Fenryr's blog

Bethlenes korom óta keringtek legendák a Diktátor zenekarról, és a legendás frontemberről, Derzsi „Vezír”-ről, így úgy határoztam, tizenegynéhány év után meglesem őket élőben. Felhívtam T.Zs-t, aki ismeri a zenekart, de sajnos a hosszú hétvégére Újirázra ment pihenni, így visszamondta az invitációt, majd felcsörögtem Aenimát, de ő meg (most eufemizálok) nem nagyon kedveli a Diktátor zenekart, így úgy döntöttem, egyedül megyek, nem hagyom ki csak azért sem. Xezs-t is felhívtam, de ő Pesten maradt a hétvégére, de jót derült azon, hogy én Diktátor koncertre fogok menni.

A sors keze közbeszólt, mivel Suttogó nyolc óra tájékán felhívott, van-e programom estére. Épp a Klondike-ban ültem kolléga-barátokkal, és azok barátaival, így oda invitáltam Suttogót. Mivel más dolga is akadt neki, így kb. fél tíz körül érkezett. Suttogó megérkezése után „kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be”, és irány az Új Vigadó. Suttogó megjegyezte, hogy olajzöld kabátomban és baseball-sapkámban a táppénz alatt meghagyott arcszőrzetem kíséretével úgy nézek ki, mint egy „bombaszakértő” - tűzszerész a terminus technicus-a a katonai szakzsargonban -. Az M60-as kabátra még tavaly tettem szert, eredeti USA-gyártmány, sok zsebbel, kivehető béléssel, így télikabátnak, és átmeneti kabátnak is rendkívül jó, beépített kapucnival. Anno az Egyesült Államok hadserege rendszeresítette ezt a kabátot a vietnami háborúban. Kettőt is beszereztem, egyet fekete, egyet pedig olajzöld színben. Indok: My name is Earl. A sorozat személyes kedvencem, és a főhős, Earl, akit Jason Lee alakít, az első évadban végig M60-as kabátot hordott – míg az egyik részben meg nem kellett válnia tőle –. Anno az egész netet felkutattam ez után a kabát után, így felderült az arcom, amikor megláttam Debrecenben, a Military-boltban. Minő véletlen! Egyik cinikus kollégám szerint Castro meghalt, és bennem reinkarnálódott mostani kinézetem alapján…

Izgatottan léptem be az Új Vigadó „előszobájába”, ahol rögtön újítottam egy Diktátor pólót, és egy CD-t. Derzsi Vezír még hangosított, így nem csúsztunk le semmiről. Derzsi Vezírt leginkább manóra emlékeztető arca és feltupírozott kakas-frizurája alapján lehet észlelni, több száz méterről is kiszúrható utcai környezetben, megfelelő látási viszonyok között. Anno Szabó Gergővel vitatkoztunk a dalszövegek retorikájáról („Kezeddel mérgezett/Vödörbe nyúlsz” vagy „Kezeddel/ mérgezett vödörbe nyúlsz”), illetve ő mesélte, hogy a Vezír minden koncertet így nyit: „Egyszótmondok: Hevimetál”. Közös iddogálások után Tompóval egy másik dalból kiragadott idézetet kántáltunk süldő-korunkban: „Halál, vergődő testek, nincs semmi esély”. A Metál ima c. dal is rendszeresen terítékre került beszélgetések során: „Ideges vagyok. Nem bírom tovább. Kialszik a tűz. Hozzatok gyufát!”.

Derzsi Vezírről T.Zs. mesélt egyik borozgatásunk alkalmával egy sztorit: a Vezír két kanna benzint szerzett valahonnan, nem legális úton, és lemeszelték a zsernyákok. A Vezír eszébe jutott, hogy van neki egy benzinkutas ismerőse, így azt mondta a fakabátoknak, hogy ennél az ismerősénél vette a két kanna benzint. A rendőrök elkísérték a Vezírt a kútra, közrefogták, és feltették a tulajnak a kérdést: Itt vette a két kanna benzint Derzsi Bálint? A Vezír bőszen kacsintgatott a kutasra, és bólogatott, jelezvén, a válaszadás legyen igenleges. A kutas nagyon nehezen tudta csak visszatartani nevetését, komolyan a „Hatalom” szemébe nézett, és mondotta vala: Nem. Derzsi Vezírt a két rendőr azonnal a kocsiba tuszkolta, és elhajtottak vele a messzeségbe…

A Vezír idősebbik lánya Tera Bond pornószínésznő, akivel Hadházy Laci és Várady Feri riportot készített, és többek között szóba került az is, hogy az Európa-szerte ismert pornószínésznő valamilyen úton-módon a Diktátor legújabb klipjében is szerepel, mert valamiféle rokoni szál köti őt a frontemberhez. Tera Bond mondta, hogy igen, ő Derzsi Vezír lánya. Hadházy lesápadt, és megdöbbenve tette fel a költői kérdést: „Te Derzsi Vezír lánya vagy?!?”.

Ennyi prológus után következzék a kifejtés: bizony cinizmussal érkeztem a helyszínre, azonban cinizmusom szertefoszlott. Suttogó az első két számot bírta ki, majd eloldalgott, aztán pedig búcsúzni tért vissza. A Vezír valóban a szokásos módon nyitott: „A színpadon az elpusztíthatatlan Diktátor zenekar, és egy szót mondok: Hevimetál”.

Voltunk vagy negyvenen, akkor, mikor „begyűlt a közönség” a főzenekart megtekinteni, az est fénypontját. Elől lengettek egy fekete zászlót DIKTÁTOR felirattal. A repertoár: Három királyok; Elsöpri a szemetet a szél; Őrjöngő folyó; Ahol nincs remény; Törpék nélkül; Szar az élet; Bunkó vagy!; Nem leszek állat a kertben…; Épül-szépül; Kereslek; Még, még…; Ne várd a csodát; Vigyázz, jön a vadász; Ősök földje; Áldozat vagyok; Nem mehetek el; Nincs, csak egy életed; Kőcsirke; A sátán kutyája. Ráadásként a zenekar az Emlékezz!, Őrülj meg! és a Gyilkos maci című dalokat adta elő.

A közönség hajdúböszörményi ős-Diktátor fanokkal egészült ki. Itt egy rövid intermezzo-t iktatok be: anno a Nyers zenekar írt egy dalt Elmúltak a buta zenék címmel, ami a legelső albumuk címadó dala, és anno Czutor Zoli úgy nyilatkozott a Metal Hammer újságnak, hogy ezt a dalt a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockereknek írták. A következő lapszámban a hajdúböszörményi cicanadrágos-pumacipős rockerek – mivel az Elmúltak a buta zenék szövege nem éppen pozitív képet festett róluk – a zenekar tagjainak fejét követelték. Czutor elnézést is kért, mivel abban a hiszemben nyilatkozott a Metal Hammernek, hogy a cicanadrágos-pumacipős rockerek Hajdúböszörményben már kihaltak, és megdöbbentette a hír, hogy vannak még élő példányok.

És valóban: ha nem is testhez simuló lila, vagy zöld színű cicanadrágban és pumacipőben, de bőrszerkóban, szegecsekkel kivert dzsekikben, Diktátor-pólókban lézengett a közönség java. Én is asszimilálódtam a Diktátor-póló felöltésével. Innentől kezdtem vendégnek érezni magam. Rájöttem, hogy a zenekar is, a közönség is vállalja magát olyannak, amilyen. Vállalják, hogy a nyolcvanas évek egyik divathulláma elragadta őket, és ők kitartanak emellett. Ez a fajta őszinteség meghatott. Megható volt látni kisgyerekeket a koncerten, Derzsi Vezír még rájuk is mutatott a Törpék nélkül című szám előtt, hogy „jusson eszedbe, törpék nélkül nem lehetsz óriás”. Ők lesznek az utánpótlás, némelyikük pedig a Read Only Memory zenekarban nyomja tizenegynéhány évesen a „hevimetált”. A zenekar tagjai, Derzsi Vezír is nem próbálta meg megtagadni saját magát, abszolút szerényen nyomták, tudják, hogy nem ők a legprofibb zenekar a világon – a Vezír keze néha el-elkalandozott egy-egy szóló közben -, a dobos előtt viszont le a kalappal. Vicces volt látni, hogy a basszer és a Vezír párbajt vív a színpadon, vagy előre megtervezve, koreografáltan headbang-el, de egyben érdekes is volt, mintha múzeumban lennék. Egy a lényeg: tetszett, mert őszinte volt, és hatott. Azért slussz poénként örökül hagyom az utókornak a következőket: Derzsi Vezír a ráadásra levette fekete bőrbakancsát, és az utolsó három számot fekete zokniban játszotta el, és akkora lúdtalpa van, hogy ember legyen a talpán, aki hanyatt tudja lökni.

A Metál ima és A kosfejű rém sajnos kimaradt…

Epilógusként annyit mondanék, engem ifjúkoromban a seattle-i grunge metal ragadott magával: Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains, Soundgarden, Mad Season, és még sorolhatnám. A grunge-wave is lecsengett, pár évre rá, hogy Cobain fejbe lőtte magát. Layne Staley egyedülálló hangú énekes 2000-ben elhunyt, de az AIC nemrégiben újjáalakult, a Pearl Jam is turnézik, a Soundgarden-ből pedig pár tag kiválásával, és a Rage Against The Machine gitárosának beiktatásával új zenekar született, az Audioslave. Szívem mélyén mind a mai napig szeretem a grunge metal-t, és nem érdekel, hogy nem divat, vagy divat, időről időre újrahallgatom a régi albumokat, és szívesen hordok kockás inget is, bár az ezer éves zöld-fekete csíkos kötött pulóverem évente ha egyszer öltöm fel.

Valahogy így lehet a Diktátor rajongói tábora, és maga a zenekar is. Hobbizenekar, aki vállalja a milyenségét, vállalja, hogy egy régi korban ragadt, nem büszke rá, nem szégyelli: így él, így létezik. Ez tisztelendő. Rám hatott, jó volt látni őket élőben.

# Posted by Fenryr : 10:24 du.  3 comments