas tombol. Legkirívóbb áldozata D. Peti, aki egy napota szálláson kénytelen tölteni, a porceláncsésze közeléből érthető okoknál fogva nem merészkedik. A csoport többi tagján - kivételemmel - is jelentkeznek egyes tünetek. Lacikától már megszokhattuk, hogy az egész életét végigszarja (kétszáz kilométerenként meg kell állni, mer' meg kell állni, és itt szeretném megjegyezni: az általános és középiskolában is naponta minimum kétszer látogatta a mellékhelyiséget, és a főiskolán sem tett másképp), kocsijának nélkülözhetetlen tartozéka a vécépapír-guriga, most a többiek is betársulnak, enyhítvén Lacika ilyesfajta magányát és elkülönülését. A kollektív élmény emocionálisan összeköt.

Én a visszaúton leszek rosszul. Várnán fekete macskákkal szemezek, akik meglehetősen dekadensek, jöttömre meg sem moccannak, össze kellene zavarni őket ("Lutenant! Confuse the cat!" továbbiakban Puma-nyugtalanító Bt.). Bukaresttől Brassóig elvezetek, majd kaktusz nyílik torkomban, leamortizálódom, szépen és csendben. Szabikán az enyéimhez hasonló tüneteket vélek felfedezni. Hazaérkezéskor már égnek a veséim, és ráz a hideg. Az antibiotikum-kúrát végigcsináltam, állapotom stabilizálódott. Minden esetre rég égtem lázban, és bizton állíthatom, merőben kellemetlen.

Utazzatok, mert utazni jó. Többet lát az, aki messze lát. Utatok legyen élményekkel és emberekkel, ízletes ételekkel és szomjoltó italokkal és érzelmekkel teli, hogy gazdagodjon életetek.

The naked ape

2006-07-24T21:33:00.000+02:00

A cím Desmond Morris amerikai zoológus 1981-ben megjelent könyvének címe

Pénteken levágtam a hajam, és leborotváltam a fejem. Életem során már nem először változtatok megjelenésemen, haj terén pedig kiváltképp sose voltam normális. Valéria szerint minden külső változás belső változás eredménye, vagy a külső változást belső változási kényszer idézi elő. Desmond Morris írja, hogy a haj a csupasz majom díszes sörénye, viselete az állatvilágban – az embert most az állatvilág részének tekintjük – kiemelkedően sokrétű. Nos, a hajam növesztettem már meg, borotváltam már irokézre, hordtam röviden, félröviden, nemegyszer vágtam vagy vágattam kopaszra, sőt, elvetemült kamaszéveimben feketére, illetve szőkére festettem. Régész barátom, Roland szerint olyan látványt nyújtottam akkor, szőkén, mint a náci tiszt a Piszkos tizenkettőben. Minden esetre a környezetből a kopaszság váltja ki a legtöbb reakciót, pláne, ha már egy-két éve nem hordtam röviden a hajam.

A mai első óra legelmésebb beszólásai: „Elkaptak a parkban?”, „Mi történt veled?”, „Hol hagytad a hajad?”, „Elkapott a fűnyíró?”, „Bevonulsz?”

A válaszok: „Igen. Régen voltam ennyire részeg.”, „Felvételiztem a pesti Buddhista főiskolára, szeptembertől rimpócse-tanonc leszek”. „Nem emlékszem.”. „El.” „A lisszaboniak oldalán. Nem! A libanoniakén!”

Baux it!

2006-07-20T19:55:00.000+02:00

- Szió!
- Hali!
- Hogy s mint!
- Jól, köszi. Megjöttek az új toppok olaszból, képzeld. Hál'istennek jól fogynak. És te?
- Ó, köszi kérdések, remekül vagyok. Teljesen fitt, pörgök, toppon vagyok. Tudod múltkor meséltem neked, hogy megereszkedett a bőr a fenekemen és a combomon, tiszta narancsbőr lettem, nem hiszed el, jártam szpinningelni, de most találtam egy sokkal jobbat. Kurva trendi.
- Igen?!? És mi az?
- Szénbányászat. Munkahelyen nagy a bruttóm, de lényegesen kisebb a nettóm, nem jövök ki pluszba, csak a teló-számlával, a caffeteriával, meg az ingyen bányabérlettel.
- És milyen ez a .... szénbányászat?
- Teljesen oké. Jobb, mint a squash. Totál átmozgat. Az indulás egy kicsit gáz, mire megveszed az Adidas lámpás munkavédelmi sisakot, meg a Nike csákányt, meg a Puma csillét.
- Nekem a pocim hurkásodik. Uszógumis vagyok, szerinted bányászattal el tudnám tüntetni?
- Aha. Százhuszonöt köbméter barna szenet ki tudsz termelni egy óra alatt, percenként ezerkétszáz kalóriát égetsz el. Személyi trénert is lehet fogadni, plusz tízezerért havonta, aki megmutatja, milyen szögben kell tartani a csákányt egy-egy testrész fejlesztéséért. A kezdőknek lignit-kitermelést ajánlanak, de egy-két hónap alatt el lehet jutni akár a bauxitig is.
- Hú, ez nagyon izgi! Tuti kipróbálom!
- Csütörtökön megyünk legközelebb a csajszikkal, akkor gyere te is fejteni.
- Okés, már alig várom! Most viszont rohanok shopni.
- Szió! Pussz. Jó szerencsét!
- Puszika!

Álmosító poszt

2006-07-16T22:25:00.000+02:00

Egy üveg sör, egy pohár bor, egy rövidke novella, egy regényből egy fejezet, szebb időkben szeretkezés. Valami, ami elálmosít lefekvés előtt. A figyelem elterelése, vagy mesterséges agytompítás, vagy természetes boldogsághormon-roham. Vélt, esetleg valós öröm és érzülete, ami segít ellazulni, a biztonság délibábját állítja elém. Nyugodtan elszenderülhetek, hiszen nem történhet baj. Más karjaiban, vagy más karjaimban.

A legrosszabb alvások és elalvások a bizonytalansághoz köthetők. Kórházban, rácsos ágyon, télen egy lépcsőházban, összekuporodva, autóban kormány mögött, várva a hajnalt, laktanyában lószőrpokróc alatt.

A legjobb alvások és elalvások a biztonság és bizonyosság érzetéhez köthetők. Az édes anya és az édes mama mellett, gyermekként, az édes szerelem mellett felnőttként. A pucér-meztelen egymás mellett alvás feledhetetlen gyönyöre, az összefonódás végtelensége, ahol nem tudni, hol érsz véget, és hol kezdődik a másik. Vágyaktól mentes éjszakák lágysága álmosíthat csak igazán, amikor minden ott fekszik az ágy túlsó oldalán.

Thpreg-nek és mindenki másnak

2006-07-16T22:21:00.000+02:00

Önarckép '97

Minden nap cigarettafüsstel mocskolom tüdőm.
Siratom élő múltam, halandó jövőm.
Gyomromban a világ, kavarog a gyomrom.
Összes érzésemet el kell nyomnom.

Minden nap cigarettafüsttel tisztítom tüdőm.
Nevetem halott múltam, éledő jövőm.
Meggondolatlanul meggondolok mindent:
Szerelmet, halált, embert és istent.

Anyám a szomszéd szobában horkol.
Álmokat sző talán, vagy vágyakat horgol?
Megfakul minden maszatos műremek.

Kezdenek oszlani a műnemek.
Lelkemben vetetlen ágyak a vágyak.
Szelíden szállnak döglött csirkeszárnyak.

Maya Gold & Maya Kovszkij

2006-07-14T20:47:00.000+02:00

Önző dolog blogot írni. Az ember csak magáról, a vele történtekről pofázik állandósuló jelleggel.
Ahogy Babits írta:

"Csak én birok blogomnak hőse lenni,
első s utolsó mindenik posztomban:
a mindenséget vágyom netre tenni,
de még tovább magamnál nem jutottam."

A cégtől valószínű kirúgnak, vagy rendfokozatban visszavetnek, így ha kell valahová egy lelkes és szakértő csirkemell-filéző, esetleg kifinomult tarjacsontozó, akkor azt feltétlen jelezd, Nyálas Olvasó! Ronald McDonalds-hoz "Fenryr vagyok, segíthetek?"-embernek csak tartalékaim maradéktalan felhasználása után vagyok hajlandó elmenni.

Az izraeli-libanoni konfliktus kapcsán fiatalkorú majorette-lányokat mutogattak a Híradóban, akik óvóhelyen éjszakáztak.

Riporter: Féltetek?
Mosolygó majorette-lányka: Igen.
Riporter (nagyon figyeljetek, mert rettentően elmés kérdés következik): És mitől?
Mosolygó majorette-lányka: Attól, hogy ránk dobnak egy bombát.

Libanon lakosságának tíz százaléka palesztin, így a helyzet kb. olyan, mintha Románia megtámadná Magyarországot azért, mert a hajdúhadházi radikális cigányok Bukarestben robbantgatnának.

Névnapom után több, mint két héttel meglepett egy szőke hölgy egy darab nyakkendővel, amit magam választhattam. Sárga-kék csíkosra esett választásom, a hozzá illő sárga inget tegnap szereztem be, kimondottan erre a célra szervezett portyámon. Hajvágást követően kalapokat próbálgattam egy belvárosi üzletben, kicsiny hajdarabjaim a belső karima koszfogójára tapadtak, leszedegetnem nem sikerült őket. Megállapítottam: a nagy karimájú kalapok állnak jól nekem, mert tojásfejem, lópofám van. A kis karimájú, magasabb kalapokban kinézetem egy kifinomult idióta benyomását kelti.

T. nevű munkatársnőmmel megosztottam tegnap esti álmomat, amiben én és ő szerepeltünk. És én azt álmodtam, hogy a vele való szexuális egyesülés közben elaludtam. "Akkor biztos jó voltam..." - mondta. Soha többé nem nézek Austin Powers-filmeket elalvás előtt.

You don't even know me!

2006-07-12T19:49:00.000+02:00

Szerbusz kedves Fenryr!
Szereted a Fenryrt? Nem? Akkor maradjunk a Fenryrkénél.
Te így gyűjtöd az ismerősöket? Visszaigazolsz mindenkit,aki rádkattint? Így könnyű!
Merthogy nem ismerjük egymást, bár van néhány közös ismerősünk, de sohasem találkoztunk (ha valaha felkerülnek a képeim, leellenőrizheted)! Nagyon örülök amúgy, hogy bejelöltél, de nem azért szereztem meg az emilcímed fáradságos munkával, hogy aztán ez történjen! Pedig már megfogalmaztam egy ellenállhatatlan levelet is, amit olvasva mindenképpen ismerősnek jelöltél volna. Akkor is leírom a lényeget( nem úszod meg!). Szerelmes voltam beléd x évvel ezelőtt. Jelent meg veled egy interjú a Naplóban (kicsit negsárgult már, de még megvan). Az Önarckép c. versed egyik versszaka mai napig nálam a top ötbe tartozik. Elég lehangoló ugyan, de annyira a magaménak érzem.
Igazából csak ennyit szerettem volna elmesélni, rettenetesen hosszú levelet sikerült neked írnom,ezúton is bocs érte (néha elragadtatom magam)!
Azért köszi,hogy visszaigazoltál, pá!

I like big butts and I cannot lie

2006-07-11T22:37:00.000+02:00

A cím Sir Mix-a-lot Baby got back című dalából származik

Az egyik igazgató hívott munkaidő vége előtt két perccel, holnap reggelre kell neki olyan adat, ami nem is létezik.

Szombaton Pestre utaztam, bulizni. Albérlet a Széchenyi-rakparton, ablakok sajnos a gangra néztek. Házibuliba invitált lányok (összesen kettő) jól tápláltak, nadrágjukból kibuggyan a háj. Az egyik kedves, a másik idióta, horkanó hangon, idegesítően nevetgél. Hímek heten. Célpont a Duna budai oldala, Zöld Pardon és Rió nevű helyek, ismételten nem iszom. A többiek viszont rendesen iddogáltak. A Zöld Pardon nagy, szabadtéri táncparkettel rendelkezik. Az a jó Pestben, hogy le se szarnak, akárhogy nézz is ki. Szabikával, majd Xezzsel kóricálok. A Rióba nem engednek be, nem tudom, hogy a telt ház, vagy Xezs hosszú haja okán. Lacika olyannyira részeg, hogy farkát nadrágjából elő-előkapja, és többször is megkérdezi, lehúgyozhat-e. A felajánlást diszkréten visszautasítom, elküldöm a bokrok közé vizelni (meg szeretném jegyezni, hogy nem buzi, simán és egyszerűen picsarészegre itta magát). Alvás kocsiban hajnalig, hajnalban furikázás Pesten, reggel öt körül még a belvárosban is lehet haladni.

Egy nap pihi. Alvás. Vébé döntő. A franciákat egész megszerettem a végére, kár, hogy nem ők nyertek. Megfigyeltem: mindig az a csapat veszt, amelyiknek én szurkolok.

A hét első munkanapján ismét Pest az úticél, workshopni mentem Mónikával, akit magam mellé csábítottam jegyzőkönyv-írónak. A napirendet, javaslatokat előző nap felskicceltem táblára. Ebéd után egyik kedves kolléganőm saját beszéde közben el-elaludt. Mónikával bejártuk a Westend Cici centert, mint kiderült, divatos pöttyös felsőt szeretett volna vásárolni (nem jött össze). Láttuk viszont Máté Krisztinát, aki legalább 150 centi magas, és ragyás a feje (ilyen nagy, undorító, disznófeje van neki smink nélkül, tényleg nagyon ronda), valamint Fekete Pákót, akit Mónika egy az egybe, szemtől szembe kiröhögött. Mónikát engedtem vezetni Füredtől.

Hatvan kiló vagyok, ami magasságomhoz mérten öt kilóval kevesebben, mint az optimális kezdete. Kipróbálom a Norbi Update-et visszafelé.

Talán eltünök hirtelen...

2006-07-03T21:17:00.000+02:00

A cím József Attila cím nélküli versének kezdő sora

Elhatározásban jó voltam, kivitelezésben kevésbé. Csak negatívan tudtam meghatározni magam. Azt tudtam megmondani, mi nem vagyok, vagy mi nem akarok lenni. És kevésszer lelkesedtem cél, tárgy, nő után. Hatéves koromban elgázolt egy autó. Egy piros Skoda. Álló jármű mögül léptem ki. Pár méternyi röpüléssel, agyrázkódással, egy tetanusz inekcióval megúsztam. Anyám vett nekem egy lila léggömböt. Míg föl nem gyógyultam, azzal játszottam, és még az után is. Ha jól emlékszem, az a hullaszállító, amivel nagyanyám hozták, éppen lila színű volt. Szerettem azt a lufit, és nagyanyámat is. Szokás szerint, mint gyerekkorom nagy részében, egyedül játszottam. Rúgdaltam a lufit, beleütöttem, néztem, ahogy száll. Napokig, hetekig. Aztán, egyik nap, a lufi egy éles dologba szállt, növénybe tán, kaktuszba, nem tudom. Kidurrant. Sírtam, bőgtem. Egy pár forintos lufi miatt. Mit sirattam akkor? Nem a lila színt, nem a pár forintot: a játszás önfeledt örömét, ami összekötött azzal a tárggyal, azzal a lufival. Talán ez volt az első lecke, kötődni valamihez, valakihez nem érdemes. Mert fáj. Fáj, hogyha nincs.

Makacsul ragaszkodtam kiszemelt vágyaimhoz. Tizenéves koromban a vágyaim netovábbját egy kutya jelentette. Családom idegeire mentem a téma állandó felhozatalával. Egy évig, vagy még tovább harcoltunk egymással, mire egy nap, beállítottak egy kicsiny teremtménnyel. Ötszáz forintért vették a piacon. Anyám azt hitte, pár hét, vagy pár hónap alatt ráunok. Tévedett. Kitartóan sétáltattam, naponta háromszor-négyszer, takarítottam utána, ha bevizelt, bekakált, ápoltam, ha beteg volt, állatorvoshoz vittem, neveltem, tanítottam. Életterünk ötödik emeleti panellakás. Akkori eszemmel nem láttam be, egy kutyának nem ilyen élettér való. Két és fél év, valamint rengeteg elhullajtott szőrcsomó, szétrágott cipő, lekapart tapéta után anyám, hozzám hasonlóan, idegeimre ment annak állandó ismételgetésével, hogy apámék kertesházában jobb dolga lesz Jessie-nek, mint nálunk. Apám életemben háromszor, ha láttam. Kételkedtem benne, de beadtam a derekam. A kutya dühösen ugatott, odaláncolták egy cölöphöz. Vonyított, majdnem megfojtotta magát, annyira nem volt kedve apáméknál maradni. Anyám elsírta magát, mikor lekanyarodtunk. A bátyám azt mondta, soha többet egy szót se a kutyáról. Nem szóltam, nem kérdeztem azóta se. Legjobb tudomásom szerint pár hónap múlva drága jó apám elajándékozta.

Húsz éves voltam. Nem volt az a kimondottan szép lány, de nagyon kedvesen tudott mosolyogni, és csodaszép hangja volt. Elhatároztam: kell nekem. Eluralkodott rajtam a birtoklási vágy, és a szeretni akarás. Az, hogy első próbálkozásomkor kikosarazott, csüggedté tett. Aztán ő jött hozzám ajánlattal. Szokásomtól eltérően örömmel elfogadtam. A találkozások, a mindennapok örömmel teltek. Egyszer meghallgattam a konzin, egy kórusban énekelt. Akkor éreztem először párom után büszkeséget. Szétnéztem a nézőtéren, kerestem valakit, akinek azt mondhatnám, ő ott az én barátnőm. Egy idő után, szinte reflexszerűen minden nőtől meg akartam szabadulni. El akartam menekülni. Az ő esetében fordult elő először, és mindmáig utoljára, hogy nem akartam elfutni. Amikor belenéztem a szemébe, azt éreztem: nem akarok elbújdosni. Aztán elbasztam, elbasztuk az egészet. Nagyon csúnyán. Teljesen őszintén azt hazudtam magamnak, feldolgoztam, vagy feldolgozható. Az idő mindent megold. A szikár igazság az, az idő nem old meg semmit sem. Szikár lettem, szikárabb. Képtelen kiengedni.

Négy nyelvbe kezdtem bele, egyiket sem beszélem jól. Költő nem lettem, ebben az országban egy költő hatékonyan csak éhenhalni tud, és meggyőztem magam, mások jobbak nálam. A cigány színészéletről nálam tapasztaltabbak lebeszéltek. Lebeszéltek továbbá minden akarásomról, mert hagytam magam lebeszélni. Teljesen céltalanná vált az életem. Sivárrá. Monotonná.

De: legalább két lyukon vehetem a levegőt.

Gasparecz

2006-07-03T21:16:00.000+02:00

A címben szereplő név Karinthy Frigyes egyik humoreszkjének főszereplőjének neve

"... ne dobogjon és dzsiggeljen, mert Gasparecz, aki alattunk lakik, felébred és feljön."

Igen. Ilyenek ezek a Gaspareczek. Ha akarod, ha nem: jönnek. Tömegével állnak a buszmegállóban, felszállásnál tülekednek. A moziban rád szólnak, ha a pattogatott kukorica zacskójával zajolsz. Ők azok, akik az ajtón zörgetnek, ha túl hangosan lihegsz Zsuzsival a koliban. Kiverik szádból a cigarettát, mikor rágyújtanál. Pirosnál tülkölnek, indulj már el. Könyökkel vesén vernek, ha túlságosan jól érzed magad szórakozás közben. Savanyú képpel oldalra köpnek, mikor díjat veszel át. Stopfniscipőjükkel berúgják orrod. Megvetően néznek, ha nő vállát masszírozod. Feljönnek, ha ugrálsz és dzsiggelsz. Átkopognak, ha hangos a zene. Visszarántanak, ha jobbnak merészelsz lenni náluk.

There's nothin' sure in this world, There's nothin' pure in this world

2006-07-03T21:14:00.001+02:00

A cím Billy Idol: White Wedding c. dalából származik

Nem tudom, hol hibázhattam el az audio cd-írás folyamatát, de a vacsorához tartozó zenének csak a felét tudtam normálisan felírni, a második cédének csak az első dala szólt, a többi mind néma maradt. Lehet, grebbelésnél hibáztam, ki tudja.

Szombat reggel hatharminckor ébredés. Autót végül nem a Tipp Autótól szereztem (minden autójuk elvitték), hanem a Bumerángtól. Kis, szürke, egykettes Opel Corsa. Fél tizenegykor vettem át, miután elmentem kivenni a kauciónak szánt összeget a Szent Anna utcai ATM-ből. A Miklós utcán találkoztam a vőlegénnyel (bátyus), aki kiirányított Szoboszlóra. Mint kiderült, a menyasszony tanújának apja éppen szombat reggel halt meg, így Kriszti lesz a tanú, bátyám legjobb barátjának a bátyjának a felesége, a volt szomszédunk menye. A szürke csodával elrobogtam alufóliát venni, valamint USB-extra mini USB átalakító kábelt venni a Media Markt-ba. Ott kiszúrtam egyik kedves Nyálas Olvasómat, Zsuzsy-t, vadul integettünk egymásnak. Később kiderült, az MM-esek rossz szakemberek, USB-extra mini USB helyett USB-mini USB átalakító kábelt adtak (nézegettem is, hogy mintha nagyobb lenne, de vagy egy-két miniméter az eltérés), hiba volt bízni bennük, ezernégyszáz kidobott forint.

Szarakodtam még egy darabig a cédéírással, végül is sikerült négy írható cd-t gallyra vágni, de csak nem jött össze, az egy kész Vacsorazene cd-t átadtam a menyasszonynak.

Fürdés, fogmosás, öltözködés sebtében, mivel bátyám megfenyegetett, ha nem hozom el Szoboszlóról a tanút időben, szétvág, megöl, felnégyel. A szürke csodával így (belőle a maximumot kihozva) 140-160 km per órás sebességgel száguldottam, negyedóra alatt ki is értem a célállomásra. Sütött a nap, miközben esett. Felvettem Krisztit, és két gyerekét, Bencét és Leventét, valamint életemben először láttam bátyám legjobb barátjának a kislányát, Annácskát. Iszonyat egy tündér kislány.

Visszafelé normális tempóban, a szabályokat betartva, útviszonyoknak megfelelően vezettem. Háromnegyed négyre értünk a Kálvin térre, az időt múlatva sétálgattunk egyet, Bence és Levi randalíroztak egy nagyot, végig röhögtem. Nagy zsiványok.

Buzi-e vagy?

Még Szoboszlóról visszafelé jövet elmeséltem Krisztinek, hogy écsanyám pénteken beszélgetésbe elegyedett velem, mely során kifejtette, hogyhátbizony bátyám immáron megházasodik igen, én pedig sosem propagálom ő feléje nőismerőseimet, és ő csupán azt szeretné tőlem megkérdezni újfent, hogy „nem-e buzi-e vagy, fiam”?

Nem tudom, melyik kereskedelmi tévéadó népszerűsítheti ennyire a homoszexualitást (vagy talán a királyi tévék valamelyike), de hagyják abba, legyenek szívesek, mert kezd elegem lenni.

Sétálgattunk Krisztivel a fenti beszélgetés után, amikor egy igazán dögös, fekete harisnyát, testhez simuló ruhát viselő, igen dekoratív és vonzó, szexuális értelemben igen ingergazdag hölgy suhant el mellettünk. Utánanéztem, és imigyen szólottam: „Mit érdekelsz Te már engem?”. Kriszti fölnevetett.

Az Új Városháza előtt találkoztunk a násznéppel, és a leendő, új rokonsággal. A Magyar Köztársaság, és a közjegyzője (szőke nő, pókerarc, dajerolt frizura a nyolcvanas évekből, hupikék szemhéjfesték-használat), és a közös jognyilatkozat, az az egybehangzó, idézet Máraitól és Edith Piaftól: „Egy a fontos, hogy Te szeress, minden más csak semmiség”. Sajnos franciául nem mondta el: „Peu m'importe si tu m'aimes, Car moi je mourrais aussi.”

Szűlőköszöntésnél könnyek, Balázs tanú is a plafont kémleli (későbbi elmondása szerint nem igazán tudott miegyebet tenni).

A parkolóba kiszökvén az immáron férjet és feleséget szállító jármű ellen terrorcselekményt követtünk el a nagyobbik Szimicskuval: üres kólásdobozok tömkelegét kötöttük a hátuljához. Csörgött-csattogott az étteremig.

A városon harminccal végigmenni vad dudálás közben igen lélekmagasztosító élmény. A Sámsoni úton kérdeztem Levitől és Bencétől, hogy „Ledudáljam azt a biciklistát, aki a járdán megy?” Levi-Bence habozás nélkül: „Igeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!”. Amikor mellénk ért a szerencsétlen, akkorát dudáltam, hogy ajjé. Majdnem eltanyált, de azért integettünk neki, és ő is visszaintegetett (sajnos ez így ebben a formában nem igaz, de túl gonosznak tűntem volna, ha ezt nem írom le, így szebb és emberségesebb).

Megérkezvén a vacsora elköltésének helyszínére tisztem a nászajándékok szállítása, raktározása lett, londínerkedtem. Díszes dobozok, díszszatyrok, zakók vállfán stb. A vacsorára várván kisebb csoportok alakultak ki, beszélgettek egymással, a gyerekek Zsomborral, egy kopasz, kék Lacoste golfpólós, kopasz, két vagy hároméves ennivaló szarzsákkal kiegészülve tovább randalíroztak, játszottak. Jolika néni megkért, hogy Leventét pisiltessem meg. Egyszer már posztoltam arról, hogy anno Bence fiatalabb korában, pisiltetés közben lefingani méltóztatott sunyimód engemet, aki a nadrágját tartotta, és a szakszerű vizelés végrehajtásához az alapvető utasításokat kiadta. Ugyanezt a függelemsértést öccse nem követte el. Viszont meglepő, hogy egy gyerekből milyen kicsiny vizeletmennyiség jön elő: „Ennyi volt öcsém? Hát préseljed!”. A reflektálás egy szégyenlős fejbiccentés…

A vőlegény elveszejtette a slusszkulcsokat. A keresést rám testálta. Gestapo-sokat megszégyenítő alapossággal, STAZI és KGB-ügynököket lepipáló kitartással vizsgáltam át a helyszínt, még a vőlegényt is testmotoztam, sikertelen. Nem lett meg a kulcs. A gyanúsított (bátyám, a vőlegény) visszaemlékezése alapján két üveg italt emelt ki a csomagtartóból, amikor a zsiványkodó gyerekek elvonták figyelmét, és a csomagtartó fedelét óvatlanul, elővigyázatlan lecsapta. A pótkulcs a lakásban, a két lakáskulcs a kocsiban. A huszonkettes (Lali bácsi szerint a százhuszonkettes) csapdája. Aggódtam, hogy a tíz összeválogatott dal kevés lesz a vacsorához, kb. harminc-negyven perc zene, de miután a cédék is bent voltak a kocsiban, ez nem derülhetett ki. Legalább az esetleges testi fenyítéstől, a dühös násznép kergetésétől megmenekültem eme szerencsétlen véletlen folyományaként.

A vacsora elköltése (húsleves gombával és borsóval – furcsa mód ízlett így -, az elmaradhatatlan töltött káposzta, sült húsok stb.) után a násznép férfitagjai konyhakések tömkelegével láttak neki kibontani a Punto hátsó ablakát. Rövid másfél órás intermezzo, eredménytelen. A ragasztó-tömítőanyag az olasz gépesítés folyományaként olymértékű, hogy azt egyszerű szúró- és vágóeszközökkel megbontani képtelenség. Végezetül egy boy-t, hivatásos autófeltörőt hívtak ki, aki hétezer forintért kifeszítette a vezetőoldali ajtót, és egy műanyag alkalmatossággal felnyitotta a centrálzárat. Ekkora már écsanyám hazaküldött a csomagolópapírokért, és extra alufóliáért, sőt, már vissza is értem.

A kulcs valóban a csomagtartóban rejtőzött. A gyerekek (Annácska, Levi, Bence, Zsombor) kidőltek. Újdonsült rokonaim egyike, az örömapa, Albert a kert végében könnyített magán, a ki tudja hányadik sör után („Magának vörös a feje… Nem vörös. Vörös. Nem vörös. Vörös. Nem vörös. Vörös” - Roncsfilm). Megpróbáltam beszédbe elegyedni vele is, semmi értelme nem volt.

Add már ide azt a pisztolyt!

Lajos bátyám elmesélte, hogy kisgatyára vetkőzve csúszott-mászott 86-ban a Keleti Főcsatorna partján, miután meglőtte az orosz. Elmondása szerint egy nagyjából tíz-tizenöt méteres szakaszon, oda-vissza. Valakiket várt. Voltak húszan-harmincan, de azok senkik voltak. A valaki az orvost jelentette. Eleinte csak zsibbadtságot érzett, de később elérkezett a fájdalom. Nadrágjaival együtt pisztolytáskáját is a földre dobta. F. Ferinek, édesanyám későbbi szeretőjének mondta, hogy „Add már ide azt a pisztolyt!”. Feri agyán egy-két másodperc alatt suhant át, hogy mit is szándékozik Lajos bátyám tenni a pisztollyal: „ÖÖÖ….. Most inkább nem, Főnök.”

„Csak fájdalomcsillapítót akartam.” – mondta Lajos bátyám. „Nem is adtak utána fegyvert a kezembe, pedig nyolcvannyolcban szereltem le. Leadták a gépfegyverem, a maroklőfegyverem, csak telefonon szóltak, hogy a molinóalsót, díszegyenruhát, rohamsisakot vigyem be a leszerelésnél. Le is mentem a pincébe, alsógatyában, atlétatrikóban. Felcsatoltam a rohamsisakot, a bal kezemben a bot volt, a jobbal meg kapaszkodtam fölfelé. Kinyitom az ajtót, rajtam a rohamsisak. Joli nénéd aszitte, visszajöttek az oroszok…”

A torta gyönyörű volt, viszont kibaszottul édes. A Lalának szánt hatalmas szeletet kaptam meg, nem jutottam el, csak a feléig.

Az örömanya, azt hiszem az immáron az ángyom, sógornőm anyja, lepihent. Gerincsérve van. Normális, rendes nő, a mulatság vége felé már a dülöngélő örömapa asztaláról elkapta a sört.

Nemrég megözvegyült Erzsi nénémet megtáncoltattam kérésére, botlábam ellenére, még kézcsókot is adtam neki. Szerencsére a háztetőről nemrégiben leesett unokatestvérem is jelen tudott lenni az ünnepségen, fölépülőben van. Élettársa mozgássérült, noszogatta őt, hogy menjen táncolni. Uncsim mondta, hogy: „Nem megyek, mert béna vagyok…”. Erre Katika, a mozgássérült visszaszólt: „A béna én vagyok!”. Jót derültünk.

Fél három tájékán oszlani kezdett a násznép. A sógorság megmaradt tagjait hazafuvaroztam, écsanyám és Erzsi néném szintén, a magas növésű, vörös démon Zsuzsával egyetemben.

Minden ünnepnél szebb a házasodás, jobb ilyenkor együtt látni a rokonságot, a barátokat, mint más alkalmakkor, de csak az házasodjon, akinek éppen akkor ez való. Társtalanok, tartózkodjatok! Én is tartózkodom.

Megtanít arra, hogy milyen az élet, ha nem baszod meg ő basz meg téged

2006-07-03T21:14:00.000+02:00

A cím Dopeman: Dopeman a név c. dalából származik

A dalokat grebbelem a holnapi vacsorához. Erős a gyanúm, hogy sírni fogunk, és könnyeinktől sóssá válik a vacsi, bármi legyen is az. Jazz+Az Csepp a tengerben, Romeo and Juliet Kissing You, Zséda Mindhalálig mellettem, Whitney Houston I will always love you, Dido Here with me, Dina Caroll Someone like you, no és persze Celine Dion Becaused you loved me, Falling into you, Dreamin' of you, I love you. You, you, you.

Ezeket válogatta össze leendő sógornőm. Én még betettem volna dr. Dre Fuck you, Cypress Hill I remember that freak bitch, Snoop Dogg Let's get blown, 50Cent Get in my car című dalait. Csak a pörgősebb ritmus kedvéért.

Ingem még mosásra vár és vasalatlan, nadrágom csak vasalatlan, cipőt ki kell pucolni, meg kell borotválkozni. Hogy penge legyek, hogy én legyek az arc, hogy zsír legyek a rokonok előtt.

A kölcsönkocsit visszamondták, így holnap bérelnem kell egyet, remélem a Tipp Autó nem ver át.

Tegnap parkolásnál beletolattam egy Ford Escortba, olyan hirtelen állt ki, hogy nem láttam a tükrökben. Négy négy centis horzsolás lett a minimum tizenöt éves Escort hátulján, egymás fölött, plusz a hátsó műanyag lökhárító lett karcos. Az én autómon az ütközésnek semmi nyoma, el nem tudom képzelni, hogy egyáltalán melyik elemek találkoztak. Utánajártam, a fényezés kb. 10-15 ezer Ft-ból kijön, a hátsó lökhárító újonnan, utángyártva 12 ezer, bontóban ötezer (maximum), vagy megolvasztják simára egy ezresért. Kárlapot nem töltöttünk ki, a nő nem hívott, nem keresett.

A HR még gondolkodik, ki legyen a főnököm: a programozó-matematikus szakot végzett, külsőtaskenti akcenttel beszélő, lábmosást hanyagoló, konyári, igénytelenül öltözködő, alulművelt, mell nélküli kutyatenyésztő förmedvény, vagy valaki egészen más. Olyan szomorú világban élünk, hogy be sem hívtak vetélytársának. 'It's a shame! It's a shame! Shame indeed...."

Kibaszottul elegem van, Nyálas Olvasóm, a másoktól való függésből. Kibaszottul.

CHKDSK

2006-07-03T21:13:00.000+02:00

A cd és dvd írás a legunalmasabb dolgok közé tartozik a világon. Újítottam két tároló dobozt, amiben praktikusan elfér 200-200 db DVD, így nem kell a keresgéléssel vesződni. Mindenkinek ajánlom. Helyspórolás végett régi, poros-patinás cd-im tartalmát kimentettem, és felégettem dvd-re.

Dvd-égetés közben felvetődött egy probléma: a folyamatot olvasási hibára hivatkozva felmondja a Nero, és más egyéb, adatkarcoló programok. Futtattam egy CHKDSK-t, ideig-óráig nem jelentkezett a hiba, majd ismét felbukkant. Minden esetre rájöttem: a tanácsadó oldalak, fórumok álszent szakbarbársága általában nem lehet az aktuális hibára néve mérvadó. Se winchestert, se dvd-írót nem áll módomban cserélni.

A múlt hét pénteken egy Bosch fúróval felfúrtam a hangfalszettet, és pár polcot. Jó mulatság, férfimunka volt. Többek között megtanultam, hogy a betonport igen nehéz lemosni bármiféle bőrfelületről, és azt, hogy nem árt óvatosan ütvefúrni, mivel a fúróhegy eltörhet (egy el is tört). Munkakezdéskor nem mértem fel helyesen a fúrandó lyukak és a rendelkezésre álló csavarok és tiplik arányát, így beszerző körútra kellett indulnom.

Szülőanyám 18-án múlt 53, tortát Dobost vettem, Garáéktól. Nyálas Olvasóm, édesipari termékeket csak az öreg Garától szerezz be. Üvöltözik cukrászaival, ezért finom minden. A Maradandóság Városában Garáéknál legjobb a somlói, el ne feledd, és propagáld, ahol tudod.

Szombaton bátyám esküszik. Hivatalosan is meghívtak az esküvőre. Idézetet egy énekes-gitáros, önjelölt költő közgazdásztól választottak.

Ma jártam Mátészalkán. A Vásárosnamény felé vezető úton akkora kurvát láttam, hogy muszáj volt visszafordulnom. Ha emlékszel még arra a Bujtor-filmre, amiben Bögyös Maca szerepelt, akkor elképzelheted, hogyan is nézett ki az örömlány... Egy kicsit barnább bőrrel rendelkezett, mint az átlag, de hát senki sem tökéletes, és az ország azon részén ez úgymond megszokott.

A Davidoff Menthol után a Dunhill Menthol gyártását is beszűntették. Minden esetre a vélhetőleg utolsó tartalékra is szert tettem Szalka de Matthew-n.

A múlt héten kihúztak százezer forintot a zsebemből, mivel nem részesültem a megmaradt bónusz-pénzekből. A munkahelyi témákat is érintő blog-szerzőket el-elbocsátgatják, ezért elővigyázatosságból nem írom le, hogy.

Tulajdonosi szemlélet

2006-07-03T21:11:00.001+02:00

Térey János verse

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
A nyári birtok végveszélyben: enyves
kezek matatnak, zörren a haraszt.
Tollászkodó nép a Kisállomáson,
kókadt vakációzók, mint a csorda,
a vértelen nyár vége összeomlás.
A birtok neve: békebeli zóna,
aranyidő, csikóév, múltak odva.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
A birtok nyárilak a Tóvidéken,
menhely, ahonnét kirángatlak, hogyha
fantáziátlanul, bután nyaraltál.
Danzig, augusztus harmincegy van, éjfél,
és Krakkó szunnyad, Varsó éberalvó
- jaj, lesz még így se -, inkább még torozna.
A hurok szorul, nem lesz több tivornya.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
Váradon ép a Kőrös-parti korzó.
Tűzpróbád, lelkem: sétálj rajta végig
új toalettben, bátran, somolyogva,
jelezze rozsdamart mezed, hogy ősz jön,
dúsabb, mélységesebb, mint valaha.
A birtok a törékeny nyári porta,
palánkja összeroppan csikorogva.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
Minthogyha elcsatolták volna tágas,
mostoha tartományod, Debrecent.
Fölkeresnéd, rangrejtve, útlevéllel,
mint eltökélt zarándok, s rokonokra
lelnél, akik felednék anyanyelvük.
Kezükben ismeretlen pénz forogna,
zsémbelnének, nevük helóta volna.

Légy jó sáfár, ügyelj archívumodra.
Jószágod volt párszáz vérbő augusztus:
forró gyógyhely, felszín alatti portya.
Rossz gazda, nincstelen lettél azóta.
Gazdálkodj okosan a hagyatékkal,
habzsolj, pirulj el kamrádban motozva.
A nyári készletet aprózva éld föl.
Tulajdonos, vigyázz archívumodra.

Dohi Anetta

2006-07-03T21:11:00.000+02:00

A cím egy valóban létező személy neve

Dohi Anetta bejelölt iwiw-en. Írtam neki egy "Ki a fasz vagy Te?"-típusú e-mailt, válaszra nem méltatott. Valószínűsítem, sznob kapcsolatvadász (remélem tévedek). Ha ismered őt, Nyálas Olvasóm, írd meg, légy szíves, hogy én vagyok rosszhiszemű.

Nyakkendőim, boxeralsóim, és zokniaim ezentúl katonás rendben. A lapra szerelt, Christian fantázianevű komód összeszerelése közben jöttem rá, a króm-vanádium ötvözetű csillagfejű csavarhúzó megvásárlása jó befektetés volt (bátyám költözésekor nem átalkodott magával vinni cseh gyártmányú szerszámkészletem, praktikus cseh gyártmányú műanyagból készült, hordozható szerszámtartó ládájával együtt). Jobb kezem közepén az intenzív csavarhúzó használat eredményeként - immáron gyógyuló - seb, ma egyik kollégám meglátván azt, így kiálltott fel: Stigmata! Felvilágosítottam, hogy Jézus mindkét kezét odaszögezték a feszületre (bár vannak olyan elméletek, hogy valójában odakötözték és/vagy odaszegezték, mivel a kézfejek húsa önmagában nem tudná megtartani a teljes test súlyát), és amennyiben csak az egyik kezénél fogva feszítették volna meg, a kereszténység szimbóluma nem a T betű lenne, hanem az I.

A múlt héten a Tulajdonosi szemlélet-poszt hatására vadul kutakodni kezdtem, de nem találtam az anno évekkel ezelőtt fénymásolt Térey-kötetet (mint utóbb kiderült, Besenyei György debreceni lakosnak adtam kölcsön, akire oly nagy hatást gyakorolt a Tulajdonosi szemlélet maga, hogy a kötet felett a tulajdonosi és haszonélvezeti jogokat azóta is gyakorolja). Felcsörögtem a Megyei Könyvtárat (Méliusz Juhász Péter), még tartanak belőle kettőt, az egyik - ideiglenesen - nálam van.

A múlt hét csütörtökén Szabikával a volt Egyetem Kávéház helyén nyílt étteremben vacsoráztunk (Rolling Rock). Tacco-majszolás közben szúrtam ki Brigit, akinek különös ismertetőjele, hogy nő létére negyvenhármas lába van. Ő még Timit is túlszárnyalja, aki egy nagyon formás testű nő, nagyon nagy lábakkal (és fülekkel). Brigi a férjével vacsorázott, férjének lábmérete teljesen átlagos. Én, kezdő lábfetisiztaként a 36-40 közötti, kecses, szép ívűeket és apró lábujjúakat preferálom; ha az egyik lábujj túlnyúlik a nagylábujj méretén, az véleményem szerint nem jó.

Az esküvőre nem sikerült hölgypartnert intézni, egyéb elfoglaltságaira hivatkozva mindkét jelölt visszamondta a kísérői szerepet. Amarillának említettem anno, a végén úgyis a kuplerájból kell bérelnem kísérőt. Csak az a fránya költségvonzat, csak azt tudnám feledni. .

A falra mászom

2006-07-03T21:10:00.000+02:00

Mint azt már írtam, réges régi vágyódásom teljesedett be, amikor elmentem végre falat mászni mentorommal, Mankóval (a Mankó az ő vezetékneve). Már gyerekkoromban is mindenhova felmásztam (fák, virágok, szekrények teteje, felépítmények csúcsa, pajták, padlások, kerítések stb.), és egyszer le is zuhantam ágastul a mélybe, karomban korhadt farönkkel, a hátamra (nem is tudtam levegőt venni egy darabig, nagynénémre a frászt hozván). Egyszer pedig a lábam szorult be két ág közé, egy órába került kiszabadítani. Most kulturált körülmények között, sportként űzhetem hóbortomat. Nem könnyű, de élvezem. A hat fal közül mindössze az egyikre tudok feljutni, de fejlődöm – van hova! –. Be kellett invesztálnom egy mászócipőbe, ami egy számmal kisebb a lábamnál (mászócipőből kisebbet szokás venni), hogy meg tudjam lépni az apróbb fokokat, kitüremkedéseket is. Muszáj lesz a későbbiekben beszereznem egy beülőt, és pár biztosítót.

Get 5.1 or die tryin’

2006-07-03T21:09:00.001+02:00

Egy 5.1-es, komplett hangfalrendszer boldog tulajdonosává váltam a napokban (eluralkodott rajtam a Tulajdonosi szemlélet), így már surrounban jönnek a soundok. A Get rich or die tryin címet viselő filmet néztem meg tegnap. Nem volt rossz, sőt. Az 8 Mile nem annyira tetszett Eminemmel, de ez határozottan jobb. 50 Cent sem rossz, ráírták ezt a szerepet, a történet – ha nem is izgalmas – érdekes. Curtis „50 Cent” Jackson mellé sikerült becastingelni a Lost-ból Mr. Eko-t (bár ez a film a Lost-beli feltűnése előtt készült), azaz a könnyen megjegyezhető nevű Adewale Akinnouye-Agbaje-t (Nyálas Olvasóm, kiszúrtad őt az Ace Ventura: Ha hív a természet-ben?). Említésre méltó még Bill Duke, Levar szerepében. Egy a lényeg: ajánlom.

Kettőezernégy február, buszmegálló

2006-07-03T21:09:00.000+02:00

Mosolygós arcú zsidó barátommal, Gabesszel, aki a pesti rabbiképző tanítványa volt, Isten nyugossza, és gyakran hozott nekem pászkát, a buszmegállóban találkoztam. Vadászkürtje oldalán, épp próbáról igyekezett haza. A februári hidegben átestünk a Hogy vagy? Jól vagy? beszédformulákon, és hamarosan arra terelődött a szó, hogy egy lánnyal beszélgettem chat-en, aki képet kért rólam, én pedig – mivel akkoriban rendkívül kevés digitális kép készült rólam – azt küldtem át, amin Michelle Wild áll mellettem. Nem takartam ki, és bizony a hölgyike rákérdezett, ki is ő, én pedig elmondtam. Számítógép olyan gyorsan még nem hibásodott meg, hálózati kapcsolat olyan gyorsan nem szakadt meg, mint az övé. Gabesz a következőkkel kommentálta a történteket: „Haver! Hogy te mekkora fasz vagy!"

Erotika Kiállítás

2006-07-03T21:08:00.000+02:00

Szabikával szombat délután könnyed családi programot szerveztünk magunknak, és kinéztünk a Főnixbe, a második debreceni erotika triennáléra (ne nézz utána, ó, Nyálas Olvasó! ilyen szó nincs, a biennálé mintájára képeztem). Legutóbb három éve rendeztek itt hasonló kiállítást, a Bikában. Rengeteg ismerőssel találkoztam, és legalább annyi hölgy látogatott el a csarnokba, mint ahány férfi. Tehát Debrecen kihúzható lassacskán a prűd városok listájából. A műsor olyan volt, amilyen: a Mátrix „Neo nemi aktust eszközöl Trinityvel” live verzióján jót derültem, a Luxxx Video standján tartott show-kból semmit se láttunk, viszont nem átallottunk odamerészkedni az ipar jeles, és feltörekvő képviselőihez. Maya Gold szenvtelen és kedvetlen volt, hideg. A többiek kedvesek, közvetlenek, mosolygósak. Pár autócsodát is felvonultattak, köztük egy Chevrolette Corvette-et, nekem ő tetszett a legjobban, és Yvette. Gyerekkorom kedvenc magazinjának (Cica) szerkesztőjével is válthattam pár szót. SZTK-szemüveges, Bundesliga-frizurás, poliészter mackóalsó-mackófelső szettes perverz állatot csak egyet láttam (messzire elkerültem), főként a kulturált középréteg nézte meg, hogy mi van már, na. Az est host-ja, Győzike nem is csinálta annyira rosszul a konferálást, mint azt vártam volna, bár így is gyengécske eredményt produkált. Az est tanulsága: Michelle Wild mögött el lehet bújni. Az általa anno bemutatott show-elemeket és hatást nem sikerült egyik művésznőnek sem überelni.

Glasses for the masses

2006-07-03T21:07:00.000+02:00

A cím a Depeche Mode Music for the masses c. albumának parafrázisa

Én csak élesebben szeretnék látni. Tavaly is csináltatnom kellett új okulárét, akkor úgy határoztam, a folyamat bonyolultsága miatt nem igénylem cégem támogatását. Idén, mivel lehetséges, kirúgnak, úgy véltem, élek a lehetőséggel.

Először egy egyoldalas igénylőlapot töltöttem ki, aláírattam főnökkel (személyesen), időpontegyeztetés az üzemorvoshoz, majd szakvizsgálat az üzemorvosnál. Az üzemorvos megállapítja: nem látok jól, javasolja szemüveg felírását (eleve szemüveggel mentem be), beutal az OTI-ba. Az OTI-ban szemorvos vizsgál meg, két asszisztens jelenlétében, diagnosztizál, a lelettel vissza kell menni az üzemorvoshoz. A lelet alapján az üzemorvos egy Munkaalkalmassági lapot állít ki, amit a Munkavédelmi szemüveggel alkalmas szöveggel lát el. Ezt a papírt kell odaadni a munkavédelmi területi szakértőnek (a kelet-magyarországi régiót egyetlen személy látja el), őt egy hét levadászni. Három próbálkozás, és mobiltelefonos egyeztetés után a szomszéd irodában lévőknek át kell adni kézbesítésre az iratot. A munkavédelmishez pár nap múlva, amikor felhív, be kell menni. A személyes egyeztetésen kiderül, a munkavédelmi lapot elhagyta. A kedvezményre jogosító utalványt átadja, de lelkemre köti, kérjek másolatot az üzemorvostól. Mivel egy darab papír kiállításáról van szó, időpontegyeztetés nélküli üzemorvosi látogatáson veszek részt, egy órás várakozási idővel. A másolatot postán küldöm be a munkavédelmisnek. Közben az utalvánnyal elmegyek a látszerészhez, keretet és lencsét választok (különböző fényvisszaverődés-csökkentő és karcmentesítő, és fényre halványodó, halványodásra fényedő rétegekkel). A cég a lencsékbe nyolc ezer forintot, a keretbe tizet ad bele, a különbözetre (teljes vételár mínusz kedvezmény) huszonöt százalék kedvezmény jár, így is tejelni kell huszonöt ezret.

Megrendelik a speciális lencsét, a várakozási idő négy munkanap, telefonon szólnak, ha megcsiszolták, és lehet értemenni. Értemegyek, egy kicsit furcsa (általában a szemüvegváltáshoz hozzá kell szokni), később rájövök, a bal szem lencséje nem jó, még elmosódottabban látok vele, mint a régivel.

Felidézem emlékeim: az OTI-vizsgálaton a doktornő és az asszisztensek fáradtak voltak és trehányak, valószínűsítem, rosszul diagnosztizáltak. Felhívom a látszerészt, hogy nem látok jól, valószínű elrontották a diagnózisom, visszamennék vizsgálatra. Visszamegyek vizsgálatra. Kiderül, azt csinálta meg a látszerés, amit felírtak. Rövid, fél perces számítógépes szemvizsgálat után kiderül, rosszul írták fel a fokot (töréspont elhelyezkedése a lencsén), 80 helyett 180-at írtak a receptre. Az új lencse nyolcezer forint, hála istennek egy darabot is lehet rendelni, nem párban gyártják.

Menjek vissza az OTI-ba? A doktornő (kb. hatvan felé közelíthet, nyugdíjazására vár vagy nyugdíjból jött vissza praktizálni) az alulfizetett, fásult asszisztensekre fog mutogatni, az alulfizetett, fásult asszisztensek a doktornőre. Mire visszakapom Állam bácsitól a pénzem, ha egyáltalán visszakapom, legalább ötször be kell fáradjak, előbb szóban kell reklamálnom, majd írásban kell panaszt tennem, azt kivizsgálják, értesítenek, határozatot hoznak, az ellen fellebbezhetek-fellebbezhetnek etc., minimum negyed év. És mindez elkerülhető lett volna, ha Doktor néni visszaolvastatja a lelet szövegét, vagy ha az asszisztens visszakérdez, jól értett-e mindent.

Ezek a gondolatok másodpercek alatt futnak át az agyamon, könnyen és gyorsan hozom meg a döntésem: rendeljenek új lencsét és kifizetem a vételárat. Szám sarkában féllábú mosoly.

Amit nyerek a réven, elvesztem a gáton. Kívánalmam kicsiny, annyit szeretnék, hogy a homály, hogy a homály az oszoljék.

Der Mantel der Bundesrepublik Deutschland

2006-07-03T21:05:00.000+02:00

A cím jelentése: A Német Köztársaság kabátja

Önmagam ismétlése: kifogytak kifogyhatatlannak vélt Davidoff Menthol készleteim (már két hete). És a Bundeswehr-nél rendszeresített Übergangsmantel-szerű párka kapucnis, míg nekem nyakgalléros változata V-bevágással a jobbján vágyálmom. Végignéztem a felkínálkozó obsitos weblapokon más - nem német - hadseregek átmeneti kabátjait is, de nem találom az igazit.

Tegnap Doctor House napi két szál cigaretta elszívását írta fel egyik betegének, akit bélgyulladással kezelt. A dohánylevél elszívása a gyulladt beleket gyógyítja. Ma reggel irigylésre méltó szakállú munkatársam heveny bélproblémákra és hasmenésre való hivatkozással kérezkedett haza a korai munkaórákban. Napi egy doboz betonszofit füstöl el. Tulajdonítsak-e jelentőséget a mutatkozó szimptómák és az egyén addikciója közt feszülő apró ellentmondásnak?

Falra másztam tegnap. Eljutni lentről fel, visszajutni fentről le: valami, aminek úgy tűnik, értelme van. Főként kézből, kézzel mászom, ujjaim közepén lévő ízületeim visszajelzik a túlterhelést. Érdekes érzés ez, a bizsergés és a fájdalom között, félúton.

Bátyám szervízben hagyta Fiat gyártmányú benzin-konflisát. Leendő sógornőmmel bőrig áztak, délutáni szundimból riadtan ébredtem, amikor hívtak, nem áll-e véletlen rendelkezésemre üzemi gépjármű? Nem állt. Nem informáltam idősb fiútestvérem arról, hogy a társaságunknál rendszeresített üzemi gépjárművek (Oper Corsa Van, 1.7 TDI, színe jellemzően fehér) két személy (sofőrrel együtt), és 150 kg tömegű áru szállítását teszik csupán lehetővé. A KRESZ-re egy alkalommal szartam csupán ilyen aspektusból, egy lanyha szombat este, amikor három személyt szállítottam szemérmetlenül (a harmadik a raktérben kuporgott), hozzávetőlegesen két kilométernyi útszakaszon, lassú menettempóban. Belső spiclik szúrtak ki, szabálysértésem - bár nem jelentettek fel szakszerűen - azóta is felemlegetik. Úgy vélem, úri neveltetésű, leendő sógornőmnek derogálna az utazás a felettéb hideg és poros raklapon, bátyám viszont a szolnoki 88. légideszant zászlóaljnál szolgált, nem ismeretlen számára a lószőrpokróc (nekem is akadt egyszer hozzá szerencsém), az átfagyott lövészárok, és a zötykölődés a kemény, kényelmetlen platón. Az ő konfortérzete kisebb mértékben csökkent volna tehát. Mindez persze teljesen lényegtelen, mert a GÉPJÁRMŰRE! és GÉPJÁRMŰRŐL! parancsokat úgysem tudtam volna kellő odaadással üvölteni.

A heves zápor mai találkozóm is elnapoltatta velem. Remélem vasárnap derűsebbre fordul az idő. Jelenleg (ismételten) a Rain when I die-t hallgatom.

Nyálas Olvasóm, a pikszisből kiestem, és már ingeim sem vasalom akkurátusan gyűrődésmentesre, pőrén hordom őket. Hajam kunkorodik és borosta serken arcomon. Dehogy lázadás ez, rezignált belényugvás csupán.

Vitatkozás Aenimával

2006-07-03T21:04:00.000+02:00

A minap vitatkoztam Aenimával. Írt nemrég egy posztot a szellentésről, és azt mondtam, hogy az gyenge volt. Erre azt válaszolta, hogy ő sosem kritizál engem, pedig senki sem olvassa a blogom, és fennkölt írásaimhoz csak THPreg barátom tud hozzászólni. Elhatároztam hát, hogy több olvasót szerzek. Elhatároztam, hogy tizenhárom lelkes, Nyálas Olvasóm számát meg fogom emelni legalább tizennégyre.

Azon is elgondolkoztam, mi a baj a blogommal. Arra a következtetésre jutottam, hogy kevés benne a szex és az erőszak. Valamint a napi aktualitásokkal sem foglalkozom, sem a választás előtt, sem a két forduló között nem politizáltam. És legvégül: kevésszer szerepel blogomon Görög Zita meztelenül (egyáltalán nem), vagy vámpírként. De ez most nagyon meg fog változni.

O. Viktor, Gy. Ferenc és D. Ibolya hatalmas szexcsatája & Görög Zita meztelenül, vámpírfogakkal

2006-07-03T21:03:00.001+02:00

D. Ibolya egy fárasztó, koalíciós egyeztetésekkel teli nap után végre hazatért. Amint belépett az ajtón, piros, magas sarkú lakkcipőjét lerázta lábáról, vádliját végigsimította, miközben megszabadult vadító, fekete, kárómintás harisnyájától. Rövidke tusolás után vörös fürdőköntösében könyvespolcához lépett.

Mit is olvassak? – gondolta, miközben finom, bársonyos ujjai tovasiklottak a könyveken. Flaubert Bovarynéját ragadta ki, a kötetet melléhez szorítva az ágyra hemperedett. A kis asztali lámpa sejtelmes fényénél azonnal olvasni kezdett.

Flaubert valószerű, részletező leírásai mindig felizgatnak – Ibolya gondolatai el-elkalandozgattak, miközben bal mutatóujjával hosszú, formás, bársonyos bőrű combját simogatta. A simogatás jó érzéssel töltötte el, ujja egyre beljebb, és beljebb kalandozott. Lassan, bizonytalanul tévedt szeméremtestéhez, éppen akkor, amikor Bovary nőül vette Emmát. A könyv hirtelen összecsuklott. Ibolya becsukott szemekkel vetette hátra fejét, szőke haja lágyan omlott a szaténhuzattal bevont kispárnára. Bal kezének középső ujja körkörösen, egyre gyorsuló ritmusban futotta körbe az izgalomtól vérbő, megduzzadt csiklóját, jobb kezével az ágy huzatát markolászta.

Ekkor rontott be az ajtón váratlanul Gy. Ferenc és O. Viktor.

Hát te mit csinálsz, Ibolya? – kántálták kórusban, a döbbenettől pirospozsgás arccal.

Én… Én csak… A Bovaryné mindig felizgat… - hebegte Ibolya szemét a földre sütve. Viktor és Feri egymásra néztek, úgy, mint a miniszterelnök-jelölti vitán egyszer sem, és lassan és nyugodtan Ibolyához léptek. Feri Ibolya arcélét kezdte el csókolgatni, piciny csókokkal szórta tele az izgalomtól és meglepettségtől elpirult arcot, a fültőnél Feri kidugta nyelve hegyét, és finoman, lassan végigszántotta Ibolya nyakát, majd fogaival Ibolya fülcimpáját őrölgette gyengéden.

Viktor a kecses, hetyke lábujjakat kényeztette. Nem restellte szájába venni, és érzékien szopogatni az idegvégződésekkel teli, aprócska testrészeket. A lábfejeket, és Ibolya vádliját nyelvével izgatta, a térdkalácsok alatt, és a térdhajlatokban elidőzött kicsit, mielőtt elindult volna a combok belső részén át Ibolya kagylócskája felé. Ibolya mindkét kezével Viktor fejét markolászta mohón, hosszú ujjaival Viktor fekete fürtjei közé túrván, mindeközben nyelve Feri szájában kalandozott, ajkuk vadul össze-összecuppant.

Viktor meglepődött, amikor meglátta Ibolya formásra borotvált, gyönyörű, az izgalomtól már sikamlós és nedves punciját. Arcára mosoly ült ki, bal szeme fölötti szemöldökét enyhén felhúzta. Feri ekkor már levette szemüvegét, amit vadul a sarokba hajított, letépte magáról selyem nyakkendőjét, és fehér, a nap során már meggyűrődött ingjét. Erőteljesen harapdálni kezdte Ibolya melleit, a bimbócskákat előbb körbenyalta, majd azokat is harapdálni, marcangolni kezdte. Ibolya kéjtől elfúló hangon nyögdécselt öntudatlanul.

Most ti jöttök, fiúk! – mondta Ibolya. Viktor erőtől duzzadó, inas hímvesszejét habozás nélkül, szikáran Ibolya arca elé tartotta, aki előbb megpuszilgatta, majd ajkaival körbevette Viktor gömbölyded makkját. Viktort megnyugvással töltötte el, hogy Ibolya vadul és odaadóan, szenvedélyesen kényezteti szájával.

Az első behatolás tisztje Ferit illette meg. Az izgalomtól vérbő pénisze éppen olyan színű volt, mint egy szegfű. Jobb markába fogta azt, és finoman, gyengéden vezette be Ibolya hüvelyébe, egyre beljebb, és beljebb, és beljebb, míg teljes mértékben be nem töltötte a kéjsóvár, sikamlós, feszes és szűk, izmos kéjbarlangot. Nehezen, de megtalálta az Ibolyának is tetsző ütemet. Ibolya ekkor viszonzásként tenyerével végigsimította Ferenc izmos, izzadságtól csillámló, atlétákat idéző felsőtestét. A nő örömmel nyugtázta, hogy a kéjtől Feri és Viktor arca is eltorzult, csakúgy, mint az övé.

Ibolya nem csak Viktor hímtagját, hanem a férfi szőrtelenített, kisfiús zacskóját és golyóit is nyalogatta, időről időre szájába vette, szopogatta. A kéj jelének első, sós cseppjeit Ibolya érezte nyelve ízlelőbimbóin. Ekkor Feri kihúzta vesszőjét Ibolyából, a szőnyegre térdeltette őt, majd ez után Ibolya hol őt, hol Viktort vette a szájába. Ibolya szopás közben fel-felnézett, és riadtan vette észre, hogy Ferenc keze Viktor izmosra gyúrt mellkasát, és a polgári jóléttől kissé gömbölyű hasát simogatja. Ibolya gondolkozása mindig is kissé konzervatív volt, a két férfi alkalom szülte közeledését nem tudta mire vélni. Viktor azonban fiúkollégiumban töltötte diákéveit, ahol társaitól, tanáraitól liberális szemléletmódot sajátított el, így nem szégyellte viszonozni Ferenc gesztusait. Ibolya Viktor szénbarna, mélyen ülő szemébe nézett, és halk hangon kérlelte őt: dugj meg hátulról is, kérlek!

Viktor izomtól duzzadó karjaival a hasánál fogta át Ibolyát, és visszalökte az ágyra. Ibolya feltérdelt, és formás fenekét kipucsította, birtokba vételre felkínálva azt. Viktor ekkor gondolt arra, hogy Ibolya combjainak bőre feszes, és nincs narancsbőre. A látványtól felizgult. Viktor mutató- és középső ujját benyálazta, majd V-alakba feszítette, és megnedvesítette Ibolya hátsó nyílását. Vastag péniszét óvatosan vezette az izomkötegekkel telt, szűk résbe. Ibolyának eleinte fájt a behatolás, később azonban jóleső érzés töltötte el, kéjes sikolyok hagyták el száját, és örömmel szaladt át fején a gondolat: Viktor romantikusabb alkat, mint Ferenc, és a ritmusérzéke is jobb. Persze Feri sem tétlenkedett. Előbb farkát mohón Ibolya arcába nyomta, kényeztettette magát jó darabig, majd Ibolya alá siklott, és a nő Viktor lökéseitől himbálódzó teste alá feküdt, majd a ritmust megtörvén a szőkeség hüvelyébe tolta botját.

Mindhárman öntudatlanul, a kéjtől torz arccal adták át maguk a gyönyörnek, egyre hevesebbé és hevesebbé vált közös ritmusuk. Miközben Ibolya nyögdécselt és sikoltozott a lökések vehemens súlyának hatására, a férfisatu szorításában, addig Ferenc és Viktor a döngetést mély, férfias hörgéssel kísérték. Ibolya testét folyamatosan rázta, összehúzta és szétvetette az élvezet, az orgazmikus mandzsetta hatására Ferenc és Viktor is a csúcs felé közeledett.

Amikor érezték, hogy közeleg a finálé, Viktor és Ferenc közösen felsegítette Ibolyát, aki így ismét a térdeplő ülés pozitúráját vette föl.

Teleszórom gyöngymagokkal arcodat – szólt Viktor. Néhány csepp Ibolya hajába tévedt, a többi szemérmetlenül terítette be a nő jobb arcélét, orra alatt, mint kis bajuszka, fénylett. Ferenc inkább Ibolya mellei felé célzott, jelentős mértékben összemaszatolva azokat. Ibolya elégedett mosollyal arcán, nyugodt tempóban rántott még párat a fiúkon.

Hirtelen szétrobbanó üvegszilánkok süvítő robaja töltötte be a szobát. A hármas a félelemtől összerezzent, mindhárman riadt tekintetüket az ablak felé szegezték.

Az ablak előtt Görög Zita állt, meztelenül. Vörösre rúzsozott szájából előtűntek hosszú és hegyes szemfogai.

Vérre szomjazom! – hörögte sátáni hangon, és földöntúli erővel mellbe rúgta O. Viktort, akit a támfal fogott meg, és ugyanazzal a lendülettel úgy pofán vágta D. Ibolyát, hogy a nyaka tőből kitekeredett. Gy. Ferenc halálfélelemtől riadt arccal mászott hátrafelé a szőnyegen. Görög Zita a lábánál fogva húzta vissza áldozatát, és szemfogaival szétmarcangolta a nyaki artériákat. A miniszterelnök vére patakokban ömlött, a vér szinte másodpercenként ütemesen spriccelt a tátongó sebből. Zita átugrott a francia ágyon, és O. Viktor nyakának esett. Viktor barna szemei fennakadtak, miközben a hipertónia állapotába került, teste ütemesen rángatódzott, egészen addig, amíg Görög Zita meztelenül ki nem szívta az utolsó csepp vérét is. Az ex-topmodell, meztelen vámpír eleresztette áldozatát, aki, mint egy rongybaba csuklott a földre. A fekete hajú démon D. Ibolya öntudatlanul fekvő testéhez lépett, ölébe vette azt, és ördögi kacaj kíséretében kirepült vele az ablakon. Formás combjain megcsillant a napfelkelte előtti, gyönge holdsugár.

Összekent képeket láttam álmaimban

2006-07-03T21:03:00.000+02:00

A cím József Attila Eszmélet c. verséből származik

Szép medallion- mondtam. Csillogó aranyláncon függött az anyát és kisfiát ábrázoló kép, fehér alapon bordó, kék és fekete. A betegek és elesettek védőszentje - mondta ő. Szűz Mária, gondoltam, de nem hagyta el szó a számat. Szűz Mária - mondta, olyan hangsúllyal, mint azok a tanárok, akiknek a kérdéseire nem tudtam választ adni.

Diákszállás vagy kétcsillagos panzió, nem tudom, Fehér falak, és fenyőfából összeeszkábált ágyak. Koedukált szoba. Velem azonos rangú társam két ágy közé lököm, megtaposom és ugrálok rajta, majd könyököm kidüllesztve ráfekszem. Föld felé szegezett arccal nyöszörög, ügyet sem vetek rá. A nyolcvanas évek divatját idéző frizurájú nő fekszik velem szemben, a fehér paplan alól kiviláglik meztelen felsőteste, kicsiny, de formás mellei. Fejét behajlított karján pihenteti, moccanatlan arccal, intonáció nélkül közli velem, utálja műmosolyom.

A töltésen lépdelünk. Lépkedek a gumicsizmás férfi után. A folyó kiöntött, végestelen végig elöntvén a bal partot. Lábunk az átázott sárba süpped, vagy nem, már nem emlékszem. Rozoga fahídhoz érünk. Kiolthatatlan vágyat érzek arra, hogy átmenjek a hídon. A középkorú férfi óva int, nem tanácsos a korhadt, foghíjjas hídon átkelni. A túloldal gyönyörű, a vízből kiálló fák mögött lenyugvóban a nap, aranysárga és vörös a táj. Elkeseredem.

Szőke nővel szeretkezem tóparton.

Tuzson és László félmeztelenül fasiszta jelszavakat skandálnak a játszótéren, arcuk eltorzul, miközben karlendítenek. A bokrok közül összereccsenő ágak zaja hallik. A lila hálóköntösbe öltözött nő eszméletlen. A lovat szőrén üli meg. A ló nem vágtat, nem üget, nem gallopol, és nem poroszkál. Lassan és nyugodtan halad felém. Orromat megcsapja a vizelet és az ürülék keveredésére jellemző, összetéveszthetetlenül szúrós és édeskés szag. A nő lecsúszik a ló hátáról. Megpróbálom elkapni, sikertelen. Kötél rántja vissza nyakánál fogva, bár ezt nem látom. Lába lógicál. Csigolyájának reccsenését se hallom, de biztos vagyok benne, hogy halott.

Sabbath Bloody Sabbath

2006-07-03T21:02:00.000+02:00

A cím a Black Sabbath zenekar azonos címet viselő, 1974-es lemezének címe

A tegnapi véradás miatt ma kisvezérem lecseszett (őrizetlenül hagytam a házat). Olyannyira fontos vagyok, hogy egész nap egyszer hívtak mobilon (Zsoltnak bedöglött a riasztója, el kellett volna vigyem szervízbe), illetve legalább nyolc e-mailt kaptam, a szokásos ötven helyett.

Intermezzo

2006-07-03T21:01:00.000+02:00

A Délibábban költöttem el ebédemet a mai nap folyamán, akik legendásak milánóiukról (a Köjál se tudta kideríteni, hogy miből van), és az étkezdét ölelő hangulatról (nem néznek ki, ha egy - vagy kettő - fél Hubertus-t és egy üveg sört kérsz ebédre). Sajnos pár éve a modernizáció szele a Délibábot is elérte, a műmárvány körasztalok eltűntek, bekerültek a játtékautomaták, és egy zenegép is. Szociológusok több kötetnyi tanulmányt írhatnának az itt szép számmal felbukkanó, különböző társadalmi rétegből érkező emberekről.

Miközben vártam ebédem (milánói) elkészültét, egy cigányasszony (az az igazi, echte mátészalkai, 145 centis, TBC-gyanús) két műanyag tálcán átnyújtott két adag milánói masszát a pultoslánynak.

- Hát tessen mán betenni a mikrauba, megmelengetni egy kicsit mer' mi melegen szeressük teccik érteni, elnézést kérünk.

Erre a köpcös, izmosra gyúrt séf, akarom mondani szakács kibújt főzőfülkéjéből, a cigányasszony orcája elé settenkedett dölyfösen, mellét kidűtve, és imigyen szólott:

- A kurva anyátok!

Ébresztő föl!

2006-07-03T21:00:00.000+02:00

Tegnap szokásos délutáni alvásom közben megcsörrent mobilom.

"Fenryr vagyok, tessék." - mondtam.
"Gyurcsány Ferenc vagyok, Magyarország miniszterelnöke" - hadarta egy középkorú férfihang.

Habozás nélkül kinyomtam. Még egy röpke "Anyád!" is elhagyta orcám. Utálom, ha felkeltenek, de nagyon.

Rain when I die

2006-07-03T20:58:00.000+02:00

Nagybátyám meghalt szombaton. Ő volt az, aki napi egy-két doboz cigarettát is elszívott, és pár éve nyilatkozott a Naplóban, hogy képtelen, és nem is hajlandó leszokni. Az utóbbi tíz évben megromlott az egészségi állapota, annak idején még Spitzer Mamagésa Somával nyomta a műszakot a Göcsben.

2004-ben halt meg legutóbb nagybátyám (Jóska), akkor együtt utaztam a temetésre ezzel a nagybátyámmal (János), mellettem ült, és nagyon kényelmetlenül éreztem magam az utazás során, mivel már akkor is rengeteget köhögött és krákogott (nem csak a dohányzás miatt, a Göcsben olyan munkája volt, ami ártott a légzőszerveknek, emiatt előbb is nyugdíjazták). Arcbőre már korántsem simult úgy arccsontjára, mint régen, megőszült, megöregedett. Undort éreztem mellette ülve.

Utoljára a Nagyállomást övező úton átszaladni láttam, Ibcsy mellett ültem az anyósülésen, még rá is szóltam, lassítson, ne amortizálja le amúgy is egyre szűkülő körű családom.

Mikor még tejfogaim nőttek, nyolc-tíz éves koromban, János bátyám vitt el egyszer fogorvoshoz. Nem félek a fogorvosoktól, még hat éves korom előtt egy szoboszlói fogorvos érzéstelenítés nélkül tépte ki az egyik fogam, ínyestül, akkor a nagy vérveszteség miatt a nyílt utcán estem össze, a zebrán. Nagyanyám vitt hazáig a karjában. Úgy gondolom, annak a valószínűsége, hogy ennél rosszabb történjen velem a fogorvosi rendelőben, kicsiny. A fogorvosi kezelést jól tűrtem tehát, jutalmul János bátyám vett nekem egy ajándékot, egy matchboxot, nem is akármilyet, hanem amilyet én akartam. Egész álló nap azzal randalíroztam. És nem szólt rám, nem fegyelmezett meg, nem szorított korlátok közé: nem kicsinyítette örömöm. Sőt, együtt örült velem, arcára boldog mosoly ült ki. Örült örömömnek.

Ezt a mosolyt akarom megőrízni róla.

Önvi lágámít ás

2006-07-03T20:57:00.001+02:00

Nyers őszinteség. Hányan, de hányan sértődtek meg a nem bántó szándékú, hanem leíró, ténymegállapító közléseimen. Tömör tőmondatokban, vagy akár barokkos körmondatokban tudtam és tudok jellemezni másokat, kicsiny hibaszázalékkal.

A pozitív megállapítás jutalma illanékony mosoly, a negatívé nehezen, vagy sosem múló lefelé görbülő száj, epés megjegyzések, vagy örök harag.

A más szemében a szálkát, saját szemében a gerendát se elv alapján saját magam, saját jellemvonásaim és cselekedeteim megítélése állandó gondot okozott. Az egészséges és objektív önértékelés rosszabb esetben teljes, jobb esetben részleges hiánya végigkísért eddigi életemen, és - nagy valószínűséggel - kísérteni is fog.

Amilyen mértékben képtelen voltam és vagyok hazudni másoknak, olyannyira voltam és vagyok képes hazudni, becsapni, áltatni, megcsalni: ámítani önmagam. Önvilágámító vagyok, ahogy Hrabal mondaná.

Hazugság: az emberi kapcsolatok része. Az igazság, a valódi teljes tagadása, elhallgatása, megmásítása, elferdítése, be nem vallása, másoknak olykor jó, olykor ártó, a magunk részére pedig önvilágámító jószándékkal.

Hol voltál? az Aggódtam érted helyett. Menni fog a Nem fog menni helyett, Nem fog menni a Menni fog helyett. Lehet a Biztos helyett, Biztos a Lehet helyett. Haragszom rád a Szeretlek helyett.

A kódolt mondatok visszafordítása kapcsolataink sikerességének vagy kudarcának kulcsa. Szerelmi, baráti, munkahelyi, közösségi, önmagunkkal szembeni: emberi viszonyaink alapja.

Önvilágámítom magam. Mert úgy vélem, kedvelem az igazat, és megvetem a hamist.

We're all alone

2006-07-03T20:57:00.000+02:00

A héten értékeltem, munkatársakat. Kedden Karcagon jártam (napfényben nem is olyan csúnya), pénteken pedig Nyíregyházán, illetőleg Mátészalkán. Az Opel Corsa Van típusú személygépjárművek nem rendelkeznek - sajnos - CD-lejátszóval, ezért régi zenéim közül választottam egyet (Mad Season - Above, egyetlen stúdiólemezük, tudtommal, Layne Staley az ISTEN! - nyugodjék békében -). A pénteki hangulatomhoz pont illett, A-B oldal egyaránt elhangzott vagy tizenkétszer.

Indulás reggel hatkor, nem dísz-zubbonyban (öltöny+nyakkendő), hanem mosatlan hajjal, fekete garbóban, fekete bőrkabátban. Nyíregyházára érkezés hét tizenöt - parasztszállítókat kellett kerülgetnem. Minő szégyen!: egy wartburgost nem sikerült legyaláznom -. Felesleges pöcsölődés-tökölődés a helyi irodavezetővel, kinek száján herpesz terpesztett ("Herpeszállás egy-kettő!" - Boncz) vastag Zovirax-réteg alatt, és máris tíz óra. Gyors reggeli a McDumálsz-ban, két tojásos toast-ot kértem, kaptam egyet, italom epershake. Ekkor még nem sejtettem, hogy Nyíregyháza-Oros centrumában elvétem az irányt.

Nyíregyháza-Oros centrumában elvétettem az irányt. Körülbelül 10 km lett imigyen veszteségem, Záhony felé fordultam véletlen, a négyesen lyukadtam ki. Visszamásztam.

Mint kiderült, Nagykálló felé rövidebb lett volna, viszont így Apagy-Felsőerdő-Ófehértó vonalon megcsodálhattam a gyönyörűszép erdőt, és a benne álldogáló éjjeli lepkéket (kurvákat). Legtöbbjük cigány volt, némelyik még integetett is, hogy álljak félre. Ötszáz méterenként örömlányok, mögöttem-előttem nem jött senki (nagy lehet ám az erdő közepén a forgalom!). Nyálas Olvasó, bizony mondom Néked, több fület láttam ott, mint fogat.

Nyírbátorból származik egyik volt osztálytársnőm (Julcsi), aki most Németországban él. Gyönyörű és ritka okos leány. A városkát elnézve egyre inkább értékelem őt, hogy ki tudott innen (világvége) törni.

És az úticél: a napfényes Mátészalka.

- "1944-ben jöttek ilyen kucsmás emberek, érthetetlen nyelven beszéltek, és elvitték édesapám arany zsebóráját."
- "No és kik voltak azok?"
- "Hát a mátészalkai betlehemesek..." - Markos-Nádas-Boncz.

És tényleg.

Viszont tetszik, hogy nem a házakra aggatták az utcanév- és házszám-jelző táblákat, hanem csomópontoknál nyilak mutatják, mi merre található. A Bajcsy-Zsilinszky utcát nem találtam, egy hölgy igazított útba, aki éppen facsemetéket metszett (sokáig tartott, mire el tudta magyarázni).

"Én még őszinte ember voltam" - no meg rendes. Jó értékeket adtam, hadd vigyenek egy kis pénzt haza dolgozóink.

Ez az észak-keleti vidék egyszerre lehangoló és megható. A "We're all alone" Layne Staley dúdolgatásra még inkább. Mindenkinek ajánlom! Csak vigyázzatok a kátyúkkal...

Minél nagyobb valami, annál messzebbről látszik kicsinek

2006-07-03T20:56:00.000+02:00

Egy festő mondata, akinek a nevére nem emlékszem

Nyálas Olvasóm, a héten több, mint ezer kilométert vezettem (kedd- csütörtök). Látásom romlott, ennek következtében a szemem elfáradt. Ráadásul 190-es tempónál bevágtak elém a fehér Suzukisok, így le kellett fékeznem kiló hetvenre (phö!). A Peugeot 307 típusú üzemi gépjárművet nagyon megkedveltem, csoda! Négyesbe kiló ötvenig húztam, illetve Böszörmény felé kettesben - véletlenül - túlpörgettem a mágikus hétezres határon, és így csinált, hogy "pöpöpö pöppö pü". És a hangtechnika is nagyon jó benne, tracklistemet bömböltettem végig. Fájó szívvel vittem vissza a telephelyre...

Tegnap - én naív! - elindultam a Szőke András-Badár Sándor Dumaszínház estre. A helyszínen akartunk jegyet venni, de sajnos mind a nyolcvanat eladták elővétben. A rendezvényszervezőről kiderült, egy igazi köcsög, és nem hajlandó pótszéket berakni kedvünkért (phö!), illetve Bödőcs Tibort se hozza le, soha többet (phö!), mert az az előadás nem volt teltházas, és Bödőcs nem változtat repertoárján. Így a Klondike-ba mentünk Gyuri barátommal, és egy újonc infánsnőmmel beszélgetni. Zsófiékat hátrahagytuk.

Hétre mentem dolgozni, videókonferenciára. A biztonság kedvéért kolléganőmet feltárcsáztam hat ötvenötkor, hogy bejön-e pontosan hétre. "Nem nyolckor kezdünk?!?" - húzta elő kicsit sem átlátszó trükkjét zsákjából. Drágám, az időpontot két hétre előre mailben küldtem el, és ha már füllentesz, legalább ne tedd mellé, hogy a barátodnál kell hagyd a kocsidat. Jót derültem.

Bent már aggódtak értem, hogy hol vagyok. Mondtam, kiküldetésben. Azt hitték, ha nem vagyok, nem dolgozom. Tehát: ha nem látni anyánk picsáját, akkor: anyánknak nincs is picsája! Deduktív módszerrel vonták le a konklúziót professzortársaim.

Idősb kolleginám belevágott a csoki-bizniszbe. Mindkét fiókjában hatalmas tábla csokoládék sorakoznak, lapjára állítva, számításaim szerint fiókonként kétszáz darab. A hét végére rendszerint az egyik kiürül. Egy kis fifikás mellékes, havi negyven meglehet belőle adómentesen, ergo bruttó bére majdnem felét újratermeli, mindezt adómentesen, főmunkaidőben. A vállalati fogász sopánkodik csak, nagy az érdeklődés előjegyzésre.

Engem, kérem - mielőtt kirúgnának, vagy közös megállapodással vetnék véget munkából származó viszonyaimnak - meg fognak jutalmazni, mielőtt a gyárudvaron ünnepélyes keretek között tarkónlőnének. Ma súgott a jutalmazottak egyike. Phö! Azért a lóvé jól jön majd (sose jött még rosszul). "Mer' a pénzt, ha megkapom a tisztet, én szórom mint bolond a lisztet" (Most már egyáltalán nem kicsi Tyson).

Elütötték a büféslány kisfiát. Megrepedt a mája. Főnöke nem engedte haza. Egyszer már bojkottáltam a büfét, és nem vásároltam két hónapig, mert a kedves mocskos szemét büfétulaj a terhes büféslányt lopással gyanúsította meg, nehogy ki kelljen pengetnie a GYES-t. Szánalmas, egyesekhez képest egy meztelen csiga maga a megtestesült gerincoszlop, és egy jól megtermett patkány az evolúció és a teremtés koronája. Főleg phö!

Nyálas Olvasó! Légy jó ember, mindig adj borravalót a pincérnőknek, mindig engedd haza a büféslányt, ha épp elgázolták a kisfiát, a GYES-t pedig fizesd ki annak, aki terhes. Nem oly nagy tettek ezek.

They killed Kenny! Bastards...

2006-07-03T20:54:00.000+02:00

Isaac Hayes (Chef hangja) otthagyta a South Park készítő brigádját. Mert vallási jelképeket parodizál. Olvastam valahol, hogy Hayes a szkientológia-egyház tagja, és sérelmezte, hogy egyháza az SP céltáblája lett, de amíg a többi egyház volt soron, semmi probléma nem volt.

Én nem sértődnék be, ha kiparodizálnák az ateistákat. Vagy ha buddhista lennék, akkor sem sértődnék be, ha kiparodizálnák Buddhát (mondjuk egy kézzel többet rajzolnának neki). Hayes! Bár a kilencedik szezonban nem szerepeltél, hiányozni fogsz!

Most föl Budára, Ott egy író fogva van

2006-07-03T20:53:00.000+02:00

Valamilyen érthetetlen okból az esti nehéz elalvásról (hajnal három, fél négy) áttértem a reggeli korán kelésre ("Felkelek reggel, korán. Mellettem Biblia, Korán" - Sziveri János). Ma hajnal négy óra négy perckor ébredtem. DVD-égetéssel múlattam időm fél hatig, Jutkáért - munkából adódó alkalmi útitársam - fél hétre mentem, Viola utca találkozásunk kocka helyszíne. Személygépjárműm első alkalommal Peugeot 307.

Tracklist

The Doors - Peace Frog
50 Cent - Window shopper
Korn - Twisted transistor
Sean Paul - Blazin
Tyson - Itt az alkalom
Tyson - Voltam úgy már én is
Tyson - Ha én tele lennék
Ganxta Zolee - Angyalföld a hely
Ganxta Zolee - A sötét oldal
Cypress Hill - Latin thugs
Cypress Hill - One last cigarette
Cypress Hill - Till death do us part
Damien Marley - Exodus
The Cranberries - Salvation

Jutka hatvan előtt született, szerinte tracklistem egysíkú, azonos alapokra (bassz) épül, visszaérkezésünkig hasztalan fogom győzködni, ezt akkor még nem tudom.

Utazásunk célja Budapest belvárosa, már a Böszörményi úton kérdezi tőlem a sebességhatárokat. Ötven város, kilencven közút, százharminc autópálya.

Hóátfúvások miatt nehezen haladunk. Fővezérem fél telefonját (6330-as) is viszem, mint Hermész az istenek üzeneteit (a tolvajok és diplomaták istene), előlapját sikeresen összezúzta. Tíz percig győzködtem, hogy nem egy egész, teljes, oszthatatlan telefont fog kapni tőlem, és a csere-előlapot vissza fogom kérni, a távközléses Lali külön szóbeli kérésére.

Nem állt Bentley a Nemzeti Főkincstár előtt.

Megbeszélés szokásos tempóban. Hamar végeztünk, Jutkát vártam, és a szendvicseket. Nagy kavart okoztam Flip Chart biztosító patent beszerzésére irányuló magánakciómmal (tenderem nyertes kihirdetése nélkül zárult).

Visszafelé napfény, gyér forgalom, jó útviszonyok. Nem tudtam átadni magam a vezetés örömének, Jutka egyfolytában tempóm visszafogására intett.

"Kergetem, mint macska a farkát. Hát hogyne! Szoktak a macskák játszani a farkukkal...." - mondta Judit mobiltelefonjába.
"Én is szoktam játszani a farkammal" - vágtam rá spontán. Jutka - egyedülálló, egygyermekes családanya - öt percig szakadt a röhögéstől. Kijelentésemet a nap fémpontyának nevezvén, utólagosan.

A Széchényi utcán lehúzott ablakok mellett döngettem a Korn - Twisted transistor-t (olyan bassz van benne, hogy azt hittem először, műszaki problémája van a kocsinak), pofátlanul.

Nyálas Honfitársaim, kellemes forradalmat mindannyiótoknak!

"Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban"

Petőfi Sándor:15-dik március, 1848

Rájöttem, hogy csak a pénz meg a hatalom

2006-07-03T20:50:00.000+02:00

A cím Ganxsta Zolee és a Kartell - A sötét oldal c. dalából származik

Elnyomlak, mint a sörszagot az Orbit

Hidakon, utcákon át. A múlt hét szájban összegyűlt fehér vértest-nedű. Tevékeny, antitestekkel teli, legyőzi az ellent.

Kegyetlen iskola a tűréshatáron

Feladat feladatot követ, értelmetlen. Lista készült (nem fekete, hanem kék), kisatírozni sorait öröm.

Hajnalig se lankad a kanos szabatárs
Látástól vakulásig szopatás

Szombaton buli, Jazz, a tizenegyedik, többször javított kiadás szerint Dzsezz. Lacika hiányzik, Szabika és Ferike jelen, plusz két lány, E. és A., testvérek. A. Később Szabikával iszkiri a (sz)Excalibur-ba, nem a Szent Grál, de Enikőék iránt. Nincsenek lent, hideg szélben vissza. Menettempónk kívánni valót hagy maga után, útközben Bentley-csodálás. A szombat esti forgadalomban összeakadtam Kibelezett Csirkével (első ízben személyesen) és Aenimával. Később megérkezik Enikő, Anita, Ramón. Anita sótlan, szokás szerint, arcára mosolyt csalni kevésszer sikerül.

Bogaram, az alvégen hogy kicombosodtál
De nem emel neked szobrot a korosztály

A. külsejével elégedetlen, ámde kedves, aranyos lány. Beszélgetésünk alatt végig feszeng, kezét ölében tartja, vajh miért? Megpróbálom felvilágosítani korunk nagyipari médiacsalásáról (Photo Shop), és a belénk súlykolt szépségideál irracionalitásáról, ami leépíti önbecsülésünket. Eredményem abszolút sikertelenség.

Lomha vagy és veled a fasz kivan
Ez nem volt benne a pakliban

A múlt heti alapállapot: nervózus. Derűsebb pillanatok csak pénteket követően. Az Egyetemi Köteles Főkönyvtárat átépítik, ezt szombat délután 12.30-kor tudom meg, egy szőke és egy barna hajú bölcsészlánytól. Bejárat a Neveléstani Tanszék felől, nyitvatartás hétfőtől péntekig.

Mondom az igazat, a trú sztorit
Szó sincs róla, hogy túl szolid

De. Túl szolid.

Michael Caine

2006-07-03T20:49:00.000+02:00

Vasárnap éjjel nem tudtam elaludni. The Statement (Az ítélet) - ezt a filmet néztem. A Vichy bábkormány kollaboránsát (gonosz) Michael Caine alakította, akiről a Madness zenekar írt egy dalt a nyolcvanas években (Michael Caine - letölt&meghallgat). Fél négy felé szenderülhettem álomba, kelni késve keltem, elaludtam. Arcszőrzetemtől meg kellett szabaduljak, hogy emberi formám legyen, így nekiálltam a szakállvágóval, megcsupaszítottam pajeszemet is. Munkába későn indultam, hívtam egy taxit. Az utak borzalmas állapotban, lassan vánszorogtunk. Beszélgetésbe elegyedtem a sofőrrel, szimpatikus vidám ürge, igazi piknikus típus, mellette az anyósülésen egy gyógyíthatatlan leptoszom: én. Elmeséltem, amikor megpördültem Újfehértón (kétszázhetven fokos piruettet írhattam le), azt mondta a taxisofőr, hogy kevesen vallják be, elhallgatják a legtöbben az ilyen eseteket. Beszélgetésünk témája a vezetéselmélet, és a taxizás, mint életmód volt. A nyolcvanas években Zsuzsi néni férje Volgával járt, jól élt - mondtam. Aztán kiderült, a nyolcvanas években többen vettek házat, telket a taxizás biztosította jövedelmekből, de ma már ez elképzelhetetlen.

Fél órát késtem, így is. A múlt héten írtam egy e-mailt kisvezéremnek, és többeknek (operatív irányítótársaim) címezve. Mailem a kommunikációs hiányosságok és a munkám, felelősségeim összefüggéseire próbált egy kis fényt vetíteni. Rossz néven vették, hozzá kell tennem, a múlt héten megfordult fejemben, felmondok, kisvezéremmel eme illanékony elképzelést elújságoltam még pénteken, aki tényként kezelte (Hát a Te fejedben is megfordult már párszor, Kisvezérem!).

Kaptam a pofámba. Kisvezérem egy velem egyenrangú zászlóvivő, és egy közkatonából szakaszvezetővé avanzsálódott bérenc jelenlétében oktatott ki függelemsértésemért. Közölte, munkámra három hónapja nem apellálhat, parancsait nem teljesítem, zászlóvivő társam munkáját rendre elszabotálom. A parancsmegtagadásra példát nem tudott felhozni, zászlóvivő társamra ujjal mutattam: mondjon példát a szabotázsra. Mondott is bagatellt, nehezen, de visszatartottam dühöm. Századosomnál többször jelentkeztem feladatra, kértem jegyzőkönyvbe vetetni, és figyelembe venni ítélethirdetésnél. Kisvezérem ezt követően bizalomról és tiszteletről papolt, úgy éreztem magam, mint a temetkezési vállalkozó a Keresztapában ("Nem tisztelsz engem"). A zsoldos bibliája a parancs, azt minden körülmények között teljesíti, hisz az után kap apanázst. A morál már grátisz, könnyű a taktikusoknak a barakkból dirigálni, jöjjetek ki a harcmezőre, legyetek előljárók, mutassatok példát katonáitoknak!

Rövid eligazítás, parancskiosztást követő pihenj-oszolj.

Betegségemből kezdek kilábalni, tisztábban veszek levegőt, hat a Dalacin, megöli a bennem lévő gonoszt.

Nyálas Olvasóm, megpróbálok saját erkölcsi és esztétikai minőségemnek megfelelni, nem adni alább, és tiszta lélekkel lefeküdni esténként. Egyre nehezebben megy, de még nem kell leköpnöm a tükröt reggelente. Nem oly nagy dicsőség ez, mint amilyen nagy szégyen lenne, ha le kellene köpnöm.

Dögölj meg!

2006-07-03T20:48:00.001+02:00

Ki foglalkozik veled? Még az ellenségeidnek sem érsz meg annyit, hogy vegyenek egy üveg pezsgőt, ha ne adj isten elpatkolsz. A fogyasztói társadalom legalja vagy, plankton a gazdaság tengerében. Nyomd el a pénzt hó végéig, ne tegyél félre, ha tévé kell, vegyél fel kölcsönt, szídd a cigit, idd a sört. Fizesd az adót, a munkavállalóit, a TB-t, a tandíjat, az előtakarékosságit, a vásárlói hitelt, a személyi kölcsönt. Közben gyűjtsd a Smart pontokat. Lehetőség szerint dögölj meg hatvanhárom éves korod előtt, nehogy ki kelljen utalni a nyugdíjadat. Szedd a gyógyszert. És nehogy gondolkozni merj! Mindenhonnan kiutálnak! Légy hülye, könnyen vezényelhető! Az iskolában, az egyetemen, a főiskolán, a munkahelyen, a szolgálatban, az orvosi rendelőben, a randevún, a bankban, az ügyfélszolgálaton, a szavazáson, a hagyatéki tárgyaláson, az oltár előtt, az ügyvédnél, az otthonban, a ravatalon. Ki ne nyisd a szád! Kussolj! Bölcs az, aki csendben marad. Hadd beszéljenek mások helyetted, mondják meg ők, hogy mi legyen, mit hogyan csinálj. Ne légy soha sikeres! Hadd érezzék jól magukat mások, növeld csak az önbizalmukat. Légy nímand. Légy illemtudó, mindig előre köszönj. Légy simulékony, mint fű között a libafos. Ki ne tűnj! Légy könnyen felejthető, légy számsor, légy betű!

Continental

2006-07-03T20:48:00.000+02:00

A Szabadság térről tartottam a Honvédelmi Minisztérium irányába. Két rendőr (egy vékony, magas, valamint egy tömzsi, alacsony, kövér) vizslatott egy luxuslimuzint. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy Bentley. Bepislantottam a sofőrfülke felőli ablakon.

Én: Ááááááá, automata váltós.....
Rendőrök (kánonban): Nem baj az!!! Nem adjuk!!! Mienké!!!

Stan és Pan zászlósok feldobták egy kicsit a napom, feledtetve azt a bunkót, aki rámordított a parkolóban (Mennyé má' valamerre!!!), holott azért álltam, mert előttem épp beparkoltak (némi intelligencia kell ahhoz, hogy az ember felfogja, hogy a látóterén kívül is történnek dolgok).

Az autó, amelyik valószínű valamelyik minisztérium előtt parkolt, ajánlott fogyasztói ára 45 000 000 Ft.

Üzenet a Barackban

2006-07-03T20:47:00.000+02:00

Kedves Kibelezett Csirke!

Végigolvastam a blogodat ától cettig, és oda is adnám az általam rendezett József Attila-est videófelvételét, ha nem vettem volna rá valami Private Gold filmet (de az is lehet, hogy kalapáccsal vertem szét, nem emlékszem rá).

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

I'm the only one you love

2006-07-03T20:46:00.000+02:00

A cím a Cannibal Corpse zenekar Fucked with a knife c. dalának egyik sora

A tegnap este csak egy újabb pofánbaszás volt az élettől. Amarillának legalább tetszett a szoknya, amit nagy műgonddal választottam, és csípőméretben is passzol. Holnap (tizenöt perc múlva) lesz huszonöt éves.

Az iwiw-en kiegészítettem a profilomat supervisor, buszsofőr, külkereskedelmi-vállalkozói ügyintéző, karosszéria-lakatosra.

Holnap munka. Reggel semmitmondó arcú, ablakon kibámuló emberek között hánykolódhatom a nihilbe. Ha arisztokratának születtem volna, akkor is az ezernyolcszázas évek végére, Romanovnak ("Hova megyünk, elvtársak? Jajj, de gyönyörű ez az erdő!").

Like a virgin

2006-07-03T20:44:00.000+02:00

A cím Madonna azonos című lemezének, dalának a címe

Tegnap csízburger-majszolás közben kiszúrtam Zsuzsit, azt a lányt, akinél maradt a szüzességem (nálam meg az övé). "Na és?" - Nyálas Olvasó, mielőtt ezt gondolnád, hozzáteszem, habár Zsuzsi debreceni születésű, Miskolcon tanult, és egy Miskolc vonzáskörzetéhez tartozó kicsiny településen tanít, így eléggé valószerűtlen a Pláza lázongó tömegéből történő kiszúrása.

Pár éve találkoztunk utoljára, odamerészkedtem. Örültem a találkozásnak, de egyben feszengtem is, bal kezem idegesen kopogtatott a műmárvány borítású egyenasztalon. Hogy vagy, mi újság, sikerült-e munkát találni, hogyhogy itt?

Terelsz, mint a disznó. Oka: ki ne kelljen mondani, mennyire örülsz a viszontlátásnak. Szégyelled érzéseid. Kérdések mögé bújsz, csak meg ne lássanak. Miért?

A búcsúzás szálka a köröm alatt, meg se dícsérem, holott gyönyörű. Levánszorgok az Erdgeschlossra, um eine Tasse Kaffe zu trinken. Számlával együtt kérem ki, nem áll szándékomban soká maradni. Majd, véletlenül, ismét betévednek, ő és a húga. Hely sehol, asztalomnál pont két szék, asseyez-vous, s'il vous plait. Pont azon gondolkoztam, mennyi mindent tudtam volna még kérdezni-mondani, és miért hagytam veszni az alkalmat, sok idő után.

Végre kellemesebben, oldottabban beszélgetünk. Jól esik. Ezúttal nem dobolok az asztalon. Fesztelen mosolygok.

"Csinos vagy, jól nézel ki" - mondom. "Mindig megdicsérsz" - vágja rá azonnal. Mindig? Iksz évente egyszer.

Road trippin'

2006-07-03T20:43:00.000+02:00

A cím a Red Hot Chilli Peppers zenekar egyik dalának címe

Ritkán küldenek el munkaadóim bárhova, tanulási célzattal. A mostani soproni kiruccanás is olyan volt, mintha egy közkatonát küldtek volna lőgyakorlatra vízi pisztollyal. Amióta a piros szín jegyében dolgozom, összesen egy tréningre küldtek el, arra is azért, mert ingyen szervezték, marketing célzattal (testbeszéd tréning). Ezért görbe szájjal ráfogom a soproni konferenciára: tréning.

Kedd este nem igazán tudtam elaludni. Valentin nap, vacsorázni V. infánsnőmmel mentem el, nekem senkim, az ő valakije pedig külországban. Vacsora közben telefonhívás, hozzám kényszerült hazudni infánsnőm másokat, a béke megőrzése végett, sajnos pillanatok alatt lebukott. Botorság!

Velünk (velem és velem egyenrangú, hallgatag kollegámmal, továbbiakban L.) tartott a PR (továbbiakban PR), és az igazgatói titkárság egy tagja (továbbiakban T.), mindketten nőneműek. Odafelé Tiszafüredig köd, Pesten napsütés, Győrtől ismét köd, a legjelentősebb esemény: láttam a PR-t nyitott szájjal, csorgó nyállal aludni (megható pillanat, legalább olyan jelentőségű, mint a varangymagasztaló pillanat).

Megérkezés után check in, és irány a plenáris ülés. Popper Péter nem jött el. A helyettes államtitkár előadása unalmasra sikeredett, viszont Garamvölgyiben kellemesen csalódtam, és Mácsai Pali is beváltotta a hozzá fűzött reményeket (hiába, egy művész bizniszmenek és vájtfülű call centeresek között is őrzi Thália tüzét). Amit a Madách Kamarával (új nevén Örkény István Színház) művelt, követendő és példaértékű. És bizony, egy színház életében is szerepet játszik az ügyfélkapcsolat: legyen műsorfüzet, legyen műsorrend, legyen telefon (a Madách Kamarában nem volt vezetékes telefon, a XXI. század elején), és a gázálarcos jegyszedő nénik köszönjenek (Mácsai szerint megpróbálták betanítani őket a köszönésre, nem ment: saját sírjukat ásták meg köszönésre nem hajlandó szájukkal – legszebb képzavar - ). Mácsai felesége beült egy előadásra, pótszékre, és a színpadhoz közelebb merészkedett. A gázálarcos felvigyázó néni blúzánál fogva húzta vissza, és a „De most ezt miért?” kérdésre így felelt: „Mér’? Mér’? Zsák szarér’…”. Az ilyen emberekre mondta Hofi: „Sokat járnak a színházban”. Mácsai elmondása szerint már-már előfordulnak olyan pesti szófordulatok, hogy „Megyek az Örkénybe”, és ez eredmény. Brandváltás történt, kérem tisztelettel, és született egy modern közönség- és kísérleti színház. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy az Alföld szülötte vagyok, és a Maradandóság Városa kabátomnál fogva visszahúz (Mér’? Mér’? Zsák szarér’…).

Nyálas Olvasó, remélem nem vagy kockafejű, ferdehátú, szódásszifon szemüveget viselő virtuális hobó, aki csak a bináris kódolású valóságban barangol, és időnként azért felállsz a klaviatúra elől, és csipás szemed a hat nap alatt megírt Világra veted. Így tudhatod, mint világjárt, országhatárainkig is elmerészkedett, hogy Sopron cirkuláris építésű város, a vezérfonal-utcák körökként ölelik át egymást. Nos, kérem, az Alföld buggyos gatyás, egyszerű elrendezésű, nyílegyenes és párhuzamos mezővárosi utcákhoz szokott gyermekének szürkeállományát egy ilyen bonyolult Demszky-programmal rovátkolt ódon város (Civitas Fidelissima) teljes mértékben befeketíti. Negyvenöt perces kóválygás után vált hajlandóvá a homály oszolni, nem csak én, L. és T., valamint PR is szétfagyott (L. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, egész pontosan Téglás City szülötte, a családi legendárium szerint már üknagyapja szájában is megaludt a tej; PR Debrecen sznob, álművelt kispolgárságának címeres tagja, műkörmeivel képes kikaparni a szemed bármilyen meddő vita hevében – Schiller avagy Goethe szagolgatott-e rothadt almát műalkotás közben? -; legtisztább és nemesebb, őszintébb értelemben puritánabb jellem T., akihez könnyebben sikerült alkalmaszkodnom, és nem kellett tűrnöm hülyeségeit).

Zahnarzt, Casino, Zahnarzt, Casino, rosszhírű lányokat és bordélyházakat nem látni a belvárosban. Sopronban nemrég két gyilkosságot is elkövettek, a kettős gyilkosság áldozatainak – korombeliek – fényképét, és mécseseket egy kis kaszinó bejárati ajtaja elé tették.

Az első nap vacsorája hosszabbra sikeredett, mint a Hoffman meséi, a harmadik fogást pedig borzalmasan elsózták. Szerintem azért, mert asztaltársaságom sótlan volt, és a szakács ezt kiszúrta. A Posta Biztosító vezető bérencei települtek asztalunkhoz (Hacsek és Sajó). Hacsek beszéde nélkülözte az intonációt, Sajó ezzel szemben intellektuálisan bámult maga elé (csak a a Búsuló juhász hozzá hasonlítható). A délutáni szétfagyás okán javasoltam, hogy gyalogtúra helyett menjünk kocsival, én vezettem, így nem ihattam (a Monarchia-pincészet tartott borkóstolót). PR és a hozzá hasonló sznobok általában több fogásos, nagy csilláros dísztermekben szervírozott vacsorák közben (ezt már megfigyeltem) módszeresen szapulják az étkeket és az italokat (túl száraz, túl kevés, túl sok, a rozé pezsgőízű, ellenben a fehér bor rozéra emlékeztet, a vörös pedig túl gyümölcsös stb.). „Most akkor mi a fasz van?” nézésem akkor ült ki arcomra, amikor azzal hencegtek, hogy jajj de szívesen fogyasztanának most zsíros kenyeret. A „Kenjek egyet, bazzeg?”-et nagy nehezen sikerült lenyomni torkomon.

Fővezérem körbejárta alattvalói asztalát, és mindenkivel koccintott. Mivel a vezetés okán narancslét iszogattam („Nigga, what the fuck is juice? Give me some orange drink! It’s yellow.”), én lettem az egyetlen, akit kihagyott. Mélyen megsértett. Nyálas Olvasó, hát velem már koccintani sem akarnak? Hát engem már meg se akarnak gyilkolni? Hát én már szart érek? Mi mindig mindenről elkésünk és Nekünk Mohács kell…

Kocsival könnyebb benyomásaim alapján Sopronban tájékozódni, mint gyalog. L. mamlasz, fáradt tekintettel bámult ki a szélvédőn, PR kellemesen spiccesre itta magát, mix-cédém nagy sikert aratott, a Peace frog Morrisonéktól, valamint a pár Damian Marley-szám (a Road to Zion-nal az élen) passzolt az éjszakai autókázáshoz, kaptam is két megrendelést, jővő héten égethem a két kért cédét. PR kuncogott a hátsó ülésen, körözgettünk, vihorászott, majd bealudt, a szálloda előtt kiszálló L-t nyívásával visszatessékelte az anyósülésre.

Másnap kontinentális reggelit követően szekcióülések. Az Arany Feri-vezette sorozatra ültem be, mert őt ismerem és szeretem, kiváló tanácsadó, és tisztalelkű, értékeihez ragaszkodó, európai ember benyomását kelti. A Transcom ügyvezetője az outsourcing-ról tartott előadást, a budaörsi önkormányzat ügyfélszolgálati vezetője – polgári értékekkel felruházott, művelt, humanista jegyző, felettébb szimpatikus – az ügyfélkezelés budaörsi reformjáról beszélt, és meglepetésre feltűnt Andi, volt osztálytársam, aki immáron egy pesti cég tanácsadója, és a PÉTÁV-nál zajló CRM-rendszerről (customer relationship management) tartott érdekes beszámolót. Előadótársát leiskolázta, jó szófordulatokkal, lelkesen prezentált, határozottan fejlődött az elmúlt években, mindig exhibicionista volt, most már viszont van medre ennek a szereplési hajlamnak, és ezt jó volt látni.

Ebéd után szekciót váltottam, és Csáky Lacit (Pannon ügyfélszolgálati igazgató) néztem meg, aki fenomenális előadó. Ismét tarolt, megint ő volt a legjobb. A téma száraz és hálátlan (Képzési mátrix a Pannonnál), de a Csáky-féle előadásmód olyannyira megfűszerezte, hogy a legfinomabbra sikeredett: „… és kapaszkodunk az íróasztalunkba, este pedig a céges autó kulcsával szánkban alszunk el, hogy nehogy elvegyék tőlünk”.

A délutáni szekcióülések egy részét L-lel együtt kihagytuk, visszaosontunk a szállásra. Sopronig én vezettem, szemem kiszárította a klíma.

Odett

A vacsorára és a nyolcvanas évek nosztalgia party-ra várni kellett. A ruhatár előtt szólítottam le, érdeklődésemet a kőr-mintás bordó harisnyája keltette fel, és természetesnek tűnő (mint később kiderült, festett) vörösesbarna haja. Odett elbűvölően szép, megnyerő, művelt hölgy, ráadásul pajkos tekintetű. Leánykérés elől szökött Franciaországba, egy grófnő szolgálatába, s bár mint kiderült, egy pesti outsourcinggal foglakozó cég ügyvezetője, nem száraz szakmai dolgokról, hanem művészetről és Franciaországról, és egy kicsit magánéletünkről beszélgettünk (hülyeségből azért bátorkodtam megkérdezni, hogy mennyi volt munkaadó cégének az adózás előtti nettó árbevétele). Toulouse Lautrec-ről és Van Gogh-ról is szót ejtettünk (No time to lose – No time Toulouse, á lá Monty Python). Szívembe „Úgy meginnék egy sört” mondatával csempészte be végképp magát, úgy éreztem megfelelő cinkostárs lehetne csínytevéseimhez. Apró jelekből (megérte az ingyenes testbeszéd tréning, az egyetlen, amire elküldtek) észrevettem – habár tényleg jót beszéltünk, és üdítőleg hatott, legalábbis rám, ez a csevely -, mást vár, más társaságát keresi. Tudatosan elsomfordáltam. Később a táncparketten más karjai fogták körbe, gondolom azé, akire várt. Lelkem legmélyebb kuckójában sajnálom, hogy nem adatott több, és sajnálom, hogy az Odett név végéről a morózus magyar helyesírás lelopta az e-t.

Vacsorára nem ettem („Üres gyomorba érkezzen a cucc, azt akarom” – Termann Dezső/ Térey Jani). A pannonos srácok – Csákyval az élen – a nyolcvanas évek-kvíz közben leordítottak, egy tombolát sikerült begyűjtenem mindösszesen (a Linda című sorozatban Bodrogi Gyula szerep szerinti foglalkozása színész volt). Fővezérem kellemes meglepetést – saját magának pedig egy tombolát - szerzett, megmondta, hogy a Kopasz kutyát ki rendezte (Szomjas György). Ázsiója nálam növekedett, nincs az a vörksop, ami ezt pótolná. Loviztam (VCR-ról nyomták a futamokat), gépeltem egy ódon írógépen, memóriajátékot játszottam, majd később zsíroztunk egy Garancia Biztosítós sráccal. Önbizalmát akarta szerintem növelni, a heteseket magánál tartotta a körök végére, nyernem csak egy leosztásból sikerült, akkor viszont fölényesen. A táncparketten a főszervező hölgy – több, mint negyven éves – ropta, de valami iszonyatos módon és lendülettel, tűsarkúban, olyan hihetetlen mértékű mozgáskoordináció-hiánnyal, hogy az már szinte fájt. Fenomenálisan táncolt. Nincs az a matematikai képlet, ami leírná mozgása valószerűtlenségét. Két nőiesen telt hölggyel – az egyikük volt osztálytársam – szendvicsben táncoltunk, ahol én voltam a sonka (vagy Pick-szalámi), paparazzi munkatársam észrevétlenül ránklőtt egy sorozatot, kíváncsi vagyok, melyik hálózati meghajtón látom viszont, vagy viszontlátom-e kör-ímélben.

„Előtted a piszkos, mocskos út/ Muníciód mindössze fél doboz Kossuth” – estére egy szál cigim maradt, a Templom tér macskakövein górtam el, ami belőle megmaradt. Reggel autóval mentem volna venni egy dobozzal, tervem elszabotálta a tükörjéggé fagyott ónos eső. A szálloda bárjában tartottak némi tabakot, negyed órás várakozás után bepofátlankodtam a szervízfolyosóra, és megkértem az egyik leszedőlányt, adjon egy dobozzal.

Reggeli utáni kávézás közben PR és T. a szervezőket szapulták, a főszervező asszony táncát, ami szerintem tényleg leszakította a szemlélő fejét, annyira brutálisra sikeredett, kritizálták, valamint azt, hogy sokat kellett a vacsorára várni – legalább módom nyílt Odettel beszélni, sach schon! -, illetve hogy a hostess-ek elhagyták a játékokat (igen, velem és másokkal is táncoltak és kártyáztak, sach schon!, így volt jó). PR úgy fogalmazott, hogy „lejön” megtanítani a rendezőket szervezni. Honnan? Hová? Milyen alapon? A debreceni művelődésszervező szak minőségét Tibay révén részben ismerem (történész szakos hallgatóként megdöbbenten hallgatta egyik művelődésszervező előadóját, aki azt állította, hogy az őszirózsás forradalom ötvenhatban volt; tüntetőleg többen elhagyták a termet). A bántás szándéka nélkül, mert erről nem a hallgatók tehetnek, hanem a tudományszervezők, teszem meg a fenti megállapításokat. Ha ez az oktatási nivó („A lidóban, a lidóban, hatalmas nivó van!”) találkozik egy PR-szerű kispolgári sznobsággal, az eredmény tragikomikus lesz. Anno amikor PR a céghez került, Tibaynak mondtam, hogy a hölgynek több diplomája van. Mire Tibay felhúzta egyik szemöldökét, és cinikus hangon, némi önbírálattal színezve kérdezte: „Ő is művmenes?”. Ellenérveimre PR és T. hederített.

Az autóról lekapartam a jeget, visszafelé háromszázhúsz kilométert vezettem (köd, köd, köd). Vesztemre átadtam a volánt PR-nak (Soprontól Győrig ezúttal csukott szájjal aludt). Türelmetlenül, darabosan, bő gázfröccsökkel vezetett. „Szar az autó, semmit nem gyorsul” – mondta. Később vette észre, hogy nem engedte ki rendesen a kéziféket. Száznegyvennél sms-t írt, miközben a gyorsítóból jöttek, a belsőben pedig egy BMW dübörgött. Azután a tempomattal kívánt bíbelődni, nyomatékos hangsúllyal olvastam föl a kézikönyvből, hogy kanyargó és csúszós utakon bekapcsolása ellenjavalt. Görbeházától szinte minden második kátyúba beledübbentett, fénykürtözött, dudált (ha kellett, ha nem), kurvaanyázott. Hozzáteszem, Alfa Romeo-ja van, és napi rendszerességgel vezet, amennyiben ezt annak lehet nevezni. Szűz Mária, édesanyánk, aki a Mennyekben lakozol!

Visszaérkezvén Debrecenbe a Létai úton szembesülök vele, hogy szülővárosom immáron Velence, kalmárok helyett gumicsizmás ex-téesztagok szemlélik az ingyenes alvázmosás lenyűgöző látványát. T-t és L-t kirakjuk, PR lakásába segítek felvinni a poggyászokat (az udvaron hatalmas tócsák, cél a negyedik emelet). Amikor dolgom végeztével visszaszállok az autóba, PR még felhív, hogy a kisebbik gyerek ajándéka a csomagtartóban maradt. Lélekvesztve gázolok át a lakóparki beludvar nem kívánt taván, majd felcaplatok ismét a negyedikre.

Itthon Wiener Schnitzel, bátyám ma kereken harminc, „sógornőm” vacsorázni viszi, szülőanyámmal szerényen, dísz és cikornya nélkül köszöntjük meg, a kálvinista Róma hagyományaihoz híven.

Hívő és hitetlen társaim, úgy érzem magam, mint Esti Kornél az első csók után, ami hideg volt és nyálkás.

A place we saw the lights turn low Jig-saw jazz and the get-fresh flow

2006-07-03T20:42:00.000+02:00

A cím Beck: Where it's at c. dalából származik

Keserű nap savanykás reggelén tantárgyfelvétellel bíbelődtem. Zsuzsikát feltárcsáztam, felvettem tantárgyait, Neptunja nem engedett a negyvennyolcból. Bea, lelki támaszom a fősulin, passzív féléves lett, áprilisban jön a baba. Mosószerek kiváltotta allergiás reakciótól heges kezét meglátván rögtön tudtam: jól ki fogunk jönni egymással. Csoporttársaim közül ő ismer leginkább (Péter, úgy beszélsz nagyapád haláláról, mintha azt mondanád: "reggel megkentem egy vajas kenyeret"). Ki tudja, mikor lesz legközelebb. Hiányozni fog ("Hiányod átjár, mint huzat a házon").

Miányod átmáj, mint muzat a mázon. Piányod átpál, mint puzat a pázon. Liányod átváj, mint luzat a lázon. Fiányod átfáj, mint fuzat a fázom. Viányod átváj, mint vuzat a vázon.

A kereskedelmi hálózatveszteséget meg kellett volna becsülnöm ma. Szakértők hiányában holnapra halasztottam a saccolást, egyre kevesebb a hozzáértő, és több a dilettáns. Nem akadt kedvem hallgatni hülyeségüket.

Hosszú hónapok után megborotválkoztam. Kivételesen élveztem. Jövő héten három napos konferencia Sopronban (Civitas fidelitas), félek fővezérem beosztja a csapattagokat, ki melyik előadásra menjen el. Ebben az esetben a konferencia lényegét és választójogomat tiporja sárba (tavaly Peugeot-ba szállván rámnehezült százhúsz kilós habteste). Ott lesz Popper Péter, Mácsai Pál, Garamvölgyi László, és nem utolsó sorban Csáky Laci, kedvenc előadóm (Pannon ügyfélszolgálati igazgató). Csákynak minden szavát inni kell, spontán jön belőle a tudás. Este talán sikerül berúgni (remélhetőleg a külső-taskenti akcenttel küzdő kollegina besomfordál szobájába majdan), és csavarogni a városban, tavaly semmit se tudtam megnézni.

Nyálas Olvasó, egyre nehezebben tudok alkalmazkodni a hülyékhez, egyre nehezebben viselem őket. Az értelmes beszélgetőtársak létszáma folyamatosan csökken környezetemben. Zsémbesedem, vagy nyílik fel a szemem, és meg kell szokni a fényt?

THPreg

2006-07-03T20:41:00.001+02:00

"Olaj, tűz. Karácsony György, Rátkáról, köszönöm, hogy megköszönte háromszor a beszélgetést leszálláskor"

Újabb név a jobb sarokban: THPreg. Nyálas olvasóim számára talán már nem ismeretlen. Csipásszemű Blogász, ha belesandítottál időnként a kommentekbe, már ismerősen csenghet számodra THPreg neve.

Hiú reményekkel teli bölcsészként ("Át fogok menni a szigorlaton, tudom...") sosem gondoltam volna, hogy a XX. századi magyar irodalom speciálkollégium hallgatói közül valaki blogot indít majd egyszer (ez a speckoll. amúgy lehetetlen időpontban és helyen tartatódott meg). És lőn.

THPreg blogja most indult, de nem kezdő. Ha elolvasod első két posztját, látni fogod. Írás terén precíz (Peer Krisztiánt olvasva fogtak el hasonló érzések, aki tételesen írta le az életet, miből mennyi volt, mikor - mintha áfás számlát kértünk volna) és szemrehányóan tárgyilagos. Csipásszemű Blogász, ne várj tőle restül megfogalmazott dolgokat, és szánd oda az időt, amennyit kell.

És mi lesz a következő lépés? Fodor George elindítja az első finnugrisztikával foglalkozó blogot? LOL

Kibelezett csirke

2006-07-03T20:41:00.000+02:00

Továbbra sem áll szándékomban szakítani azzal a hagyománnyal, hogy írok pár sort arról, akit a jobb felső sarokba teszek. Most ez netikett-alapú lesz, mivel Kibelezett csirke előbb tett ki saját blogján, mint én őt (Danke schör).

Röviden és tömören: őszinte hang, néhol mizantróp, realista életszemlélet, egy kis cinizmussal, néha szarkazmussal keverve, light fekete humorral fűszerezve, hogy ütős legyen. Engem megnevettet, olyannyira, hogy webeléréssel nem rendelkező ismerőseimnek mailben küldözgetem egy-egy posztját.

Sometimes I’d rather be blind

2006-07-03T20:40:00.000+02:00

A cím a Rollins Band Disconnect c. dalának egyik sora

Suttogóval találkoztam szombaton, én gyümölcs ízesítésű ízvodkát fogyasztottam sok szintetikus anyaggal és mesterséges színezékkel, Suttogó pedig alkoholmentes leveket ivott. Jó volt újra látni, bár azt sajnálom, hogy a hely akkusztikája - Café Conca D'oro - nem éppen elmélyült beszélgetésekre való, sebaj, legközelebb pótolunk, és a Nemzeti Filharmonikusok próbatermében fogunk cseverészni életünk dolgairól (Roland barátunkkal kiegészülve).

Besenyei Gyuri barátom jelenlétével emelte a szombat este fényét. A pincérnő asztalhoz szervírozta italjait.
Én: Gyuri, az új májaddal nem kéne innod...
Gyuri meredten néz maga elé.
Pincérnő (Gyurira nézve, meglepődve): Neked új májad van? Nem..., ha új májad lenne, nem innál. Vagy igen?

Ennél a mondatrésznél röhögtük ki szegényt. Gyorsan elmenekült, csak a pultnál szolgált ki ezek után, a megszokottnál hosszabb ügykezelési idővel, feleslegesen elbonyolított ügyrendben.

Infánsnőim leléptek idő előtt, hiányuk pótlására Szabika, Lacika, Lóci, Xezs, Butt-head, és Feri érkezett. Egy félbevágott amőbában néha összetettebb neurológiai működés megy végbe, mint Feriben, viszont jószándékú gyerek, egyik legjobb arc, ezt meg kell említeni mindenképp. És Lacika önbizalmára is jótékonyan hat, mert azon kevesek egyike, akinek még nála is kevesebb haja van - ezért még megkapom a magamét (Jövőbeni dorgálóim, jusson eszetekbe velőm csontomból történő kiütésekor, tényeket közöltem) -.

A szomszéd asztalnál nosztalgia-találkozót tartottak a - valószínűleg Oláh Gábor utcai - korisok. A-val beszélgettem, kellemes hangja volt.

A Berentzen Grüne Birne üvege félig teli - vagy félig üres - maradt (Címke szerint: Berentzen Grüne Birne német körtelikőr; Származási hely: Németország. Mily' meglepő!) Örök hála és malaszttal teljes élet ragyogja körbe Viktória infánsnőm, mert Feine Qualitat - terméket választott. Mégis csak akadnak nők, akik tudják, mi kell a férfinak, és azt meg is adják nékie. Ők azok, akik jobbá, szebbé teszik életünk, lakhatóbbá a Földet.

Effective communication

2006-07-03T20:39:00.000+02:00

Szervusztok! Korábban nem kaptam tájékoztatást a közgyűlésen elhangzott osztályunkat érintő problémákról! A felvetéseket, kifogásokat nem közölték velem! Ezt nehezményezem, egyben kérem, hogy a jövőben időben küldjetek tájékoztatást részemre! A K.Z által megküldött válasszal egyébként egyetértek, hangsúlyozni kívánom azonban, hogy dolgozóink minden statisztika szerint kiváló munkát végeznek! Folyamatosan ellenőrizzük munkájuk minőségét, és ahol probléma van, ott azonnal beavatkozunk! Szigorúak az elvárások és rövid úton megszabadulunk a nem kellően színvonalas munkát végzőktől! A bejelentéseket iktatjuk, így megfelelő statisztikát tudunk készíteni az átfutási időkről. Konkrét bejelentés esetében pedig konkrét választ tudunk adni, ha ilyen formában hangzott volna el a felvetés! Egy ilyen fontosságú eseményről az Igazgató Úr is kapjon tájékoztatást, ezért másolatban megküldöm a levelezést részére! (Elnézést kérek, ha valaki már tájékoztatta volna… és most duplikálom!) Üdvözlettel: József

Szervusz József! Szíves elnézésed kérem, úgy gondolom, én követtem el vétséget abban, hogy az eredeti levélnek a címzettjei közé nem iktattam a címedet, szíves elnézést kérek. Minden esetre ebben az ügyben szinte minden szervezet (X Y Z osztály stb.) érintett, feladatunk jelen esetben az, hogy összeállítsunk egy tájékoztató anyagot, aminek az ügymenetről tájékoztatás nyújtása, a Társaság jó hírnevének megőrzése és öregbítése a célja. Nem a konkrét ügyekkel kell foglalkoznunk, hanem általánosságban kell reagálnunk a közgyűlésen elhangzottakra. Annak megítélése, hogy a valóságtartalmuk milyen fokú, nem lehet tisztünk, feladatunk a korrekt és diplomatikus tájékoztatás kell, hogy legyen, beszámolás az elvégzett munkánkról, eredményeinkről, ami közvetetten a közgyűlés, közvetve pedig ügyfeleink elégedettségét szolgálja. Ehhez kértem K.Z., mint szakértő segítségét, bízván szaktudásában. Az általad vezetett szervezettől kellő mennyiségű információt kaptam, a válaszokkal, és azok megfogalmazásával teljes mértékben elégedett vagyok, segítőkészségetek ez úton is szeretném megköszönni.Úgy gondolom, hogy mind a mindennapokban, mind ilyen, különleges helyzetekben az együttműködés a két szervezet, és az ott dolgozók között példaértékű.Köszönettel: Fenryr

Szervusz Fenryr! …….„El van nézve” részemről! Nagyon örülök annak, hogy egyre jobb az együttműködésünk és ezt Ti is így látjátok! Az ilyen horderejű kérdésekben javaslom, hogy az elsőszámú vezetőt keressétek, mert nagyon kínos lehet számára, ha már csak ő nem tudja mi újság van az osztályán. Köszönöm a gyors választ! További jó munkát kívánok! Üdvözlettel: József

Peace frog ('s in the love kitchen)

2006-07-03T20:38:00.000+02:00

Reggel korán kelés, reggeli hajszerkezet hetvenes éveket megszégyenítő. Héten általában éjjel egyig tanulás, szerdán sikertelen pénzügy vizsga (egész életem erről szólt), pénteken sikeres német. Tegnap reggel döntés a legvékonyabb zokni mellett, tudván, csak mínusz tizenhárom fok lesz (hiba volt). Interszitin fűtés nuku, kabátban ültek a mindenkik. Sapkasál poggyásztartóra felrak (hiba volt), levétel csak felugrással ment, jobb térd üdítőtartóba bever (menni megyek, a hajlítás nem megy, fáj). Dr. Egri az irodában nem tartózkodott, várakozás helyett ebéd mellett döntöttem, hideg erdei gyümölcs leves fáról szedett szederrel, barackdarabokkal, habbal, sonkával-sajttal töltött pulykamell burgonyapürével, tartármártással, az almás-csokoládés palacsinta p.m. tizenháromra elfogyott (hiba volt). Jóllakottan már sikerült kidumálnom a projektterv-négyest (nem adtam le semmit, őszintén bevallottam), vissza személlyel, dohányzófülkében egyedül, sütötte arcom a gyenge téli nap (jólesett). Cigány suhancok ricsaja ébresztett fel, ablakon kilógó bal kézfejek, középső ujjat mutatva "Te köcsög" ordítások közepette, sorompók előtt történő elhaladásokkor hangosabban, erdős területeken halkabban. Fekete ingben aludtam el (nem szégyellem).

Pornó

2006-07-03T20:37:00.000+02:00

Az éjjel egyes elalvások kezdenek elfárasztani. Ráadásul pénzügyből nem sikerült a vizsgám. Hiába gyakoroltam szorgalmasan, a négyből három feladatról még nem is hallottam. Holnap kapok új jegyzetet, és új időpontot. Legjobb lenne jövő hétre, ha az nem megy, akkor pénteken megint két tárgyból vizsgázhatom egyszerre.

A tanár(nő) lecseszett pár embert (köztük engem), hogy miért az utolsó vizsgaidőpontra jelentkeztek be először. Hát azért vazzeg, mert szeretnénk egyenletesen beosztani a vizsgáinkat vazzeg, és valami hátra is kell, hogy maradjon. Feleslegesen bukni pedig senki sem szeret, mert demotivál vazzeg.

Megkívántam az egyik munkatársam. Bablevest ettem ebédre. A nagyi ma halt meg, tizenkilenc éve.

Akkor ma nem (alcím: Tuskóman)

2006-07-03T20:36:00.000+02:00

Infánsnőim egyike mondta el az alábbi kis sztorit, egy kis beszélgetés ez barát és barátnő között:

Barát: Este átjössz?
Barátnő: Igen.
Barát: Akkor ma nem verem ki...

Bár az alcím Tuskóman, hozzá kell tennem, hogy rég röhögtem ilyen jót.

Kést a hátába

2006-07-03T20:35:00.000+02:00

Múlt héten pénteken a politikaelmélet szigorlatra való felkészülésként elolvastam Fischer Ferenc A megosztott világ (A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai 1941-1991) című könyvéből az első 280 oldalt. Maga a szigorlat kimerítő volt, teljesen leszívott fizikailag és szellemileg (én, és a két lány - mint kiderült mindhárman bakok vagyunk, Nati éppen szombaton ünnepelte születésnapját- végigéheztük a szombatot, fél háromkor reggeliztünk, mint három éhenkórász, faltunk-túrtunk, mint a kisdisznók). ’A’ tételnek az Egyesült Államok szerepét és a III. öbölháborút sikerült húznom, a ’B’ tételem már kevésbé szerencsésre sikeredett (Brazília, Mexikó, Grenada külpolitikája), valamint az írásbeli részre egy olyan témakört kaptam, amit három félév alatt nem is vettünk (az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája). Minden esetre (a kettes szigó ellenére) érdekes a politika – főleg a nemzetközi – világa, ezt a világot is érdekek, egyéni érdekek, emberek vezérlik. Nagyon érdekesek – a középiskolai tankönyvekből is ezeket kellene tanítani – az apró betűs részek, sokkal-sokkal többet árulnak el a világ működéséről a személyes visszaemlékezések, megbeszéléseken telefirkált cetlik, majd – kontrasztként – a megállapodások, szerződések szövegei, mint a vastagon szedett elemzések.

„Maguk talán azt gondolják, hogy mivel az angolok szövetségesei vagyunk, elfeledtük, milyenek az angolok, és kicsoda Churchill. Az angolok mindig kijátszották a szövetségeseiket. Az első világháború idején folyvást becsapták az oroszokat és a franciákat. Hát Churchill? Churchill olyan, hogyha nem néznénk a körmére, ellopná az utolsó kopekunkat is. Igen, zsebet metszene egy kopekért! Isten bizony, fölmetszi az ember zsebét egy kopekért! És Roosevelt? Roosevelt nem. Ő csak a nagyobb pénzért nyúl. De Churchill? Churchill megteszi egyetlen kopekért is…”

és még egy kis kritika Joe bácsiról:

„Sztálin a háború végén azt tanácsolta a jugoszláv kommunistáknak, hogy egyezzenek ki II Péter királlyal, majd hozzátette: - Aztán, ha megerősödtek, kést a hátába…”

Mindkét idézet Milovan Dilas-tól (1911-1995; jugoszláv politikus, gondolkodó; a jugoszláv forradalomban Tito társa, később a jugoszláv rezsim kiemelkedő kritikusa, a magyar forradalom támogatása miatt kilenc évet ült börtönben) származik.

Ha végiggondolom (gondold Te is végig, nyálas olvasó), rövidke életem során találkoztam Churchillekkel, Rooseveltekkel, és Sztálinokkal is.

... és a Válasz: negyvenkettő

2006-07-03T20:33:00.000+02:00

Hány lengyel tud becsavarni egy villanykörtét? Due ...

2006-07-03T20:29:00.000+02:00

Brainstorming & Workshop

2006-07-03T20:27:00.000+02:00

A Fidel Castro & Ernesto "Che" Guevara hasonmásverseny idei nyertesei

2006-07-03T20:25:00.000+02:00

Make a move, before they make a move on you

2006-07-03T20:23:00.000+02:00

Fenryr ma huszonöt. Akartam venni egy szivart, de bezárt a tabakos (fél ötre vánszorogtam oda, a Zippo felirat alatt lehúzták a redőnyt). Nem nehéz, karakteres kubait képzeltem el magamnak, hanem könnyed, világos, selymesen sodort Puerto Rico-it. Marad a mentolos Davidoff, jobb, mint a semmi (ki tudja, vajon a semmi mennyire jó?). Damian Marley tartotta bennem a lelket. Birthday okán kiderült, hogy fővezér napközben fel-felnézeget iwiw-re, no de hát ez megbocsátható, legalább megköszöntött (minden vezérben valahol mélyen ott az ember).

A nemzetközi politikaelmélet vizsgát elhalasztottam, döntésem szerint sabbath-kor megyek be a Bereczky-féle zsinagógába. Aztán Mohamed követője leszek, és felveszem az Ali Abdar-Razi al-Jabbar Areebah Nazaaha Tamadhur nevet. Nyálas olvasó, kérem ezentúl így szólíts (köszönöm)!

D. áldott állapotban. Megígértettem, hogy a jövevény keresztapja én leszek, kíváncsi vagyok, vajon tényleg lehetek-e? Felelősségteljes feladat, életem végéig tartani fog, ha tényleg, ha én.

Natalka levágatta a haját. Tíz centit. Képet nem küldött. Megegyeztünk, hogy még látjuk egymást. Ha én kilencven leszek, és nagyon beteg, akkor el fog jönni a pulmonológiára, megnézni, melyik csészébe köpök. És én is elmegyek, ha ő gyengül el végleg. Mi ez, ha nem romantikus?

A nyálas olvasóhoz

2006-07-03T20:19:00.000+02:00

Bevallani valóm van. A Nyálas Olvasó kifejezést kedvenc költőm, Sziveri János használta (isten nyugossza), Idill-dal férfihangra c. versét ajánlja eképpen: A nyálas olvasóhoz.

"Ó, nyálas olvasóm,
legyünk hát boldogok mi is.
(én úgyis másra gondolok)"

"A gramofont már eladtam, a Kex kislemez még megvan"

2006-07-03T20:18:00.000+02:00

Hobo Blues Band: Férfibánat LP, Meg nem írt levél c. szám

Csinos lányok hada a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Az egyik mellesebb hála istennek a társadalomtudományok iránt érdeklődött, az esszékötetek szerencsémre az alsó polcon kaptak helyet. Fischer Ferenc A kétpólusú világ 1945-1989 c. kötetének keresése közben végig őt mustráltam.

Megéheztem, Aenima nem vette fel a mobilt, egyedül nem akartam a Don Pedro-ba menni, így inkább Csabai lángoltat vettem, Tihanyi Camambert-rel és paprikával, friss kenyérrel fogyasztottam el. Az enyhén csípős Csabai személyes kedvencem, a hozzá illő natúr camambert-rel történő majszolgatása originál Fenryr-recept. S habár a camambert nem büdös, szeretettel ajánlom minden nyálas olvasóm figyelmébe a Büdös sajt című Kex zenekar által játszott dalt.

Olyan íze volt...

2006-07-03T20:17:00.000+02:00

A mai Híradóban bemutattak egy férfit, aki a kórházban fekve nyilatkozott. Súlyos állapotban került kórházba, mivel vélhetőleg fagyállót ivott, amit hazavitt, és családtagjait is megkínálta az itallal, amit egy fehérgyarmati szeméttárolóban talált. A családfőt a halálos mérgezéstől az igazi pálinka-fogyasztás védte meg.

A kérdésre, hogy miért vitte haza az italt, Lakatos Ernő a következőt mondta: "Olyan íze volt, mint a Várda Keserűnek... Olyan édeskés..."

No comment.

I can't take this shit no more

2006-07-03T20:16:00.001+02:00

idézet Chris Rock: Never scared c. stand up-jából

Nedves Pajtások, nem nagyon szeretem eme időszakát az évnek. Az új év ünnepe a számvetés, és a fogadalomtétel időszaka. Vetni számot, és tenni fogadalmat utálok. Marion írt Tervuren-ből: "And very important: I hope that you will stop smoking! Life is very short, it really is. It is a crime to contribute to make it even shorter!!!!!! Smoking is no consolation for the difficult sides of life, on the contrary, it makes you even more nervous and unsatisfied." És mindezt annak utána, hogy beszereztem az utolsó Davidoff Menthol-tartalékokat. Mínusz nyolc fokban, rendkívül szeles időben vágtam neki a beszerző túrának egy alapjárat-vezérlő elektronikai meghibásodással küszködő, befagyott ajtajú személygépjárművel, ami bátyjám tulajdonát képezi, kölcsönszerződést ez alkalommal sem írtunk. A túra sikeres volt, számításaim szerint február közepén merülnek ki készleteim.

Szilveszter napján délután csicsikáltam, majd Lacika és Szabika hívásaira ébredtem. Kérdezték, hogy ittam-e, sofőrt kerestek egész estére. Felkínálkoztam. Kis házibuli, meghitt, nyugis. Öt pár, ódivatú, mondhatni konzervatív férfi-nő megoszlású, én meg egyedül, mint a kisujjam. Régi évfolyamtársam láthattam viszont Lacikáéknál, még a középiskolából, kis mackó termetű, oldalán csinibaba, a szódásszifon szemüveget sikerült kontaktlencsére cserélnie. A Super Mario Brothers-bajszú férfi és élettársa éjfél után leléptek, nevüket nem jegyeztem meg. Majd iszkiri a Vekeri-tóhoz, Xezsék ott partiztak. Xezsnek nem sikerült olyan gyönyörűséges részegre innia magát, mint legutóbb, Kapusi viszont sikeresen elhagyta a lakáskulcsát. Butthead borosüveggel kezében tántorgott, a "Kannásbor rulez" szlogen ez úttal nem lett volna hiteles. Az István úton egy R E N D Ő R S É G feliratú, fehér színű, Opel Astra típusú gépjármű dinamikusan megelőzött, lassítás után pillantottam a sebességmérő műszerre, 60 kilométer per órát mutatott (nem állítottak meg, a megkülönböztető jelzés mindvégig inaktív állapotban volt).

Az éjszaka legkomikusabb színezetet öltő pillanata: három hetes borostás arcomhoz, két hónapja fodrász által meg nem érintett, csapzott hajamhoz felvettem egy pár rószaszín Playboy-nyuszifület.

Ibcsykének Hondában gazdag boldog új évet kívántam. Minden kedves Nyálas Olvasómnak, Gizgaz Barátomnak, Nedves Pajtásomnak kívánok nyálelszívót, gyomírtót, száraz törlőkendőt.

Alma és mater

2006-07-03T20:16:00.000+02:00

Hát persze, hogy voltak irodalmári ambícióim. Ötéves koromban nőgyógyász, hatéves koromban ejtőernyős, tizenegy éves koromban dobos, tizenkét éves koromban rockgitáros, tizenhat éves koromban költői, tizenhét éves koromban színészi, tizenkilenc éves koromban jogász ambícióim akadtak. Ma pedig úgy érzem magam, mint Karinthy Frici, mikor megkérdezte magától: "Hol az északi sark? Hol a repülő?"

Lassan csapódik ki az emberből az, hogy valójában ki ő (pontosabban "kik" ő).

Enci mama nyugdíjban, tanítani nem engedik. Időnként (félévente, évente) meglátogatom, vagy véletlen összefutunk, hirtelen-rendet rak a vityilóban, ami csak neki rend, minden esetre az a ház kincsesbánya, tele kottákkal, könyvekkel, hangszerekkel (az anno Anikónak kölcsönadott klarinétot is onnan fusiztam el). És persze mindene az opera, továbbra is.

A Faraktár utcai kis színházocskában előadott műsor nagyszerűen sikeredett. A rengeteg próba okán, nagyon sok időt sikerült rászánnunk, ha emlékszel. Szilveszternek még hosszú haja volt, és jó öreg betonszofit szívott. És persze szükséges a sikerhez egy rendező, egy Bancsi Zsóka, akit pár éven át meghurcolt alma materünk, méltatlanul. És ne legyünk szerények, kellettünk hozzá mi is... Imádok exhibicionistának lenni, a mai napig minden véletlen alkalmat kihasználok, hogy rivaldafénybe kerüljek. Ez az én kis heroinom, amitől elszállok, és nem lehet leszokni.

József Attila születésének századik évfordulóján visszamerészkedtem az alma materbe, ott volt Zsóka. Sajnos Géczi Jani a húrok közé csapott, hiba volt (legalább volt kit kibeszélnünk a folyosón Ircsivel). Éjjel egyig fölolvastunk, még egy pici lánnyal is sikerült megismerkednem (V., immáron kivándorolt Angliába). És minden kisebb. Vagy én nőttem volna meg? Visszamerészkedtem az első emeleti férfi mosdóba is, és a régi tiltás ellenére elszívtam egy cigit stikliben, mint tettem ott négy évig naponta többször.

A férfi vécé! Micsoda beszélgetéseink történtek ott... Néha még nem dohányzók is bemerészkedtek egy-egy vita kedvéért. Tikász Sanyi, Dakota, Nemecsek (ölre menő vitapartner, egyszer láttam kilencvennyolc óta, picsarészegen tántorgott a villamoson: "Téged ismerlek, sokat vitatkoztunk" - mondta), Kircsi, Botond, Szilveszter, Tasi Norbi, Kiss Ákos etc...

És úgy elsodort az élet egymás mellől minket. De néha, ha véletlen összekoccanunk, akkor a kötetlen, közvetlen emberi hang visszatér. Sűrűsödik fogunkban az idegen anyag.

Gyerekkorom versei

2006-07-03T20:15:00.001+02:00

Annyi, mint

veled bármit ha testileg művelek
beléd hatolok mint vajba a kés
ha összefonódunk mint a műbelek
akaratlan rámtör a merevedés

oly igen rövid egy óra hossza
s míg én töröm papíron a nyelvet
szép kezed lapjaim újraosztja
most ellened eszelek ki tervet

a sarokba vágom fáradt zoknim
az ágy méreg tested antitoxin
kussol a fennkölt költői mondandó

mementó létünk nem egyéb romlandó
járok veled járatlan tájakon
üres csendem szó nélkül rád hagyom

Mondat

kapcsolatunk szavatossági ideje lejárt

Vallomás

gyönyörű vagy, mint egy hasonlat

Izédet

ó hát miléfe agany gyavok én, hogy lippantásod metsz és akalít

Suttogó

2006-07-03T20:15:00.000+02:00

Linkek közé új szerző került: Suttogó. Büszke vagyok magamra, hogy a linkelésben nem az élvhajhász popularitás vezérel, hanem az ízlés. Suttogó blogja ízléses: az alap freeblog-sablonon nagyot dobnak az igényes pasztell-rajzok, de ez a legkevesebb. Inkább a tartalom, inkább a mondanivaló. A naplószerűséghez hébehóba ragaszkodik a szerző, és ez jó. De még a napi történések mellé is beszúrosgat egy-két megjegyzést, és ami ritka, tömör, sarkallatos kifejezésekkel formázza a mondanivalót, résnyire nyitva hagyván az ajtót, ami engem, az olvasót arra ösztönöz, hogy az olvasottakat tovább gondoljam. És van és létezik szókincse. Érződik a válogatás a szavak között, ami oly ritka blogoktól telezsúfolt, szikár blog-borította net-ugarunkban.

És hol olvashatsz latin mondásokat? És hol vetődik fel Hriszto Botev neve (még ha utcanévként is)? És ami belőlem hiányzik, az megtalálható itt: haza és szeretet. Kevésszer mondtam, hogy "Köszönet a városnak, mely szült és fölnevelt", á lá Térey. Más városban élő Suttogó hazatér Debrecenbe, és rácsodálkozik, és eszembe juttatja, hogy volt egy Indián nevű buszsofőr, aki nyolcvannal vette be a kanyart a Nagytemplom előtt (nem, már nem dolgozik, de fiatal követői akadnak, akik hasonló babérokra pályáznak, az Erzsébet út-Sumen utca feletti lejáró preferált gyorsításra).

Jó dolog ilyet kilinkelni a sarokba. Nyálas Olvasók, Gizgaz Barátok, olvassátok!

Before Hammer got to touch it

2006-07-03T20:14:00.000+02:00

Run D.M.C. - Down with the king

A masszőrnő visszamondta az időpontot, ez akkor derült ki, mikor megérkeztem hozzá. Egész más valakit hívott fel, hogy nem jó az időpont. Megbeszélték egymás közt, a hátam továbbra is sajog.

wrecka lecka mecca mic check

Infánsnőim elláttak tanácsokkal: változtassak szemléletmódomon, és ne legyek savanyú. Tanácsaitok, infánsnőim, megfogadom.

and since kindergarten I acquired the knowledge and after twelve grade I went straight to college

Kiírtam winchesterem hónapok alatt összegyűlt tartalmát, újraraktam a windows-t. Immáron mindent profilomra optimalizáltam, minden kezem ügyében.

mecca? you want the mecca?

Kétszázhússzal repesztett Debrecenből Szoboszlóra. Szemből előztek, elkapta a kormányt jobbra. Ötöt bukfencezett a hetes BMW-vel, a törzstől leszakadt lábát még látta kirepülni a szélvédőn, másra nem emlékszik. Visszavarták, időnként arca jobb fele zsibbad, az új BMW-t már megvette.

sucka emcees could never swing with D

Fehér csoki, kávécigi.

Nagybácsik

2006-07-03T20:13:00.000+02:00

Már-már hagyomány, hogy karácsonykor écsanyu meghívja az alkesz nagybácsimat ünnepelni. Nyálas Olvasó, gondolom a Te családodban is előfordul valamelyik típusú nagybácsi: alkesz nagybácsi (látástól vakulásig szesz), szexőrült nagybácsi (pina, pina, pina), meleg nagybácsi (anyád és apád szerint is ugrókötelezett, amikor ők már papás-mamást játszottak), molesztáló nagybácsi ("Nem megmondtam, hogy a közelébe ne menj?!?"-nagybácsi), tüdőbeteg nagybácsi (huszonöt éve dohányzik, egyfolytában köhög és krákog, ráadásul a helyi lap Olvasóinktól kérdeztük rovatában is azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó leszokni, a riporthoz fényképet is mellékeltek), sóher nagybácsi (soha nem kaptál tőle semmit, és nem is fogsz), világtekergő nagybácsi (családi legendák keringenek róla, de el sem hiszed, hogy valójában élő személy és valaha is létezett és létezik), csavargó nagybácsi (csak kölcsönért ugrik be, maximum öt percre), egyszer fent egyszer lent nagybácsi (néha taxival jön át a szomszéd városból hozzátok, néha összevizelt nadrággal, amiben Csak Oda jegyet talál anyád a nadrág kimosása közben), svindler nagybácsi (az egész rokonságot átverte, mikor azt hazudta, hogy nyert a lottón; nagy összegű kölcsönöket vett fel az állítólagos nyereménykifizetésig, amiket később nem fizetett vissza), azóta nem láttuk-nagybácsi ("Vinci bátyjád azóta nem láttuk, mióta Pestre költözött azzal a kurvával), börtönviselt nagybácsi (pénzváltói tevékenységét nyolcvankilenc előttre időzítette, ezért pár évet kénytelen volt eltölteni a hűvösön), disszidens nagybácsi (ötvenhétben elhúzta a csíkot, vissza csak kilencvenegyben merészkedett, de a szocialisták kilencvennégyes győzelme után a kommunista revanstól tartva újra bátran elfutott; levelet csak egyszer írt: a Videoton tévé műszaki rajza érdekelte volna, az ausztrál tévé- és rádiószerelők megpillantván az anyaországban beszerzett csodát körberöhögték), Kussoljál mán-nagybácsi (az ominózus frázist minden alkalommal elordítja, legyen szó esküvőről, temetésről, vagy keresztelőről).

A fentiek közül népesebb számban az alkesz nagybácsik a legrosszabbak, bár a prímet vihetnék a tüdőbeteg nagybácsik is. Utazni velük nagy öröm, mivel állandó köhögésük és krákogásuk rendszerint elnyomja a motorzajt.

Szóval alkesz nagybácsink nálunk karácsonyozott (Rozáltól - micsoda név!- már nyolcvanhétben elvált, két kislányát hátrahagyta - Enikő és Edit -, plusz lemondott mindenről az asszony javára, bár écsanyu nyomatékosan figyelmeztette, hogy ne tegye - magasról szarta le -). Szebb napjaiban (mielőtt elkezdett volna inni) osztályelső volt, sakk-bajnok és állomásfőnök a MÁV-nál. A delirium tremens első tünetei nem régen jelentkeztek nála (emésztőgödröt szándékozott ásni egy szoba közepére, elbarikádozta magát a fellelhető bútorokkal, és ki akarta operálni azt a chip-et a bal vádlijából, amit állítása szerint az UFO-k raktak oda).Nálunk tartózkodásának biztos jele a lehajtatlan vécé-ülőke. Karácsony másnapján reggel nyolckor ébresztett, hogy engedjem ki, mert le kell mennie a NON STOP-ba (vajon miért?), ezt természetesen csak a nálunk fellelhető szeszesitalok elfogyasztása után méltóztatott megtenni. Karácsony harmadnapján hajnali kettőkor felébresztett, hogy cigarettát kérjen. Hajnali ötkor visszamerészkedett, mikor megkérdeztem, hogy mi a faszt keres már megint, akkor azt válaszolta, hogy eltévesztette az ajtót (a bejáratit nem számolva összesen három van).

A demokrácia jegyében écsanyu megszavasztatja a családot, hogy hívjuk-e meg ("Ne, csak idén ne, tudom, hogy az öcséd, de akkor se. Ne!"). Természetesen a Nem-mel történő szavazás folyományaként a "szemét, aki nem hajlandó törődni rossz útra tévedt rokonaival" elismerő cím napokig az enyém. Mivel a mandátumok nagyobb száma szülőanyám birtokában van választási rendszerünk furcsa alapszabályaiból kifolyólag, így évről évre betoppan hozzánk alkesz nagybácsi. Istennek hála a tüdőbeteg még nem vált el ...

Christmas, Weinachten, Noel, Karácsony

2006-07-03T20:12:00.001+02:00

Nyálas Olvasó, nem igazán kedvelem ezt a periódusát az évnek. Ünnepek előtt családom egyetlen nőtagja rendszerint megkergül (écsanyu), valamint a szilveszter számomra a számadás, az összefoglalás, a történések és újragondolásuk ünnepe, nem beszélve az azt nem sokkal követő születésnapomról (a tizennyolcadik kivételével egyszer sem kísérte duhajkodás, inkább csendes elmélkedés, lelkem legmélyebb kuckójában történő kuporgás a rám jellemző).

Écsanyu az ajándék mobilt legalább fél percig csodálta, mielőtt a földre ejtette, azóta nem nagyon foglalkozott vele, tehát örült neki. Ez családunk egyik legfőbb vonása, képtelenek vagyunk örülni. Nekem speciel akkor se megy, ha tényleg örülök valaminek. Bár így visszagondolva, életem során egyetlen egy ajándék nem akadt, aminek szívből örülnöm sikerült volna. Emlékszem, 2001. karácsonyán még Anikótól kaptam egy inget, vajszínűt, és akkor is arra gondoltam, hogy: "Egy ing?". Ez az ing azóta is fellelhető ruhatáramban, időnként hordom, mondhatni szeretem, tehát végülis talált. Ezt szorongattam két hétig (szégyen-nem szégyen), amikor az ajándékozója kirakta a szűrömet.

A fenti megállapítások mérvadóak illatszerek, ruhadarabok, könyvek esetében is. Tehát az illatok nem tetszettek, túl fanyarnak ígérkeztek, vagy túl édesnek, a ruhadarabok sosem passzoltak az ízlésemmel, és valahogy a kapott könyvek is mindig a legalsó, "amit soha nem fogsz elolvasni" polcon végezték.

Sokkal inkább élvezem, ha nekem kell más számára beszereznem ajándékot. Ilyenkor bevett szokásom a másik bőrébe bújni, elképzelni, hogy neki tetszene-e a kiválasztott darab, még akkor is, ha esetleg az nem egyezik az én elképzelésemmel (ilyen főleg női ruhadarabok esetén eshet meg). Egyszer a negyedik X felé közelítő nőnek ajándékoztam egy plüssmacit, és leírhatatlanul örült neki. Ugyanennek a nőnek névnapjára Vámos Miklóstól választottam egy riportkötetet, és éppen akkor indult volna beszerezni. V-nek egy farmerfelsőt választottam megbízásból, méreteit nem ismertem, elképzeltem, hogy milyen magas, milyen hosszú a keze, mekkora a melle, s így döntöttem. Amikor felpróbálta, mintha ráöntötték volna. Az illatok kiválasztásánál is rendszerint 2-3 órát töltök el a parfümériában, akkurátusan végigszagolgatom a választékot, és csak azután hozom meg döntésemet, eddig még nem tévedtem. A szürke hétköznapokat időnként meglepetés somlóivall dobtam fel, hölgyeknek alkalmakra általában rózsacsokor, figyelve a színek jelentésére (semleges emócionális töltet esetén fehér, ha csak az ünnepélyességet akartam kifejezni, sárga, ha kötődtem is a fogadóhoz érzelmileg, ha a hűségemet akartam kifejezni, és természetesen vörös, ha megdobogtatta szívem). A két kivétel a fentiek alól családom két tagja: écsanyunak és bátyusnak igen-igen ritkán sikerült olyat ajándékoznom, aminek akár csak látszólag is igazán örültek volna.

Két eshetőség lehetséges: túl figyelmes vagyok, és tényleg jól választok, vagy mások remekül mímelik a boldogságot, a meglepettséget, az örömöt, még akkor is, ha esetleg olyasvalamit kaptak, aminek nem is igazán örülnek (kivéve család). Tehát jobban hazudnak, vagy egyáltalán és végképp hazudnak. És igaz lehet ez fordítva is: mások valószínű nem fordítanak elég figyelmet egy-egy kiválasztás alkalmával, vagy egyszerűen én vagyok rossz és használhatatlan hazug, mímelő, morózus.

Spinning around

2006-07-03T20:12:00.000+02:00

A karácsony előtti utolsó munkahéten kétszer jártam Nyíregyházán. Az első az érdekesebb. Szakadt a hó, a nyomvájott úton szinte mindenki 60-70 kmh sebességgel haladt. Újfehértón meg akartam előzni egy kisteherautót, ami kb. 30 kilométer per órás sebességgel haladt: kinéztem, az első fények jó messzire. Szép lassan kezdtem az előzésbe (kb. 40 kmh), amikor észleltem, hogy jön szembe valaki, aki nem kapcsolta fel a tompítottat a szürkület és a hóesés ellenére. Enyhén a gázpedálra léptem, hogy gyorsítsak, erre a kocsi feneke kiment balra, az eleje jobbra, ellenkormányoztam jobbra, erre a feneke kiment jobbra, ekkor elkezdtem enyhén fékezni, a kocsi csúszott szépen balra, a közeledő bokorsort megpróbáltam szépen kikerülni, sajnos az utolsót elkaptam, és a kocsi hátulja szép körívet írt le egy gazdasági bejárat előtt. Mit ad isten, pont egy kocsma előtt faroltam be, kitántorogtak hát az alkóvból az alkeszok, és bamba arccal bámultak, míg ellenőríztem, hogy minden rendben van-e. Rendben volt, sehol egy sérülés (a rendszámtábla-tartót később mégiscsak ki kellett cseréltessem, de az már eleve törött volt). Aztán visszaszáll, irány Egyháza.

Konklúzió: kapcsold fel a tompítottat, ha esik a hó, mert nem látlak.

How does it taste, motherfucker?

2006-07-03T20:11:00.000+02:00

Dave Chapelle: Samual L. Jackson skatch

Fosízű nap volt ez a mai. Ötven százalékos kapacitáson termelt csupán a szargyár, az épeszűek év végére tartogatták szabadságukat, a pépeszűek pedig szívhatják a fogukat. Reggel lekapargathattam az üzemi gépjárművet, amit valaki, akinek fejében már nem szürkül tovább az állomány, az udvaron felejtett. Ezeket a sorokat igen lassan írom, mert lefagyott az egyik hüvelykujjam. "S mint ki fejében hordja végbelét,/ döfödi az Ég/ a Föld ölét: össze-szét, föl-le./ Nyakig szarban/ a tárgyak---/ Elfutok, de bevárlak."

A szombat este folyományaként vörös, kék és lila foltos mindkét térdem, viszont - felettébb különös - egyáltalán nem fáj. Nátálinak föladtam a csomagot, a magyar tökélyre törekvés jellemzett csomagolás közben, fél guriga celluxot pocsékoltam el, hogy megerősítsem a német gyártmányú kartondobozt (de csak miután összetűzdeltem tűzőgéppel az oldalát, selbstverstandlich). Postaköltség kettőezer négyszázhetvennégy forint. Marion otthoni címét nem találtam, így a Conseil de L'Union Européenne címére küldtem a Fröhliche Weinachten kártyát (Bruxelles, Rue de la Loi). A postás-kisasszony előzékenyen megkérdezte: és melyik ország? Szép arcát elcsúfították az orr alatti gyantázatlan szőrpihék, ezért illetlenül magáztam ("Csontomból a velőt kiütni ne tessék!").

Szentségeltem ma, Gizgaz Barátaim, forgalomban a kormány felett. Rosszindulatú telefonhívást kaptam Hülyébb-vagyok-mint-két-pár-rendőrbakancs Úr nagyszerű rögtönzése miatt.

Párbeszéd:
Kérdező (határozottan): Hol van?
Bakancs Úr (bambán maga elé nézve, határozatlanul): Öööö.... Öööö. Foggalmam ninccs.

Így utólag sajnálom, hogy csupán két embert küldettem Bakancs Úrhoz elmondatni, hogy hol vagyok. Hármat kellett volna... Utasom meghökkent arckifejezése az anyósülésen kárpótolt mindenért. Hiába, a nők mégis csak értékelik az őszinte reakciókat (az ejaculatio praecox kivételével).

Besenyei barátom igen tanulékony. Térey "Nagy az isten állatkertje,/ Majomházi díszpéldány vagy benne" sorát már második alkalomra sikerült elsajátítania, így "A magam erejéből lettem egy senki" kuplé mellé ez is bekerülhet egyre bővülő repertoárunkba. Gyurikám! Azért mi még mindig jobban állunk ezzel a sorral, mint mások a "Már akkor is senki volt, amikor még volt valaki"-vel.

Termel a szargyár, Barnamackó néni félig kikandikál a segglyukon. Fosízű nap volt ez a mai, és nincs az a Colgate, ami ezt az ízt elmossa.

Egyre keményebb vagy, Frisco!

2006-07-03T20:10:00.000+02:00

Lacika felajánlotta, hogy menjünk el huszonnegyedikén inni. Felvilágosítottam, hogy az Szenteste. Ő erre azt válaszolta, hogy csinálhatnánk valami értelmeset is immáron karácsonykor. Én azért kíváncsi vagyok, idén átengedik-e a határon az enyhén leszbikus hajlamú japán ikreket (őket kértem ugyanis a Jézuskától).

Ödönke karácsonyi levele a Jézuskához sem sokkal rosszabb: "Kedves Jézuska! Tavaly előtt kishúgot hoztál, tavaly kisöcsit. Idén remélem elhozod a Porschét, mert ha nem, szétrúgom a segged!"

Egyik kisbarátnőmmel esett meg két éve, hogy a sajnos már elhunyt zsidó barátunkkal, Stern Gabesszal utazott a buszon éppen karácsony előtt, és Gabesznak boldog karácsonyi ünnepeket kívánt. Gabesz pedig csak mosolygott a bajsza alatt, mire a lány: Bocs! Hanuka ünnepekor mindig hozott nekem Gabesz pászkát, szeretem ezt az ételt, de amióta Gabesz nincs köztünk, nem nagyon jutok hozzá. Így kérem, ha tudsz, Nyálas Olvasóm, valahonnan pászkát szerezni, gondolj rám! Gabesz, Neked pedig boldog Hanukát, bárhol is legyél!

És remélem, Besenyei Gyuri barátom is megkapja az ajándékot, amire vágyik (egy új májat, vagy egy üveg Jégert). Kevés olyan embert ismerek, aki azt kérte a Megváltótól, hogy vegyék előrébb a donorlistán, vagy legalább küldjenek egy üveg gyomorkeserűt, hogy gyorsabban múljon az idő.

Tegnap együtt ünnepeltük Viktóriánk neve- és születésnapját Gyuri barátommal, úgy berúgtunk, mint a sicc. Egy nehéz nap éjszakája volt ez a tegnapi, négy hölgyet kellett folyamatosan a parketten tartanunk (Hölgyeim! Ha táncolni támad kedvetek velem, ne magassarkúban jöjjetek! Most már csak tizennyolcig tudok elszámolni miattatok). A Kocsid, és nem a nőd a tizenhét éves-duó elkövette a szórakozóhelyen lévők szerencsétlenségére azt a hibát, hogy szünetet tartott. A lesben álló portyázó sakálok (mon amie, Gyuri, et moi) azonnal lecsaptak a döghúsra, és a legvadabb hangon nyüszítették a kilencvenhetes Kispál-slágereket az óvatlanul bekapcsolva hagyott mikrofonokba. Hatalmas sikert arattunk, a közönség állva hagyta el a nézőteret.

Konklúzióként annyit szeretnék írni, hogy az évnek ez az időszaka nem arról szól, hogy összekülönbözzünk vallásaink miatt, vagy a sorban állván marakodjunk az utolsó megvenni kívánt terméken, hanem arról, hogy kapjunk ajándékot, teljesen mindegy, hogy melyik istentől, vagy melyik prófétától vagy megváltótól, esetleg öreg, ősz szakállú, feltehetőleg prosztata-megnagyobbodással is küszködő északi sarki hobótól. Szóval: boldog karácsonyt, boldog hanukát, és boldog kwanzaa-t mindenkinek!

From cable nigga, goddamn

2006-07-03T20:09:00.000+02:00

Dave Chapelle For wath it's worth c. stand up-jából

Boldogsághormonokat juttatok a testembe fehér csokoládé formájában. Invesztáltam mézbe (egészséges), és tejszínhabba is (egészségtelen). Mindenkinek tanácsolom, szórjon szegfűszeget és fahéjat teájába, mert ízletesebbé válik tőle. És stand up-okat nézek, mert nevetésre ingerelnek. Most Chris Rock (www.chrisrock.com) HBO-special műsoraira tettem szert. Dőltem a nevetéstől. És végre valahára biztos, hogy lesz Chapelle-show 2006-ban, a trailer megtekinthető mind a Comedy Central-on, mind a Chapelle Center-en. Az Egyesült Államokban a stand up előadásoknak hagyománya van, legendás színházak, legendás kávéházak állnak a közönség és az előadók rendelkezésére, egy-egy népszerűbb előadó (Eddie Murphy, Dave Chapelle, Chris Rock, Robin Williams, George Carlin) sportcsarnokok megtöltésére is képes. Nos, próbálkozások a műfaj honosítására nálunk is voltak, egyesek szerint a mi legnagyobb stand up-mesterünk Hofi Géza volt. Tény és való, a kiemelkedő tehetségek nem a line-punch line formát használják, ha egyedül áll az előadó a színpadon, egyszerű sablonon viccekkel nem feltétlenül fog sikert elérni, fontos a ritmus, a ritmus, a ritmus, a ritmus, a ritmusváltás. És Hofi ebben egyedi volt: belekezd, kilép, másik kezdet, befejez, kilép, vissza az eredetire, befejez. És Hofi hosszú-hosszú éveken át meg tudta tölteni a Madách-kamarát. A Madách-kamarától nem messze áll a Dumaszínház, egy értékelendő kezdemény, mondhatni, hogy ez a magyar Comedy Shop, ahol a feltörekvő ifjoncok feliratkozhatnak. Aztán ne feledkezzünk meg Nagy Bandóról, a maga módján ő is stand up comedian, ráadásul kitűnő. Nagyon alapos, nagyon művelt, rengeteget tanult egy-egy fellépés előtt, semmit sem bízott a véletlenre, véresen komolyan vette a műfajt. Több tévés kezdemény is felmerült, majd elmerült az évek folyamán, néhányat az HBO karolt föl (Mennyi? Harminc), néhány normál tévén ment, pl. a Hajós féle félig stand up, félis showműsor, vagy a Rudolf Péter nagyszerű kommentáraival és improvizációval vezetett műsor, ami vagy háromszor került adásba az RTL Klub-on anno nem is tudom, hány éve, este tizenegy után, aztán - sajnos - süllyesztő. A Fábry-show-t, ha nézem, akkor csak az első fél óráért, nem érdekelnek a vendégek. Stand up-ot akarok. Vajon a Fábry-show lemehetne-e csütörtökön főműsoridőben, ha Fábry csak és kizárólag egyedül nyomná? Pedig mindenki tudja, hogy akkor van elemében, ha egyedül van, mégis kellenek a "sztárok", hogy eladják a műsort. A televízióban nincs hagyománya a stand up-nak (a rádióban érdekes módon van, a kabaré keretein belül, ha a humorista egyedül van). De a skatch comedy-nak se nagyon: Baginacsa, Gálvölgyi, Irigy Mirigy. És ennyi. Gálvölgyi kilencvenegyben csinált utoljára nézhető műsort, mirigyék pedig olyanok, amilyenek, szerintem ők színpadon vannak elemükben, nem a tévéképernyőn. A Banánhéj viszont jól összerakott, a két fiú tehetséges, és raktak alájuk stúdiót, filmtechnikát, pénzt (Koós György producer tud valamit). Mert a jó skatch comedy-hez pénz kell. Jó magyar tévékomédiáról pedig ne is álmodjunk, kicsi a piac. Érdekes, hogy Németországban virágzik a stand up műfaja, mert felfedezték, mert lehetőséget biztosítanak az előadóknak, mert tudják, hogy vevő rá a közönség. Marad hát a Dumaszínház, hál'istennek Hadházi László jóvoltából rendszeresen lejönnek Debrecenbe egy pubba a társulat tagjai. Ennek is örülök, remélem nem sorvad el, mint a többi kezdemény.

I am dead now, mutha fucka

2006-07-03T20:07:00.001+02:00

2005. december 13

Szombaton elhunyt Richard Pryor, az egyik legnagyobb Egyesült Államok-beli komikus. Ajánlom figyelmetekbe a richardpryor.com hivatalos weboldalat, a bejelentkező uploading screen-ért már megéri megnyitni. És innentől már nem érvényes az I ain't dead yet, mutha fucka, sem az Under the influence Eminem-dal Bizarre betétje ("Bitch didn't you read the flyer? Special invited guest will be, Richard Pryor"). Isten nyugossza.

Burning down the house

2006-07-03T20:07:00.000+02:00

Kapzsi, hiszékeny, irigy, számító, érzéketlen, Janus-arcú, köpönyegforgató, képmutató - gyarló. Emberi kapcsolatokban ezek miatt a tulajdonságok miatt bomlanak ki a romlás virágai. Viaskodás, pedig még le sem égett a ház, csupán füstölni készül. Humorérzéketlenség az egyik szimptóma, ha nem értjük, ha nem akarjuk érteni egymás élet-faragta vicceit. Rövidke életem - talán lesz hosszabb - során sose sikerült helyrehozni a romlottat, ritkán javítani állagán, átmenetileg. Ahová befészkelte magát a szú, az elkorhad végül. És megrohad az, ahol belakták magukat a férgek. Hányingerrel kevert szánalom. A bizalom teljes hiánya. Rezzenéstelen szem, miközben a száj hazudni moccan. Hányingerrel kevert szánalom az, amit érzek.

Törőcsik

2006-07-03T20:06:00.001+02:00

Törőcsik Mari hetvenedik születésnapját ünnepelte nemrég. Kevés olyan színésznővel büszkélkedhet kis hazánk, és a benne élők, mi, mint Törőcsik Mari. Ha rá gondolok, mindig az Utazás a koponyám körül betétdala jut eszembe, egy kis epizódszerep, egy aprócska kikacsintás a történetből, egy lehetőség, amivel remekül sikerült a Művésznőnek élnie. És ki Catherine Deneuve? És ki Brigitte Bardot? És ki Audrey Hepburn? És ki Sophia Loren? Emlékszem, A turné-ban híres színésznőt játszott, és abban a szerepében találkozik egy lelkes rajongóval. Körülbelül az a jelenet játszódhatna le a való életben, ha egyszer találkozhatnék vele. És még így, hetven évesen is gyönyörű, és ragyog, és kedves, és egyszerű, és sármos, és bölcs, és még egyszer gyönyörű, mert ő a nő. Éltesse az isten, és maradjon meg nekünk még sokáig.

Vércse-rét

2006-07-03T20:06:00.000+02:00

Sziveri János ugyanazon című verséből

Ahhoz képest, hogy sovány vagyok, magas a koleszterin- és zsírszintje a véremnek. Ehhez társul hozzá a magas vérnyomás. Igen hideg van kint, el kellett másznom a gyógyszertárba, a gyógyszert két hónapig kell szednem, kontroll mellett. Itthon kifejezetten unom magam, blogot írok nappal, plusz olvasok. Átnéztem az e-mailjeimet is. Reméltem, hogy holnaptól már mehetek vissza dolgozni, de sajnos nem. Kisvezérem szerint épp jókor betegedtem le, mivel bent nem történik semmi. Legalább már nem szaggat a fejem, ez azért pozitívum. Furcsa, de az ember tényleg csak betegen képes értékelni az egészséget.

Don't push me cause I'm close to the edge

2006-07-03T20:04:00.000+02:00

Mos Def

A Chapelle Show első szezon második rész meghívott előadója Mos Def, együtt kocsikáznak Dave-vel NYC-ben, és akkorát nyom autómagnóra, hogy nosza.

Vérvételre mentem reggel, éhgyomorra. Se tea, se kávé, se semmi. Furcsán indult ez a reggel. Eredmény holnap várható, kiderül, miért fáj a fej, miért magas a vérnyomás. Salvador Deli kisasszonnyal találkoztam ma, hallgatva az orvosi intelemre (kapcsolódjak ki és pihenjek minél többet), örültem kis beszélgetésünknek, rég nem láttam, plusz tőle is kértem kórképet, mivel rezidens. Cserébe most már tudja, hol a legjobb a somlói. Parkolás végére ráfagyott a pára a szélvédőre. A kaparót nem találtam, így Erste-bankkártyám nem-mágnesezett oldalával kapartam le a jeget róla. Ennek a műveletnek a hatékonysága felettébb alacsony, mondhatni. Ezt föl is fedeztem, miután megtettem pár métert, ráadásul be is párásodott, szart se láttam. Charles Darwin teóriája szerint (manapság felettébb népszerűtlen, egyesek szerint megdőlni látszik: no de mi lesz helyette?) agyunk nem azért fejlődött erre a szintre, hogy ne jöjjünk rá, hogy a középkonzolon lévő gombot a felsőtest-alsótest fűtése funkción hagyjuk fagy idején, hanem azért, hogy a felsőtest-szélvédő állásba rakjuk, ily módon olvasztván le a jeget arról, megelőzvén a további párásodást, így alkamazkodván az új szituációhoz, a megváltozott időjáráshoz, eleget téve a "struggle for life" elméletnek, teljesítvén az evolúció által ránk testált küldetést.

Csillogó, átlátszó szélvédővel repesztettem tovább, nyári gumi for winter, mert megérdemlem. A zsaruknak már előkészítettem a Scooter Endless Summer című slágerét, számítva a "Miért van még mindig nyári gumi rajta?" kérdésre. Az I'm raving-et más alkalomra tartogatom, (g)i(z)gaz barátom.

Határozottan boldognak tűnt

2006-07-03T20:03:00.000+02:00

Prepozíció

Míg Lacika öltönyeit adta le tisztításra, addig Lacika barátnője, Szilvike cipőt nézett a Deichmann cipőboltban. Én a folyosón álltam. És akkor találkoztam Beával, akit vagy két éve nem láttam. Csodálkozva nézett. Igen, én vagyok, köszönöm, hogy felismert - mondtam. Kevés ember szorult ebbe a világlyukba bele, aki tiszta optimizmusával, mosolyával, intelligenciájával magával ragad, Bea egy a kevesek közül. És még az idióta humoromat is érti, külön plusz pont. Persze richtig az előtt eszek Paraszt Mixet fasírttal és extra vörös hagymával, mielőtt összefutnék valakivel, akit két-három éve nem láttam, sach schon. Bea lediplomázott, tanít, angolt állástalanoknak, olaszt óvodásoknak. Egyszóval tanárnő. Ráadásul megházasodott, a szerencsés flótást is sikerült megismernem. Bea határozottan boldognak tűnt. Boldognak tűnsz - mondtam. Ekkor a férjére pillantott, kedvesen elmosolyintotta magát. Általában hányok az ilyen nyíltan romantikus megnyilvánulásoktól, de most inkább határozottan valami pozitív érzést éreztem, korántsem undort.

Intermezzo

Életem érzéketlen fatuskóként élem, tegnap például nagyon jót derültem, amikor megtudtam, hogy egy pár szakított. Mindig kézenfogva mentek, elválaszthatatlanok voltak, kis csókokkal halmozták el egymást, és másokkal csak akkor beszéltek, ha nagyon muszáj volt. Szakításuk számomra felettéb komikus, mivel el sem tudtam őket képzelni már egymás nélkül, a megszokott világrend tehát abszurd módon felborult, az ebből eredő katarzis pedig kitört belőlem (őszinte kacajom infánsnőim "Hogy lehetsz ilyen érzéketlen szemét" megnyilvánulással jutalmazták).

Epilógus

Persze a fenti információkat is nehezen sikerült kiszednem Beából. Nehéz verbálisan hadakozni azokkal az emberekkel, akik őszintén érdeklődnek irántad. Nehéz hárítani, de muszáj, hiszen három-öt percbe úgysem tudnád belesűríteni az elmúlt évek történéseit. Ahogy visszatért puszilkodás után nélkülem-életébe, utána pillantottam. Egészen pontosan utána néztem. Végigmértem, a feje búbjától le egészen a talpáig. Sugárzott belőle a szépség. Mérhetetlenül sóvárgom boldogság után.

Lacika-nap

2006-07-03T20:01:00.001+02:00

Szombat este Lacika-napot ünnepeltünk, megkértek, legyek sofőr. Heten gyűltünk össze, a személygépjármű forgalmija mindössze öt személy szállítását engedélyezte, így két fordulóból tudtuk csak megoldani a centrumba jutást. A "mélyen tisztelt Fakabát úr" a zsinagóga előtt strázsált, egyes egyedül, zseblámpájával vadul körözött. Személyi igazolvány ("Személyi Igazolvány - Az egyetlen okmány, amivel igazolom azt, hogy létezem" - Bródy Sándor; "Magamnál hordom személyemet, hogy igazolhassam személyimet" - Sziveri János), gépjárművezetői igazolvány, forgalmi engedély - átadom. Kié a gépjármű? - kérdi Fakabát úr. Nem az enyém, Lacikáé - mondom. Miért maga vezet? - kérdi Fakabát úr. Mert Lacika ivott - felelem. Kölcsönszerződést írtak?- kérdi Fakabát úr. Részegen? Lófaszt! - gondolom. Nem - mondom. Hát akkor most hogyan igazolja a tulajdonjogát? - förmed rám Fakabát úr. Nem az enyém - mondom, mélyen tisztelt Fakabát úr nem érti. Megvádolt még, hogy 2005.10.01-én lejárt a kötelező, mint utóbb kiderült, akkor kezdődött az érvényessége. Végül elengedett, mi pedig néztünk, mint akik nem láttak még hülyét.

Xezs meg úgy berúgott, olyan gyönyörűségesen részeg volt, hogy le a kalappal előtte. Embert így felborult széken átesni nem láttam, minimum neun Komma acht. A pukli a fején két centiméter átmérőjű legalább, a kezéről is lejött a bőr, szép, asszimetrikus formában, és akkor is csak ezt mondta: igyunk még. Legutóbb diplomaosztója előtt ("Most nem iszok, holnap diplomaosztó") feküdt le - még nyáron - a házuk elé a betonra, hogy ő most pedig aludni fog, alig bírtuk felverni. Fölkelés után napszemüvegét keresgélte a sötétben, miközben az a nyakában lógott. Én fiatal koromban egyszer voltam annyira részeg, hogy mikor kijöttem a Klinika Mozikából, és bekeveredtem a Nagyerdő rengetegébe, hirtelen azt hittem, Józsán vagyok. Másszor pedig olyan csodálatosan spicces hangulatba kerültem, hogy képtelen voltam kimondani ezt a szót: Gabesz. Ezeket nem írtam le volna magamról csak úgy, az indok: szolidaritás Xezzsel. Veteránok visszaemlékezéseiben hallani olyan részekről, amik fölöttéb hasonlatosak azokhoz az eseményekhez, amikor egymást vonszoltuk más, nem háborús okból kifolyólag (Casus belli - háborút kiváltó ok, Casus bibendi - ivást kiváltó ok - érdekes ez a latin).

Felmérik az elégedettséget

2006-07-03T19:59:00.000+02:00

Vezérem szónokolt. Felmérik az elégedettséget a cégnél, vezérszónokom hosszú, de unalmas háromnegyed órában sorolta az előnyöket. Szónoki képességei nem juttatnák túl egy általános iskolai vers- és prózamondó verseny selejtezőjén, kiállása nyegle. A "No, de mennyi lehetőség ígérkezik a tovalépésre-fejlődésre" résznél Besenyei barátom, aki hozzám hasonlatosan maga erejéből lett senki, nevetésben tört ki. Súgólyuk hiányában a közönség soraiból segítettek az előadónak felsorolni a cégnél jelenleg menedzselt pályázatokat.

Kétszer okozott problémát számomra a közszereplés: egyszer öt éves koromban, amikor Nagymedvét alakítottam egy óvodai színdarabban (ez olyan fokú beégés volt, hogy életem végéig megmarad), másodszor Pesti József költő (?) A vulkán peremén című kötetének verseiből rendezett versmondóversenyen (véletlenül se olvassátok el ezt a kötetet, inkább égessétek meg, ha kezetek ügyébe kerül). Eme jeles alkalomra előző este készültem fel, rövidke, fél órás tanulással, nem nagyon fogtak meg Pesti József versei (?). "Költeményed itt-ott híg és lapos/ mint harmatos mezőn a libafos.// Néhol pedig száraz, mint az avar/ Között diszkréten megbúvó kutyaszar" - Szilágyi Domokos írja imigyen, bár másnak, de akár Pestinek is írhatta volna ezeket a sorokat. Ez a sikertelenséget hozó alkalom nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, a tanulságokat leszűrtem, amihez emocionálisan nem kötődsz, azt nem tudod hitelesen előadni, és ne menj el oda, ahol csak és kizárólag a pénz motivál, mert felsülsz a végén.