vasárnap, szeptember 07, 2008
"Elme-, Gyógy- és Intézet"
Miután lassacskán három éve gyógyszerekkel kezeli depressziómat Dr. K., nem túl nagy hatékonysággal, összesen öt gyógyszert váltogatva eme három év alatt, úgy döntöttem, rászánom az időt, és végigböngészem az interneten keresztül gyógyszereim működési elvét, hatóanyagát, hatását, mellékhatásait, helyettesíthetőségeit és az ár/érték arányukat is, (ár per kiszerelés mértéke). Mivel egyes elméletek szerint a depressziót az alacsony szerotonin-szint (szerotonin: 5-hidroxi-triptamin, rövidítve: 5-HT, egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtei állítanak elő) okozza – a szerotonin tehát neurotranszmitter, a neurotranszmitterek pedig ingerületátvivő molekulák, ilyenek pl. a dopamin, noradrenalin stb. -, így a gyógyszeres kezelést általában rögtön (esetemben is) szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI – selective serotonin reuptake inhibitors) segítségével jobb esetben gyógyítják, kevésbé jobb esetben kezelik, néha pedig olyan hatása van a depressziósra, mintha TicTac-ot venne be. A szelektív szerotonin-visszavétel gátlók fokozzák a szerotonin aktivitását, csak hát nem lehet simán bevinni a szervezetbe, mint az alkoholt, hanem a hatóanyagok révén – gondolom- azok inkább az enterokromaffin-sejteket bírják rá a több termelésre, sztahanovistákat csinálnak belőlük! Sajnos a mai fejlett orvostudomány igen keveset tud még a szerotoninról, de azért adják a betegnek, mint lónak a kockacukrot, minden esetre feltehetőleg a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, valamint az étvágy szabályozásában játszik szerepet.
SSRI-ből három év alatt összesen kettőt írt fel Dr. K., pedig megemlítettem, hogy nem lettem egyiktől sem Pimpike, az erdő boldogan repülő farkasa. Tehát most készültem, és vittem a listám, amin tíz antidepresszáns szerepelt, különböző hatóanyagokkal. Nyugtatókkal – amikből összesen egyet írtak fel, először hatalmas dózisokban, így nagyon könnyen rászoktam, majd a dózist folyamatosan csökkentették – nehezebb dolgom akadt, mivel hatóanyaguk általában a benzodiazepinek „családjába” tartozik, kivéve egy karbamátot (arról pedig nem sikerült megtudnom, mi is pontosan). Altatókból is vittem egy kisebb ajánló-csomagot (milyen jó orvoslátogató gyógyszerész lehetett volna belőlem, ha kicsit is érdekelt volna a biokémia!), ami szintén tartalmazta a hatóanyagokat, valamint itt főként az ár/érték arányra tértem rá, azért, mert a sleeping pill bizony drága.
Dr. K. úgy örült a listának és az utánajárásnak, mint majom a farkának, nimbuszom nagyot nőtt szemében, az SSRI-ket végignézve rögtön fel is írt egy másikat, mondván „hát… akkor… talán próbáljuk meg…. ezt!”. Közöltem azt is, bizony az alprazolam hatóanyagú benzodiazepin kisebb dózisa nem hat már nagyon rám, így most nagyobb dózist kérek (természetesen az asszisztens a számítógépből pop-up-ként előírt adagot írta fel, amit sajnos csak a gyógyszertárban vettem észre…), szokásos altatómról pedig kiderül, ár/érték aránya a piacon a legjobb, tehát annál maradtunk. Doktor K. feldobódott állapotában megszervezett egy harmadik találkozást a nehezen elérhető pszichológussal, sőt, az örömmámorban még azt is felajánlotta, ha gondolom, befeküdhetek egy hétre a debreceni Lipótmezőre (ahonnan valószínűleg tényleg úgy jönnék ki, mint Pimpike, az erdő repülő farkasa), eme kedves gesztusát köszönettel visszautasítottam, mivel nem soká elkezdek dolgozni egy cégnél, valamint a hétre még jelentkeztem két állásinterjúra is (mint utóbb kiderült, az egyikhez próbanap is tartozott, valószínű ez a történet is meg fog érni egy posztot). A kinyomtatott két oldalas dokumentumot elkérte. "És ezt így ki lehet nézni az internetről, és ki is lehet nyomtatni?", kérdezte, amire én az "Igen" választ adtam.
Miután ezeken a sablonos, mindennapi cselekményeken túlestünk, Dr. K. megkérdezte, milyen laptopot vegyen kisfiának. Nagyjából húsz percet diktálhattam neki, míg ő folyamatosan jegyzetelt, addig az asszisztens enyhén groteszk mosollyal arcán szemlélte a Doktor Bobóból ismert „diktál a beteg, írja a doktor”-szerű, enyhén komikus színezetet öltött helyzetet.
Nyálas Olvasóim, ha tehetitek, válogassátok meg orvosaitokat úgy, mint a barátaitokat. De csak ha módotokban áll…
