Fenryr's blog

A cím Desmond Morris amerikai zoológus 1981-ben megjelent könyvének címe

Pénteken levágtam a hajam, és leborotváltam a fejem. Életem során már nem először változtatok megjelenésemen, haj terén pedig kiváltképp sose voltam normális. Valéria szerint minden külső változás belső változás eredménye, vagy a külső változást belső változási kényszer idézi elő. Desmond Morris írja, hogy a haj a csupasz majom díszes sörénye, viselete az állatvilágban – az embert most az állatvilág részének tekintjük – kiemelkedően sokrétű. Nos, a hajam növesztettem már meg, borotváltam már irokézre, hordtam röviden, félröviden, nemegyszer vágtam vagy vágattam kopaszra, sőt, elvetemült kamaszéveimben feketére, illetve szőkére festettem. Régész barátom, Roland szerint olyan látványt nyújtottam akkor, szőkén, mint a náci tiszt a Piszkos tizenkettőben. Minden esetre a környezetből a kopaszság váltja ki a legtöbb reakciót, pláne, ha már egy-két éve nem hordtam röviden a hajam.

A mai első óra legelmésebb beszólásai: „Elkaptak a parkban?”, „Mi történt veled?”, „Hol hagytad a hajad?”, „Elkapott a fűnyíró?”, „Bevonulsz?”

A válaszok: „Igen. Régen voltam ennyire részeg.”, „Felvételiztem a pesti Buddhista főiskolára, szeptembertől rimpócse-tanonc leszek”. „Nem emlékszem.”. „El.” „A lisszaboniak oldalán. Nem! A libanoniakén!”

# Posted by Fenryr : 9:33 du.  3 comments

A cím József Attila cím nélküli versének kezdő sora

# Posted by Fenryr : 9:17 du.  0 comments

A címben szereplő név Karinthy Frigyes egyik humoreszkjének főszereplőjének neve

"... ne dobogjon és dzsiggel­jen, mert Gasparecz, aki alattunk lakik, felébred és feljön."

Igen. Ilyenek ezek a Gaspareczek. Ha akarod, ha nem: jönnek. Tömegével állnak a buszmegállóban, felszállásnál tülekednek. A moziban rád szólnak, ha a pattogatott kukorica zacskójával zajolsz. Ők azok, akik az ajtón zörgetnek, ha túl hangosan lihegsz Zsuzsival a koliban. Kiverik szádból a cigarettát, mikor rágyújtanál. Pirosnál tülkölnek, indulj már el. Könyökkel vesén vernek, ha túlságosan jól érzed magad szórakozás közben. Savanyú képpel oldalra köpnek, mikor díjat veszel át. Stopfniscipőjükkel berúgják orrod. Megvetően néznek, ha nő vállát masszírozod. Feljönnek, ha ugrálsz és dzsiggelsz. Átkopognak, ha hangos a zene. Visszarántanak, ha jobbnak merészelsz lenni náluk.

# Posted by Fenryr : 9:16 du.  0 comments

A cím Billy Idol: White Wedding c. dalából származik

Nem tudom, hol hibázhattam el az audio cd-írás folyamatát, de a vacsorához tartozó zenének csak a felét tudtam normálisan felírni, a második cédének csak az első dala szólt, a többi mind néma maradt. Lehet, grebbelésnél hibáztam, ki tudja.

Szombat reggel hatharminckor ébredés. Autót végül nem a Tipp Autótól szereztem (minden autójuk elvitték), hanem a Bumerángtól. Kis, szürke, egykettes Opel Corsa. Fél tizenegykor vettem át, miután elmentem kivenni a kauciónak szánt összeget a Szent Anna utcai ATM-ből. A Miklós utcán találkoztam a vőlegénnyel (bátyus), aki kiirányított Szoboszlóra. Mint kiderült, a menyasszony tanújának apja éppen szombat reggel halt meg, így Kriszti lesz a tanú, bátyám legjobb barátjának a bátyjának a felesége, a volt szomszédunk menye. A szürke csodával elrobogtam alufóliát venni, valamint USB-extra mini USB átalakító kábelt venni a Media Markt-ba. Ott kiszúrtam egyik kedves Nyálas Olvasómat, Zsuzsy-t, vadul integettünk egymásnak. Később kiderült, az MM-esek rossz szakemberek, USB-extra mini USB helyett USB-mini USB átalakító kábelt adtak (nézegettem is, hogy mintha nagyobb lenne, de vagy egy-két miniméter az eltérés), hiba volt bízni bennük, ezernégyszáz kidobott forint.

Szarakodtam még egy darabig a cédéírással, végül is sikerült négy írható cd-t gallyra vágni, de csak nem jött össze, az egy kész Vacsorazene cd-t átadtam a menyasszonynak.

Fürdés, fogmosás, öltözködés sebtében, mivel bátyám megfenyegetett, ha nem hozom el Szoboszlóról a tanút időben, szétvág, megöl, felnégyel. A szürke csodával így (belőle a maximumot kihozva) 140-160 km per órás sebességgel száguldottam, negyedóra alatt ki is értem a célállomásra. Sütött a nap, miközben esett. Felvettem Krisztit, és két gyerekét, Bencét és Leventét, valamint életemben először láttam bátyám legjobb barátjának a kislányát, Annácskát. Iszonyat egy tündér kislány.

Visszafelé normális tempóban, a szabályokat betartva, útviszonyoknak megfelelően vezettem. Háromnegyed négyre értünk a Kálvin térre, az időt múlatva sétálgattunk egyet, Bence és Levi randalíroztak egy nagyot, végig röhögtem. Nagy zsiványok.

Buzi-e vagy?

Még Szoboszlóról visszafelé jövet elmeséltem Krisztinek, hogy écsanyám pénteken beszélgetésbe elegyedett velem, mely során kifejtette, hogyhátbizony bátyám immáron megházasodik igen, én pedig sosem propagálom ő feléje nőismerőseimet, és ő csupán azt szeretné tőlem megkérdezni újfent, hogy „nem-e buzi-e vagy, fiam”?

Nem tudom, melyik kereskedelmi tévéadó népszerűsítheti ennyire a homoszexualitást (vagy talán a királyi tévék valamelyike), de hagyják abba, legyenek szívesek, mert kezd elegem lenni.

Sétálgattunk Krisztivel a fenti beszélgetés után, amikor egy igazán dögös, fekete harisnyát, testhez simuló ruhát viselő, igen dekoratív és vonzó, szexuális értelemben igen ingergazdag hölgy suhant el mellettünk. Utánanéztem, és imigyen szólottam: „Mit érdekelsz Te már engem?”. Kriszti fölnevetett.

Az Új Városháza előtt találkoztunk a násznéppel, és a leendő, új rokonsággal. A Magyar Köztársaság, és a közjegyzője (szőke nő, pókerarc, dajerolt frizura a nyolcvanas évekből, hupikék szemhéjfesték-használat), és a közös jognyilatkozat, az az egybehangzó, idézet Máraitól és Edith Piaftól: „Egy a fontos, hogy Te szeress, minden más csak semmiség”. Sajnos franciául nem mondta el: „Peu m'importe si tu m'aimes, Car moi je mourrais aussi.”

Szűlőköszöntésnél könnyek, Balázs tanú is a plafont kémleli (későbbi elmondása szerint nem igazán tudott miegyebet tenni).

A parkolóba kiszökvén az immáron férjet és feleséget szállító jármű ellen terrorcselekményt követtünk el a nagyobbik Szimicskuval: üres kólásdobozok tömkelegét kötöttük a hátuljához. Csörgött-csattogott az étteremig.

A városon harminccal végigmenni vad dudálás közben igen lélekmagasztosító élmény. A Sámsoni úton kérdeztem Levitől és Bencétől, hogy „Ledudáljam azt a biciklistát, aki a járdán megy?” Levi-Bence habozás nélkül: „Igeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!”. Amikor mellénk ért a szerencsétlen, akkorát dudáltam, hogy ajjé. Majdnem eltanyált, de azért integettünk neki, és ő is visszaintegetett (sajnos ez így ebben a formában nem igaz, de túl gonosznak tűntem volna, ha ezt nem írom le, így szebb és emberségesebb).

Megérkezvén a vacsora elköltésének helyszínére tisztem a nászajándékok szállítása, raktározása lett, londínerkedtem. Díszes dobozok, díszszatyrok, zakók vállfán stb. A vacsorára várván kisebb csoportok alakultak ki, beszélgettek egymással, a gyerekek Zsomborral, egy kopasz, kék Lacoste golfpólós, kopasz, két vagy hároméves ennivaló szarzsákkal kiegészülve tovább randalíroztak, játszottak. Jolika néni megkért, hogy Leventét pisiltessem meg. Egyszer már posztoltam arról, hogy anno Bence fiatalabb korában, pisiltetés közben lefingani méltóztatott sunyimód engemet, aki a nadrágját tartotta, és a szakszerű vizelés végrehajtásához az alapvető utasításokat kiadta. Ugyanezt a függelemsértést öccse nem követte el. Viszont meglepő, hogy egy gyerekből milyen kicsiny vizeletmennyiség jön elő: „Ennyi volt öcsém? Hát préseljed!”. A reflektálás egy szégyenlős fejbiccentés…

A vőlegény elveszejtette a slusszkulcsokat. A keresést rám testálta. Gestapo-sokat megszégyenítő alapossággal, STAZI és KGB-ügynököket lepipáló kitartással vizsgáltam át a helyszínt, még a vőlegényt is testmotoztam, sikertelen. Nem lett meg a kulcs. A gyanúsított (bátyám, a vőlegény) visszaemlékezése alapján két üveg italt emelt ki a csomagtartóból, amikor a zsiványkodó gyerekek elvonták figyelmét, és a csomagtartó fedelét óvatlanul, elővigyázatlan lecsapta. A pótkulcs a lakásban, a két lakáskulcs a kocsiban. A huszonkettes (Lali bácsi szerint a százhuszonkettes) csapdája. Aggódtam, hogy a tíz összeválogatott dal kevés lesz a vacsorához, kb. harminc-negyven perc zene, de miután a cédék is bent voltak a kocsiban, ez nem derülhetett ki. Legalább az esetleges testi fenyítéstől, a dühös násznép kergetésétől megmenekültem eme szerencsétlen véletlen folyományaként.

A vacsora elköltése (húsleves gombával és borsóval – furcsa mód ízlett így -, az elmaradhatatlan töltött káposzta, sült húsok stb.) után a násznép férfitagjai konyhakések tömkelegével láttak neki kibontani a Punto hátsó ablakát. Rövid másfél órás intermezzo, eredménytelen. A ragasztó-tömítőanyag az olasz gépesítés folyományaként olymértékű, hogy azt egyszerű szúró- és vágóeszközökkel megbontani képtelenség. Végezetül egy boy-t, hivatásos autófeltörőt hívtak ki, aki hétezer forintért kifeszítette a vezetőoldali ajtót, és egy műanyag alkalmatossággal felnyitotta a centrálzárat. Ekkora már écsanyám hazaküldött a csomagolópapírokért, és extra alufóliáért, sőt, már vissza is értem.

A kulcs valóban a csomagtartóban rejtőzött. A gyerekek (Annácska, Levi, Bence, Zsombor) kidőltek. Újdonsült rokonaim egyike, az örömapa, Albert a kert végében könnyített magán, a ki tudja hányadik sör után („Magának vörös a feje… Nem vörös. Vörös. Nem vörös. Vörös. Nem vörös. Vörös” - Roncsfilm). Megpróbáltam beszédbe elegyedni vele is, semmi értelme nem volt.

Add már ide azt a pisztolyt!

Lajos bátyám elmesélte, hogy kisgatyára vetkőzve csúszott-mászott 86-ban a Keleti Főcsatorna partján, miután meglőtte az orosz. Elmondása szerint egy nagyjából tíz-tizenöt méteres szakaszon, oda-vissza. Valakiket várt. Voltak húszan-harmincan, de azok senkik voltak. A valaki az orvost jelentette. Eleinte csak zsibbadtságot érzett, de később elérkezett a fájdalom. Nadrágjaival együtt pisztolytáskáját is a földre dobta. F. Ferinek, édesanyám későbbi szeretőjének mondta, hogy „Add már ide azt a pisztolyt!”. Feri agyán egy-két másodperc alatt suhant át, hogy mit is szándékozik Lajos bátyám tenni a pisztollyal: „ÖÖÖ….. Most inkább nem, Főnök.”

„Csak fájdalomcsillapítót akartam.” – mondta Lajos bátyám. „Nem is adtak utána fegyvert a kezembe, pedig nyolcvannyolcban szereltem le. Leadták a gépfegyverem, a maroklőfegyverem, csak telefonon szóltak, hogy a molinóalsót, díszegyenruhát, rohamsisakot vigyem be a leszerelésnél. Le is mentem a pincébe, alsógatyában, atlétatrikóban. Felcsatoltam a rohamsisakot, a bal kezemben a bot volt, a jobbal meg kapaszkodtam fölfelé. Kinyitom az ajtót, rajtam a rohamsisak. Joli nénéd aszitte, visszajöttek az oroszok…”

A torta gyönyörű volt, viszont kibaszottul édes. A Lalának szánt hatalmas szeletet kaptam meg, nem jutottam el, csak a feléig.

Az örömanya, azt hiszem az immáron az ángyom, sógornőm anyja, lepihent. Gerincsérve van. Normális, rendes nő, a mulatság vége felé már a dülöngélő örömapa asztaláról elkapta a sört.

Nemrég megözvegyült Erzsi nénémet megtáncoltattam kérésére, botlábam ellenére, még kézcsókot is adtam neki. Szerencsére a háztetőről nemrégiben leesett unokatestvérem is jelen tudott lenni az ünnepségen, fölépülőben van. Élettársa mozgássérült, noszogatta őt, hogy menjen táncolni. Uncsim mondta, hogy: „Nem megyek, mert béna vagyok…”. Erre Katika, a mozgássérült visszaszólt: „A béna én vagyok!”. Jót derültünk.

Fél három tájékán oszlani kezdett a násznép. A sógorság megmaradt tagjait hazafuvaroztam, écsanyám és Erzsi néném szintén, a magas növésű, vörös démon Zsuzsával egyetemben.

Minden ünnepnél szebb a házasodás, jobb ilyenkor együtt látni a rokonságot, a barátokat, mint más alkalmakkor, de csak az házasodjon, akinek éppen akkor ez való. Társtalanok, tartózkodjatok! Én is tartózkodom.

# Posted by Fenryr : 9:14 du.  0 comments

A cím Dopeman: Dopeman a név c. dalából származik

A dalokat grebbelem a holnapi vacsorához. Erős a gyanúm, hogy sírni fogunk, és könnyeinktől sóssá válik a vacsi, bármi legyen is az. Jazz+Az Csepp a tengerben, Romeo and Juliet Kissing You, Zséda Mindhalálig mellettem, Whitney Houston I will always love you, Dido Here with me, Dina Caroll Someone like you, no és persze Celine Dion Becaused you loved me, Falling into you, Dreamin' of you, I love you. You, you, you.

Ezeket válogatta össze leendő sógornőm. Én még betettem volna dr. Dre Fuck you, Cypress Hill I remember that freak bitch, Snoop Dogg Let's get blown, 50Cent Get in my car című dalait. Csak a pörgősebb ritmus kedvéért.

Ingem még mosásra vár és vasalatlan, nadrágom csak vasalatlan, cipőt ki kell pucolni, meg kell borotválkozni. Hogy penge legyek, hogy én legyek az arc, hogy zsír legyek a rokonok előtt.

A kölcsönkocsit visszamondták, így holnap bérelnem kell egyet, remélem a Tipp Autó nem ver át.

Tegnap parkolásnál beletolattam egy Ford Escortba, olyan hirtelen állt ki, hogy nem láttam a tükrökben. Négy négy centis horzsolás lett a minimum tizenöt éves Escort hátulján, egymás fölött, plusz a hátsó műanyag lökhárító lett karcos. Az én autómon az ütközésnek semmi nyoma, el nem tudom képzelni, hogy egyáltalán melyik elemek találkoztak. Utánajártam, a fényezés kb. 10-15 ezer Ft-ból kijön, a hátsó lökhárító újonnan, utángyártva 12 ezer, bontóban ötezer (maximum), vagy megolvasztják simára egy ezresért. Kárlapot nem töltöttünk ki, a nő nem hívott, nem keresett.

A HR még gondolkodik, ki legyen a főnököm: a programozó-matematikus szakot végzett, külsőtaskenti akcenttel beszélő, lábmosást hanyagoló, konyári, igénytelenül öltözködő, alulművelt, mell nélküli kutyatenyésztő förmedvény, vagy valaki egészen más. Olyan szomorú világban élünk, hogy be sem hívtak vetélytársának. 'It's a shame! It's a shame! Shame indeed...."

Kibaszottul elegem van, Nyálas Olvasóm, a másoktól való függésből. Kibaszottul.

# Posted by Fenryr : 9:14 du.  0 comments

A cd és dvd írás a legunalmasabb dolgok közé tartozik a világon. Újítottam két tároló dobozt, amiben praktikusan elfér 200-200 db DVD, így nem kell a keresgéléssel vesződni. Mindenkinek ajánlom. Helyspórolás végett régi, poros-patinás cd-im tartalmát kimentettem, és felégettem dvd-re.

Dvd-égetés közben felvetődött egy probléma: a folyamatot olvasási hibára hivatkozva felmondja a Nero, és más egyéb, adatkarcoló programok. Futtattam egy CHKDSK-t, ideig-óráig nem jelentkezett a hiba, majd ismét felbukkant. Minden esetre rájöttem: a tanácsadó oldalak, fórumok álszent szakbarbársága általában nem lehet az aktuális hibára néve mérvadó. Se winchestert, se dvd-írót nem áll módomban cserélni.

A múlt hét pénteken egy Bosch fúróval felfúrtam a hangfalszettet, és pár polcot. Jó mulatság, férfimunka volt. Többek között megtanultam, hogy a betonport igen nehéz lemosni bármiféle bőrfelületről, és azt, hogy nem árt óvatosan ütvefúrni, mivel a fúróhegy eltörhet (egy el is tört). Munkakezdéskor nem mértem fel helyesen a fúrandó lyukak és a rendelkezésre álló csavarok és tiplik arányát, így beszerző körútra kellett indulnom.

Szülőanyám 18-án múlt 53, tortát Dobost vettem, Garáéktól. Nyálas Olvasóm, édesipari termékeket csak az öreg Garától szerezz be. Üvöltözik cukrászaival, ezért finom minden. A Maradandóság Városában Garáéknál legjobb a somlói, el ne feledd, és propagáld, ahol tudod.

Szombaton bátyám esküszik. Hivatalosan is meghívtak az esküvőre. Idézetet egy énekes-gitáros, önjelölt költő közgazdásztól választottak.

Ma jártam Mátészalkán. A Vásárosnamény felé vezető úton akkora kurvát láttam, hogy muszáj volt visszafordulnom. Ha emlékszel még arra a Bujtor-filmre, amiben Bögyös Maca szerepelt, akkor elképzelheted, hogyan is nézett ki az örömlány... Egy kicsit barnább bőrrel rendelkezett, mint az átlag, de hát senki sem tökéletes, és az ország azon részén ez úgymond megszokott.

A Davidoff Menthol után a Dunhill Menthol gyártását is beszűntették. Minden esetre a vélhetőleg utolsó tartalékra is szert tettem Szalka de Matthew-n.

A múlt héten kihúztak százezer forintot a zsebemből, mivel nem részesültem a megmaradt bónusz-pénzekből. A munkahelyi témákat is érintő blog-szerzőket el-elbocsátgatják, ezért elővigyázatosságból nem írom le, hogy.

# Posted by Fenryr : 9:13 du.  0 comments

Térey János verse

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
A nyári birtok végveszélyben: enyves
kezek matatnak, zörren a haraszt.
Tollászkodó nép a Kisállomáson,
kókadt vakációzók, mint a csorda,
a vértelen nyár vége összeomlás.
A birtok neve: békebeli zóna,
aranyidő, csikóév, múltak odva.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
A birtok nyárilak a Tóvidéken,
menhely, ahonnét kirángatlak, hogyha
fantáziátlanul, bután nyaraltál.
Danzig, augusztus harmincegy van, éjfél,
és Krakkó szunnyad, Varsó éberalvó
- jaj, lesz még így se -, inkább még torozna.
A hurok szorul, nem lesz több tivornya.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
Váradon ép a Kőrös-parti korzó.
Tűzpróbád, lelkem: sétálj rajta végig
új toalettben, bátran, somolyogva,
jelezze rozsdamart mezed, hogy ősz jön,
dúsabb, mélységesebb, mint valaha.
A birtok a törékeny nyári porta,
palánkja összeroppan csikorogva.

Tulajdonos, vigyázz archívumodra.
Minthogyha elcsatolták volna tágas,
mostoha tartományod, Debrecent.
Fölkeresnéd, rangrejtve, útlevéllel,
mint eltökélt zarándok, s rokonokra
lelnél, akik felednék anyanyelvük.
Kezükben ismeretlen pénz forogna,
zsémbelnének, nevük helóta volna.

Légy jó sáfár, ügyelj archívumodra.
Jószágod volt párszáz vérbő augusztus:
forró gyógyhely, felszín alatti portya.
Rossz gazda, nincstelen lettél azóta.
Gazdálkodj okosan a hagyatékkal,
habzsolj, pirulj el kamrádban motozva.
A nyári készletet aprózva éld föl.
Tulajdonos, vigyázz archívumodra.

# Posted by Fenryr : 9:11 du.  0 comments

A cím egy valóban létező személy neve

Dohi Anetta bejelölt iwiw-en. Írtam neki egy "Ki a fasz vagy Te?"-típusú e-mailt, válaszra nem méltatott. Valószínűsítem, sznob kapcsolatvadász (remélem tévedek). Ha ismered őt, Nyálas Olvasóm, írd meg, légy szíves, hogy én vagyok rosszhiszemű.

Nyakkendőim, boxeralsóim, és zokniaim ezentúl katonás rendben. A lapra szerelt, Christian fantázianevű komód összeszerelése közben jöttem rá, a króm-vanádium ötvözetű csillagfejű csavarhúzó megvásárlása jó befektetés volt (bátyám költözésekor nem átalkodott magával vinni cseh gyártmányú szerszámkészletem, praktikus cseh gyártmányú műanyagból készült, hordozható szerszámtartó ládájával együtt). Jobb kezem közepén az intenzív csavarhúzó használat eredményeként - immáron gyógyuló - seb, ma egyik kollégám meglátván azt, így kiálltott fel: Stigmata! Felvilágosítottam, hogy Jézus mindkét kezét odaszögezték a feszületre (bár vannak olyan elméletek, hogy valójában odakötözték és/vagy odaszegezték, mivel a kézfejek húsa önmagában nem tudná megtartani a teljes test súlyát), és amennyiben csak az egyik kezénél fogva feszítették volna meg, a kereszténység szimbóluma nem a T betű lenne, hanem az I.

A múlt héten a Tulajdonosi szemlélet-poszt hatására vadul kutakodni kezdtem, de nem találtam az anno évekkel ezelőtt fénymásolt Térey-kötetet (mint utóbb kiderült, Besenyei György debreceni lakosnak adtam kölcsön, akire oly nagy hatást gyakorolt a Tulajdonosi szemlélet maga, hogy a kötet felett a tulajdonosi és haszonélvezeti jogokat azóta is gyakorolja). Felcsörögtem a Megyei Könyvtárat (Méliusz Juhász Péter), még tartanak belőle kettőt, az egyik - ideiglenesen - nálam van.

A múlt hét csütörtökén Szabikával a volt Egyetem Kávéház helyén nyílt étteremben vacsoráztunk (Rolling Rock). Tacco-majszolás közben szúrtam ki Brigit, akinek különös ismertetőjele, hogy nő létére negyvenhármas lába van. Ő még Timit is túlszárnyalja, aki egy nagyon formás testű nő, nagyon nagy lábakkal (és fülekkel). Brigi a férjével vacsorázott, férjének lábmérete teljesen átlagos. Én, kezdő lábfetisiztaként a 36-40 közötti, kecses, szép ívűeket és apró lábujjúakat preferálom; ha az egyik lábujj túlnyúlik a nagylábujj méretén, az véleményem szerint nem jó.

Az esküvőre nem sikerült hölgypartnert intézni, egyéb elfoglaltságaira hivatkozva mindkét jelölt visszamondta a kísérői szerepet. Amarillának említettem anno, a végén úgyis a kuplerájból kell bérelnem kísérőt. Csak az a fránya költségvonzat, csak azt tudnám feledni. .

# Posted by Fenryr : 9:11 du.  0 comments

Mint azt már írtam, réges régi vágyódásom teljesedett be, amikor elmentem végre falat mászni mentorommal, Mankóval (a Mankó az ő vezetékneve). Már gyerekkoromban is mindenhova felmásztam (fák, virágok, szekrények teteje, felépítmények csúcsa, pajták, padlások, kerítések stb.), és egyszer le is zuhantam ágastul a mélybe, karomban korhadt farönkkel, a hátamra (nem is tudtam levegőt venni egy darabig, nagynénémre a frászt hozván). Egyszer pedig a lábam szorult be két ág közé, egy órába került kiszabadítani. Most kulturált körülmények között, sportként űzhetem hóbortomat. Nem könnyű, de élvezem. A hat fal közül mindössze az egyikre tudok feljutni, de fejlődöm – van hova! –. Be kellett invesztálnom egy mászócipőbe, ami egy számmal kisebb a lábamnál (mászócipőből kisebbet szokás venni), hogy meg tudjam lépni az apróbb fokokat, kitüremkedéseket is. Muszáj lesz a későbbiekben beszereznem egy beülőt, és pár biztosítót.

# Posted by Fenryr : 9:10 du.  0 comments

Egy 5.1-es, komplett hangfalrendszer boldog tulajdonosává váltam a napokban (eluralkodott rajtam a Tulajdonosi szemlélet), így már surrounban jönnek a soundok. A Get rich or die tryin címet viselő filmet néztem meg tegnap. Nem volt rossz, sőt. Az 8 Mile nem annyira tetszett Eminemmel, de ez határozottan jobb. 50 Cent sem rossz, ráírták ezt a szerepet, a történet – ha nem is izgalmas – érdekes. Curtis „50 Cent” Jackson mellé sikerült becastingelni a Lost-ból Mr. Eko-t (bár ez a film a Lost-beli feltűnése előtt készült), azaz a könnyen megjegyezhető nevű Adewale Akinnouye-Agbaje-t (Nyálas Olvasóm, kiszúrtad őt az Ace Ventura: Ha hív a természet-ben?). Említésre méltó még Bill Duke, Levar szerepében. Egy a lényeg: ajánlom.

# Posted by Fenryr : 9:09 du.  0 comments

Mosolygós arcú zsidó barátommal, Gabesszel, aki a pesti rabbiképző tanítványa volt, Isten nyugossza, és gyakran hozott nekem pászkát, a buszmegállóban találkoztam. Vadászkürtje oldalán, épp próbáról igyekezett haza. A februári hidegben átestünk a Hogy vagy? Jól vagy? beszédformulákon, és hamarosan arra terelődött a szó, hogy egy lánnyal beszélgettem chat-en, aki képet kért rólam, én pedig – mivel akkoriban rendkívül kevés digitális kép készült rólam – azt küldtem át, amin Michelle Wild áll mellettem. Nem takartam ki, és bizony a hölgyike rákérdezett, ki is ő, én pedig elmondtam. Számítógép olyan gyorsan még nem hibásodott meg, hálózati kapcsolat olyan gyorsan nem szakadt meg, mint az övé. Gabesz a következőkkel kommentálta a történteket: „Haver! Hogy te mekkora fasz vagy!"

# Posted by Fenryr : 9:09 du.  0 comments

Szabikával szombat délután könnyed családi programot szerveztünk magunknak, és kinéztünk a Főnixbe, a második debreceni erotika triennáléra (ne nézz utána, ó, Nyálas Olvasó! ilyen szó nincs, a biennálé mintájára képeztem). Legutóbb három éve rendeztek itt hasonló kiállítást, a Bikában. Rengeteg ismerőssel találkoztam, és legalább annyi hölgy látogatott el a csarnokba, mint ahány férfi. Tehát Debrecen kihúzható lassacskán a prűd városok listájából. A műsor olyan volt, amilyen: a Mátrix „Neo nemi aktust eszközöl Trinityvel” live verzióján jót derültem, a Luxxx Video standján tartott show-kból semmit se láttunk, viszont nem átallottunk odamerészkedni az ipar jeles, és feltörekvő képviselőihez. Maya Gold szenvtelen és kedvetlen volt, hideg. A többiek kedvesek, közvetlenek, mosolygósak. Pár autócsodát is felvonultattak, köztük egy Chevrolette Corvette-et, nekem ő tetszett a legjobban, és Yvette. Gyerekkorom kedvenc magazinjának (Cica) szerkesztőjével is válthattam pár szót. SZTK-szemüveges, Bundesliga-frizurás, poliészter mackóalsó-mackófelső szettes perverz állatot csak egyet láttam (messzire elkerültem), főként a kulturált középréteg nézte meg, hogy mi van már, na. Az est host-ja, Győzike nem is csinálta annyira rosszul a konferálást, mint azt vártam volna, bár így is gyengécske eredményt produkált. Az est tanulsága: Michelle Wild mögött el lehet bújni. Az általa anno bemutatott show-elemeket és hatást nem sikerült egyik művésznőnek sem überelni.

# Posted by Fenryr : 9:08 du.  0 comments

A cím a Depeche Mode Music for the masses c. albumának parafrázisa

Én csak élesebben szeretnék látni. Tavaly is csináltatnom kellett új okulárét, akkor úgy határoztam, a folyamat bonyolultsága miatt nem igénylem cégem támogatását. Idén, mivel lehetséges, kirúgnak, úgy véltem, élek a lehetőséggel.

Először egy egyoldalas igénylőlapot töltöttem ki, aláírattam főnökkel (személyesen), időpontegyeztetés az üzemorvoshoz, majd szakvizsgálat az üzemorvosnál. Az üzemorvos megállapítja: nem látok jól, javasolja szemüveg felírását (eleve szemüveggel mentem be), beutal az OTI-ba. Az OTI-ban szemorvos vizsgál meg, két asszisztens jelenlétében, diagnosztizál, a lelettel vissza kell menni az üzemorvoshoz. A lelet alapján az üzemorvos egy Munkaalkalmassági lapot állít ki, amit a Munkavédelmi szemüveggel alkalmas szöveggel lát el. Ezt a papírt kell odaadni a munkavédelmi területi szakértőnek (a kelet-magyarországi régiót egyetlen személy látja el), őt egy hét levadászni. Három próbálkozás, és mobiltelefonos egyeztetés után a szomszéd irodában lévőknek át kell adni kézbesítésre az iratot. A munkavédelmishez pár nap múlva, amikor felhív, be kell menni. A személyes egyeztetésen kiderül, a munkavédelmi lapot elhagyta. A kedvezményre jogosító utalványt átadja, de lelkemre köti, kérjek másolatot az üzemorvostól. Mivel egy darab papír kiállításáról van szó, időpontegyeztetés nélküli üzemorvosi látogatáson veszek részt, egy órás várakozási idővel. A másolatot postán küldöm be a munkavédelmisnek. Közben az utalvánnyal elmegyek a látszerészhez, keretet és lencsét választok (különböző fényvisszaverődés-csökkentő és karcmentesítő, és fényre halványodó, halványodásra fényedő rétegekkel). A cég a lencsékbe nyolc ezer forintot, a keretbe tizet ad bele, a különbözetre (teljes vételár mínusz kedvezmény) huszonöt százalék kedvezmény jár, így is tejelni kell huszonöt ezret.

Megrendelik a speciális lencsét, a várakozási idő négy munkanap, telefonon szólnak, ha megcsiszolták, és lehet értemenni. Értemegyek, egy kicsit furcsa (általában a szemüvegváltáshoz hozzá kell szokni), később rájövök, a bal szem lencséje nem jó, még elmosódottabban látok vele, mint a régivel.

Felidézem emlékeim: az OTI-vizsgálaton a doktornő és az asszisztensek fáradtak voltak és trehányak, valószínűsítem, rosszul diagnosztizáltak. Felhívom a látszerészt, hogy nem látok jól, valószínű elrontották a diagnózisom, visszamennék vizsgálatra. Visszamegyek vizsgálatra. Kiderül, azt csinálta meg a látszerés, amit felírtak. Rövid, fél perces számítógépes szemvizsgálat után kiderül, rosszul írták fel a fokot (töréspont elhelyezkedése a lencsén), 80 helyett 180-at írtak a receptre. Az új lencse nyolcezer forint, hála istennek egy darabot is lehet rendelni, nem párban gyártják.

Menjek vissza az OTI-ba? A doktornő (kb. hatvan felé közelíthet, nyugdíjazására vár vagy nyugdíjból jött vissza praktizálni) az alulfizetett, fásult asszisztensekre fog mutogatni, az alulfizetett, fásult asszisztensek a doktornőre. Mire visszakapom Állam bácsitól a pénzem, ha egyáltalán visszakapom, legalább ötször be kell fáradjak, előbb szóban kell reklamálnom, majd írásban kell panaszt tennem, azt kivizsgálják, értesítenek, határozatot hoznak, az ellen fellebbezhetek-fellebbezhetnek etc., minimum negyed év. És mindez elkerülhető lett volna, ha Doktor néni visszaolvastatja a lelet szövegét, vagy ha az asszisztens visszakérdez, jól értett-e mindent.

Ezek a gondolatok másodpercek alatt futnak át az agyamon, könnyen és gyorsan hozom meg a döntésem: rendeljenek új lencsét és kifizetem a vételárat. Szám sarkában féllábú mosoly.

Amit nyerek a réven, elvesztem a gáton. Kívánalmam kicsiny, annyit szeretnék, hogy a homály, hogy a homály az oszoljék.

# Posted by Fenryr : 9:07 du.  0 comments

A cím jelentése: A Német Köztársaság kabátja

# Posted by Fenryr : 9:05 du.  0 comments

A minap vitatkoztam Aenimával. Írt nemrég egy posztot a szellentésről, és azt mondtam, hogy az gyenge volt. Erre azt válaszolta, hogy ő sosem kritizál engem, pedig senki sem olvassa a blogom, és fennkölt írásaimhoz csak THPreg barátom tud hozzászólni. Elhatároztam hát, hogy több olvasót szerzek. Elhatároztam, hogy tizenhárom lelkes, Nyálas Olvasóm számát meg fogom emelni legalább tizennégyre.

Azon is elgondolkoztam, mi a baj a blogommal. Arra a következtetésre jutottam, hogy kevés benne a szex és az erőszak. Valamint a napi aktualitásokkal sem foglalkozom, sem a választás előtt, sem a két forduló között nem politizáltam. És legvégül: kevésszer szerepel blogomon Görög Zita meztelenül (egyáltalán nem), vagy vámpírként. De ez most nagyon meg fog változni.

# Posted by Fenryr : 9:04 du.  0 comments

D. Ibolya egy fárasztó, koalíciós egyeztetésekkel teli nap után végre hazatért. Amint belépett az ajtón, piros, magas sarkú lakkcipőjét lerázta lábáról, vádliját végigsimította, miközben megszabadult vadító, fekete, kárómintás harisnyájától. Rövidke tusolás után vörös fürdőköntösében könyvespolcához lépett.

Mit is olvassak? – gondolta, miközben finom, bársonyos ujjai tovasiklottak a könyveken. Flaubert Bovarynéját ragadta ki, a kötetet melléhez szorítva az ágyra hemperedett. A kis asztali lámpa sejtelmes fényénél azonnal olvasni kezdett.

Flaubert valószerű, részletező leírásai mindig felizgatnak – Ibolya gondolatai el-elkalandozgattak, miközben bal mutatóujjával hosszú, formás, bársonyos bőrű combját simogatta. A simogatás jó érzéssel töltötte el, ujja egyre beljebb, és beljebb kalandozott. Lassan, bizonytalanul tévedt szeméremtestéhez, éppen akkor, amikor Bovary nőül vette Emmát. A könyv hirtelen összecsuklott. Ibolya becsukott szemekkel vetette hátra fejét, szőke haja lágyan omlott a szaténhuzattal bevont kispárnára. Bal kezének középső ujja körkörösen, egyre gyorsuló ritmusban futotta körbe az izgalomtól vérbő, megduzzadt csiklóját, jobb kezével az ágy huzatát markolászta.

Ekkor rontott be az ajtón váratlanul Gy. Ferenc és O. Viktor.

Hát te mit csinálsz, Ibolya? – kántálták kórusban, a döbbenettől pirospozsgás arccal.

Én… Én csak… A Bovaryné mindig felizgat… - hebegte Ibolya szemét a földre sütve. Viktor és Feri egymásra néztek, úgy, mint a miniszterelnök-jelölti vitán egyszer sem, és lassan és nyugodtan Ibolyához léptek. Feri Ibolya arcélét kezdte el csókolgatni, piciny csókokkal szórta tele az izgalomtól és meglepettségtől elpirult arcot, a fültőnél Feri kidugta nyelve hegyét, és finoman, lassan végigszántotta Ibolya nyakát, majd fogaival Ibolya fülcimpáját őrölgette gyengéden.

Viktor a kecses, hetyke lábujjakat kényeztette. Nem restellte szájába venni, és érzékien szopogatni az idegvégződésekkel teli, aprócska testrészeket. A lábfejeket, és Ibolya vádliját nyelvével izgatta, a térdkalácsok alatt, és a térdhajlatokban elidőzött kicsit, mielőtt elindult volna a combok belső részén át Ibolya kagylócskája felé. Ibolya mindkét kezével Viktor fejét markolászta mohón, hosszú ujjaival Viktor fekete fürtjei közé túrván, mindeközben nyelve Feri szájában kalandozott, ajkuk vadul össze-összecuppant.

Viktor meglepődött, amikor meglátta Ibolya formásra borotvált, gyönyörű, az izgalomtól már sikamlós és nedves punciját. Arcára mosoly ült ki, bal szeme fölötti szemöldökét enyhén felhúzta. Feri ekkor már levette szemüvegét, amit vadul a sarokba hajított, letépte magáról selyem nyakkendőjét, és fehér, a nap során már meggyűrődött ingjét. Erőteljesen harapdálni kezdte Ibolya melleit, a bimbócskákat előbb körbenyalta, majd azokat is harapdálni, marcangolni kezdte. Ibolya kéjtől elfúló hangon nyögdécselt öntudatlanul.

Most ti jöttök, fiúk! – mondta Ibolya. Viktor erőtől duzzadó, inas hímvesszejét habozás nélkül, szikáran Ibolya arca elé tartotta, aki előbb megpuszilgatta, majd ajkaival körbevette Viktor gömbölyded makkját. Viktort megnyugvással töltötte el, hogy Ibolya vadul és odaadóan, szenvedélyesen kényezteti szájával.

Az első behatolás tisztje Ferit illette meg. Az izgalomtól vérbő pénisze éppen olyan színű volt, mint egy szegfű. Jobb markába fogta azt, és finoman, gyengéden vezette be Ibolya hüvelyébe, egyre beljebb, és beljebb, és beljebb, míg teljes mértékben be nem töltötte a kéjsóvár, sikamlós, feszes és szűk, izmos kéjbarlangot. Nehezen, de megtalálta az Ibolyának is tetsző ütemet. Ibolya ekkor viszonzásként tenyerével végigsimította Ferenc izmos, izzadságtól csillámló, atlétákat idéző felsőtestét. A nő örömmel nyugtázta, hogy a kéjtől Feri és Viktor arca is eltorzult, csakúgy, mint az övé.

Ibolya nem csak Viktor hímtagját, hanem a férfi szőrtelenített, kisfiús zacskóját és golyóit is nyalogatta, időről időre szájába vette, szopogatta. A kéj jelének első, sós cseppjeit Ibolya érezte nyelve ízlelőbimbóin. Ekkor Feri kihúzta vesszőjét Ibolyából, a szőnyegre térdeltette őt, majd ez után Ibolya hol őt, hol Viktort vette a szájába. Ibolya szopás közben fel-felnézett, és riadtan vette észre, hogy Ferenc keze Viktor izmosra gyúrt mellkasát, és a polgári jóléttől kissé gömbölyű hasát simogatja. Ibolya gondolkozása mindig is kissé konzervatív volt, a két férfi alkalom szülte közeledését nem tudta mire vélni. Viktor azonban fiúkollégiumban töltötte diákéveit, ahol társaitól, tanáraitól liberális szemléletmódot sajátított el, így nem szégyellte viszonozni Ferenc gesztusait. Ibolya Viktor szénbarna, mélyen ülő szemébe nézett, és halk hangon kérlelte őt: dugj meg hátulról is, kérlek!

Viktor izomtól duzzadó karjaival a hasánál fogta át Ibolyát, és visszalökte az ágyra. Ibolya feltérdelt, és formás fenekét kipucsította, birtokba vételre felkínálva azt. Viktor ekkor gondolt arra, hogy Ibolya combjainak bőre feszes, és nincs narancsbőre. A látványtól felizgult. Viktor mutató- és középső ujját benyálazta, majd V-alakba feszítette, és megnedvesítette Ibolya hátsó nyílását. Vastag péniszét óvatosan vezette az izomkötegekkel telt, szűk résbe. Ibolyának eleinte fájt a behatolás, később azonban jóleső érzés töltötte el, kéjes sikolyok hagyták el száját, és örömmel szaladt át fején a gondolat: Viktor romantikusabb alkat, mint Ferenc, és a ritmusérzéke is jobb. Persze Feri sem tétlenkedett. Előbb farkát mohón Ibolya arcába nyomta, kényeztettette magát jó darabig, majd Ibolya alá siklott, és a nő Viktor lökéseitől himbálódzó teste alá feküdt, majd a ritmust megtörvén a szőkeség hüvelyébe tolta botját.

Mindhárman öntudatlanul, a kéjtől torz arccal adták át maguk a gyönyörnek, egyre hevesebbé és hevesebbé vált közös ritmusuk. Miközben Ibolya nyögdécselt és sikoltozott a lökések vehemens súlyának hatására, a férfisatu szorításában, addig Ferenc és Viktor a döngetést mély, férfias hörgéssel kísérték. Ibolya testét folyamatosan rázta, összehúzta és szétvetette az élvezet, az orgazmikus mandzsetta hatására Ferenc és Viktor is a csúcs felé közeledett.

Amikor érezték, hogy közeleg a finálé, Viktor és Ferenc közösen felsegítette Ibolyát, aki így ismét a térdeplő ülés pozitúráját vette föl.

Teleszórom gyöngymagokkal arcodat – szólt Viktor. Néhány csepp Ibolya hajába tévedt, a többi szemérmetlenül terítette be a nő jobb arcélét, orra alatt, mint kis bajuszka, fénylett. Ferenc inkább Ibolya mellei felé célzott, jelentős mértékben összemaszatolva azokat. Ibolya elégedett mosollyal arcán, nyugodt tempóban rántott még párat a fiúkon.

Hirtelen szétrobbanó üvegszilánkok süvítő robaja töltötte be a szobát. A hármas a félelemtől összerezzent, mindhárman riadt tekintetüket az ablak felé szegezték.

Az ablak előtt Görög Zita állt, meztelenül. Vörösre rúzsozott szájából előtűntek hosszú és hegyes szemfogai.

Vérre szomjazom! – hörögte sátáni hangon, és földöntúli erővel mellbe rúgta O. Viktort, akit a támfal fogott meg, és ugyanazzal a lendülettel úgy pofán vágta D. Ibolyát, hogy a nyaka tőből kitekeredett. Gy. Ferenc halálfélelemtől riadt arccal mászott hátrafelé a szőnyegen. Görög Zita a lábánál fogva húzta vissza áldozatát, és szemfogaival szétmarcangolta a nyaki artériákat. A miniszterelnök vére patakokban ömlött, a vér szinte másodpercenként ütemesen spriccelt a tátongó sebből. Zita átugrott a francia ágyon, és O. Viktor nyakának esett. Viktor barna szemei fennakadtak, miközben a hipertónia állapotába került, teste ütemesen rángatódzott, egészen addig, amíg Görög Zita meztelenül ki nem szívta az utolsó csepp vérét is. Az ex-topmodell, meztelen vámpír eleresztette áldozatát, aki, mint egy rongybaba csuklott a földre. A fekete hajú démon D. Ibolya öntudatlanul fekvő testéhez lépett, ölébe vette azt, és ördögi kacaj kíséretében kirepült vele az ablakon. Formás combjain megcsillant a napfelkelte előtti, gyönge holdsugár.

# Posted by Fenryr : 9:03 du.  0 comments

A cím József Attila Eszmélet c. verséből származik

Szép medallion- mondtam. Csillogó aranyláncon függött az anyát és kisfiát ábrázoló kép, fehér alapon bordó, kék és fekete. A betegek és elesettek védőszentje - mondta ő. Szűz Mária, gondoltam, de nem hagyta el szó a számat. Szűz Mária - mondta, olyan hangsúllyal, mint azok a tanárok, akiknek a kérdéseire nem tudtam választ adni.

Diákszállás vagy kétcsillagos panzió, nem tudom, Fehér falak, és fenyőfából összeeszkábált ágyak. Koedukált szoba. Velem azonos rangú társam két ágy közé lököm, megtaposom és ugrálok rajta, majd könyököm kidüllesztve ráfekszem. Föld felé szegezett arccal nyöszörög, ügyet sem vetek rá. A nyolcvanas évek divatját idéző frizurájú nő fekszik velem szemben, a fehér paplan alól kiviláglik meztelen felsőteste, kicsiny, de formás mellei. Fejét behajlított karján pihenteti, moccanatlan arccal, intonáció nélkül közli velem, utálja műmosolyom.

A töltésen lépdelünk. Lépkedek a gumicsizmás férfi után. A folyó kiöntött, végestelen végig elöntvén a bal partot. Lábunk az átázott sárba süpped, vagy nem, már nem emlékszem. Rozoga fahídhoz érünk. Kiolthatatlan vágyat érzek arra, hogy átmenjek a hídon. A középkorú férfi óva int, nem tanácsos a korhadt, foghíjjas hídon átkelni. A túloldal gyönyörű, a vízből kiálló fák mögött lenyugvóban a nap, aranysárga és vörös a táj. Elkeseredem.

Szőke nővel szeretkezem tóparton.

Tuzson és László félmeztelenül fasiszta jelszavakat skandálnak a játszótéren, arcuk eltorzul, miközben karlendítenek. A bokrok közül összereccsenő ágak zaja hallik. A lila hálóköntösbe öltözött nő eszméletlen. A lovat szőrén üli meg. A ló nem vágtat, nem üget, nem gallopol, és nem poroszkál. Lassan és nyugodtan halad felém. Orromat megcsapja a vizelet és az ürülék keveredésére jellemző, összetéveszthetetlenül szúrós és édeskés szag. A nő lecsúszik a ló hátáról. Megpróbálom elkapni, sikertelen. Kötél rántja vissza nyakánál fogva, bár ezt nem látom. Lába lógicál. Csigolyájának reccsenését se hallom, de biztos vagyok benne, hogy halott.

# Posted by Fenryr : 9:03 du.  0 comments

A cím a Black Sabbath zenekar azonos címet viselő, 1974-es lemezének címe

A tegnapi véradás miatt ma kisvezérem lecseszett (őrizetlenül hagytam a házat). Olyannyira fontos vagyok, hogy egész nap egyszer hívtak mobilon (Zsoltnak bedöglött a riasztója, el kellett volna vigyem szervízbe), illetve legalább nyolc e-mailt kaptam, a szokásos ötven helyett.

# Posted by Fenryr : 9:02 du.  0 comments

A Délibábban költöttem el ebédemet a mai nap folyamán, akik legendásak milánóiukról (a Köjál se tudta kideríteni, hogy miből van), és az étkezdét ölelő hangulatról (nem néznek ki, ha egy - vagy kettő - fél Hubertus-t és egy üveg sört kérsz ebédre). Sajnos pár éve a modernizáció szele a Délibábot is elérte, a műmárvány körasztalok eltűntek, bekerültek a játtékautomaták, és egy zenegép is. Szociológusok több kötetnyi tanulmányt írhatnának az itt szép számmal felbukkanó, különböző társadalmi rétegből érkező emberekről.

Miközben vártam ebédem (milánói) elkészültét, egy cigányasszony (az az igazi, echte mátészalkai, 145 centis, TBC-gyanús) két műanyag tálcán átnyújtott két adag milánói masszát a pultoslánynak.

- Hát tessen mán betenni a mikrauba, megmelengetni egy kicsit mer' mi melegen szeressük teccik érteni, elnézést kérünk.

Erre a köpcös, izmosra gyúrt séf, akarom mondani szakács kibújt főzőfülkéjéből, a cigányasszony orcája elé settenkedett dölyfösen, mellét kidűtve, és imigyen szólott:

- A kurva anyátok!

# Posted by Fenryr : 9:01 du.  0 comments

Tegnap szokásos délutáni alvásom közben megcsörrent mobilom.

"Fenryr vagyok, tessék." - mondtam.
"Gyurcsány Ferenc vagyok, Magyarország miniszterelnöke" - hadarta egy középkorú férfihang.

Habozás nélkül kinyomtam. Még egy röpke "Anyád!" is elhagyta orcám. Utálom, ha felkeltenek, de nagyon.

# Posted by Fenryr : 9:00 du.  0 comments

Nagybátyám meghalt szombaton. Ő volt az, aki napi egy-két doboz cigarettát is elszívott, és pár éve nyilatkozott a Naplóban, hogy képtelen, és nem is hajlandó leszokni. Az utóbbi tíz évben megromlott az egészségi állapota, annak idején még Spitzer Mamagésa Somával nyomta a műszakot a Göcsben.

2004-ben halt meg legutóbb nagybátyám (Jóska), akkor együtt utaztam a temetésre ezzel a nagybátyámmal (János), mellettem ült, és nagyon kényelmetlenül éreztem magam az utazás során, mivel már akkor is rengeteget köhögött és krákogott (nem csak a dohányzás miatt, a Göcsben olyan munkája volt, ami ártott a légzőszerveknek, emiatt előbb is nyugdíjazták). Arcbőre már korántsem simult úgy arccsontjára, mint régen, megőszült, megöregedett. Undort éreztem mellette ülve.

Utoljára a Nagyállomást övező úton átszaladni láttam, Ibcsy mellett ültem az anyósülésen, még rá is szóltam, lassítson, ne amortizálja le amúgy is egyre szűkülő körű családom.

Mikor még tejfogaim nőttek, nyolc-tíz éves koromban, János bátyám vitt el egyszer fogorvoshoz. Nem félek a fogorvosoktól, még hat éves korom előtt egy szoboszlói fogorvos érzéstelenítés nélkül tépte ki az egyik fogam, ínyestül, akkor a nagy vérveszteség miatt a nyílt utcán estem össze, a zebrán. Nagyanyám vitt hazáig a karjában. Úgy gondolom, annak a valószínűsége, hogy ennél rosszabb történjen velem a fogorvosi rendelőben, kicsiny. A fogorvosi kezelést jól tűrtem tehát, jutalmul János bátyám vett nekem egy ajándékot, egy matchboxot, nem is akármilyet, hanem amilyet én akartam. Egész álló nap azzal randalíroztam. És nem szólt rám, nem fegyelmezett meg, nem szorított korlátok közé: nem kicsinyítette örömöm. Sőt, együtt örült velem, arcára boldog mosoly ült ki. Örült örömömnek.

Ezt a mosolyt akarom megőrízni róla.

# Posted by Fenryr : 8:58 du.  0 comments

Nyers őszinteség. Hányan, de hányan sértődtek meg a nem bántó szándékú, hanem leíró, ténymegállapító közléseimen. Tömör tőmondatokban, vagy akár barokkos körmondatokban tudtam és tudok jellemezni másokat, kicsiny hibaszázalékkal.

A pozitív megállapítás jutalma illanékony mosoly, a negatívé nehezen, vagy sosem múló lefelé görbülő száj, epés megjegyzések, vagy örök harag.

A más szemében a szálkát, saját szemében a gerendát se elv alapján saját magam, saját jellemvonásaim és cselekedeteim megítélése állandó gondot okozott. Az egészséges és objektív önértékelés rosszabb esetben teljes, jobb esetben részleges hiánya végigkísért eddigi életemen, és - nagy valószínűséggel - kísérteni is fog.

Amilyen mértékben képtelen voltam és vagyok hazudni másoknak, olyannyira voltam és vagyok képes hazudni, becsapni, áltatni, megcsalni: ámítani önmagam. Önvilágámító vagyok, ahogy Hrabal mondaná.

Hazugság: az emberi kapcsolatok része. Az igazság, a valódi teljes tagadása, elhallgatása, megmásítása, elferdítése, be nem vallása, másoknak olykor jó, olykor ártó, a magunk részére pedig önvilágámító jószándékkal.

Hol voltál? az Aggódtam érted helyett. Menni fog a Nem fog menni helyett, Nem fog menni a Menni fog helyett. Lehet a Biztos helyett, Biztos a Lehet helyett. Haragszom rád a Szeretlek helyett.

A kódolt mondatok visszafordítása kapcsolataink sikerességének vagy kudarcának kulcsa. Szerelmi, baráti, munkahelyi, közösségi, önmagunkkal szembeni: emberi viszonyaink alapja.

Önvilágámítom magam. Mert úgy vélem, kedvelem az igazat, és megvetem a hamist.

# Posted by Fenryr : 8:57 du.  0 comments

A héten értékeltem, munkatársakat. Kedden Karcagon jártam (napfényben nem is olyan csúnya), pénteken pedig Nyíregyházán, illetőleg Mátészalkán. Az Opel Corsa Van típusú személygépjárművek nem rendelkeznek - sajnos - CD-lejátszóval, ezért régi zenéim közül választottam egyet (Mad Season - Above, egyetlen stúdiólemezük, tudtommal, Layne Staley az ISTEN! - nyugodjék békében -). A pénteki hangulatomhoz pont illett, A-B oldal egyaránt elhangzott vagy tizenkétszer.

Indulás reggel hatkor, nem dísz-zubbonyban (öltöny+nyakkendő), hanem mosatlan hajjal, fekete garbóban, fekete bőrkabátban. Nyíregyházára érkezés hét tizenöt - parasztszállítókat kellett kerülgetnem. Minő szégyen!: egy wartburgost nem sikerült legyaláznom -. Felesleges pöcsölődés-tökölődés a helyi irodavezetővel, kinek száján herpesz terpesztett ("Herpeszállás egy-kettő!" - Boncz) vastag Zovirax-réteg alatt, és máris tíz óra. Gyors reggeli a McDumálsz-ban, két tojásos toast-ot kértem, kaptam egyet, italom epershake. Ekkor még nem sejtettem, hogy Nyíregyháza-Oros centrumában elvétem az irányt.

Nyíregyháza-Oros centrumában elvétettem az irányt. Körülbelül 10 km lett imigyen veszteségem, Záhony felé fordultam véletlen, a négyesen lyukadtam ki. Visszamásztam.

Mint kiderült, Nagykálló felé rövidebb lett volna, viszont így Apagy-Felsőerdő-Ófehértó vonalon megcsodálhattam a gyönyörűszép erdőt, és a benne álldogáló éjjeli lepkéket (kurvákat). Legtöbbjük cigány volt, némelyik még integetett is, hogy álljak félre. Ötszáz méterenként örömlányok, mögöttem-előttem nem jött senki (nagy lehet ám az erdő közepén a forgalom!). Nyálas Olvasó, bizony mondom Néked, több fület láttam ott, mint fogat.

Nyírbátorból származik egyik volt osztálytársnőm (Julcsi), aki most Németországban él. Gyönyörű és ritka okos leány. A városkát elnézve egyre inkább értékelem őt, hogy ki tudott innen (világvége) törni.

És az úticél: a napfényes Mátészalka.

- "1944-ben jöttek ilyen kucsmás emberek, érthetetlen nyelven beszéltek, és elvitték édesapám arany zsebóráját."
- "No és kik voltak azok?"
- "Hát a mátészalkai betlehemesek..." - Markos-Nádas-Boncz.

És tényleg.

Viszont tetszik, hogy nem a házakra aggatták az utcanév- és házszám-jelző táblákat, hanem csomópontoknál nyilak mutatják, mi merre található. A Bajcsy-Zsilinszky utcát nem találtam, egy hölgy igazított útba, aki éppen facsemetéket metszett (sokáig tartott, mire el tudta magyarázni).

"Én még őszinte ember voltam" - no meg rendes. Jó értékeket adtam, hadd vigyenek egy kis pénzt haza dolgozóink.

Ez az észak-keleti vidék egyszerre lehangoló és megható. A "We're all alone" Layne Staley dúdolgatásra még inkább. Mindenkinek ajánlom! Csak vigyázzatok a kátyúkkal...

# Posted by Fenryr : 8:57 du.  0 comments

Egy festő mondata, akinek a nevére nem emlékszem

Nyálas Olvasóm, a héten több, mint ezer kilométert vezettem (kedd- csütörtök). Látásom romlott, ennek következtében a szemem elfáradt. Ráadásul 190-es tempónál bevágtak elém a fehér Suzukisok, így le kellett fékeznem kiló hetvenre (phö!). A Peugeot 307 típusú üzemi gépjárművet nagyon megkedveltem, csoda! Négyesbe kiló ötvenig húztam, illetve Böszörmény felé kettesben - véletlenül - túlpörgettem a mágikus hétezres határon, és így csinált, hogy "pöpöpö pöppö pü". És a hangtechnika is nagyon jó benne, tracklistemet bömböltettem végig. Fájó szívvel vittem vissza a telephelyre...

Tegnap - én naív! - elindultam a Szőke András-Badár Sándor Dumaszínház estre. A helyszínen akartunk jegyet venni, de sajnos mind a nyolcvanat eladták elővétben. A rendezvényszervezőről kiderült, egy igazi köcsög, és nem hajlandó pótszéket berakni kedvünkért (phö!), illetve Bödőcs Tibort se hozza le, soha többet (phö!), mert az az előadás nem volt teltházas, és Bödőcs nem változtat repertoárján. Így a Klondike-ba mentünk Gyuri barátommal, és egy újonc infánsnőmmel beszélgetni. Zsófiékat hátrahagytuk.

Hétre mentem dolgozni, videókonferenciára. A biztonság kedvéért kolléganőmet feltárcsáztam hat ötvenötkor, hogy bejön-e pontosan hétre. "Nem nyolckor kezdünk?!?" - húzta elő kicsit sem átlátszó trükkjét zsákjából. Drágám, az időpontot két hétre előre mailben küldtem el, és ha már füllentesz, legalább ne tedd mellé, hogy a barátodnál kell hagyd a kocsidat. Jót derültem.

Bent már aggódtak értem, hogy hol vagyok. Mondtam, kiküldetésben. Azt hitték, ha nem vagyok, nem dolgozom. Tehát: ha nem látni anyánk picsáját, akkor: anyánknak nincs is picsája! Deduktív módszerrel vonták le a konklúziót professzortársaim.

Idősb kolleginám belevágott a csoki-bizniszbe. Mindkét fiókjában hatalmas tábla csokoládék sorakoznak, lapjára állítva, számításaim szerint fiókonként kétszáz darab. A hét végére rendszerint az egyik kiürül. Egy kis fifikás mellékes, havi negyven meglehet belőle adómentesen, ergo bruttó bére majdnem felét újratermeli, mindezt adómentesen, főmunkaidőben. A vállalati fogász sopánkodik csak, nagy az érdeklődés előjegyzésre.

Engem, kérem - mielőtt kirúgnának, vagy közös megállapodással vetnék véget munkából származó viszonyaimnak - meg fognak jutalmazni, mielőtt a gyárudvaron ünnepélyes keretek között tarkónlőnének. Ma súgott a jutalmazottak egyike. Phö! Azért a lóvé jól jön majd (sose jött még rosszul). "Mer' a pénzt, ha megkapom a tisztet, én szórom mint bolond a lisztet" (Most már egyáltalán nem kicsi Tyson).

Elütötték a büféslány kisfiát. Megrepedt a mája. Főnöke nem engedte haza. Egyszer már bojkottáltam a büfét, és nem vásároltam két hónapig, mert a kedves mocskos szemét büfétulaj a terhes büféslányt lopással gyanúsította meg, nehogy ki kelljen pengetnie a GYES-t. Szánalmas, egyesekhez képest egy meztelen csiga maga a megtestesült gerincoszlop, és egy jól megtermett patkány az evolúció és a teremtés koronája. Főleg phö!

Nyálas Olvasó! Légy jó ember, mindig adj borravalót a pincérnőknek, mindig engedd haza a büféslányt, ha épp elgázolták a kisfiát, a GYES-t pedig fizesd ki annak, aki terhes. Nem oly nagy tettek ezek.

# Posted by Fenryr : 8:56 du.  0 comments

Isaac Hayes (Chef hangja) otthagyta a South Park készítő brigádját. Mert vallási jelképeket parodizál. Olvastam valahol, hogy Hayes a szkientológia-egyház tagja, és sérelmezte, hogy egyháza az SP céltáblája lett, de amíg a többi egyház volt soron, semmi probléma nem volt.

Én nem sértődnék be, ha kiparodizálnák az ateistákat. Vagy ha buddhista lennék, akkor sem sértődnék be, ha kiparodizálnák Buddhát (mondjuk egy kézzel többet rajzolnának neki). Hayes! Bár a kilencedik szezonban nem szerepeltél, hiányozni fogsz!

# Posted by Fenryr : 8:54 du.  0 comments

Valamilyen érthetetlen okból az esti nehéz elalvásról (hajnal három, fél négy) áttértem a reggeli korán kelésre ("Felkelek reggel, korán. Mellettem Biblia, Korán" - Sziveri János). Ma hajnal négy óra négy perckor ébredtem. DVD-égetéssel múlattam időm fél hatig, Jutkáért - munkából adódó alkalmi útitársam - fél hétre mentem, Viola utca találkozásunk kocka helyszíne. Személygépjárműm első alkalommal Peugeot 307.

Tracklist

The Doors - Peace Frog
50 Cent - Window shopper
Korn - Twisted transistor
Sean Paul - Blazin
Tyson - Itt az alkalom
Tyson - Voltam úgy már én is
Tyson - Ha én tele lennék
Ganxta Zolee - Angyalföld a hely
Ganxta Zolee - A sötét oldal
Cypress Hill - Latin thugs
Cypress Hill - One last cigarette
Cypress Hill - Till death do us part
Damien Marley - Exodus
The Cranberries - Salvation

Nyálas Honfitársaim, kellemes forradalmat mindannyiótoknak!

"Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban"

Petőfi Sándor:15-dik március, 1848

# Posted by Fenryr : 8:53 du.  0 comments

A cím Ganxsta Zolee és a Kartell - A sötét oldal c. dalából származik

Elnyomlak, mint a sörszagot az Orbit

Hidakon, utcákon át. A múlt hét szájban összegyűlt fehér vértest-nedű. Tevékeny, antitestekkel teli, legyőzi az ellent.

Kegyetlen iskola a tűréshatáron

Feladat feladatot követ, értelmetlen. Lista készült (nem fekete, hanem kék), kisatírozni sorait öröm.

Hajnalig se lankad a kanos szabatárs
Látástól vakulásig szopatás

Szombaton buli, Jazz, a tizenegyedik, többször javított kiadás szerint Dzsezz. Lacika hiányzik, Szabika és Ferike jelen, plusz két lány, E. és A., testvérek. A. Később Szabikával iszkiri a (sz)Excalibur-ba, nem a Szent Grál, de Enikőék iránt. Nincsenek lent, hideg szélben vissza. Menettempónk kívánni valót hagy maga után, útközben Bentley-csodálás. A szombat esti forgadalomban összeakadtam Kibelezett Csirkével (első ízben személyesen) és Aenimával. Később megérkezik Enikő, Anita, Ramón. Anita sótlan, szokás szerint, arcára mosolyt csalni kevésszer sikerül.

Bogaram, az alvégen hogy kicombosodtál
De nem emel neked szobrot a korosztály

A. külsejével elégedetlen, ámde kedves, aranyos lány. Beszélgetésünk alatt végig feszeng, kezét ölében tartja, vajh miért? Megpróbálom felvilágosítani korunk nagyipari médiacsalásáról (Photo Shop), és a belénk súlykolt szépségideál irracionalitásáról, ami leépíti önbecsülésünket. Eredményem abszolút sikertelenség.

Lomha vagy és veled a fasz kivan
Ez nem volt benne a pakliban

A múlt heti alapállapot: nervózus. Derűsebb pillanatok csak pénteket követően. Az Egyetemi Köteles Főkönyvtárat átépítik, ezt szombat délután 12.30-kor tudom meg, egy szőke és egy barna hajú bölcsészlánytól. Bejárat a Neveléstani Tanszék felől, nyitvatartás hétfőtől péntekig.

Mondom az igazat, a trú sztorit
Szó sincs róla, hogy túl szolid

De. Túl szolid.

# Posted by Fenryr : 8:50 du.  0 comments

Vasárnap éjjel nem tudtam elaludni. The Statement (Az ítélet) - ezt a filmet néztem. A Vichy bábkormány kollaboránsát (gonosz) Michael Caine alakította, akiről a Madness zenekar írt egy dalt a nyolcvanas években (Michael Caine - letölt&meghallgat). Fél négy felé szenderülhettem álomba, kelni késve keltem, elaludtam. Arcszőrzetemtől meg kellett szabaduljak, hogy emberi formám legyen, így nekiálltam a szakállvágóval, megcsupaszítottam pajeszemet is. Munkába későn indultam, hívtam egy taxit. Az utak borzalmas állapotban, lassan vánszorogtunk. Beszélgetésbe elegyedtem a sofőrrel, szimpatikus vidám ürge, igazi piknikus típus, mellette az anyósülésen egy gyógyíthatatlan leptoszom: én. Elmeséltem, amikor megpördültem Újfehértón (kétszázhetven fokos piruettet írhattam le), azt mondta a taxisofőr, hogy kevesen vallják be, elhallgatják a legtöbben az ilyen eseteket. Beszélgetésünk témája a vezetéselmélet, és a taxizás, mint életmód volt. A nyolcvanas években Zsuzsi néni férje Volgával járt, jól élt - mondtam. Aztán kiderült, a nyolcvanas években többen vettek házat, telket a taxizás biztosította jövedelmekből, de ma már ez elképzelhetetlen.

Fél órát késtem, így is. A múlt héten írtam egy e-mailt kisvezéremnek, és többeknek (operatív irányítótársaim) címezve. Mailem a kommunikációs hiányosságok és a munkám, felelősségeim összefüggéseire próbált egy kis fényt vetíteni. Rossz néven vették, hozzá kell tennem, a múlt héten megfordult fejemben, felmondok, kisvezéremmel eme illanékony elképzelést elújságoltam még pénteken, aki tényként kezelte (Hát a Te fejedben is megfordult már párszor, Kisvezérem!).

Kaptam a pofámba. Kisvezérem egy velem egyenrangú zászlóvivő, és egy közkatonából szakaszvezetővé avanzsálódott bérenc jelenlétében oktatott ki függelemsértésemért. Közölte, munkámra három hónapja nem apellálhat, parancsait nem teljesítem, zászlóvivő társam munkáját rendre elszabotálom. A parancsmegtagadásra példát nem tudott felhozni, zászlóvivő társamra ujjal mutattam: mondjon példát a szabotázsra. Mondott is bagatellt, nehezen, de visszatartottam dühöm. Századosomnál többször jelentkeztem feladatra, kértem jegyzőkönyvbe vetetni, és figyelembe venni ítélethirdetésnél. Kisvezérem ezt követően bizalomról és tiszteletről papolt, úgy éreztem magam, mint a temetkezési vállalkozó a Keresztapában ("Nem tisztelsz engem"). A zsoldos bibliája a parancs, azt minden körülmények között teljesíti, hisz az után kap apanázst. A morál már grátisz, könnyű a taktikusoknak a barakkból dirigálni, jöjjetek ki a harcmezőre, legyetek előljárók, mutassatok példát katonáitoknak!

Rövid eligazítás, parancskiosztást követő pihenj-oszolj.

Betegségemből kezdek kilábalni, tisztábban veszek levegőt, hat a Dalacin, megöli a bennem lévő gonoszt.

Nyálas Olvasóm, megpróbálok saját erkölcsi és esztétikai minőségemnek megfelelni, nem adni alább, és tiszta lélekkel lefeküdni esténként. Egyre nehezebben megy, de még nem kell leköpnöm a tükröt reggelente. Nem oly nagy dicsőség ez, mint amilyen nagy szégyen lenne, ha le kellene köpnöm.

# Posted by Fenryr : 8:49 du.  0 comments

Ki foglalkozik veled? Még az ellenségeidnek sem érsz meg annyit, hogy vegyenek egy üveg pezsgőt, ha ne adj isten elpatkolsz. A fogyasztói társadalom legalja vagy, plankton a gazdaság tengerében. Nyomd el a pénzt hó végéig, ne tegyél félre, ha tévé kell, vegyél fel kölcsönt, szídd a cigit, idd a sört. Fizesd az adót, a munkavállalóit, a TB-t, a tandíjat, az előtakarékosságit, a vásárlói hitelt, a személyi kölcsönt. Közben gyűjtsd a Smart pontokat. Lehetőség szerint dögölj meg hatvanhárom éves korod előtt, nehogy ki kelljen utalni a nyugdíjadat. Szedd a gyógyszert. És nehogy gondolkozni merj! Mindenhonnan kiutálnak! Légy hülye, könnyen vezényelhető! Az iskolában, az egyetemen, a főiskolán, a munkahelyen, a szolgálatban, az orvosi rendelőben, a randevún, a bankban, az ügyfélszolgálaton, a szavazáson, a hagyatéki tárgyaláson, az oltár előtt, az ügyvédnél, az otthonban, a ravatalon. Ki ne nyisd a szád! Kussolj! Bölcs az, aki csendben marad. Hadd beszéljenek mások helyetted, mondják meg ők, hogy mi legyen, mit hogyan csinálj. Ne légy soha sikeres! Hadd érezzék jól magukat mások, növeld csak az önbizalmukat. Légy nímand. Légy illemtudó, mindig előre köszönj. Légy simulékony, mint fű között a libafos. Ki ne tűnj! Légy könnyen felejthető, légy számsor, légy betű!

# Posted by Fenryr : 8:48 du.  0 comments

A Szabadság térről tartottam a Honvédelmi Minisztérium irányába. Két rendőr (egy vékony, magas, valamint egy tömzsi, alacsony, kövér) vizslatott egy luxuslimuzint. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy Bentley. Bepislantottam a sofőrfülke felőli ablakon.

Én: Ááááááá, automata váltós.....
Rendőrök (kánonban): Nem baj az!!! Nem adjuk!!! Mienké!!!

Stan és Pan zászlósok feldobták egy kicsit a napom, feledtetve azt a bunkót, aki rámordított a parkolóban (Mennyé má' valamerre!!!), holott azért álltam, mert előttem épp beparkoltak (némi intelligencia kell ahhoz, hogy az ember felfogja, hogy a látóterén kívül is történnek dolgok).

Az autó, amelyik valószínű valamelyik minisztérium előtt parkolt, ajánlott fogyasztói ára 45 000 000 Ft.

# Posted by Fenryr : 8:48 du.  0 comments

Kedves Kibelezett Csirke!

Végigolvastam a blogodat ától cettig, és oda is adnám az általam rendezett József Attila-est videófelvételét, ha nem vettem volna rá valami Private Gold filmet (de az is lehet, hogy kalapáccsal vertem szét, nem emlékszem rá).

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

# Posted by Fenryr : 8:47 du.  0 comments

A cím a Cannibal Corpse zenekar Fucked with a knife c. dalának egyik sora

A tegnap este csak egy újabb pofánbaszás volt az élettől. Amarillának legalább tetszett a szoknya, amit nagy műgonddal választottam, és csípőméretben is passzol. Holnap (tizenöt perc múlva) lesz huszonöt éves.

Az iwiw-en kiegészítettem a profilomat supervisor, buszsofőr, külkereskedelmi-vállalkozói ügyintéző, karosszéria-lakatosra.

Holnap munka. Reggel semmitmondó arcú, ablakon kibámuló emberek között hánykolódhatom a nihilbe. Ha arisztokratának születtem volna, akkor is az ezernyolcszázas évek végére, Romanovnak ("Hova megyünk, elvtársak? Jajj, de gyönyörű ez az erdő!").

# Posted by Fenryr : 8:46 du.  0 comments

Tegnap csízburger-majszolás közben kiszúrtam Zsuzsit, azt a lányt, akinél maradt a szüzességem (nálam meg az övé). "Na és?" - Nyálas Olvasó, mielőtt ezt gondolnád, hozzáteszem, habár Zsuzsi debreceni születésű, Miskolcon tanult, és egy Miskolc vonzáskörzetéhez tartozó kicsiny településen tanít, így eléggé valószerűtlen a Pláza lázongó tömegéből történő kiszúrása.

Pár éve találkoztunk utoljára, odamerészkedtem. Örültem a találkozásnak, de egyben feszengtem is, bal kezem idegesen kopogtatott a műmárvány borítású egyenasztalon. Hogy vagy, mi újság, sikerült-e munkát találni, hogyhogy itt?

Terelsz, mint a disznó. Oka: ki ne kelljen mondani, mennyire örülsz a viszontlátásnak. Szégyelled érzéseid. Kérdések mögé bújsz, csak meg ne lássanak. Miért?

A búcsúzás szálka a köröm alatt, meg se dícsérem, holott gyönyörű. Levánszorgok az Erdgeschlossra, um eine Tasse Kaffe zu trinken. Számlával együtt kérem ki, nem áll szándékomban soká maradni. Majd, véletlenül, ismét betévednek, ő és a húga. Hely sehol, asztalomnál pont két szék, asseyez-vous, s'il vous plait. Pont azon gondolkoztam, mennyi mindent tudtam volna még kérdezni-mondani, és miért hagytam veszni az alkalmat, sok idő után.

Végre kellemesebben, oldottabban beszélgetünk. Jól esik. Ezúttal nem dobolok az asztalon. Fesztelen mosolygok.

"Csinos vagy, jól nézel ki" - mondom. "Mindig megdicsérsz" - vágja rá azonnal. Mindig? Iksz évente egyszer.

# Posted by Fenryr : 8:44 du.  0 comments

A cím a Red Hot Chilli Peppers zenekar egyik dalának címe

Ritkán küldenek el munkaadóim bárhova, tanulási célzattal. A mostani soproni kiruccanás is olyan volt, mintha egy közkatonát küldtek volna lőgyakorlatra vízi pisztollyal. Amióta a piros szín jegyében dolgozom, összesen egy tréningre küldtek el, arra is azért, mert ingyen szervezték, marketing célzattal (testbeszéd tréning). Ezért görbe szájjal ráfogom a soproni konferenciára: tréning.

Kedd este nem igazán tudtam elaludni. Valentin nap, vacsorázni V. infánsnőmmel mentem el, nekem senkim, az ő valakije pedig külországban. Vacsora közben telefonhívás, hozzám kényszerült hazudni infánsnőm másokat, a béke megőrzése végett, sajnos pillanatok alatt lebukott. Botorság!

Velünk (velem és velem egyenrangú, hallgatag kollegámmal, továbbiakban L.) tartott a PR (továbbiakban PR), és az igazgatói titkárság egy tagja (továbbiakban T.), mindketten nőneműek. Odafelé Tiszafüredig köd, Pesten napsütés, Győrtől ismét köd, a legjelentősebb esemény: láttam a PR-t nyitott szájjal, csorgó nyállal aludni (megható pillanat, legalább olyan jelentőségű, mint a varangymagasztaló pillanat).

Megérkezés után check in, és irány a plenáris ülés. Popper Péter nem jött el. A helyettes államtitkár előadása unalmasra sikeredett, viszont Garamvölgyiben kellemesen csalódtam, és Mácsai Pali is beváltotta a hozzá fűzött reményeket (hiába, egy művész bizniszmenek és vájtfülű call centeresek között is őrzi Thália tüzét). Amit a Madách Kamarával (új nevén Örkény István Színház) művelt, követendő és példaértékű. És bizony, egy színház életében is szerepet játszik az ügyfélkapcsolat: legyen műsorfüzet, legyen műsorrend, legyen telefon (a Madách Kamarában nem volt vezetékes telefon, a XXI. század elején), és a gázálarcos jegyszedő nénik köszönjenek (Mácsai szerint megpróbálták betanítani őket a köszönésre, nem ment: saját sírjukat ásták meg köszönésre nem hajlandó szájukkal – legszebb képzavar - ). Mácsai felesége beült egy előadásra, pótszékre, és a színpadhoz közelebb merészkedett. A gázálarcos felvigyázó néni blúzánál fogva húzta vissza, és a „De most ezt miért?” kérdésre így felelt: „Mér’? Mér’? Zsák szarér’…”. Az ilyen emberekre mondta Hofi: „Sokat járnak a színházban”. Mácsai elmondása szerint már-már előfordulnak olyan pesti szófordulatok, hogy „Megyek az Örkénybe”, és ez eredmény. Brandváltás történt, kérem tisztelettel, és született egy modern közönség- és kísérleti színház. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy az Alföld szülötte vagyok, és a Maradandóság Városa kabátomnál fogva visszahúz (Mér’? Mér’? Zsák szarér’…).

Nyálas Olvasó, remélem nem vagy kockafejű, ferdehátú, szódásszifon szemüveget viselő virtuális hobó, aki csak a bináris kódolású valóságban barangol, és időnként azért felállsz a klaviatúra elől, és csipás szemed a hat nap alatt megírt Világra veted. Így tudhatod, mint világjárt, országhatárainkig is elmerészkedett, hogy Sopron cirkuláris építésű város, a vezérfonal-utcák körökként ölelik át egymást. Nos, kérem, az Alföld buggyos gatyás, egyszerű elrendezésű, nyílegyenes és párhuzamos mezővárosi utcákhoz szokott gyermekének szürkeállományát egy ilyen bonyolult Demszky-programmal rovátkolt ódon város (Civitas Fidelissima) teljes mértékben befeketíti. Negyvenöt perces kóválygás után vált hajlandóvá a homály oszolni, nem csak én, L. és T., valamint PR is szétfagyott (L. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, egész pontosan Téglás City szülötte, a családi legendárium szerint már üknagyapja szájában is megaludt a tej; PR Debrecen sznob, álművelt kispolgárságának címeres tagja, műkörmeivel képes kikaparni a szemed bármilyen meddő vita hevében – Schiller avagy Goethe szagolgatott-e rothadt almát műalkotás közben? -; legtisztább és nemesebb, őszintébb értelemben puritánabb jellem T., akihez könnyebben sikerült alkalmaszkodnom, és nem kellett tűrnöm hülyeségeit).

Zahnarzt, Casino, Zahnarzt, Casino, rosszhírű lányokat és bordélyházakat nem látni a belvárosban. Sopronban nemrég két gyilkosságot is elkövettek, a kettős gyilkosság áldozatainak – korombeliek – fényképét, és mécseseket egy kis kaszinó bejárati ajtaja elé tették.

Az első nap vacsorája hosszabbra sikeredett, mint a Hoffman meséi, a harmadik fogást pedig borzalmasan elsózták. Szerintem azért, mert asztaltársaságom sótlan volt, és a szakács ezt kiszúrta. A Posta Biztosító vezető bérencei települtek asztalunkhoz (Hacsek és Sajó). Hacsek beszéde nélkülözte az intonációt, Sajó ezzel szemben intellektuálisan bámult maga elé (csak a a Búsuló juhász hozzá hasonlítható). A délutáni szétfagyás okán javasoltam, hogy gyalogtúra helyett menjünk kocsival, én vezettem, így nem ihattam (a Monarchia-pincészet tartott borkóstolót). PR és a hozzá hasonló sznobok általában több fogásos, nagy csilláros dísztermekben szervírozott vacsorák közben (ezt már megfigyeltem) módszeresen szapulják az étkeket és az italokat (túl száraz, túl kevés, túl sok, a rozé pezsgőízű, ellenben a fehér bor rozéra emlékeztet, a vörös pedig túl gyümölcsös stb.). „Most akkor mi a fasz van?” nézésem akkor ült ki arcomra, amikor azzal hencegtek, hogy jajj de szívesen fogyasztanának most zsíros kenyeret. A „Kenjek egyet, bazzeg?”-et nagy nehezen sikerült lenyomni torkomon.

Fővezérem körbejárta alattvalói asztalát, és mindenkivel koccintott. Mivel a vezetés okán narancslét iszogattam („Nigga, what the fuck is juice? Give me some orange drink! It’s yellow.”), én lettem az egyetlen, akit kihagyott. Mélyen megsértett. Nyálas Olvasó, hát velem már koccintani sem akarnak? Hát engem már meg se akarnak gyilkolni? Hát én már szart érek? Mi mindig mindenről elkésünk és Nekünk Mohács kell…

Kocsival könnyebb benyomásaim alapján Sopronban tájékozódni, mint gyalog. L. mamlasz, fáradt tekintettel bámult ki a szélvédőn, PR kellemesen spiccesre itta magát, mix-cédém nagy sikert aratott, a Peace frog Morrisonéktól, valamint a pár Damian Marley-szám (a Road to Zion-nal az élen) passzolt az éjszakai autókázáshoz, kaptam is két megrendelést, jővő héten égethem a két kért cédét. PR kuncogott a hátsó ülésen, körözgettünk, vihorászott, majd bealudt, a szálloda előtt kiszálló L-t nyívásával visszatessékelte az anyósülésre.

Másnap kontinentális reggelit követően szekcióülések. Az Arany Feri-vezette sorozatra ültem be, mert őt ismerem és szeretem, kiváló tanácsadó, és tisztalelkű, értékeihez ragaszkodó, európai ember benyomását kelti. A Transcom ügyvezetője az outsourcing-ról tartott előadást, a budaörsi önkormányzat ügyfélszolgálati vezetője – polgári értékekkel felruházott, művelt, humanista jegyző, felettébb szimpatikus – az ügyfélkezelés budaörsi reformjáról beszélt, és meglepetésre feltűnt Andi, volt osztálytársam, aki immáron egy pesti cég tanácsadója, és a PÉTÁV-nál zajló CRM-rendszerről (customer relationship management) tartott érdekes beszámolót. Előadótársát leiskolázta, jó szófordulatokkal, lelkesen prezentált, határozottan fejlődött az elmúlt években, mindig exhibicionista volt, most már viszont van medre ennek a szereplési hajlamnak, és ezt jó volt látni.

Ebéd után szekciót váltottam, és Csáky Lacit (Pannon ügyfélszolgálati igazgató) néztem meg, aki fenomenális előadó. Ismét tarolt, megint ő volt a legjobb. A téma száraz és hálátlan (Képzési mátrix a Pannonnál), de a Csáky-féle előadásmód olyannyira megfűszerezte, hogy a legfinomabbra sikeredett: „… és kapaszkodunk az íróasztalunkba, este pedig a céges autó kulcsával szánkban alszunk el, hogy nehogy elvegyék tőlünk”.

A délutáni szekcióülések egy részét L-lel együtt kihagytuk, visszaosontunk a szállásra. Sopronig én vezettem, szemem kiszárította a klíma.

Odett

A vacsorára és a nyolcvanas évek nosztalgia party-ra várni kellett. A ruhatár előtt szólítottam le, érdeklődésemet a kőr-mintás bordó harisnyája keltette fel, és természetesnek tűnő (mint később kiderült, festett) vörösesbarna haja. Odett elbűvölően szép, megnyerő, művelt hölgy, ráadásul pajkos tekintetű. Leánykérés elől szökött Franciaországba, egy grófnő szolgálatába, s bár mint kiderült, egy pesti outsourcinggal foglakozó cég ügyvezetője, nem száraz szakmai dolgokról, hanem művészetről és Franciaországról, és egy kicsit magánéletünkről beszélgettünk (hülyeségből azért bátorkodtam megkérdezni, hogy mennyi volt munkaadó cégének az adózás előtti nettó árbevétele). Toulouse Lautrec-ről és Van Gogh-ról is szót ejtettünk (No time to lose – No time Toulouse, á lá Monty Python). Szívembe „Úgy meginnék egy sört” mondatával csempészte be végképp magát, úgy éreztem megfelelő cinkostárs lehetne csínytevéseimhez. Apró jelekből (megérte az ingyenes testbeszéd tréning, az egyetlen, amire elküldtek) észrevettem – habár tényleg jót beszéltünk, és üdítőleg hatott, legalábbis rám, ez a csevely -, mást vár, más társaságát keresi. Tudatosan elsomfordáltam. Később a táncparketten más karjai fogták körbe, gondolom azé, akire várt. Lelkem legmélyebb kuckójában sajnálom, hogy nem adatott több, és sajnálom, hogy az Odett név végéről a morózus magyar helyesírás lelopta az e-t.

Vacsorára nem ettem („Üres gyomorba érkezzen a cucc, azt akarom” – Termann Dezső/ Térey Jani). A pannonos srácok – Csákyval az élen – a nyolcvanas évek-kvíz közben leordítottak, egy tombolát sikerült begyűjtenem mindösszesen (a Linda című sorozatban Bodrogi Gyula szerep szerinti foglalkozása színész volt). Fővezérem kellemes meglepetést – saját magának pedig egy tombolát - szerzett, megmondta, hogy a Kopasz kutyát ki rendezte (Szomjas György). Ázsiója nálam növekedett, nincs az a vörksop, ami ezt pótolná. Loviztam (VCR-ról nyomták a futamokat), gépeltem egy ódon írógépen, memóriajátékot játszottam, majd később zsíroztunk egy Garancia Biztosítós sráccal. Önbizalmát akarta szerintem növelni, a heteseket magánál tartotta a körök végére, nyernem csak egy leosztásból sikerült, akkor viszont fölényesen. A táncparketten a főszervező hölgy – több, mint negyven éves – ropta, de valami iszonyatos módon és lendülettel, tűsarkúban, olyan hihetetlen mértékű mozgáskoordináció-hiánnyal, hogy az már szinte fájt. Fenomenálisan táncolt. Nincs az a matematikai képlet, ami leírná mozgása valószerűtlenségét. Két nőiesen telt hölggyel – az egyikük volt osztálytársam – szendvicsben táncoltunk, ahol én voltam a sonka (vagy Pick-szalámi), paparazzi munkatársam észrevétlenül ránklőtt egy sorozatot, kíváncsi vagyok, melyik hálózati meghajtón látom viszont, vagy viszontlátom-e kör-ímélben.

„Előtted a piszkos, mocskos út/ Muníciód mindössze fél doboz Kossuth” – estére egy szál cigim maradt, a Templom tér macskakövein górtam el, ami belőle megmaradt. Reggel autóval mentem volna venni egy dobozzal, tervem elszabotálta a tükörjéggé fagyott ónos eső. A szálloda bárjában tartottak némi tabakot, negyed órás várakozás után bepofátlankodtam a szervízfolyosóra, és megkértem az egyik leszedőlányt, adjon egy dobozzal.

Reggeli utáni kávézás közben PR és T. a szervezőket szapulták, a főszervező asszony táncát, ami szerintem tényleg leszakította a szemlélő fejét, annyira brutálisra sikeredett, kritizálták, valamint azt, hogy sokat kellett a vacsorára várni – legalább módom nyílt Odettel beszélni, sach schon! -, illetve hogy a hostess-ek elhagyták a játékokat (igen, velem és másokkal is táncoltak és kártyáztak, sach schon!, így volt jó). PR úgy fogalmazott, hogy „lejön” megtanítani a rendezőket szervezni. Honnan? Hová? Milyen alapon? A debreceni művelődésszervező szak minőségét Tibay révén részben ismerem (történész szakos hallgatóként megdöbbenten hallgatta egyik művelődésszervező előadóját, aki azt állította, hogy az őszirózsás forradalom ötvenhatban volt; tüntetőleg többen elhagyták a termet). A bántás szándéka nélkül, mert erről nem a hallgatók tehetnek, hanem a tudományszervezők, teszem meg a fenti megállapításokat. Ha ez az oktatási nivó („A lidóban, a lidóban, hatalmas nivó van!”) találkozik egy PR-szerű kispolgári sznobsággal, az eredmény tragikomikus lesz. Anno amikor PR a céghez került, Tibaynak mondtam, hogy a hölgynek több diplomája van. Mire Tibay felhúzta egyik szemöldökét, és cinikus hangon, némi önbírálattal színezve kérdezte: „Ő is művmenes?”. Ellenérveimre PR és T. hederített.

Az autóról lekapartam a jeget, visszafelé háromszázhúsz kilométert vezettem (köd, köd, köd). Vesztemre átadtam a volánt PR-nak (Soprontól Győrig ezúttal csukott szájjal aludt). Türelmetlenül, darabosan, bő gázfröccsökkel vezetett. „Szar az autó, semmit nem gyorsul” – mondta. Később vette észre, hogy nem engedte ki rendesen a kéziféket. Száznegyvennél sms-t írt, miközben a gyorsítóból jöttek, a belsőben pedig egy BMW dübörgött. Azután a tempomattal kívánt bíbelődni, nyomatékos hangsúllyal olvastam föl a kézikönyvből, hogy kanyargó és csúszós utakon bekapcsolása ellenjavalt. Görbeházától szinte minden második kátyúba beledübbentett, fénykürtözött, dudált (ha kellett, ha nem), kurvaanyázott. Hozzáteszem, Alfa Romeo-ja van, és napi rendszerességgel vezet, amennyiben ezt annak lehet nevezni. Szűz Mária, édesanyánk, aki a Mennyekben lakozol!

Visszaérkezvén Debrecenbe a Létai úton szembesülök vele, hogy szülővárosom immáron Velence, kalmárok helyett gumicsizmás ex-téesztagok szemlélik az ingyenes alvázmosás lenyűgöző látványát. T-t és L-t kirakjuk, PR lakásába segítek felvinni a poggyászokat (az udvaron hatalmas tócsák, cél a negyedik emelet). Amikor dolgom végeztével visszaszállok az autóba, PR még felhív, hogy a kisebbik gyerek ajándéka a csomagtartóban maradt. Lélekvesztve gázolok át a lakóparki beludvar nem kívánt taván, majd felcaplatok ismét a negyedikre.

Itthon Wiener Schnitzel, bátyám ma kereken harminc, „sógornőm” vacsorázni viszi, szülőanyámmal szerényen, dísz és cikornya nélkül köszöntjük meg, a kálvinista Róma hagyományaihoz híven.

Hívő és hitetlen társaim, úgy érzem magam, mint Esti Kornél az első csók után, ami hideg volt és nyálkás.

# Posted by Fenryr : 8:43 du.  0 comments